18.FEJEZET

Kedves olvasók! A 18. Fejezetben 18+os részek lesznek olvashatóak. A blog nem vállal felelősséget a perverz fantáziátok végett.:D:)

-Csá Harry!-köszönt a biztonsági őr majd beengedett.-Öhm..kislány, mi a neved?-állította meg Lisát. -Brat ő velem van!-ráncoltam a szemöldököm, mire Brat egyből beengedett minket. *** -Csá Zayn!-köszöntem. -Csá. Jó, hogy eljöttetek! Ehm..-vakargatta meg a tarkóját és étvágygerjesztően megnyalta a száját mikor Lisa felé fordult. Kicsit megfeszültem de tudom, hogy Zayn nem tenne semmit.-Szia Lis. Örülök, hogy eljöttetek. Csinosabb vagy mint gondoltam.-elismerően felém biccentett aztán elnevette magát amikor Lisa mögém bújt zavarában. -Na jó. Inkább megyek.-nevetgélt és lelépett. *** Lisával a gangon ültünk és Louis toppant elénk Keylával [Kéjla]. -Cső!-Köszönt nekünk. -Csá!-köszöntem vissza.-Mi van Louis, Ő az új csajod? Szia Key.-kérdeztem szórakozottan, közbe Lisát öleltem át félkarral és a sörömbe kortyoltam. -Nem. Ő csak..tart e-engem.-felelt, holt részegen. A válaszon annyira meglepődtünk, hogy még Lis is elnevette magát. -Amúgy a nevem Louis. Louis...Payne azt hiszem.-mutatkozott be Lou.-Te pedig.. -Nem Tomlinson?-próbáltuk Lissel visszafojtani a nevetés de nem ment. Louis következő mondata igencsak röhejes volt. -Örültem, hogy megismertelek Nem Tomlinson. Majd talizunk még. Sziasztok. Ja..és jó csaj Hazz!-kacsintott Louis olyasmi "Ha nem viszed haza én dugom meg" nézéssel, aztán elmentek. -Na ehhez sok sikert Key!-mondtam Keylanak, és éreztem, ahogy a fél karomra dőlő Lisa megfeszül. Lehet félreértette amit mondtam. Mikor Keylaék elmentek Lisához fordultam. -Mi a baj?-kérdeztem. -Semmi, semmi.-hazudott. -Keyla? Vagy haza akarsz menni?-tettem fel a két esedékes kérdést. **Lisa** Nem volt szándékomban hazamenni. Keyla volt a baj. Olyan csinos lány. Ápolt, szép, érett, nőies (kivételesen nem olyasfajta ribi mint akiket eddig láttam) és a szemeit Harryn legeltette. Kezdte a hajától, ment a szemeiig, ott megállt, aztán tovább a szájára, onnan a hasára-és egy picit lejjebb, ezek után pedig volt szíve kedvesen rám mosolyogni. Folyton Harryt néztem, hogy Ő, hogy reagál ezekre, de semmi. Valószínűleg Ő már megszokta, hogy minden egyes lány aki rá néz, az fejben levetkőzteti és megerőszakolja..de szerencsére csak fejben. -Lisa! Huhu! Hallasz?-legyintgette előttem a kezeit Harry. -Tessék?-kérdeztem vissza. -Keyla a baj, vagy haza szeretnél menni?-mosolygott. -Keyla.-ha nem bambultam volna el, nem mondtam volna ilyen könnyen ki. Felnevetett. -Féltékeny vagy?-csodaszép zöld szemei ragyogtak. -Igen, mert Ő olyan... -Olyan átlagos!-zárta le a mondatom. -Mi? Nem! Vagyis.. -Normális lány. -És Harryre korog a gyomra.-dünnyögtem. -Haha. Harrynek meg Lisára korog a gyomra.-kacsintott. -Lisának pedig Harryre.-csókoltam meg merészen és ismét fürtjeibe kapaszkodtam, amit viszonylag nagyon is jó szemmel néz. Felkapott és bevitt a házba. Göndör haját úgy markoltam miközben vadul csókolózunk, mint valami korlátot a buszon. Bevitt egy szobába és letett az ágyra. Rám vetette magát én pedig önfeledten hagytam magam. Nem tudom, hogy a 2 pohár sör ennyire megütött volna, vagy ennyire akarom Harryt, de a zakója alatt bujdosó inget, eltéptem. Ezen kuncogott egy picit,  majd csigalassúsággal kezdte lecipzározni rólam a koktélruhám hátát. -Harry.-nyöszögtem, miközben a nyakamat csókolgatta. -Shh..Csak élvezd. Nem akarok semmi mást csak azt, hogy örökké emlékezz rá.-hallgattatott el.-Csak lazulj el. Zárj ki mindent magadból.-hangja nyugtató volt amitől ellazultam. *Harry* Hagyta, hogy apró testét kicsúsztassam a ruhából. Amint felfedtem a testét, ő eltakarta azt. Pánt nélküli melltartó és hozzá illő fehérnemű volt rajta. Gyönyörű, de Ő ezt nem hiszi el.-Ne! Gyönyörű vagy! Ne takard el magad.-suttogtam biztatóan. Nehezen, de elcsúsztatta a kezeit. Adtam egy puszit a szája sarkába aztán mentem a nyakára. Puszikkal hintettem be és mentem lejjebb, míg a combjaihoz nem értem. Ott megálltam és a belső combjára leheltem csókokat. Minden egyes csóknál összerezzent, aztán újra puszikat hagytam belsőcombján és belecsempésztem egy nyalást is, amire a lába megmozdult az élvezettől. Feljebb mentem a hasa aljához és ott is hagytam pár nyalást plusz puszit és mentem feljebb. A melle alatt megálltam. Háta alá csúsztattam a kezem és megkerestem a kikapcsolóját. Röpke pillanat alatt kikapcsoltam és lehúztam róla. Egyből eltakarta magát mire elmosolyodtam. -Ne takard el magad. Csodálatosan nézel ki és csodálatos is vagy! -Ha én csodálatos vagyok akkor te mi vagy?-mosolyodott el. -Én vagyok a legszerencsésebb ember aki a világon lehet!-zártam le. Magához vont és egy szenvedélyes csókot adott. Kezeit már nem rakta többször maga elé csak amikor a fehérneműjének az alsóját vettem le róla, de azt könnyen el is csúsztattam onnan. Hamarosan meztelen volt de (még) rajta volt a bugyi. Kitárulkozva feküdt előttem és hirtelen a nadrágom csatjával foglalatoskodott. Ügyetlenkedve de sikerült kicsatolnia. Lehúzta rólam a nadrágot én pedig lerúgtam magamról. Az ingem is a padlón hevert már. Ő fehérneműben én pedig boxerben és a zakómban voltunk. Becsúsztattam a bugyija két oldalába egy-egy ujjam és elkezdtem letolni róla. Mikor felfedtem teste teljes egészét, ő elfedte magát de gyönge mozdulattal eltoltam onnan a kezét. -Ez így nem fair! Rajtam már nincs semmi de rajtad, rajtad van a zakód és a boxerod. Elmosolyodtam és ledobtam magamról a zakóm és a boxeromat is lecsúsztattam. Lerúgtam és Lisához fordultam. -Kvittek vagyunk?-kacsintottam. -Kvittek.-mosolyodott el. **Lisa** Dudorodó férfiassága mérete igazán meglepett. Miután levette a boxert felém tornyosult és egy puszit adott a homlokomra. Végigpuszilta a testem és ott megállt. Nyugodt szemei engem is ellazítottak, de hirtelen egy vad szúrást éreztem. Figyelmeztetés nélkül tolta belém egy ujját. A fájdalom, a zsibbadás nem akart megszűnni. Tologatni kezdte majd mikor végre élvezetre fordult volna a rossz érzés, még egy ujját feltolta. Sikításomat egy csókkal elnyomta. Nyelve utat tört a számba majd az egész testemet végignyalta. Iszonyúan fájt, de jó volt. *Harry* Egyre csak lejjebb és lejjebb mentem, majd megálltam. Ujjaimat még mindig mozgattam, aztán hirtelen kihúztam és a nyelvemre váltottam. Tudtam, hogy még nem érzett ilyet, és mikor nyelvemet becsúsztattam, felnyögött. Elmosolyodtam, aztán mikor éreztem, hogy közel van abbahagytam. Nem így szeretném, hogy először elmenjen. -Készen állsz?-néztem fel rá.
Kimerülten bólintott, én pedig elfojtottam egy mosolyt. Férfiasságomat bepontosítottam és ajkaira egy fájdalomelterelő, szerelmes csókot nyomtam, ezzel elfojtva egy igencsak nagy sikítást. Hiába, mert amint a csók véget ért, kiszökött. Nem voltam vad, finoman és egyenletesen toltam be a méretem. Mikor már a sikítozások kis híján végére értünk, bent volt a teljes hossz. -Mozgasd, hogy ne fájjon ennyire..-sírt. Eleget tettem kérésének és aprókat löktem. Kihúztam, majd megláttam, hogy csupa vér. Picit ijedten néztem fel Lisára. -Nem baj, nyugi.-nyugtatgatott.-Csak próbáljuk meg gyorsabban.-kérlelt könnyes szemei mögül. Lepusziltam könnycseppjeit aztán visszatoltam és mozogni kezdtem. Pár perc múlva a fájdalma élvezetre fordult át. Mind ketten felkaptuk a fejünket, mikor a kilincs rázkódni kezdett, eztán Zayn hangját hallottuk káromkodni: "bassza meg, mindbe vannak!" Lisa újra felkiáltott, csak most a nevemmel. -Harryy!!-sipította. -Shhh.-csókoltam meg. Tudtam, hogy közel jár, de azt szerettem volna, hogy egyszerre menjünk el. Lisa egy óriásit sikított újra, mikor mind a ketten a csúcsra jutottunk. -Ahh Harry!-csattant fel. -Sh-h-h.-kimerülten huppantam le mellé, miután kidobtam a szennyezett gumit, ő pedig a mellkasomra feküdt. -Ez..ez hihetetlen volt.-sóhajtott. Elmosolyodtam, de a következő kérdésére fel is kuncogtam. -Mondd Harry, mi most szexeltünk? -Nem. Mi szeretkeztünk.-pusziltam meg a homlokát. -És mi a különbség? -Szexelni bárkivel, szeretkezni pedig csak azzal tudsz, akit szeretsz. -Aha..és..Te már szeretkeztél?-tette fel a várva-várt kérdést. -Nem.-vallottam be. -Szeretlek.-suttogta egy őszinte csókba. -Szeretlek.-suttogtam vissza. *** Rendbe hoztuk magunkat a szoba zuhanyzó részében és visszamentünk a többiekhez. -Hű, jó sokáig elvoltatok.-ujjongott Zayn. -Te csak kussolj!-zártam le. -Miért? Hozzátok is benyitottam?-próbálta elfojtani a nevetést. -Dehogyis.-felelt cinikusan Lis, mire kitört belőlünk a nevetés. -Bocsi.-szívott bele Zayn a cigijébe. *** -Cső!-lépett hozzánk Liam és egy pacsival köszöntünk egymásnak. -Csakhogy megérkeztél! Mizu?-pattogott Zayn. Liam érkezte nyugtalanított pedig nagyon jó haverom. Olyan jóban vannak Lissel és tudom, hogy nem a "Történelem Tudomány" miatt, hisz már nem is tanulnak, mert pár nap és nyári szünet van. **Lisa** Nyilván nem lepett meg, hogy a buliba Liam is hivatalos, sokkal inkább Harry hirtelen feszültsége volt a meglepő. Mikor nem figyeltek annyira, félrehívtam. - Mi a baj?-kérdeztem ijedten. -Semmi.-felelte átlagosan, amit az üvöltő zene mellett alig hallottam. -De, valami van. Mi az?-tudakoltam. -Semmi csak..-Liamre majd rám pillantott. Azt hitte észrevétlen, de kiszúrtam. -Féltékeny vagy?-kerekedett el a szemem. Hisz az előbb adtam neki a szüzességem, ami miatt még mindig nehézkesen tudok mozogni, mi oka van a féltékenységre?! -Nem, nem..vagyis. De.-vallotta be. -De miért? Vagy mire?-kérdezősködtem.
-Már nem is tanultok az egyetemen.-hajtotta le a fejét.
-De buta vagy!-nevettem fel.-Nyáron fogok Töriből vizsgázni, vagyis a jövő héten. És mivel Liam jó barátom megbeszéltük, hogy segít.
-Miért, megbuktál?-vette elő az aggodalmas énjét.
-Nem, ez szimpla vizsga, csak nem igazán értem.
-Oh, és most haragszol?!-mosolyogva nézett zöld íriszeivel a szemembe.
-Hogy is tudnék?-nevetve öleltem át.
Jó, hogy bárhol, bármikor megtudjuk a 'gondokat' beszélni. Visszamentünk a srácokhoz és egy újabb "ismeretlen" személyt fedeztem fel. Barnás-szőke haja pontosan be volt állítva és ez alól nézett ki kék szemeivel. Egy kis üvegpoharat szorongatott, majd legurította. Savanyú arcot vágott aztán visszamerült a beszélgetésbe, nevetésbe.
-Mindjárt jövök!-suttogtam Harrynek, hogy csak Ő hallja.
-Hova mész?-kérdezte rögtön.
-Pár perc és itt vagyok.-mosolyogva adtam az arcára egy puszit, aztán elszökdécseltem a gangra, a telefonját nyomkodó Liamhez.
-Öhmm, zavarok?-kérdeztem.
Lepetten felnézett és elmosolyodott.
-Sose zavarsz.
-Akkor jó.-mosolyogtam vissza.-Baj van?-hajoltam közel hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem a sötétben.
-Nincs, nincs.-vágta rá.
-Akkora a baj, hogy nem akarod elmondani?-furkálódtam.
-Nem, dehogy.
-Akkor csak van valami. Nem jó a buli, vagy mi?-ültem le mellé.
-Hát, elég unalmas az agyonivott, szétszórt lányokat nézni.-röhögött fel.
-Az biztos. Akárhová nézek ismeretlen, "minden este mással vagyok" feelingű lányokat látok öt percenként mással.-nevettük el magunkat.
-Császtok! Te is ismered Nem Tomlinsont, Liam?-toppant oda hozzánk Louis.
Liam értetlenül nézett.
-Louis! A te neved Tomlinson! Az enyém pedig Lisa! Érted?! Te vagy Louis Tomlinson!-fogtam a fejemet, mire Liam felröhögött.
-Jaa..Tényleg!-lepődött meg aztán ő is elnevette magát.
Nekünk már a szemünk viszketett a nevetéstől aztán Louis újra felszólalt.
-Jó, szóval akkor én vagyok Louis..Louis Tomlinson te pedig L. Igaz?
-Igen.-mosolyogtam.
-Csúcs, na megyek mert megismerkedtem egy aranyos lánnyal. Sziasztok!-köszönt el. Intettünk neki majd újra Liamhez fordultam.
-Na? Akkor tényleg nincs baj?-kérdeztem kedvesen.
-Tényleg.-felelte.
-És, ha lesz, azt ki tudja meg először?-kérdeztem szórakozottan.
-Először én, aztán te.-nevettük el magunkat ismét.
-Szupi.
Pár pillanatra elnéztem Harry felé és a gyomrom görcsbe rándult, ahogy láttam, hogy Keyla rajta csimpaszkodik. Liam követte a pillantásom, aztán nyugtatóan átölelt.
-Nyugi, Key mindig Hazzon lóg. Olyanok, mint valami furcsa kapcsolatban élő tesók. Hazz nem nyúlna úgy hozzá amúgy sem.
-Na és Keyla?-aggodalmaskodtam, miközben kidörzsöltem a szememből a könnycseppeket, mielőtt kiszöktek volna.
-Keyla mindig is szerette Harryt de nem volna képes lefeküdni vele. Főleg, hogy Harrynek barátnője van.
-És volt már köztük valami, valaha?-fárasztottam le Liamet a kérdéseimmel.
Kevés habozás után megszólalt.
-Nem tudom.-hazudott.
-Kérlek Liam.
-Annak már amúgy sincs jelentősége.
-De nekem van.-feleltem.
-De nem csaphatsz balhét!-hangja fenyegetőnek tűnt, mintsem kérésnek. Megráztam a fejem jelezve, hogy nem.
-Általában a bulikon, elcsattan egy-egy csók, de semmi jelentősége.
-Micsoda?-sipítottam.
-Nyugalom, Hazz nem hagyná magát, hogy most megcsókolja Keyla. Nagyon szeret téged. Tudom. Nincs miért félned.
-De már egyszer megcsalt.-hangom sírósnak hangzott de megpróbáltam nyugodt maradni.
-Azóta eltelt két hónap. És két hónap, igenis elég ahhoz, hogy valakibe beleszeress úgy, hogy ne akarj neki semmiképp fájdalmat okozni.-hangja tapasztaltnak tűnt. Tudtam, hogy Sophiara, a volt barátnőjére gondol. Félresöpörtem a saját érzelmeim ugyanis beláttam, hogy tényleg nincs mért aggódnom, és átöleltem Liamet.
-Még mindig nem békültetek ki?-kérdeztem szomorúan.
-Nem. És nem is biztos, hogy fogunk. Nagyon megbántottam.
-Minden rendben lesz, hidd el!
-Nem hinném. Most is itt van a bulin, és kerül.
-Vaagy...bent gubbaszt egy szobába és bujkál, nehogy összetalálkozzatok.
-Így se-úgy se akar találkozni.
-Mert fél, hogy elsírja magát. Szerintem keresd meg és beszélj vele! Rossz nem sülhet ki belőle.-simogattam meg a hátát és fél szemmel láttam, hogy Harry már vagy 2 perce minket vizslat. Tuti azon gondolkozik, hogy beleavatkozzon-e és elhívjon Liam közeléből, vagy sem.
-Jó, megpróbálom. Remélem rendbe jön minden.-mosolygott.
-Szorítok!-reményteljesen csuriba zártam két ujjam és mutattam Liam felé. Elnevette magát, odajött és arcon puszilt. Még mindig figyeltem fél szemmel Harryt és láttam, hogy megindul de Niall visszahúzza. Ezt a percet megköszöntem neki.
Bátorítóan Liamre mosolyogtam, aki lassacskán el is tűnt a tömegben.
Pár pillanat múlva Harry állt előttem. Kérdőn néztem rá, mivel idegesnek tűnt.
-Baj van?-néztem fel rá.
-Mit akar Liam?-kérdezte dühösen.
-Én jöttem ide hozzá, és csak azért adott puszit mert felbátorítottam, hogy menjen és beszéljen Sophival.-próbáltam lenyugtatni.
-De ak...
-Harry nyugodj le! Nincs és nem is lesz köztünk semmi Liammel! Soha! Nincs miért féltékenykedned. Nem szeretek úgy rajtad kívül senki mást! Fogd fel!-törtem ki.
-Bocsánat.
Hülyén néztem rá. 
-Miért kérsz bocsánatot?-húztam fel féloldalasan a szemöldököm.
-Keyla miatt. Tudom, hogy téged is bánt.
-Nem bánt.
-Komolyan?-lepődött meg.
-Komolyan.-csuklott el a hangom.
-Akkor miért sírsz mindjárt?-mosolyodott el.
-Nem sírok..-töröltem le a szemem.
Karjaiba zárt.
-Sosem adtál okot, hogy féltékeny legyek és még is az vagyok, amit nem is titkolok valami jól. Én adtam- hajtotta le fejét -és mégis megbízol bennem. Kérlek ne haragudj azért ami múltkor történt. Hülye voltam, és már százszor megbántam, hogy bántottalak. Nem is tudom, hogy lehettem olyan hülye, hogy olyat tettem. De az jobban elgondolkodtat, te hogy tudsz bennem még a félrelépésem után is gondatlanul bízni, főleg hogy Key is rajtam mászkál.
-Én többet bántottalak téged, mint te azt gondolod. Hónapokig hazudtam az érzéseimről, taszítottalak és mindennek lehordtalak a szemedben. Undorom van.-halkultam el.
-Csak így tudtad magad megvédeni.. Vagyis.. Inkább magad és Nathant. És igaz rossz volt, de nem voltunk együtt. Én pedig akkor bántottalak amikor már együtt voltunk, és ezért, ha kell le is térdelek csak ne haragudj. Tudom, hogy nem felejtetted még el és nem is igazán fogod. Épp ezért kérlek, hogy mondd el, hogy tudsz bennem bízni?
-Mindent megadsz, pusztán a jelenléteddel. Megtisztelsz azzal, hogy elsőként lehetek a valódi szerelmed. Odafigyelsz rám. Bízol bennem. Szeretlek és te is. Mi lehetne ennél több ok arra, hogy megbízzak benned? Igaz, egyszer félreléptél de nem gondolkodtál. Vannak rossz dolgaid de kit zavar? Mindig segítesz a rossz napokon, és teljessé teszed a boldogtalan perceim. Számomra te vagy a boldogság.-dőlt ki belőlem a vallomás.
-És ez soha nem fog változni, még akkor sem, ha már nem fogsz szeretni!-mondta.
-Mindig szeretni foglak!-csókoltam meg.

Nos mára ennyi jutott..:) Ha tetszik a blog, iratkozzatok fel és írjatok megjegyzést!:) ♥