10.FEJEZET

Egész éjszaka azon tanakodtam, hogy mondhatnám el neki, miket és, honnan tudtam meg róla. Félek a reagálásától. Most, hogy minden gond a nyakára zúdult lehet, hogy rosszabbul viselné, mint kéne. De lehet, hogy az ellentéte.
Ezen gondolkoztam egész éjszaka. Másnap reggel Liamhez siettem át, ugyan is mondta, hogy megint megy ma Lisához, de előtte beszélnünk kéne. Még mindig zavar, hogy találkozgatnak.
-Csá haver.-nyitott ajtót Liam.
-Cső. Na mi van?-kérdeztem sürgetően.
-Lisáról akartam beszélni.-mondta.
-Mert?
-Tudom, hogy nem akarod, hogy találkozzunk, de a haverom vagy, és nem kezdenék ki vele, amúgy sem. Ja, és csak a Történelem Tudományban segítek neki. Semmi más!-nyugtatott meg.
-Tudom, de akkor is idegesít. Nem tudom mért. Lehet rád mászik, vagy valami.-feleltem.
-Mi? Te nem bízol benne?-dermedt le.
-De , de.. Vagyis..Nem teljesen. Rossz érzésem van. Lehet nem is szeret.
-Mi? Ugyan már haver! Tegnap előtt mikor pár percre találkoztunk, akkor is rólad ábrándozott. Lehet, hogy nem ismerte el, de nagyon rég óta szeret. Csak nem merte bevallani.-ezen most meglepődtem. Lisa eddig is szeretett volna? 
-Mért ne merte volna?-tettem fel az újabb és újabb kérdéseket.
-Mert.. Nekem mindent elmesélt. Ha akarod elmondhatok egys-mást.-mosolygott ravaszul Liam. Tehát neki Lisa elmondja a titkait. Velem kapcsolatban is. Ez még jól jön.most!
-Hallgatlak.-vágtam rá és Liam már bele is kezdett.
-De nem mondhatod vissza neki! 
-Jó.-tettem a szívemre a kezem, mire elnevettük magunkat.
-Nos, Lisa még aznap mesélt rólad mikor megismerkedtetek. Vagyis, inkább megismertetted vele magad. Emlékszel?-nevetett fel újra.
-Igen.-mosolyodtam el az emlékképre. Az az ijedtség az arcán..felejthetetlen.
-Na, és mikor hazaért, rám írt. Megírta, hogy Harry Styles megcsókolta, és megverte Nathant. Ja és, hogy amilyen a külsőd, olyan rossz a belsőd. Nem hazudok, szó szerint ezt írta meg sms-ben.
Elnevettem magam, bár nem nyugtatott meg. Lisa rossznak tart, és igaza van. 
-Mit mondott még rólam? Mindent mondj el.
-Folyton ábrándozott, de azt hitte észrevétlenül. Legtöbbször arról beszélt, mennyire rossz, hogy bajkeverő vagy. Szóval nincs miért félned. Eddig is beléd volt esve, csak nem volt képes bevallani.
-Lehet igaz, de akkor is több a rossz emléke velem mint a jó.
Nyugtalankodtam.
-Ez változhat.
-Fog is. Na de most megyek mert van egy kis dolgom még a dolog előtt.
-Ne haragudj meg, de szerintem hülyeség amit csinálsz.-szólt rosszallóan utánam Liam.
-Muszáj. Na cső haver.-köszöntem el. Liam nyomott egy "Csá" félét. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni amit teszek és nem is baj.

                        ***
**Lisa**
-Hello gyönyörűség.-köszönt Harry, amint kinyitottam neki az ajtót. Liam épp hogy 5 perce ment el. Behívtam Harryt és egy csókot leheltem telt ajkaira. Hihetetlen mennyire megszerettem pusztán a jelenléte végett.
-Ne harapdáld a szád!-utasított. Hanglejtésére picit megijedtem.-nincs semmi baj, csak érdes a szád.-mosolygott.
Akaratlanul is beszívtam a szám és kuncogni kezdett. Egy csókkal hamar kibocsátotta a beszívott ajkam a számból-fenyegetően bele is harapott-és átjutást kért nyelvének. Nem akartam megadni, bosszúból amiért megharapta az alsó ajkam. Hiába. El kell ismernem, hogy Harry akarat ereje az én engedelmes és szerelmes szívemnek, szinte az uralkodója. Hamar bejuttatta nyelvét. Harcoltak a nyelvünk egymással, és a párbaj döntetlen lett. Harry a derekára kulcsolta lábaim és egyenesen a szobám ajtajáig meg sem állt. Becipelt és az ágyra feküdtünk. Bizonytalan voltam. Nem hiszem, hogy épp ideje lenne elveszteni a szüzességem. Legalább is nagyon félek.
Harry az ingem gombjaival játszadozott előtte, majd sorra kezdte kigombolni őket. Ijedten felnéztem rá. Meglátta az arcom é megállt.
-Szólj, ha készen állsz.-mosolygott.
Azt hittem abbahagyja. Vagy legalább megkérdezi mi a baj. Jó persze, Ő fiú. Ilyenkor nem vesz észre dolgokat.. Be van zsongva, nem hibáztatom, csak nagyon félek mennyire fog fájni.
Hirtelen mellém huppant.
-Olyan butus vagy.-nevetett fel mire értetlenül néztem. Lágy nevetése angyaldalként hangzott a fehér falak közt.-Nem csináljuk, ha nem akarod. Szólj, ha készen állsz rá. Én várok.-mosolygott, mire végre megértettem. Az előbb úgy értette, hogy ha majd készen állok szóljak. Zavaromban elmosolyodtam mire lágy puszit nyomott a szám sarkába.
Öt percig feküdtünk így, én Harry mellkasán, Harry pedig a alá leomló hajamon, ami picit fájt. Hirtelen felkaptam a fejem. Halk szisszenést hangoztattam.
-Bocsánat.-mondta.
-Nem baj. Öhmm..Harry?-kezdtem.
-Igen?
*Harry*
Csillogó szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy most fog rá térni. Félénken belekezdett.
-Ho-honnan tudsz a-annyi mindent rólam?-dadogott.
-Öhm..-haboztam. Megköszörültem a torkom és belekezdtem.-Meg fogsz haragudni, de vállalom.
Láttam az arcán, hogy nem érti.
-É-én.. Lesel...leselkedek utánad Lisa....

Nagyon szépen köszönöm a 1020 blog megtekintést. Nem iratkoztatok még fel ugyan, de ennek a számnak nagyon örülök, hogy ennyien megnéztétek már a blogom. Remélem olvassátok is.:) És külön köszönöm a folyamatos kommentelőmnek és olvasómnak, hogy olvassa a blogot! Remélem nem fogsz csalódni és tetszik a blog.! Tudja kinek szól!!:) <3