19.FEJEZET

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett és késtem, de most, hogy lassacskán nyáriszünet, sokkal többet leszek!:) jó olvasást! Pain xx.

**Lisa**
Jó Harry mondatait hallani. Jó Harryvel tölteni a napokat. Jó 'boldognak' lenni..Harryvel.
-Ehm.. Bocsi, hogy csak így leszólítalak de úgy megszeretnék veled ismerkedni.-ragyogó mosollyal termett mellettem Keyla.
-Semmi baj.-erőltettem egy mosolyt.
-Olyan szép hajad van! Mivel mosod?-ez a kérdés mindkettőnket meglepte és elkezdtünk nevetni.
-Kétszer mosom, balzsamozom és hajolaj van rajta.-adtam meg a választ, miután abbahagytuk a nevetést.
-Oh. És ne gondolj pofátlannak, de...mennyire szereted Haroldot?-elmosolyodtam. Harold? Komolyan, Harold?
-Mindennél jobban.-feleltem.
-Nem hagynád el, igaz?-kérdezte...együtt érzően!?
-Soha. Még akkor sem, ha ő kéri.-ráztam meg a fejem.
-Aranyos.-merengett el.-Ja és.. Kérlek ne legyél féltékeny, vagy ne utálj! Láttam, hogy nem igazán tetszik, hogy Harolddal voltam. Valójában köztünk nem volt soha semmi. Csókolóztunk párszor, de azok már 2 éve történtek.-magyarázkodott. Igazából nagyon is megkedveltem Keylat ezalatt az öt perc alatt. Szókimondó, kíváncsi, de egyenes személyiség, és kedves is.
-Én nem..-magyarázkodtam de hiába. Mindent tudóan nézett rám.-Na jó, tényleg féltékeny voltam, de csak mert azt hallottam, hogy Te szereted.
-Igen, mindenki ezt mondja. És valóban szeretem, de mint bátyám és nem, mint szerelmem. Nézd csak ezt a heget!-mutatott jobb alkarjára. Egy régi, beforrt, mély vágás ékesedett egy tetoválással eltakarva a csuklóján.
A tetoválás egy nyuszi volt a kiszáradt fűben, mögötte pedig egészséges fű zöldellt. Érdekesen néztem. Tényleg érdekelt mi az a vágás, de nem tudtam be összpontosítani mi köze van Harryhez.
-Nos, hát..nehéz időszakon voltam túl és már csak ezt találtam megoldásnak. Azon tanakodtam, hogy ha más bánthat engem, én miért ne tehetném?!-ugyan ezen gondolkoztam el én is még a múltkoriban. A kezemre pillantottam majd gyorsan felnéztem Keylára.-Amikor a pengét a kezemhez közelítettem, Harold benyitott. Odarohant hozzám, hogy kivegye a kezemből a veszélyes eszközt, de gyorsan magamba vájtam. Akkor este, mélyen elbeszélgettünk és azóta vagyunk ilyen testvérien jóba.
Pár másodpercig csendben álltunk, mindketten elmerengve. Én azon meredtem el, hogy Harry nem is rossz ember, sőt. Az tény, hogy az egyik oldala bajkeverő, pimasz, nőcsábász és egy igazi vadállat, de szerencsére van egy olyan oldala is ami: odafigyelő; szeretetteljes; óvakodó; gondoskodó; érzelmes; kedves; okos-és ide is beszorított a bajkeverés. Szó szerint tökéletes. Keyla hirtelen visszatért, és sóhajával engem is visszahozott a jelenbe.
-A tetoválás pedig.. A nyuszi én lennék, nyilvánvalóan. A kiszáradt fű az egészséges fű előtt pedig a múlt, s a jelen. Ezt nem szokták érteni, úgyhogy nyugi nembaj, ha te sem érted.
Tiltakozóan megráztam a fejem.
-Én értem.-suttogtam.
-Tényleg? Ezt még a tetkósom se értette.-lepődött meg.
-Pontosabban.. Nem biztos, én csak tippelek, de szerintem a rossz fű a rossz múltat jelképezi, Te pedig leragadtál a múltadnál és nem figyeltél a jelenre, ami még oly szép és jó.
-Woow. Én is így magyaráztam el a tetkósnak. És valóban ilyesmit jelent. Te is vágtad magad.-jelentette ki.
-Ehmm..-kezemet kezdtem takargatni.
-Miért?-kérdezte.
-Apukám 3 hónapja meghalt. A volt barátom nem akart leszállni rólam, és megverte anyukámat. Aztán mostanában folyamatosan hívogat, de Harrynek nem merem elmondani, de ez mellékes. Kérlek te se tedd.-igen. Ezt eddig nem mondtam, Nathan folyamatosan hívogat én meg csak nyomkodom ki. Szerencsére ma nem hívott, és szerencsére Harry még nem vette észre. Keylat közben elhívta egy barátja én pedig Harryékhez sétáltam. 
***
A nap folyamán szereztem 5 telefonszámot, az egyiknek a tulajdonosa Keyláé a másik, Zayn-é a harmadik Louisé a negyedik pedig Niallé volt. Mondanom sem kell, Louis és Zayn folyton hívogat mióta elmentünk. A legröhejesebb duma eddig Louisé:"Szia cica Joseph vagyok a munkatársad..Tudod a szekrényboltból. Meghoztam aaa...-gondolkodási szünet, hogy mit mondjon- a pizzát. Puszi, hívj majd vissza."
Amikor a kocsihoz közeledtünk és Louis ellőtte ezt a badarságot, kitört belőlünk Harryvel a nevetés. 
-Kapcsold be a biztonsági öved.-pillantott rám Harry.
-Neem. Így nem vezethetsz, hisz ittál.
-Két pohár sör nem ártott még senkinek.
-És mi van, ha neked most megfog?-aggodalmas pillantást vetettem rá.
Elgondolkodtam azon, amikor elcsapott egy autó. Harry kórházba vitt. Akkor még menekültem előle most pedig, ha menekülnék akkor csak is hozzá, nem pedig előle. Félek, hogy történni fog valami. A múltkor megúsztam pár zúzódással mert a kocsi nem ment gyorsan állítólag, de nem játszhatok kedvemre az életemmel, Harryével meg végképp.
-Ne aggódj. Csak kapcsold be az öved!-mosolygott Harry és a motor felhördült.
Bízok Harryben, bekapcsoltam a biztonsági övem és már el is indultunk.
***
Egész úton egymás kezét fogtuk. Volt, hogy a sebesség válton és volt, hogy a combomon legeltettük a kezünket.
A köztünk lévő merengő csendet Harry törte meg.
-Na, kiutáltak a társaságból?-kérdezte szórakozottan.
-Nem tudom. Mondtak rólam valamit?-néztem Harryre mire felnevetett.
-Öhm... Louisnak szimpatikus vagy, ahogy Zaynnek Niallnek és Keylának is. Te mit gondolsz róluk?-mosolygott.
-Louis és Zayn két barom..-kuncogtam.-Niall vicces és bolond. Keyla pedig nagyon szimpatikus.-hadartam.
-Oh. És Liam?-nézett rám, a reakciómat figyelve.
Picit dühös lettem, nagy levegőt vettem-majd kifújtam. Mért nem tudja felfogni azt amit mondtam? Nekem nem, nem és NEM kell más Harryn kívül!
-Na jó, elég volt Harry! Állj meg!-förmedtem rá. Döbbenten leállt az autóval én pedig gyorsan kikapcsoltam a biztonsági övem és kipattantam a kocsiból. Megpróbálta elkapni a csuklóm, de addigra már elkezdtem az úton sétálni. Követte példámat, és utánam jött. Hallottam, ahogy gyorsan szedi lábait.
-Lis, ne!-kiáltott utánam. Én is egyre szaporábban mentem. Nem tudtam mitől borultam így-ennyire ki. Csupán elegem lett abból, hogy Harry mindenáron Liamet piszkálja és nem bízik bennem. Hallottam, hogy szinte már kocog én pedig nagyon gyorsan futni kezdtem.

 Lehet, hogy én voltam a leggyorsabb az osztályomban még fiúk közt is, Harry hosszú lábaival és irtó gyors sprintelésével, nem tudok harcba szállni. Menten utánam rohant és hátulról a derekamnál fogva felkapott.
-Lisa megőrültél?-tett le a földre, majd saját maga felé fordított. Könnyes szemeim mögött láttam, hogy Harry aggodalmasan néz.
-Nem Harry! Nem vagyok megőrülve! Csak elcseszettül nem értem, miért kell folyton belém kötnöd?!-üvöltöttem.
-Ne kiabálj Lis!-szólalt meg, és a szemembe lógó hajamnak egy tincsét a fülem mögé simította. Még most is kirázott a hideg, ahogy hozzám nyúlt, pedig haragudnom kéne.-Nem kötök beléd, csupán nem tudom, hogy tudsz úgy enyelegni az egyik haverommal, ráadásul olyan...undorítóan!
*Harry*
Aranyosat szerettem volna mondani, de akkor megint megadnám magam. Nem leszek egy lány kedvéért sem papucs! Még, ha Lis többet jelent, akkor sem szabadna. Amint kimondtam, hogy undorítóan, Lis megdermedt.
-Igen igazad van! Undorító vagyok! Egy szemét vagyok mert nem hagyom, hogy az egyik legjobb fiúbarátom szomorúan ücsörögjön egymagában! Szemét vagyok, mert bátorítom az egyik haveromat, hogy ne legyen mulya, menjen és álljon oda a szerelme elé, ha egyszer szereti! És igen, szemét vagyok, amiért nem vagyok szemét! Ahjj Harry! Tudod mit? Hagyj békén! Megvolt, lefeküdtem veled, elérted a célod! Még beléd is szerettem! Igen! Szerelmes vagyok beléd! Életemben először szerelmes vagyok! Nem baj! Neked jó lesz nélkülem! További szép estét! Keresd meg Jennát! Nem kell most meglepődnöd! Tudom, hogy az új ribanc aki jött munkatársnak hozzánk, az az akivel megcsaltál! De mindegy! Csak..csak hagyj!-zokogott. Dühös lettem..nagyon. 
-Nem! Nem foglak hagyni! És mi az, hogy én csak le akartam veled feküdni Lisa?! Cseszettül nem csak ezt akartam! Miért kell kiforgatnod a szavaim? Nem mondtam, hogy undorító vagy! Nem mondtam, hogy szexre kellettél! Nem mondtam, hogy én csak egy futókalandot akarok veled! Bassza meg! Ha szeretsz mért hagysz itt?-kiabáltam, bár már én is megszégyenítő módon, de a sírás küszöbén álltam.
-Azért mert te nem! Vagy, ha még is, akkor sem bízol bennem!-zárta fejét a tenyerei közé, mikor újra zokogni kezdett. -De! Elbaszottul szeretlek és elbaszottul bízok benned! Benned bízok, viszont az összes többi fiúban akit ismersz, bennük nem!-csak úgy üvöltöztünk az utca közepén. -Oh tényleg? Sajnálom. Akkor ezentúl nem fogok beszélni egy fiúval se! Köztük veled sem!-alig tudott megszólalni a sírástól, még is üvöltött. Sarkon fordult és elszaladt. Nem tudtam utána futni. A tudat, hogy most elvesztettem, menten lefegyverzett. Térdre hullottam, aztán felálltam és a kocsimhoz kullogtam. Beültem és egyből Lisa irányába kezdtem vezetni. Nem akartam utána menni, de a szívem gyorsabb volt mint az eszem. Szemeimből kigördültek a kövér könnycseppek miközben a szélvédőn bámultam ki. Jobbra balra kapkodtam a fejem, hogy megpillantsam List. Mikor láttam, hogy a táskája elhagyatottan hever a földön, kiugrottam az autóból és felkaptam a táskát átnéztem, hogy mi van benne, és meglepő módon minden benne volt. Telefon, igazolványok, pénztárca, kulcs. Bezártam a táskát és rohanni kezdtem. -Lisa! LISA!-ordítottam a nevét. Hirtelen a hátam mögé ugrott, rémülten. Szinte sokkot kapott a rémülettől. Hátulról karolt át és csaknem letépte rólam a ruhát, olyan szorosan markolta. -Mi a baj Lisa? Mi történt?-.....-Lisa! Szólalj meg! Mi történt?-szóltam erélyesebben és kezdtem én is megijedni, hogy mi üthetett Lisába. -Szia Lisa!-kuncogott valaki gonosz hangon. -Visszajött!-kapta a szájához a kezét és zokognnni kezdett. Még is ki jött vissza?