20.FEJEZET

*Harry*
Láttam Lisán, hogy kisápad, remeg mint a kocsonya és a szája kililult. Ki lehet az a féreg, kitől ennyire megijedt, hisz éjszaka van és alig vannak emberek az utcán?
-Gyere elő te fasz!-kiabáltam oda az árnyékban elmerülő alaknak. Lisa összerezzent.
-Kérlek ne félj-suttogtam. Nem tudott mozdulni, se beszélni. Fájdalmas arccal kapaszkodott a derekamba.
-Itt vagyok! Hehe.-szólalt meg a pasas.
Lisa lábai bebicsaklottak de sikerült megfognom.
-Szállj be a kocsiba!-mondtam, ő pedig szemeimbe nézett.
Felkaptam és irtó gyorsan betettem a kocsi anyósülésébe.
-Gyere elő!-szólítottam meg idegesen ismét a számomra ismeretlen férfit. Lisa biztonságban ült a kocsiban. Hátrapillantottam és láttam, hogy zokog, miközben a szájáról le lehetett olvasni, hogy a nevemet suttogja.
Végül is előlépett a férfi és rájöttem, hogy mégsem olyan ismeretlen. Ez Jeremy, Jeremy Johnson. Egy őrült. Egyszer boxmeccsünk volt és épphogy sikerült elvernem. Ő az egyetlen aki képes volt mély sebet ejteni a testemen. Mindkettőnkből ömlött a vér.

[[Visszaemlékezés]]
-És Styles újra a hálóhoz szorítja Johnsont, de Johnson kiszabadul. Vajon mi lesz a vége ennek a vérrel teli meccsnek?
Hallani lehetett, hogy a közönség a nevünket ordítja. Egyszerre vertünk be egymásnak. Én a fülére, Ő pedig az orromra, és mind a ketten kiterültünk.
-Uu! Micsoda egybeesés. Na de várjunk! Styles feláll! Woow nézzék csak! Styles feláll de Johnson nem. A bíró számolja Johnson másodperceit!
*1-2-3. Ring-ding-ding*
-És a meccset Styles nyerte! Wohoo! Nagy tapsot a sokszoros bajnoknak! Gratulálunk Styles! Johnson K.O.-n van!
[[Visszaemlékezés vége]]

-Hoppá! Micsoda meglepetés! A kicsi Lisa Johnsonnak barátja van, méghozzá a sokszoros bajnok Harry Styles.-gúnyolódott.
-Mit akarsz Johnson?-förmedtem rá.
-Ugyan..épp erre jártam, mikor futni láttam, de ami meglepett az az volt, hogy sír. Tán miattad Styles?-hangja nyájas és undorító. Nem sok kell, hogy arcon csapkodjam.
-Kibaszottul nem ezt kérdeztem, azt kérdeztem, hogy mi a szart akarsz!? Honnan a kicseszett szarból ismered Lisát és miért ijedt meg ennyire?! Válaszolj!-ordítottam.
-Nincs kedvem a véreddel bepiszkolni a kezem.-mondta szórakozottan.-De ha bármit is tudni akarsz, kérdezd meg a ribancodat.-megfordult és el akart menni, de visszarántottam.
-Milyen ribanc? Kibaszottul vond vissza mielőtt szétcsapom a fejedet!-fenyegetőnek akartam és sikerült is annak hangzanom.
-Komolyan? Oh tényleg Styles! Lisa a kis kedvenced ugye? Hahaha-nevetgélt magának.
-Mi a szar bajod van?-idegeskedtem.
-Gondolom Ő is az egyik ribancod amelyeket éjszakákra összeszedsz. Biztosan jól szo...-ökölbe szorított kezeimet arcán hangoztattam, még mielőtt kimondta volna amit szeretett.

Hirtelen ütésemtől összeesett én pedig még hármat rárúgtam, majd nyugodtan ott hagytam. Lisa kipattant az autóból de miután beszálltam követett.

-Ki a szar volt ez Lisa? Honnan a kibaszott égből ismered?-emeltem fel a hangom miközben kezeimmel a kormányt szorítottam de elindulni képtelen voltam. Szemeim üveges tekintettel bámulták a szélvédőn túl fekvő parasztot.
-Van egy olyan sejtésem, hogy te is ismered.-felelte még mindig szaggatott beszéddel.
-Kicseszettül lényegtelennek tartom azt, hogy én ismerem-e vagy sem! Azt kérdeztem, Te honnan ismered!-üvöltöttem, de mire odanéztem Lisa már az ellenkező irányba sétált. Nem hagyhatom, hogy ekkora veszélyben, amit most Jeremy okoz neki, egyedül flangáljon a szokásosnál is sérthetőbben a sötét utcákon. Utána siettem.

-Lisa én..-kezdtem bele.
-Harry, hagyjuk! Felesleges ezt csinálnod. Nem kell folyton bocsánatokat kérned. Egyszer kéne megtenned, de azt is olyan őszintén, hogy hű.. Csak had legyek egy kicsit egyedül.
-De Lis. Sötét van, 200 méterre tőlünk az a gyökér. Bármikor megtalálhat. Csak hagy vigyelek haza, és utána..
-Nem Harry, én most szeretnék egyedül lenni.-nyomatékosította a 'most' szót.
-Rendben.-természetesen nem fogom egyedül hagyni.
-Oké.-fújta ki a levegőt.

**Lisa**
Megfordultam és tovább sétáltam. Éreztem, ahogy Harry tekintete égeti a testem minden részét. Sejtem, hogy nemsokára követni fog de úgy teszek, mintha észre se venném.
***
Az erdős autópálya részről már a járó-kelős úton sétáltam és még nem fedeztem fel Harryt.
Hamarosan otthon vagyok és a sírógörcs feszíti a hasamat. Le kell ülnöm. Megláttam egy padot a szembe lévő parknál. Átsétáltam és helyet foglaltam. Fejemet a térdemre hajtottam és vártam, hogy ismét egy meg nem szűnő sírásba kezdhessek. Nem kellett sokat várni, könnyeim kiszöktek. 

-Lám lám..Ismét találkozunk. Mondd csak Lisa, emlékszel még arra amikor anyád azért könyörgött, hogy ne bántsalak téged, és épp ezért őt vertem szét?
-Micsoda?-kerekedett el a szemem. Nagyon félek. Ilyenkor persze nincs senki ebben a hülye parkban?!
-Hát persze, hogy nem emlékszel, hisz te úgy tudod más verte meg anyádat. Mondjuk Nathan...de neem.-gúnyos mosolyt dobott felém.-Én voltam.
-De..de miért?-kérdeztem kétségbeesettül.
-Nathan jó barátom Styles viszont annál kevésbé. Gondoltam szövetkezek Nathannal és így eljutok oda, hogy a földbe tiporjam Stylest.
Még mindig nem értem. Hogy jövök én a képbe? És mégis mi baja van Harryvel? Jó, persze nem nehéz kitalálni...Harry valamikor vagy megverte, vagy keresztbe tett neki. De akkor is..
-Akkor sem értelek.-szipogtam.
-Jajj hugicám.. Ha adsz öt percet, mindent elmesélek. Mindennek az értelmét.
-Nem vagyok a hugicád!-tiltakoztam.-Mesélj!
-Harry Styles egykor egy ribancokat baszó, bajkeverő,box..
-Tudok a múltjáról.. Várj! Milyen box?-szakítottam félbe, majd újra sürgettem.
-Boxoló volt.-boxoló? Talán még sem tudok mindent..-Na szóval. Egyszer box meccsünk volt és kikaptam..méghozzá gyalázattal. Ő fel tudott állni én viszont már nem. Még az nap bosszút forraltam. Nathannal beszéltem valamikor és elpanaszolta, hogy az én kis unokahúgom szakított vele.
-Azt nem mondta el, hogy vert?-vágtam ismét a szavába.
-De.-mosolygott.
-Te pedig le se szartad!-fakadtam ki.
-Hát persze. Ennek a családnak kell egy kis fegyelem. Na de.. Ő bosszút akart forralni ennek a családnak én pedig Haroldnak.-már megint Harold..-És mivel ti összetartoztok, két legyet tudtunk ütni egy csapásra.-kuncogott.
-Te tuskó! Ennek mi köze van anyához?-kiabáltam.
-Shhh. Az, hogy én szívességet tettem Nathannak ami kifizetődött azzal, hogy Styles megverte, ugyanis ő úgy tudta, hogy Nathan verte meg anyádat. Így én ki tudtam számítani, hogy Harold, hogyan verekszik. És most.. Végignézheted, ahogy szétverem azt az ocsmány fejét.-megfordultam és láttam, hogy Harry siet oda hozzánk. Lerohanta Jeremyt.
-Te féreg! Ha egy ujjal is hozzá mertél nyúlni, én kicsinállak! Megértetted? Véged van!-ordított Harry az elhagyatott parkban.
-Hahaha. Nem őt fogom bántani. Téged foglak!-mondta fenyegetően Jeremy. Az unokabátyám...
-Hagyjátok abba! Kérlek benneteket! Álljatok le!-könyörögtem sírva.
Hiába. Harry arcán egy ökölcsapás csattant el, mire szemei befeketültek és arca eltorzult. Már is püfölni kezdte Jeremyt. Jeremy sorozat ütéseket kapott az arcától kezdve a bordáiig, majd hirtelen Harry mellkasába vert, amitől Harry összeesett. Jeremy fölé tornyosodott és rúgni, ütni kezdte. Hazz nem bírt védekezni én pedig nem tudtam nézni. Sírva siettem oda és az apró testemmel észrevétlenül surrantam Jeremy mögé, majd alá rúgtam. Ráborult Harryre én pedig nagyon nehezen ellöktem onnan és a bordájába rúgtam, utána a mellkasára vertem egyet. Harrynek sikerült erőt gyűjtenie és eltett engem onnan. Fejénél fogva kapta fel Jeremyt és a szájába térdelt. A férfi kifeküdt és Harry otthagyta. Szó nélkül szálltunk be a kocsiba, de amint elindultunk megkezdődött a vita.

-Mi volt ez Lisa?-kiabált rám.
-Mi, mi volt?-kérdeztem vissza.
-Engem nem kell megvédeni!-törölte le az ajkáról a vért.
-Ha nem mentem volna oda lehet, hogy még mindig ott feküdnél!
-Nem érdekel! Egy boxolónak tudni kell kikapni is!
-Hát persze! Jeremy is ki fogja bírni, hogy kikapott, nem? Egyáltalán, miért nem mondtad, hogy boxolsz?
-Mióta együtt vagyunk nem igazán szoktam.-felelte halkan és lekanyarodtunk egy kis utcába.
Innentől fogva csendben ültünk az autóban.

Megérkeztünk egy ismeretlen házhoz.
Harry kinyitotta magának a  kocsiajtót, aztán hozzám sétált és nekem is kinyitotta.
-Hol vagyunk?-kérdeztem tudatlanul.
-Nálam.-léptünk be az ajtón és Harry lesegítette rólam a kardigánom.
-Wow.-csak ennyit tudtam kinyögni. Azt hittem valami rendezetlen pasitanya lesz de ez egy tiszta, igényes, jó illatú otthon.
Harry felkuncogott.
-Rosszabbat vártál, mi?-mosolygott.
-Aha.-hahotáztunk.
Nem volt túl nagy, de kicsi sem. Minden a helyén volt és sehol nem volt egy koszfolt sem. Levettem a cipőm és körülnéztem.
-Örülök, hogy tetszik. A mosdó az a szobámból nyílik, a szobám pedig itt van.-vezetett körbe.
-Itt a nappali, de ez mellékes. Gyere pakolj le nyugodtan és.. Ja tényleg..elfelejtettem mondani. Ma itt alszol.-kacsintott csábosan, és megcsókolt.
 Hajába kapaszkodtam és a derekára fontam lábaimat. Egyenesen a szobájába vitt, és ledőltünk az ágyra. A nyakamat kezdte csókolgatni, aztán a fülem alatt puszilgatott. Újra a nyakamhoz ment én pedig a hajával játszadoztam.
Megcsókolt, majd nyelve utat tört a száma, amitől vad csókcsata keletkezett. A pólóm aljával szórakozott közbe. Hirtelen felkapta a hátam és lehúzta rólam a pólómat. Én is így cselekedtem. Pár másodperccel később bizonytalanul a gatyájával szórakoztam. Lehúztam a sliccét, kigomboltam a gombját, a lábammal pedig letoltam róla a nadrágot. Amikor a bokájához ért, lerúgta magáról. Tetszett neki, hogy én vettem le előbb róla a nadrágot.

-Nem kell bizonytalannak lenned.-mosolygott, és habár így is elhittem, ő az egyik kezével a belsőcombomra csúszott onnan pedig fel a nadrágomhoz, és nagy kezét becsúsztatta a nadrágom és a bugyim alá. Váratlanul ért, és ezt ő is látta. Kihúzta a kezét, s rövid mozdulattal levarázsolta rólam a nadrágom.
Végignézett rajtam, aztán elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy!-elpirultam és takarni kezdtem magam, amitől halkan elnevette magát és elcsúsztatta a kezem.
 Ismét csókokkal hintette be a nyakam, de ezúttal végig ment a testemen. A melltartómnál megállt és még mindig puszikat lehelve melleim közé, kicsatolta a melltartóm. Ezt a műveletet használta a bugyimnál is. Amikor oda ért, ismét összehúztam magam és megpróbáltam a lábaimat is felhúzni de nem engedte. A szervemre is puszit hintett majd nyelvét vette elő. Végignyalt a belsőcombomon, miközben én a teljes hátát csiklandoztam a körmömmel. Amikor a nyelve céltalanul célt talált a résemnél és bemerészkedett, körmeimet a hátába vájtam és felszisszentem az élvezettől. Szinte láttam magam előtt, ahogy büszkén elmosolyodik és a gödröcskéi is kivillannak. Gyönyörű.

Mikor éreztem azt a csodás érzést a hasamban, Harry megint feljött hozzám. Szám sarkába nyomott egy gyenge puszit és egyszerre elmosolyodtunk. Én félénken, Ő magabiztosan.

-Feküdj le.-suttogtam, mire követte az utasításom. Értetlenül nézett mikor boxerét toltam le róla, de még mindig önfeledten mosolygott. Megint volt szerencsém az óriási méretével találkozni.
-Ne tedd, ha nem szeretnéd.-simította meg az arcom.
-Shh.-csitítottam el és a kezembe vettem a férfiasságát.
Óvatosan megmarkoltam és elkezdtem húzgálni. Pár másodperccel később a számba merészkedtem és szopni kezdtem. 
-Lisa..-nyögött egyet Harry. Azt hittem rosszul csinálom, hisz két perce kezdtem bele, de nem mert amikor kivettem, Harry egyből elment. Örömnedvét letörölte egy papír zsebkendővel. 
-Kóstold meg.-tartotta felém a mutatóujját. Érdekelt milyen íze lehet, de féltem is. Megnyaltam a felém tartott ujját és ízlelgettem az ondóját. Érdekes íze volt. Talán sósnak mondanám.-Milyen íze volt?-kérdezte széles mosollyal.
-Sós, azt hiszem.-feleltem mosolyogva, ezután rádőltem és megcsókoltam. 
Helyzetünkön fordítva, én kerültem alulra, Ő pedig felülre. Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd nagyon váratlanul Harry feldugta egy ujját. Felsikoltottam, ugyanis még mindig fáj a pár órája történtek miatt, de csak most eszméltem fel mennyire is.

-Shh.. Nemsokára jobb lesz.-puszilta meg az arcom. Nem értettem, hogy érti. Mitől lenne jobb? Hirtelen szűkebben éreztem, ugyanis még egy ujja bennem volt. 
-Harry!-sikítottam egy irtó hangosat, amin Harry csak elmosolyodott.-Harry!!-nyöszörögtem tovább.-Nem lesz jobb.
-Higgy nekem. Tudom, hogy nagyon fáj, és nem is értem, hogy-hogy nem sírsz, de ettől tényleg jobb lesz. 
-Mért?-kérdeztem, már tényleg a sírással küszködve, alig hallhatóan. 
-Mert jobban kitágulsz. Túl szűk vagy.-perverz vigyor jelent meg arcán, miközben ujjai ficánkoltak bennem. 

Pár perc múlva kivette, és lenyalta a nedvemet. Letöröltem könnyeimet és megcsókoltam. Ő felkuncogott én pedig bedőltem az ágyba. Mellém feküdt és szenvedélyesen megcsókolt.
-Holnap utánra jobban leszel, hidd el.-mosolygott
-Holnap után?-kérdeztem vissza.
-Holnap nagyon fog fájni, holnap után már nem.-pimaszul elmosolyodott megint, és magához vont.

-Miért nem mondtad, hogy boxolsz?-néztem fel zöld szemeibe.
-Nem kérdezted.
-Mert nem gondoltam volna.-suttogtam.
-Mért nem mondtad, hogy ismered ezt az embert?-kérdezte. Biztos régóta fúrja az oldalát.
-Nem kérdezted.-mosolyodtam el. Azt hiszem most sikerült visszavágnom.
-Mert nem gondoltam volna.-kacsintott. Mégsem sikerült.
-Az unokabátyám.-adtam meg magam.
-Ő?-kerekedett el a szeme.
-Igen, Ő.-szégyenben éreztem magam.
-De akkor mért bántott?-kérdezte elhalkulva. Furcsálltam, hogy érdekli a téma, ráadásul a hangja is furcsa.
-Mert mindig is utálta az anyámat. Ezáltal minket is. De nem baj. Már megszoktuk, csak azt nem gondoltam volna, hogy Ő ekkora pszichopata.-szánalmasan felnevettem, ahogy visszaemlékeztem a történtekre.
-De most már nincs semmi félnivalód. Itt leszek neked, mindig!-csavargatta a tincseimet aztán elengedte, megcsókolt és közelebb húzott magához.
-Szeretlek kicsim. Jó éjszakát.-suttogta a fülembe. Meglepett a kicsim becézés, de igazán tetszett. Olyan aranyosan hangzik a szájából. 
-Jó éjszakát, én is szeretlek.-válaszoltam, majd dudorászását hallottam meg a fülembe. Olyan szép és nyugtató hangja van amilyet még sosem hallottam. A mély hang és a lágyság összefonódva, csodaszép. És, hogy ez mind tőle jön..csodálatos.
Mégis mennyi meglepetése van még a számomra?