3.FEJEZET

Másnap elmaradt az edzés mert találkoztam egy régi barátommal. Ő is változást szemléltetett rajtam és ez dühített.
-A francba is Zayn! Nem változtam meg! Ugyan olyan vagyok mint régen.-emeltem fel a hangom.
-Te tudod Hazz. Azt elmondod,hogy miért vagy így összezavarodva? Mintha nem is te lennél.-mondta Zayn.
Észrevette a zavarodottságomat, nem mintha nem vártam volna. Nem sokszor van bajom, de ha van azt biztos, hogy észreveszi.
-Találkoztam Greg partiján egy olyan személlyel aki összezavart. De le is szarom Zayn. Mondd miért vagy itt.!-utasítottam.
-Csak úgy.
-Csak ünnepekkor szoktál csak úgy átjönni. Mond, hogy kit kell meg verni és mikor.-söpörtem le a tagadó válaszát.
-Hát jó, van egy srác, valami Nathan. És okozott némi zűrt Niallnek az elmúlt éjszaka.-fújta ki egy levegővel.
-Mit csinált Niallel?!-kérdeztem idegesen. Niall a legmegsebezhetőbb köztünk. Könnyű megverni vagy bajt okozni neki.
-Megverte. Csodálom, hogy még nem jött el hozzád ez a hír. Végül is a te "védenced".-mondta idegesen , némi gúnnyal Zayn. Igaz, hogy mindig én védtem meg Niallt mert nagyon jó haverom. Ha megtalálom ezt a Nathant, tuti megölöm.

*Zayn szemszöge*
Valóban csodáltam, hogy Harry még nem tudott arról, hogy Niallert megverték. Az egyik legjobb barátja Harrynek. De most látványosan, baja van Hazznak ami elvonja a figyelmét más dolgokról. Erőlködtem, hogy elmondja, de semmiképp nem mond annál többet, hogy valaki összezavarta.
-És hol van most?-kérdezte Hazza idegesen.
-Ashnél. Jelenleg Ő ápolgatja de Niall folyton azt mondja, hogy nincs semmi baja. Pedig eltört az orra.-szűrtem ki a fogaimon keresztül. Tudtam, hogy ha Harry megtudja, hogy valami maradandót vagy esetleg komolyabb sérülést kapott Niall, akkor nagyon ideges lesz. Semmiképp nem volt kedvem még jobban lázba hozni, Harryt, hisz már így is zavart volt, de véletlen kicsúszott a számon.
-Eltört az orra? Milyen Nathan?-felemelte a hangját.
-Bassza meg.. Tudtam,hogy ki fog csúszni..
-Ha elmentem volna, úgy is megtudtam volna!-igaza van.
-Skyes, vagy Skyles. Nem tudom pontosan.-mentegetőztem.
-Rohadék!-üvöltött fel Harry. A viselkedése most enyhén meglepett. Nem nagyon húzza fel magát, soha. Inkább megy és megveri alaposan az illetőt, akit kell, de nem húzza ennyire fel magát.

*Harry szemszöge*
Ez ugyan az a rohadék aki Lisa barátja. Természetes, hogy még idegesebb vagyok, mint kéne. Ha annyira jó neki, ha verekszik akkor ne nála gyengébbel vagy egy nővel kezdjen ki. Kezdjen ki a saját súlycsoportjával!

Eldöntöttem, hogy miután elmentem Niallhez, megkeresem Nathant és addig verem ameddig mozdul. Már csak pár méter választott el tőle épp egy sikátorban, mikor egy hosszú barna hajú, kis termetű lány, kiabálva és zokogva rohant volna el mellette. Egyből felismertem Lisat. Láttam, ahogy Nathan visszarántja az alkarjánál fogva. Hallgattam a veszekedésüket, és még nem szóltam bele.
-Hülye kurva! Azt mondtam itt maradsz!-ordibált a bántalmazó.
-Eressz el..Kérlek Nathan..eressz!-könyörgött zokogva a lány.
-Kussolsz!-emelte fel a kezét a srác én pedig odaszaladtam. Ellöktem onnan Lis-t. Találkoztam már ezzel a pillantásával. Az nap este, amikor megütöttem Nathant. Ismét volt esélyem látni azt a fájdalmat az arcán, amit legelőször is nehéz volt. Fogalmam nincs miért teszi velem ezt, ez a kis termetű lány. Kismillió lánnyal voltam már együtt, és egyiket sem szerettem. Ő miért fogott meg ennyire, az első pillanattól kezdve?
Míg én gondolkoztam, Nathan megpróbált megütni, de feleszméltem és kezét elkaptam. Óriási volt bennem a düh, és nem figyeltem semmire sem. Olyan erővel ütöttem a hasába, hogy összeesett. Lisa felordított.
-Ne bántsd!-kiabált és próbált eltolni onnan. Megmosolyogtam, az erőfeszítésén, ami reménytelen volt. A sikátor elhagyatott volt és csendes. Már csaknem kifáradt a nagy erőlködésben Lisa, mikor hirtelen a falhoz nyomtam, de előtte még belerúgtam egyet Nathanba, hogy biztosan ottmaradjon.
-Miért bántottad?-nyöszörögte a falhoz és a mellkasomhoz simult lány, miközben kerülte a tekintetem.
-Bántotta egy barátomat.-mondtam nyugodtan.-és téged.-adtam hozzá egy kis szünettel.
-Ahhoz neked semmi közöd!
-Nem bírom, ha egy barátomat bántják. Azt pedig végképp nem, ha egy nőt ütnek meg, főleg hogy előttem akarta megtenni ez a..-láttam ahogy Lisa folyton a hátam mögé pillantgat és meghallottam egy halk léptet magam mögött. Elengedtem a kis "foglyom" és megfordultam, egyből egy ütéssel. Nathan rögtön a földre került és szitkozódott egy sort amit úgy tettem, mintha észre se vennék. Visszafordultam az ijedt lányhoz.
-C-c-c.-cuppogtam mosolyogva miközben a fejemet csóváltam.-Vártad, hogy megtámadjon, igaz? Most bevallom csalódtam. Míg én ütésektől védelek, te hátba szúrsz. Ezért most játszunk egy kicsit.

*Lisa szemszöge*
Féltem, hogy bántani fog. Igazán nem értem, hogy Harry mit akar tőlem. Greg partija óta uralkodik rajtam. Mikor azt mondta, hogy játszunk egy kicsit, nagyon megijedtem. Nem tudom mit szándékozik az alatt érteni, hogy játszunk. Félek, ez csak neki lesz játék..Sőt biztos vagyok benne.
-Mit..mit akarsz tenni velem?-kérdeztem már majdnem sírva.
-Shh..-tette a mutatóujját a számra.-Csak játszunk.
-Nem szeretem a játékokat!-mondtam miközben kifolyt egy könnycsepp.
-Ne sírj.-törölte le a könnyemet a hüvelykujjával- Én nem bántalak úgy, mint az a gyökér ott!-bosszúsan mondta, és rámutatott Nat.ra aki már félig-meddig elkúszott. Pár ütést kapott de Harry azt akkora erővel adta, hogy ha egy gyengébb férfi kapta volna, akkor lehet a mentőknek kell elvinniük.
-Akkor mit akarsz tenni velem? Megerőszakolsz? Elrabolsz?-találgattam miközben a sírásom erősödött és úgy köptem ki a szavakat a fogaimon keresztül.
-Az enyém vagy! Senki másé!-jelentette ki fenyegetően. Meglepődtem a kijelentésén, és a sírásom nem akart megszűnni létezni.. Fele annyira sem,mint én.
-N..nem vagyok senkié! Nem vagyok tárgy..-alig érthetően motyogtam de Harry dühe-ahogy erősebben nyomott a falhoz-azt sugallta, hogy még is megértette.
-Inkább örülj, hogy megszabadítalak ettől a gyökértől.
Hát persze. Megszabadít. Méghozzá úgy, hogy megfélemlít.
-Őt legalább szeretem.-zokogva csúszott ki a számon ez a három szó. Belátom, kár volt kimondani.
Harry felordított.
-A picsába is! Mi a szart szeretsz azon aki bánt téged ahol csak ér?!-szorítása elenyhült. Elengedett és egy lépést hátrébb tett. Én is megpróbáltam még hátrébb húzódni, de rájöttem, hogy már nem tudok.
-Nincs közöd hozzá!-amennyire magabiztosan akartam, olyan halkan és gyáván sikerült kimondani.
-Azt mondtam az enyém vagy!-morgott fel.
-Én meg azt mondtam, hogy nem vagyok tárgy!-hangom még mindig halk volt. Kezdtem összeszedni minden erőmet, hogy megmutassam Harrynek, hogy nem vagyok félénk és nem irányíthat. Természetesen sikertelenül, és természetesen Harry így is képes lett volna egy ütéssel eszméletlen helyzetbe tenni, de én attól még próbálkoztam.
-Nem vagy tárgy.. Ember vagy. Egy ember aki az enyém.-az enyém szót félelemgerjesztően hangsúlyozta ki.
-Annyi ribanc van akit csettintéssel megkapsz, miért akarod az én életemet tönkre tenni?-kérdeztem újra sírásba kezdve. Harry megrökönyödött. Reakcióját látván azt hittem feladja magát de nem.
-Holnap átmegyek hozzád. Majd találkozunk.-Megfordult és elsétált. Nathan már réges-rég nem volt ott.

*Harry szemszöge*
Valóban nem értem mit szeret Nathanban. De most már legalább tudom, hogy engem miért nem szeret...még.
Felforgatom az életét, egyik napról a másikra. Hogy ne folytassam az értelmetlen, s kicsinyes vitát, inkább sarkon fordultam és hazamentem.
Otthon egy odaadó alvást terveztem fürdés után de nem tudtam aludni. Volt egy olyan vágyam, hogy írjak egy SMS-t Lisanak.
Remélem hazaértél épségben. H.xx~
Tudtam, hogy nem fog visszaírni de nem is vártam. Nekem elég, ha védelmezhetem és tudom, hogy jól van.
Amíg azon gondolkoztam, hogy mi fogott meg rajta, a telefonom rezegni kezdett az éjjeli szekrényem sarkában. Elvettem onnan és eltoltam a képernyőzárt. Mikor megnéztem kitől jött az üzenet, igazán meglepődtem.
Igen, haza. Sajnálom azt amit ott a sikátorban mondtam... Nem teszed tönkre az életem. L.xx~
Gondolkozás nélkül, incselkedő üzenetet írtam vissza.
Akkor mit teszek veled?;) xx.
A válasz csak percekkel később érkezett meg, ahogy vártam.
Jó éjszakát Harry.! ^.~ L.xx~
Üzenetén felnevettem. Gondoltam, hogy nem fog tudni mit válaszolni de még kötekedni szerettem volna egy picit.
Látom félsz válaszolni.. Neked is jó éjt kicsi lány. Álmodj velem!;)
A válasz gyorsaságán jobban meglepődtem mint a válaszon.
1.Nem félek. 2.Nem vagyok kicsi. 3.Álmodban!;* Na viszlát Harold.
Volt egy olyan érzésem, hogy telefonon keresztül könnyebben beszél és, hogy sokat gondolkozott a sikátori történtek óta.

*Eközben Lisa gondolatai*
Rengeteget gondolkoztam a sikátori dolog óta. Kaptam 100 okot a félelemre, és 100 okot arra, hogy ne féljek Harrytől. Azt amit akkor mondtam "miért akarod az én életemet tönkre tenni,, dolog..Hát azt kissé megbántam. Gondolataim arra terelődtek, hogy azért mert beleszerettem Harrybe, de ez hülyeség. Én semmit nem érzek Harry iránt. Nincs okom arra, hogy beleszeressek, hisz: tönkretette a-már amúgy is szakadék szélén álló-kapcsolatomat; megfélemlített; irányítani próbált. Így hát hamar vissza is terelődtek a régi kerékvágásba gondolataim és azon rágódtam tovább, hogy telefonon keresztül, mennyivel egyszerűbb és szórakoztatóbb beszélgetni Harryvel. Ilyenkor nem látom a bosszús arcát és a megfeszült állkapcsát, vagy az ámulatba őrjítő lágy és sötétzöld szemeit, a hozzá illő mosollyal.
Basszus. Most, komolyan Harryről ábrándozok??! Ez csak egy álom..*megcsípem magam* Aú! Nem ez nem álom.. Az isten szerelmére 19éves vagyok,mit gyerekeskedek. Nem érzek semmit Harry iránt és ez akkor se fog változni, ha rá kényszerít. Mikor eljutottam arra a pontra, hogy aludjak, meg jött az SMS.
Ne szólíts soha Haroldnak. xx~
Már nem írtam vissza, mosolyogva eltettem a telefont és elaludtam a mély gondolatokban.

*Vissza Harryhez*
Még fent voltam pár órát aztán a sötétség engem is elzúdított a fekete világába.

Remélem tetszett a mai rész és, ha igen, hagyjatok magatok után nyomot..:)♥