5.FEJEZET

Lépteket hallottam magam mögül. Egyre csak szaporábbak voltak. Ám mikor váratlanul megfordultam, a kistermetű nő meghőkölt. 
-Ne félj nem bántalak.-jelentettem ki miközben felé kezdtem sétálni. 
-Ne!-suttogta. 
-Mit ne? Mondom, hogy nem bántalak. Bár azt hiszem kár volt szoknyát felvenned.-jelentettem ki egy magabiztos mosollyal. Türtőztetnem kell magam, hogy bízzon bennem, de sajnos ez iszonyú nehéz. 
-Én csak...-megszakítottam. 
-Holnap érted megyek. Most sietnem kell.-nyomtam egy puszit az arcára amit ő undorodva letörölt. Mosolyogtam és megfordultam, hogy tovább menjek. Visszapillantottam és láttam, hogy mosolyog. Kezdek a cél felé haladni bár nem tudom mennyire vagyok közel. Hallottam, hogy utánam szól ami igen merész és meggondolatlan dolog volt. Elég nehezen hagytam ott most is. Ha most visszafordulok, történhet bármi. 
-Állj meg!-szólott meg a hang. 
-Sietnem kell.-próbáltam lerázni. 
-Hazudsz. 
-Nem akarsz bajt.-árultam el magam. 
-Ez így van. Te magad vagy egy nagy baj. És nem akarlak.-érthetetlen női logikáját mégis megértettem. Makacssága mindig felizgat..de most, a nyílt s világos utcán csak rossz sülhet ki belőle.
-Most pedig te hazudsz.-mondtam nyugodtan, és kezemet a combjára csúsztattam.
-Eressz el!-szűrte át a fogain, miközben kezemet próbálta eltolni magától. Éreztem, hogy be fogok vadulni. El kell tűnnöm. Lehetetlen. Túl vonzó. Nem bírom itt hagyni.
-Itt kéne hagynom téged.-jelentettem ki, mintha csak hangosan gondolkoznék.
-Kéne!-vágta rá.
-De ez sajnos lehetetlen.-mondtam bűnbánóan.
-Akkor itt hagylak én.
-Csakhogy ez is.
-Miért?-kérdezte.
-Nem tudlak elengedni.
-Harry! Kérlek engedj el. Ne bánts, ne csinálj semmit velem cserébe..
-Cserébe?
-Ott az öcsém! Mennem kell!-mondta és gyorsan átszaladt az úton.
Elővettem a telefonom és megkerestem L számát. Mikor megtaláltam írtam neki egy sms-t.
Cserébe? Eljössz velem egy igazi randira? H.xx
Még a túloldalon állt és beszélgetett Mat-el. Elővette a rezgő telefonját és észrevehetetlenül hátrapillantott és szemet forgatott. Láttam, hogy pötyög. Pár másodpercen belül az én telefonom is rezgésre kezdett.
Félek, hogy a Harry féle randi milyen. L.
Mosolyogva olvastam el miközben arra gondoltam: Ha ő tudná, hogy egy lányt sem vittem még el randizni. 
Ott tartottunk, hogy cserébe. ;) Gyere el velem egy randira.
Már elengedtél, szóval nincs semmi cserébe..;) Na szia Harold!
Incselkedése és, hogy azt hitte el van ennyivel minden intézve, még jobban megmosolyogtatott.
Mondtam, hogy ne hívj Haroldnak! Amúgy ugye tudod, hogy a legeldugottabb helyeken is képes vagyok rád találni?! És most nem is vagy olyan messze. 
Elküldtem. Hátrafordult és látta, hogy még mindig ott állok. Kacsintottam és átmentem az úton.
-Sziasztok. Szia Matty. Sajnálom a barátod lábát. Anyukád mondta, hogy nem tudsz edzésre jönni.
-Helló Mr.Styles.. Igen. Sajnálom.-makogta.
-Nem baj. Öm.. Kérhetek egy szívességet?-mosolyogtam Mat-re.
-Persze.
-Eltudsz menni egy percig míg mondok valamit a nővérednek?-Matty szélesen elvigyorodott, azt hiszem másra gondolt. Gondolatán én is egy eláruló vigyort szállítottam el és a fiú már ott sem volt.
-Na most beszélj cica.-köszöntöttem Lisat.
-O-ott van Matty. É-és lát. Ilyenkor nem csinálnál se-semmit.-dadogta mert túl közel mentem hozzá. 
-Ugyan. Mattyvel bármikor lebeszélem ezt a dolgot. Na de akkor mi is van ezzel a Harold-al? Meg mi van cserébe, ha most elengedlek?-kérdeztem. 
-Ha most elengedsz..kapsz egy puszit az arcodra.-mondta.
-Vagy..Gyere el velem egy randira!-hoztam fel.
-Vaagy..Elengedsz és hazamegyek az öcsémmel.
-Az öcséd már rég, haza biciklizett.
-Mi a..?-körülnézett és látta, hogy Matty tényleg nincs már itt. 
-Gyere hazaviszlek.
-Tudok járni.-jelentette ki. 
-Mármint kocsival.-nevettem el magam.
-Akkor is tudok járni.
Felkaptam a kezembe, menyasszony fogásban és elvittem a kocsimig. Szerencse, hogy közel parkoltam ugyanis annyira ugrált, hogy majdnem elejtettem. Kinyitottam az ajtót és beültettem. Hogy ne tudjon kimászni, az ajtóját bezártam, majd a vezetőüléshez mentem és beszálltam én is. A motort nem szándékoztam elindítani.
-Nos, most van pár szabad percem. Mesélj magadról.-mondtam közömbösen.
-Először is, nem szeretem, ha pszichopaták dobnak be a kocsijukba.
-Ugyan csibe, nem bántalak. Az egész dolgot te nehezíted meg.
-Még is mit? Te nem mondasz semmit. Nem mondod el mit akarsz tenni velem. Miért pont engem szúrtál ki prédádnak? Még is mi a frászt akarsz tőlem?
-Nem akarok semmit tenni veled, Lisa. Maximum be szeretném bizonyítani, hogy nem az vagyok akinek hiszel.-szavaim igazak voltak még is hülyén éreztem magam. Utálom, hogy meg kell változnom azért mert szeretem. Habár én még sose szerettem senkit, így lehet, hogy ez az érzés nem is az. Lehet, hogy ez vágy, amiért nehezen adja magát. De akkor miért fogott meg az első perctől kezdve? Annyi kérdés saját magamnak, de a választ nem találom. Mint, mikor besöpörsz valamit a szőnyeg alá de az nincs ott. Besöpörtem a kérdéseimre a választ a szőnyeg alá..de most miért nem találom? 
-Ugyan már! Mikor legelőször odajöttél hozzám a partin, nem tudtad mit gondolok rólad de te ég is kiszemeltél. Miért? Mit akarsz? Válaszolj Harry!-mondta idegesen L. Nem tetszik, hogy így beszél. Bánom, hogy nem véstem az agyába, hogy illemtudónak kell lenni.
-Ne beszélj velem így!-mondtam feszülten.
-Miért? Agyon versz mint mindenki mást?-kiabált?
-Agyon nem lehet. És ahhoz, hogy ütést érezz Nathant kell megkérned. Ő úgy is előszeretettel teszi-dobtam oda neki a random választ és beindítottam a motort, de még mindig mozdulatlanul álltam a parkolóban.
-Tehát megversz. Esetleg vigyázzba álljak Ön előtt Mr.Styles? Vagy csókoljak kezet?
-Lisa! Állj le! Mi a szarért nem tudod befogni? Próbálok kedves lenni veled, te pedig folyton faszságokat beszélsz. Komolyan nem értelek. Nem vagyok minta ember, de meg akarok változni cseszd meg, Nathanban mi volt a jó? Az, hogy naponta többször vert? Én meg egy szemét vagyok amiért elhúztalak előle? Gratulálok Lisa Johnson!
-Mondtam már, ha jól emlékszem, hogy Nathanban az a jó, hogy Őt szerettem!-kiabálásba kezdtünk.
-De mi a szart szerettél benne?-ordításomra egy percre megrezzent, majd folytatta a vitát.
-Azt, hogy Ő nem letámadott egy parin! Ő megismert mielőtt őrült módon megcsókolt volna! Mindenki más aki megismeréssel kezd egy kapcsolatot, tudnám szeretni! Te akaratoddal fogva nekinyomtál a falhoz és nyelvedet letoltad a torkomon! Engedj ki Harry! Engedj ki és megígérem, hogy a világ életbe nem látsz többet!-utolsó mondata fájdalmat gerjesztett. 
-Mi a segget teszel velem?-kérdeztem halkan, költőien. Láttam, hogy értetlenül sandít rám.
-Miért?
-Mindegy. Most inkább menj haza. Eredj!-kinyitottam az ajtót. Amint kiszállt szaladni kezdett. A visszapillantó tükörből láttam, hogy kezeit szemei elé teszi és úgy szalad végig a parkolón. Sír. Látom, ahogy megbotlik majd elesik. Rossz volt ezt mondani és látni. De nekem kell a nadrágot hordanom! Nem fogom hagyni, hogy egy lány az orromnál fogva vezessen a seggemig!
 *Lisa szemszöge*
Mikor elestem és becsúsztam majdnem egy kocsi alá, zokogni kezdtem. Tudtam, hogy Harry lát de nem érdekelt. Rájöttem, hogy érzek iránta valamit. Hogy mikor? Mikor azt mondtam "Nem akarlak" és ő azt mondta "most te hazudsz". Ekkor jöttem rá, hogy igaza van, és ugyanekkor jöttem rá arra is, hogy neki csak az a célja, hogy ágyba vagy máshová elvihessen. 
Lépteket hallottam és kikukucskáltam a kocsi alatt. Harry lábait láttam közeledni. Nem tudtam mit tenni, futottam, bár reménytelenül. Harry is futni kezdett és hosszú lábaival pár lépés múltán mellettem termett és derekamnál fogva visszarántott.
-Eressz el! Te mondtad, hogy menjek! Engedj el!-mondottam könnyeimet leküzdve.
-Nem tudlak.-felelte zavartan.
-Miért? Beragasztóztad a kezed és most egymáshoz ragadtunk, vagy mi?-kérdeztem szemrehányóan.
-Nem tudlak, és nem is akarlak, így nem is foglak elengedni.-fordított magával szembe.
-Tudod mit kéne tudnod?-kérdeztem miközben szemeimet a távolba mélyesztettem.
-Nem.
-A kérdéseimre a válaszokat.-kitéptem magam a karjaiból és rohanni kezdtem. Az úton nem vettem észre, hogy jön egy autó és beleszaladtam. Elsötétült minden...