13.FEJEZET

Nem értem ezt a lányt. Egyszer szeret egyszer nem. (tudom,hogy énekelve olvastad) :D
Mattyvel elröhögtük magunkat amikor Lisa zavarában mögém bújt. Bementünk és elgondolkodtam pár percre az előbbi történteken. Matty ébresztett fel a gondolatokból.
-Min gondolkodsz?-kérdezte kíváncsian.
-A nővéreden.-mondtam mosolyogva.
-Azt gondoltam.-mosolygott.-De min?
-Sok mindenen. Mindig ilyen zavarodott volt? Mármint nem úgy értem, hogy dinka, hanem ilyen összezavarodott, zárkózott.
-Fiú téren ja.
-Mesélsz?-kérdeztem nevetve.
-Aha.-vigyorgott.-Mire vagy kíváncsi?
-Na jó. Öhmm.. Leginkább most csak egy valamit szeretnék kérdezni.-mondtam habozva.
-Mit?
-Melyik kórházban van Mrs.Johnson?-kérdeztem.
-Eastwood kórház.-mondta fájdalmasan. 
-Köszi. Mondd meg Lisnek, hogy majd hívjon. Csak most találkoznom kell egy haverral.
-Rendben.
*Matty szemszöge*
Fura volt, ahogy Harold egyik témából a másikba tért. Meg, hogy olyan sietősen el kellett mennie, de inkább nem foglalkoztam vele, átadtam Lisnek az üzenetet.
-Mást nem mondott? Mondjuk, hogy kihez megy.-kérdezte Lisa kapkodva.
-Egy haverhoz.-vágtam rá.
-És másról nem beszéltetek? Csak odament hozzád és mondta, hogy add át?-mért van így felpörögve?
-Hát. Megkérdezte anya melyik kórházban van, meg megkérdeztem min gondolkodik és azt mondta rajtad. Nagyjából ennyi. Megyek iszok valamit, oks?-kérdeztem, miután elhadartam a történteket.
-Jó. Várj! Mért kérdezte meg, hogy hol van anya?
-Passz. De úgy hiányzik. Főleg apa után. Mondd Lisa miért történnek ezek? És mért pont Nathan verte meg anyát? Mi oka volt?-törtek belőlem a kérdések és azokkal együtt a könnyek is.
-Ne sírj Mat. Nem tudom miért történnek és miért Nathan tette. De nemsokára anya itthon lesz, és segítenünk kell neki. Ígérd meg, hogy nem leszel tipikus kamasz!-ölelt át.
-Nem leszek. De Lisa! Mi az, hogy nem tudod?! Hisz nyilván tudnod kell, miért Nathan tette. A te exed. Mit titkolsz?-kételkedek a nővéremben. Tudnia kell. Biztos hozzá fűződik Nathan bosszúja.
-Nem titkolok semmit Matthew! Inkább menj és igyál!-elzavart. Tudom, hogy titkol valamit, és ki is fogom deríteni.
**Lisa**
Természetes, hogy nem fogom Mattynek elmondani, hogy ~Hé Mat! Anyát azért verte meg Nathan, mert nem tudja elfogadni, hogy szakítottam vele. De ne félj, ugyanis Harry, aki totál bűnöző féle..tudod az ember akire felnézel..az majd segít ezen túllépni~. Tuti kiakadna. És amúgy sincs hozzá köze, egyenlőre. És remélem nem is lesz.
*Harry*
Elmentem az Eastwood kórházba és megkerestem Dr.Breps-et.
-Jó napot! Mrs.Johnsont keresem.-mondtam a doktornak.
-Jó napot! Ön az egyik hozzátartozója?-kérdezte.
-Igen.
-Megtudhatnám kije?-kezdett idegesíteni. Takarodjon az utamból. Az egyik hozzátartozója vagyok szóval engedjen be! Mit kérdezősködik már?!
-Az anyukám a legjobb barátnője. Szinte testvérek. De mivel Ő most dolgozik, engem küldött be megnézni Mrs....Britannyt!-mondtam az első hazugságot ami az eszembe jutott.
-Oh, rendben. Csodálom, hogy a saját gyerekei nem jöttek még be.
-Öhmm igen.. Ők úgy tudják, nem jöhetnek be. Anya is azért küldött, hogy megtudjam most már lehet-e jönni.
-Értem. Hát, igen most már érkezhetnek látogatók.
-Nagyszerű! És Mrs.Johnson mikor szabadulhat innen?-mutattam körbe, a kórházra célozva.
-Akár ma. De ahhoz alá kell írnia a hölgynek pár papírt.
-Miket?
-Hogy felelősséget vállal a kórházon kívüli rosszullétekre. Mert innentől a kórház nem gondoskodik egy kis hányinger végett.-ezen picit..na jó, nagyon felhúztam magam. Mi az, hogy nem vállalnak felelősséget? Sőt, mi az, hogy nem foglalkoznak a beteggel, ha haza megy? És ha én visszahozom? Akkor hazaküldenek? Azt próbálják meg.
-Jó. Előtte beszélhetnék vele?-kérdeztem még mindig higgadtan.
-Hát persze. 169-es kórterem. Egyenesen, majd az elsőnél balra és ott is van.-mondta, aztán ott hagyott.
Szép kis kórház, mondhatom.
Beléptem és Britanny fel kapta a fejét.
-Ó, Harry! Hogy-hogy te jöttél?-kérdezte picit csalódottan, de boldogan.
-Lisáék úgy tudják nem lehet látogatni. Én pedig ellenőrzöm.-mosolyodtam el.
-Hogy vannak? Ott vagy velük? Vigyázol rájuk? Jól vannak igaz?-kérdezte anyáskodva.
-Persze, jól vannak. Én is ott vagyok Lisnek. Mattyvel is jól kijövök. És..
-Mondd csak bátran.-kedvesen mosolygott
-Hát, van rá lehetőség, hogy haza mehessen már ma és ne kelljen két napot várnia.
-Tényleg? És, hogy?-kérdezte meglepve.
-Valami lapot alá kell írnia, hogy a kórháznak nem áll kötelességébe a kórterem elhagyása után, felügyelni és ápolni önt.
-Nos, amilyen undorító ez a kórház..Csapassunk haza!-vette lazára, én pedig elnevettem magam.
-Idehívom a doktort. Tessék várni.-mondtam és kisiettem megkeresni Dr.Brepset.
Hamar visszaértünk a papírokkal együtt és egy aranyos nővérkével. Le sem vette rólam a szemét, folyamatosan mosolygott és kacsingatott.
-Mindent összepakoltak?-kérdezte a doktor.
-Igen!-vágta rá Britanny és már tápászkodott fel, hogy mehessünk.-Van még valami aláírandó?
-Nincs, viszontlátásra!-köszöntek el, Britanny pedig már kint is volt. A nővér lány odacsúsztatott a zakóm felső zsebébe egy telefonszámot és mutatta, hogy majd hívjam fel. Kimentem Lisáék anyukája után.
-Köszönök Harry. Mindent!-mondta kedvesen én pedig viszonosan bólintottam egyet, hogy szívesen.
Csendben vezettem Lisáék háza felé és kitettem az anyukájukat.
-Vigyázzon magára!.-köszöntem el.
-Nem jössz be Harry?-kérdezte.
-Nem. Nekem még van egy kis elintézni valóm. Viszont látásra! Lisát puszilom!
-Átadom, szervusz!
Elvezettem, egészen Niallhez.
-Csá. Mi a szitu?-kérdezte és behívott.
-Nem sok.
-Hazudsz.-nevette el magát.-Mesélj már.-nyaggatott.
-Mit?
-Mi újság Lisával?-kérdezte.
-Hát. Fura érzésem van vele kapcsolatban.
-Mért?-nézett rám értetlenül. Meglehet, kicsit ijesztően mondtam.
-Hát.. Mostanában veszekedtünk egy picit, de nem tudom elengedni. Például Jennával egyszerű volt. Összevesztünk és otthagytam. De Lisát sehogy sem bírom. Csak rám néz és..és.
-És szereted.-mosolygott.
-De ez akkor is ismeretlen egy lánnyal szemben.
-Egy fiúval ismerősebb?-erre mind ketten felnevettünk.
-Nem. Csak..
-Ajj már Hazz! Hülye vagy, ha nem tudod beismerni, hogy szereted. Min veszekedtetek?
-Tudom, hogy hülye vagyok. Hát.. Megvágdosta magát, mire felkaptam a vizet..de a végére jól sült el. Aztán, csaknem agyonvertem..
-Nathant.-szólt közbe.
-Honnan tudod?-kérdeztem meglepve.
-Zayn.
-Mi? Zayn volt itt?-kérdeztem meglepve.
-Aha. Szólt, hogy szóljak majd neked, hogy ugorj majd át.
-Akkor gyorsan átmegyek. Majd jövök, oké?-kérdeztem.
-Rendben. Csá Hazz.
-Cső.
Hamarosan Zaynhez értem. Előbb felhívtam, mert Zaynnél elég sűrűn vannak lányok. Azt mondta most ment(ek?) el, úgyhogy mehetek.
-Hali.-köszönt.
-Szia. Mit akartál Zayn?-kérdeztem.
-Ja, igen. Visszatért egy régi ismerősöd. És holnap után házibuli Jamienél.-mondta.
-Ok. Akkor most térjünk a lényegre. Ki van a városban?-kérdeztem zavartan.
-Jenna.-amint kimondta, a pumpa a fellegekig szaladt bennem.
-Mit keres itt?
-Téged.
-Mert?-gúvadt ki a szemem.
-Volt nálam.
-Fogadjunk..
-Nem, nem feküdtünk le.-szólt közbe.
-Oh. És mit mondott?-türelmetlenkedtem.
-Vissza akar kapni, és nem áll addig le míg az övé nem leszel.
-Ahj.
-Ja.
-Amúgy tudom, hogy meg volt.-nevettem fel.
-Ja. De nem akartam mondani.-nevette el magát.
-Na de megyek mert Niallhez még vissza kell..-megzörrent a telefonom. Lis volt.
-Oké. Csá haver. Hívj, ha para van! És grat Nathanhoz! Jól megverted.-kacsintott és már magam mögött is hagytam az ajtót. Gyorsan a fülemhez tettem a telefont.
-Nagyon köszönöm.-szólt bele a vékony, szívmegdobbantó hang.
-Szia gyönyörű! Nincs mit, remélem örültél.
-Nagyon. Anyán hál' istennek meg se látszanak a sebek és szerencsére jól van.-örvendezett.
-Örülök.-mosolyogtam a sipítozásán. Most, komolyan boldog.-Öhmm.. Holnap után az egyik közeli ismerősömnél lesz egy kis házibuli. Eljön velem, hölgyem?-játszottam a gentlemant ő pedig zavartan felkuncogott.
-De én..
-Be fognak fogadni.
-De..
-Kérlek.
-Jó, csak ne legyen kellemetlen.-kérte zavartan.
Halkan belemosolyogtam a telefonba.
-Rendben, nem lesz.
-Rendben. Most megyek. Viszek anyának teát. Szia.-letette.
Mivel holnap után úgy is buli, elhívtam még pluszba pár barátot.
Miután ezt lerendeztem, lefürödtem és elvittem a szennyes ruháimat a mosodába. Miközbe pakoltam ki, találtam a zakóm zsebében egy telefonszámot. Teljesen el felejtettem ki adhatta tehát felhívtam.
-Hello.-köszönt egy lányos hang.
-Hali. Holnap után buli Zaynnél. Remélem eljössz. Cím: Steewart utca 6.-hamar le is tettem, meg sem várva a választ. Mosoda után hazamentem és lefeküdtem (volna) aludni, ha nem csengetnek.
-Szia.-szólalt meg az ismerős lágy hang, amitől teljesen ledermedtem.

Remélem tetszett..^^ Ne feledjetek el feliratkozni a baloldalt és megjegyzést írni itt lent.!:)