14.FEJEZET.

Ott állt előttem én pedig meg sem moccantam.
-Bemehetek?-kérdezte nyájasan.
-Ömm. Nem.-mondtam.
-Mi?-kerekedett el a szeme.
-Mert aludni készültem.
-Van jobb dolog is az alváson kívül, ilyen későn.-mosolygott...pontosabban enyelgett.
-Az álmodás. Na menj haza!-mondtam picit bunkón.
Egy másodperc alatt a számra tapadt én pedig először gondolkozás nélkül letéptem magamról, másodjára pedig berántottam az ajtón. Egyenesen a nappaliba mentünk és ott letettem a kanapéra. Ledobta a ruháit magáról és rólam is lerángatta a boxerem. Megtörtént az amit alapból nem, de Lisa végett sem szerettem volna megtenni. Lefeküdtem Jennával. Azt, hogy hogy tudtam megtenni és ezek után, hogy fogok Lis szemébe nézni azt nem tudom.
-Hát ez jó volt, nem?-kérdezte.
-Nem Jenna! Nem volt jó! Kitől tudtad meg, hol lakom?-kérdeztem idegesen.
-Eddig is tudtam te butus.
-Nem! Te úgy tudtad, már elköltöztem. Kitől tudtad meg, hogy még itt lakok?
-Magán ügy.-húzta be a nyakát.
-Igen Jenna! Az én magán ügyem! Kitől tudtad meg?-kiabáltam. Nem érkezett válasz.
-Válaszolj!-ordítottam rá.
-Te semmit nem változtál.-jelentette ki flegmán.
-Ne játszd a hülyét! Mondd el, hogy ki mondta el, hogy itt lakom!
-Nathan.
-Pfuu. Rendben. Most menj haza és ne lássalak többször!-kiabáltam. Össze szedegettem a cuccait és kidobtam az ajtómon majd utána küldtem Őt is. Csapkodva elment én pedig belevertem egyet a falba, ami menten be is horpadt. Hogy lehettem ilyen hülye?
*Jenna szemszöge*
Tudom jól, hogy van egy barátnője de Ő nem lehet szerelmes. Harry nem ilyen. Mikor velem volt együtt, akkor is lefeküdt mással, csak akkor napközbe, este pedig velem. Most pedig kiakad egy kis szextől. Rá sem ismertem. A címét, hogy még mindig itt lakik, Zayntől tudtam meg még mielőtt lefeküdtünk volna.
Azért jöttem vissza Harryhez, mert hiányzik.
*Harry*
Egész éjszaka nem aludtam. Hívtam mindenkit, hogy jöjjön el, de mindenki aludt, amit nem csodálok ugyanis hajnal 3óra van. Az utolsó próbálkozás Zayn volt.
-Halló?-vette fel, meglepően éberen.
-Rosszkor hívok haver?-kérdeztem nevetve.
-Nem, most nincs akció.-nevette el magát.-Csak nem tudok aludni.
-Szuper! Akkor gyere át!-mondtam mire mondott valami 'oké 5 perc' félét, amit a rossz vétel végett nem hallottam, és letette.
Pár perc múlva csengettek is.
-Kösz, hogy átjöttél haver.-nevettem el magam, de Zayn rájött, hogy valami baj van.
-Mi a szitu?-kérdezte.
-Jenna! Fél órája ment el körülbelül.-mondtam.
-Ugye nem..?
-De. És most nem tudom mit csináljak.
-Sajnálom Hazz.-mondta szemet lesütve.
-Mit?-kérdeztem rögtön.
-Én mondtam el neki, hogy te még itt laksz. Esküszöm nem akartam, nem is gondoltam volna, hogy azok után, ahogy dobtad, Ő még visszajön, hogy lefeküdjön veled.-látszott rajta, hogy véletlen volt. És, ha nem Zayn mondja el, akkor más teszi meg.
-Mindegy..de várjunk csak! Nekem azt mondta Nathan mondta el. Róla is beszéltél neki?-kérdeztem gyanakodva.
-Nem. Szóba se jött.-mondta őszintén. Picit elgondolkodtam szóval nem hallottam a további beszédét.-De most mit fogsz tenni? Mi lesz Lisával?-kérdezte.
-Hmm..?-kérdeztem vissza.
-Lisa. Mi lesz vele?-tettr fel újra a kérdést.
-Passz. Majd oda állok elé és megbeszéljük. Aztán pedig lesz ami lesz. Hisz ő is csak egy lány.- ahogy kimondtam, a hazugságbombám arcon csapott de Zayn valamennyire elhitte, hogy Lisa sem több egy lánynál sem. Legalább is neki.
-Értem.
Még benyomtunk pár sört plusz megnéztük a Halálos Iramban 6-ot, amit már mind a ketten legalább 20x láttunk aztán hajnali 5-6 óra fele kidőltünk. Zayn nem ment haza, mert hogy ittas volt, így-hát a vendéglőbe feküdt le az ágyra és a földre egyaránt. Körülbelül így tettem én is a szobámban. Mikor felkeltem (délután 2) Zayn már elment nekem pedig már 1 üzenetem és 2 nem fogadottam volt Lisától. Összekaptam magam és félve elindultam a kocsival hozzájuk.
**Lisa**
Harry tegnap óta nem jelentkezett. Nem akartam rá tapadni csak hiányzott az ölelése. Amikor csengetést hallottam egyből szaladtam, azt remélve, hogy ő az, és az imám meghallgattatott. Ő állt az ajtóm előtt kissé lehajtott fejjel és ernyedt testtel. Bűnbánóan nézett rám mint valami kisfiú az anyukájára amikor valami rosszat tett.
-Szia apró lány.-amikor kimondta, hogy apró lány kicsit meglepődtem. Oly' rég nem mondta rám ezt épp' ezért rossz volt az előérzetem.
*Harry*
Arra gondoltam,hogy ha most vége mindennek, akkor a teljes becenevén szólítsam, hogy ha más ezt mondja neki apróság, apró lányka, pici... akkor én jussak az eszébe.
-Szia Harry!-ölelt meg zavartan.-Baj van? Mi történt? Bántott valaki?-picit elhallgatott majd elmosolyodott.-Bántottál valakit?-erre akaratlanul is felnevettem.
Már a szobájában voltunk mikor bekattintotta a zárat és újra kérdezésnek látott.
-Szóval bántottál valakit, vagy mi?-húzta fel kíváncsian a szemöldökét.
-Bántottam..illetve bántani fogok valakit de lelkileg. És.. És egyáltalán nem így akartam.
**Lisa**
Mindenen kattogott az agyam. Minden lehetőséges előpattant az agyamban..kivéve egyet.
-Megcsaltalak Lisa.-amint kimondta összeomlottam. Fizikailag is és lelkileg is. Miért? Csak ez a kérdés jött a számra majd rekedtes hangon ki is csúsztattam.
-Miért?-amint szóhoz láttam,  könnyeim is kiszabadultak a szemeim rabságából.
-Ne sírj.-vigasztalgatott.
-Nem felelek meg? Akkor mért nem szakítasz? Éretlen lennék? Vagy esetleg az a baj, hogy...Hogy én nem feküdtem le veled!? Igaz? Ez volt a baj. Sajnálom Harry, hogy nem elégítelek illetve nem elégítettelek ki. Nem álltam rá készen. De miért pont a megcsalás? Miért? Hisz.. Azt hittem szeretsz.-hangom elhalkult.-Tudom, hogy ez az én hibám. Én nem jártam a te kedvedben..én nem néztem a te érdeked. De mit is gondoltam? Majd pont az én buta, ügyetlen, csúf, ramazuris életű jókislány formám kellene egy tökéletes, bajkeverő, nőcsábász, elitpasinak. Gratulálok Lisa. Nagyon elhitted, hogy a szerelem majd pont egy ilyen fiúval fog bekövetkezni. Miért kellett beléd szeretnem? Csak ez az egy kérdésem van mindenre.. Miért, Harry?-könnyeim úgy hullik mint a kinti tavaszi viharban az eső. Harry csak néz és azt hiszem a szavakat keresi. Ezt tényleg nagyon elhittem, hogy pont egy ilyen fiú..belém?! Csak préda voltam neki, ameddig belé nem szerettem teljesen visszavonhatatlanul.
-Nem Lisa. Ez mind nem igaz. Csodálatos lány vagy...
-Tudom, tudom..De ez nem fog összejönni kettőnk közt és higgyem el, hogy csak az én érdekemben teszed ezt.-skandáltam a megszokott szöveget.
-Nem, nem. Szó sincs erről.
-Akkor pedig a saját érdekedben teszed. Mindegy Harry. Csak arra válaszolj miért tetted aztán mehetsz. Nem tartalak fel. Sokan várnak rád.-biztató mosolyt villogtattam könnyes szemeim alól és meglepően figyeltem, ahogy az egész arcom csupa ragadós a könnyek végett. Számomra észrevétlen volt, hogy zokogok. Nem tűnt fel, ugyanis az utóbbi napokban, órákban elég sokszor sírok.
-Nem érdekel hányan várnak rám, mert téged szeretlek és ez SOHA fog változni. Én..én szerelmes vagyok beléd Lisa. Nem tudom mire gondoltam akkor..nyilván nem is gondolkoztam. Megtörtént és akárhogy is szeretném, nem tudom megváltoztatni. És, ha most el akarsz küldeni és soha nem szeretnél velem találkozni többet azt meg értem, csak ne kérd, hogy ne szeresselek.-szavai szíven ütöttek. Én nem akarom, hogy elmenjen. Nem akarok semmit csak, hogy megöleljen.
-Nem Harry. Én nem szeretném, ha elmennél. Nem akarlak és nem is foglak elküldeni. Én is szerelmes vagyok beléd. Nagyon. És szükségem van rád. Önzőnek hangzom, tudom. De Te vagy az egyetlen akit eddig komolyan szeretni tudtam, és tudok. Kérlek ne menj el. Csak ölelj meg és hagyjuk, hogy ez az egész elszálljon. Tudom, hogy a sok és mindennapos szexeid után, én csak útban állok..
-Nem. Sosem vagy útban. És ezt ne is mondd többször! És én nem azért feküdtem le vele mert szeretem, vagy mert hiányom van. Komolyan..nem tudom mért tettem. Könyörgöm ne haragudj.
-Nem haragszom. De ugye tudod, hogy azt kértem ölelj meg?!-töröltem le könnyeimet és mosolyogva néztem fel szemeibe. Bizonytalanul visszamosolygott és olyan szorosan megölelt, hogy azt hittem megfulladok. De nem számít, mert ebben az ölelésben nem csak szimplaság volt, hanem szeretet, bánat és szerelem. 
Komolyan nem haragszom Harryre. Sokkal inkább magamra. Éppen ezért akarom az egészet elfelejteni és továbblépni rajta. 
*Harry*
Nem tudom, hogyan tudta megbocsájtani..pontosabban, de tudom. Szeret. De ezt akkor sem bírom felfogni. Amilyen apró, olyan nagy benne a szeretet. 
*Másnap*
Egymás mellett aludtunk el és így is keltünk fel, Lisa vekkerórája csipogására. Ütögetve kereste az éjjeli szekrényén az órát, hogy lecsaphassa. 8 óra és dolgozni kell mennie. Megkönnyítve dolgát, lekapcsoltam neki én.
-Jó reggelt apróság.-mosolyogva egy csókot nyomok arcára amit ő egy mosolygással és nyújtózkodással hagy jóvá.
-Jó reggelt.-köszön vissza. 
***
-Mikor kell érted jönnöm?-kérdezem miközben Lisa épp a kocsimból száll ki a munkahelye előtt.
-Este háromnegyed 9.-feleli száját elhúzva.
-Micsoda? Mért olyan későn?-kerekedik el a szemem.
-Háát ugye pénteken és csütörtökön nem voltam bent és még így is jófej volt a főnök, ugyanis csak ma kell bejönnöm idáig, holott holnap is kéne. Na de sietek mert két percem van. Szeretlek, szia.-arcomra nyomott egy puszit, mint mindig mikor én hozom és viszem, aztán beviharzott a boltba.