4.FEJEZET

Szombat reggel és épp Niallhez tartok. Megérkeztem, az ajtó előtt állok. Becsöngetek, mire kinyitja az ajtót.
-Csá haver. Hogy van az orrod?-kérdeztem szórakozottan, mire ő egy mosolyt villantott.
-Cső. Megvagyunk.-mondta gondatlanul.
Felnevettünk.
-Öhm..Te verted meg tegnap este Nathant, igaz?-kérdezte komolyan Niall.
-Honnan tudod, hogy én voltam?-kérdeztem meglepve. Azt se tudtam, hogy már is elterjedt, hogy Nathant valaki megverte tegnap este, nem hogy egyből tudják, hogy én voltam.
-Nem nehéz kitalálni. Mindig te "védelmeztél". Csak fogalmam nincs miért, és miért pont te, és miért pont engem?!-volt egy sejtésem, hogy ezeket a kérdéseket már elég régóta próbálja feltenni nekem Niall.
Gondoltam, nem húzom fel magam és megpróbálok válaszolni rájuk, hisz egyszer úgy is megkell válaszolnom, mindenkinek. Korrektnek tartom, ha legelőször Niall tudja meg, azt aminek nincs nagy rejtélye.
Megköszörültem a torkom és már mondtam is.
-Azért én és azért téged..mert csak.!-nem volt nagy válasz, de ennyi elég is itt.-És azért, mert a legjobb barátom vagy, Niall. Nem érdekelt soha, se Liam, se a többiek véleménye. Attól mert nem állsz közénk, és mert nem vagy bűnöző attól még nem foglak elítélni meg..öhm.. Igazából, én éppen ezért tisztellek téged, Niall.-mikor kimondtam ezeket a szavakat, Niall szemei elkerekedtek. 
-Te tisztelsz engem?!-kérdezte meghökkenve, mire halkan elnevettem magam.-Hisz nem én vagyok az erős és a lányok szívtiprója, hanem te.-hahotázott.
-Épp ez az. Amikor a srácok oda álltak eléd,és azt mondták, legyél te is olyan mint Mi, te nemet mondtál. Nem féltél tőlük.-mondtam. Niall szája egy kicsi "o" alakot alkotott, majd becsukta. Nem akartam lelkizni, de nyugodtnak kellett maradnom. Láttam Niallen, hogy ő sem a lelki dolgok híve, de ezt most éretten kellett megbeszélnünk.
-Miért, te féltél?-kérdezte félvállról, mert tudta rá a választ.
-Nem. De valljuk be, én erősebb vagyok mindnél.-ez igaz. Én és Louis vagyunk a 2 legerősebbek és utána jön Zayn plusz a többiek.-De te épp ez az, hogy nem és még is kiálltál magadért.-felnevetek mert nem tudom elmagyarázni. Olyan könnyű megkeresni magamban a szavakat,de olyan nehéz kimondani őket. Azért tisztelem Niallt, mert akármennyivel gyengébb a srácoknál, ő ellent mondott nekik. Nem akart olyanná válni mint mi, és még is sikerült neki beilleszkednie közénk.-Na most akkor újra. Azért tisztellek, mert te sokkal különcebb, gyengébb vagy mint mi és így is sikerült beilleszkedned. Érted?-kérdeztem egy szusszal kifújva.
-De..
-És épp ezért védelek meg.-gondoltam a szavába vágok, mert tudom mit akar mondani. 
-Kösz Hazz. Amúgy lejössz a bárba este? Louis is ott lesz.-mondta mosolyogva.
-Ja. Most viszont megyek mert találkoznom kell egy lánnyal.
-Okés. Nekem is nemsokára találkozóm van egy lánnyal.-mikor mondta Niall igazán meglepődtem,mert amióta szakított az előző barátnőjével Jenette-el, azóta egy lánnyal sem áll szóba ami kissé vicces. Dicsérően vállon ütöttem mire felpattantam és már kint is voltam az ajtón. Elköszöntünk és egyenest Lisa házához vezettem. Becsöngettem és az anyukája nyitotta ki.
-Jó napot hölgyem.-mosolyogtam és üdvözlően tartottam a jobb kezem az ismerős hölgy elé.
-Szervusz Harry. Fáradj beljebb. Mattyhez jöttél?-mosolygott.
-Nem Mrs.Johnson. Öhm..A lányához jöttem.-mondtam és úgy tettem, mint aki zavarban van. 
-Jaj. Egy perc és lehívom a szobájából. Honnan ismered?-kérdezte a nő anyáskodva. Nyilván való, hogy félti a lányát, hisz a megjelenésem ijesztő és Lisanak úgy tudják, hogy barátja van.
-Egy barátja vagyok. A..a metrón találkoztunk. Elesett én pedig leültettem a helyemre és összebarátkoztunk.-mondtam az első rizsát ami eszembe jutott. 
Hihető volt, mert Lisa elég ügyetlen lányka.
-Oh, igen ez tipikus Lisa. Még a saját lábában is képes megbotlani. Emlékszem mikor pár éve kergette Matet akinél egy fehérneműje volt, Lisa megbotlott és bele esett fejjel a kukába.-nevetett fel angyalian Mrs.Johnson. Olyan aranyos anyuka volt. De Lisa még aranyosabb. El tudtam képzelni, ahogy a kis Lisa Johnson épp szaladgál az incselkedő öccse után az utcán és beleesik a kukába.
Lisa épp jött le a lépcsőn mikor meglátott.
**Lisa szemszöge**
Mikor megláttam Őt, meglepődtem. Tudtam, hogy el fog jönni, de azért bíztam benne, hogy nem.
-Szia Lisa.-köszönt mosolyogva anyu.-Nem is tudtam, hogy ismered Harryt.
-Sziasztok. Öhm..igen is...-anya félbeszakított.
-Miért nem mondtad, hogy megismerkedtél Harryvel a metrón?-nézett kérdőn majd elnevette magát. Harry angyalian állt neki a falnak ami elég ironikus, mert ő maga egy angyalbőrbe bújt ördög.-Na inkább nem zavarok. Beszélgessetek. Ott van a limonádé a tálcán.-már majdnem kint volt az ajtón anya, amikor visszakiabált.-Öhm..Harry!
-Igen Mrs.Johnson?-kérdezett vissza Harry angyalian.
-Mat ma nem tud edzésre menni. Az egyik barátjának eltört a lába és meglátogatta. És hívj Britannynak.-mondta anya kedvesen, mire Harry csak bólogatott és elköszöntek.
Senki nem volt itthon, csak én és Harry. Féltem, de most legalább a falhoz állíthatom, hogy mit keres itt.
-Mi a francot keresel itt?-szűrtem át a fogaimon.
-Mondtam, hogy eljövök.-mondta csibészes mosollyal és megnyalta alsó ajkait.
Láttam, hogy készül valamire. Mikor lassan elindult felém nem láttam más módját a menekülésnek..futottam. Elszaladtam mellette és kirohantam az ajtón. Hallottam, hogy felnevet. Nem értem, mi ilyen nevetséges? Én nem tartom annak. Rémült vagyok. Rémült és sérülékeny.
Harry kiállt az ajtóba. Megtámaszkodott én pedig a lépcsőtől 2 méterre megálltam és szembefordultam vele.
-Nem vagyok Nathan.-jelentette ki nyugodtan.
Hát persze, hogy nem Nathan. Nathant ismerem, és hónapokba tartott míg megismertük egymást, vagy bármi testi kontaktust kötöttünk volna egymással. Nathan, ennyivel normálisabb ember Harrynél. Csak Harry nem bánt lányokat..azt hiszem.
-Persze, hogy nem.-nevettem fel lenézően.
-Állj le!-emelte feljebb a hangját.
-Menj ki a házunkból és engedj be engem!-kiabáltam oda.
-Gyere csibe.-kacsintott és mutató ujjával hívni kezdett.
Gondoltam nem leszek beszari és odamegyek. Elmentem mellette,egyenesen be a házba. Összehúztam magam mikor mellé kerültem de nem csinált semmit, így továbbmentem. 
-Most komolyan Lisa mit gondoltál mikor feléd indultam?-húzta össze a szemöldökét és szélesen mosolygott. Nem tudom milyen fajta volt ez a mosoly. Boldog, ravasz, csintalan, kedves vagy mérges. Még is ott volt, és tökéletesebbé tette őt...várjunk csak NEM! Nem ábrándozok Harryről. Nem, nem NEM! 
-S..semmit.-válaszoltam.
-Ugyan már.-húzta fel féloldalasan a szemöldökét.
-Hogy..hogy elkapsz.-mikor kimondtam, nevetségesnek éreztem magam. Mint egy kisgyerek aki az apukájával fogócskázott volna, és rosszat tett volna. Harry felnevetett és magához rántott.
-Megvagy.-mondta ravaszul.-Előlem elfuthatsz de az érzéseid elől nem. És tudom, hogyérzel irántam valamit.-mondta, mintha ez természetes lenne. Én nem érzek iránta semmit. 
-Undort.-motyogtam magamnak de meghallotta.
Mosolygott aztán szorosabban magához húzott.
**Harry szemszöge**
Tudtam, hogy hazudik. Érez valamit, csak fél bevallani magának. Kurvára fél tőlem ami bosszant, de azért neki is van szája,amit ha kinyit mindig megmosolyogtat. Közelebb húztam magamhoz és állát felemeltem. Aprókat lihegett. Félt de élvezte a közelségem.
-Ne félj.-suttogtam.
-Nem félek!-makacskodott.
Lassan eltoltam magamtól.
-Akkor nem szaladtál volna el.-felnevettem az előbbi emlékképre.
-Nem sza..-abbahagyta mert tudta, hogy nem lenne igaz. Még mindig közel voltam hozzá, és ő még csak el sem mozdult.
-Nem értem mitől félsz. Igaz, hogy rossz srác vagyok de nem bántanálak.
-Bántottál már lányokat.!-suttogta miközben szemeimbe nézett.
Igaza van. Ha tudná milyen okból bántottam azokat a lányokat. Szex közben bedurvultam. A lányok mondták, hogy ez fáj nekik de valami kórba estem, és nem érdekeltek, csak a saját izgalmam. Volt mikor lelöktek magukról, így megvertem őket. Undorodom magamtól, de ő nem csak egy lány.
-Félholtra vertél egy férfit! Majdnem öltél!-undorítónak éreztem magam. Visszataszítónak. Ahogy mondta.. A legrosszabb az, hogy mindenben igaza van. De nem tudom honnan tudja.
-E..ez nem igaz.-tagadtam.
-És hazudsz.-fordította el a fejét, majd elhúzódott.
-Maradj már csendbe.-mondtam kicsit bosszúsan. Nem voltam hangos, de összerezzent.-Nem bántalak basszameg.. Nem foglak bántani!-most már egy picit magasabb hangon szólítottam.
-Hazudsz.-suttogta félve.
-Nem hazudok.
-Hazudsz!-modta hallatva a hangját.
-Ne..
-Hazudsz!! És most takarodj!-kiabált sírva.
Megráztam az alkarjánál fogva.
-Nem hazudtam baszd meg! Kibaszottul nem hazudok! Nem bánta...
-Bántasz.-húzta el a fejét tőlem, és próbálta kiszabadítani magát.
Elengedtem és megcsókoltam. Próbált eltolni magától de nem engedtem. Ki kellett használnom ezt a csókot akármilyen önző dolog is ez.
Nekitoltam a falhoz és kezeit a feje fölé szegeztem.
**Lisa szemszöge**
Nem eresztett el. Sírtam. Nyelveivel utat szeretett volna törni magának de elutasítottam. Egyik kezével elengedte a kezem és két csuklómat összefonva megfogta őket. Szabad kezével rászorított a mellemre mire egy nyögést hagytam. Kihasználva ő már a számban is volt. Ha nem erőszakkal tette volna meg ezt a csókot, talán még élveztem is volna. Nem.. Nem élveztem volna. Kis idő múltán elengedett és az ajtó felé ment. Mielőtt kitért volna, visszanézett és mosolyogva elment. Talpam a fölbe gyökerezett. Olyan gyönyörű, miért kell rossznak lennie?.. Nem. Nem gyönyörű! Nagyon rossz ember.
Lépteket hallottam közeledni é mire feleszméltem, ràjöttem, hogy visszajött.
-Csak annyit akartam, hogy tudd..-félbeszakítottam.
-Nem akarom tudni. Nem akarok mást tudni, csak hogy kiszállsz az életemből és soha többet nem hallok felőled másként,mint az öcsém edzője! -mondtam haragosan. Csengettek. Harryt ez hidegen hagyta.
-Bevallom, Te vagy az egyetlen aki visszautasított és akivel ilyen nehéz.-hát persze. Íme egy másik ok, hogy ne engedjem magamhoz közel, a sok rátapadó csaj, aki csak a farkát akarja és nem az érzelmeit. 
-Sose fogok olyan mélyre süllyedni, hogy hozzád forduljak.-fordítottam el a fejem és mentem az ajtóhoz. Liam állt mögötte.
-Szia Liam!-Öleltem meg, Harry pedig mellém állt.
 Legnagyobb meglepetésemre, pacsival köszöntek egymásnak
-Szia Lis. Rosszkor jöttem?-nevetett Liam. Nem találtam viccesnek.
-Nem! Harry épp menni készült!-néztem Harryre.
-Valljuk be, igazán rosszkor jöttél Liam.-mondta Harry.
-Akkor majd később visszajövök.-mondta L. és fordult volna meg. 
-Ne menj. Mint mondtam, Harry távozni szeretne! Menj innen Harry! Most.-mondtam dühösen.
*Harry szemszöge*
Tetszett, ahogy Lisa kiállt magáért. Az már kevésbé, hogy kidobott. Mindenesetre elköszöntem Liamtől és dobtam Lisnek egy kacsintást és magukra hagytam őket.
Zavart, hogy nem tudtam mit akarnak egymással tenni. Nem tudtam semmit. Liam még csak nem is mesélt arról, hogy ismeri őt. Greg partiján is azt hittem, hogy csak úgy tudja Lisa nevét és kész. Lementem a bárba és megpillantottam Louist.
-Csá haver.-köszönt oda nekem.
-Csá Louis. Hogy-hogy itt vagy? Üzlet?-kérdeztem.
-Hát persze. Van egy srác akit köröznek mert megrúgdosott és megvert egy sráct. A neve Harold Edward Styles.-mikor kimondta a nevemet meglepődtem. Nem verekedtem már a partiest óta csak Nathan... Az nem lehet, hogy így megvertem volna. Csak párat ütöttem.
-Nathan?-kérdeztem.
-Igen. Tegnap este jól meg verted. Bár bevallom többet gondoltam.-nevetett.
-Nem bánthattam.-mondtam Lisre gondolva. Tuti jobban megutálna, ha megtudná, hogy megint félholtra vertem valakit, és az a valaki épp a volt fiúja. Bár azt sem tudom, hogy honnan tudta meg. Még csak a hírekben se volt. Az ügyeimről csak én és a többi srác tudunk.  Hát persze..Nathan. Nathan is tud mindenről ami itt történik csak ő egy ellenséges fél.
-Mért nem bánthattad?
-Mind egy. Most akkor mi lesz ezzel a dologgal?-kérdeztem.
-Liam majd elintézi. Na de megyek mert még meg kell őt keresnem.
-Megkeresem én.-ajánlottam fel, csakhogy visszamehessek Lisahoz és megnézhessem, mit csinálnak.
**Louis szemszöge**
Furcsált, hogy Hazz ilyen könnyen és önszántából belement, hogy megkeresi Liamet. Mármint, ő nem szokta felajánlani a segítségét. Az is elégé meglepett, hogy Harry ilyen módon bántalmazta Nathant. Hisz csak megrepedt Niall orr csontja.
-Ömm.. Bizos? Mármint.. Nem..igazán szoktál..izé..segíteni.-nem félek, csak nem akarom felhergelni Hazzt.
-Biztos. Amúgy nyugi, nem csak azért megyek.-mondta ravaszul. Valahogy éreztem, hogy nem ezért megy, de nem ellenkeztem.
-Rendben. Majd találkozunk.-intettem, visszaintett és már el is ment.
*Harry szemszöge*
Már Lisáék előtt voltam. Nem láttam sem Matty biciklijét sem az anyja kocsiját, csak Liamét. Gondoltam, csak úgy bemegyek.
Benéztem a nappaliba de senki nem volt ott. Felmentem Lisa szobájához, és benyitottam.
-Hello megjöttem!-törtem rájuk az ajtót.
Lis megugrott az ijedtségtől amire én csak kecsegtetően elmosolyodtam.
Könyveket láttam előttük és egy kicsit megnyugodtam, hogy nincs köztük semmi.
-Harry te még is mi a frászt keresel a szobámban?-kiáltott fel a kistermetű lány.
-Szia picinyem. Jöttem elrabolni Liamet.-mondtam incselkedve.
-Na persze.-vágta rá.
-Nyugi kicsim te is sorra fogsz kerülni.-kacsintottam.
Láttam, hogy Liam csak nevet magában.
-Liam ne csak ülj! Küldd már el ezt a...-félbeszakítottam.
-Pssz.  Nem akarom, hogy egy ilyen szép lánynak, csúnya szavak hagyják el azt a formás száját. Annak a szájnak mást kéne tennie.-ajkaimba haraptam mire Liam hangosan felnevetett.
-Liam!-szólt rá Lis.
-Jól van-jól van!-felelte.-Mi inkább akkor most megyünk. Majd holnap jövök.-nem tetszett, hogy Liam ennyit jár ide, ha nem lenne a barárom, talán már ő is a tepsiben lenne.
-Rendben. Mennyetek csak ne lássam őt!-tört ki magából a kis csibe.
-Szia.-köszönt el Liam. Lisa csak egy aprót intett és már csukta volna be az ajtót mögöttünk.
-Hé aranyom! Kapok egy búcsú csókot?-tettem az ajtó nyílásához a lábamat, megakadályozva, hogy becsukja azt.
-Nem. De egy pofont kaphatsz! És nem vagyok az aranyod!-felelte Lisa és becsapta az ajtót.
Nem tetszik ahogy beszél, móresre kell tanítani.
-Hát haver... Ki lettél kosarazva. De remélem nem akarsz bosszú tervet ötleni.-mondta szórakozottan Liam. Fura, hogy ennyire ismer.
-Gondolom tudod miért hoztalak el.-tértem rá a témára.
-Mert nem tetszik, hogy vele vagyok?-húzta fel a szemöldökét.-Nyugi haver, nem akarok tőle semmit. Csak segítek neki a Történelem Tudományban.
-Nem, nem azért. Bár reménykedtem, hogy nem akarsz akadály lenni a tervemben.-mormoltam magamnak.-Na de mindegy. A lényeg, hogy kéne egy kis segítség az Örsön.-mondtam.
-Ajj Hazz már megint mit csináltál? Ez lesz a hónapban a 3. hogy el kell tüntetnem a nyomaid.-felelte.
-Nathan. Na akkor el tudod intézni?-tettem fel a költői kérdést. Liam a kapitányságon dolgozik, mint titkár, ígyhát sokszor segít eltakarítani a nyomainkat amik a rendőrségre is eljutnak.
-Estére már nyomod sem lesz Styles.-válaszolt magabiztosan.
Még mindig Lisáéknál voltunk, a hallban.
-Kösz haver.