9.FEJEZET

**Lisa szemszöge**
Ma kivételesen nem Harry hozott haza. Mikor hazaértem és láttam Matty arcát és anya kisírt szemeit nagyon megrémültem. Csak vártam, hogy kimondják..
Apa meghalt.
Zokogva rohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Be futottam a fürdőszobámba és megengedtem a forró vizet. Beleültem és tanácstalanul hullattam könnyeim a nyakig érő vízbe.
Rezgésre lettem figyelmes. Elvettem a telefont és döbbenten olvastam végig Harry üzenetét. Nagyon sajnálom. Ha szükséged van valamire szólj. H.
Fogalmam nem volt honnan tudja. De ujjaim és a szívem gyorsabbak voltak mint az agyam. Apára..
Megírtam a rövid üzenetet és telefont letéve becsúsztam a víz alá, reménykedve, hogy már nem jövök fel és találkozok apával. Ez az elmélet hamar megszűnt létezni ugyanis kopogásra lettem figyelmes.
*Harry*
Kell most valaki, aki segít neki továbblépni. Csak adja meg ezt a lehetőséget.
Bemásztam az ablakán, mikor nem jött járókelő. Van egy kis titkom de Lis nem  tudhatja meg..még.
Ott kopogtattam az ajtaján.
**Lisa szemszöge**
Nem tudtam ki az és, hogy jutott be. Mindenesetre még egyszer visszacsúsztam a vízbe, hogy lemossam arcomról a tapadó nedvességbe burkolt fájdalmam majd kiszálltam. Egy törölközővel megszárítottam magam és felöltöztem a pizsimbe.
Kinyitottam az ajtót és az ágyamon a térdeire hajolva láttam meg Harryt.
-Ha-harry mit keresel itt?-kérdeztem még mindig a könnyeimmel küszködve.
-Ilyenkor kell valaki aki segít.-mondta nehézkesen. Felállt és átkarolt. Nekem se kellett több, zokogni kezdtem. Harryvel befeküdtünk az ágyba és ameddig én szánalmasan bőgtem izmos karjaiban, ő addig leheletnyi puszikkal hintette be fejem búbját, a nyakam hajlatát és a fülem mögötti részt, mire én mindig összerezzentem. Ezt egy mosollyal nyugtázta.
-Aranyos vagy.
-Ezek szerint nem szoktál tükörbe nézni.-csúszott ki a számon. Végre lecsillapodott a sírás.
Hangtalanul felnevetett és egy gyönge csókot hagyott a homlokomon. Következő pillanatra már aludtam. Nem tudtam, hogy Harrynek van egy ilyen oldala, de örülök, hogy megismerhettem ezt is.
Reggel már nem volt mellettem. Hagyott maga után egy igazán igényes cetlit a lakcímével és, hogy itt tudom keresni. Lementem anyáékhoz. Matty még aludt. Anya szemein láttam, hogy az éjszakája igen csak sírással volt ömlesztve. Amint megláttam, egy rövid farkasszemet néztünk majd egymás karjaiba zuhantunk. Hajnali 6 óra van.
-Most mi lesz anya? Mit fogunk tenni?-küszködtem szavaimmal.
-Tovább kell lépnünk.- tudtam, hogy nehéz lesz. Könnyes szemmel bólintottam és anya más témára tért.
-Mióta vagy együtt Harryvel?-mosolygott. Viszonoztam mosolyát és zavartan mondtam, hogy 3napja.
Anya angyali nevetése árasztotta el a szobát.
-És már ilyen komoly?-kérdezte. Hirtelen nem értettem mire gondol.
-Mármint..?
-Védekeztetek igaz?-anya szemében reménykedő csillogást láttam. Mármint, reménykedett, hogy védekeztünk de ahhoz, hogy teljesen lecsillapítsam felmosolyogtam.
-Nem is történt semmi, anya!
-De hát hallottam a viháncolást.-húzta fel szemöldökét amit én is követtem, mert semmi nem volt Harryvel.
-Ja igen!-kaptam észhez.-Azok mi, pontosabban Harry volt.-nyugtattam anyát, aki még most is értelmetlenül figyelt.
-Öhm. Jó akkor elmagyarázom.-mosolyogtam.-Tegnap mikor fürödtem az előtt.. Azt hiszem akkor még itthon sem voltam, áthívtam Harryt aki akkor érkezett mikor kimentem a fürdőből. Látta, hogy nincs rendben valami és nehezen, de elmagyaráztam neki. Kezeibe vont és ott nyugtatott miközben sírtam. Néha-néha egy puszit nyomott a fülemhez mire én megrázkódtam és ő azt tartotta aranyosnak.-mosolyodtam el azt remélve, hogy anya megértette a hadarásomban. Az igazat, hogy Harry csak bemászott az ablakon, nem mondhattam el.
-És hol jött be?-értetlenkedett.
-Az..az ablakon. Könnyedén beugrott.-magyaráztam ki magam.
-Na most már mindent értek. Ez igazán aranyos -tuti most jön a "de" -de mért nem hívtad be az ajtón?-nevetett fel.
-Passz.-nevettem el magam. Szerencsémre minden jól sült el.. Mondjuk.
-Gyere kincsem. Mutatok valamit!-hívott anya és húzta maga után a karom. Követtem egészen a hálószobáig. Anya a "rejtett szekrényből" elővett egy nagy dobozt és a kezembe nyomta. Mattyvel még soha nem nézhettük meg mi van abban a szekrényben, éppen ezért volt számunkra rejtett.
Kérdőn néztem anyára aki mondta, hogy menjek fel és nézzem át az egészet. Útközben visszahívott és még kettő óriás dobozt a kezembe nyomott. Kíváncsian baktattam fel a lépcsőn egyenesen a szobámba. Mikor beértem, letettem a dobozokat az ágyamra és pár pillanatig nézegettem őket, először kívülről majd egyet magam elé rántottam és kivettem belőle egy vaskos fényképalbumot. Nem kellett sok, hogy sírni kezdjek. Az összes kép apáról, anyáról, Mattyről és rólam volt. Csupa emlék jött elő a dobozok belsejét látván. Az első anyák-napi ajándékom, egy puszi. Természetesen ez is képre rögzítve, hogy megmaradjon az emlék. Hihetetlenül szép és érzelmes..és uhh volt végignézni ezt a rengeteg gyönyörű és egy-pár szomorú emléket.
A bezárt ajtómon kopogásokat és egy lágy hangot hallottam át. Harry volt az. A dobozokat az ágyam alá tettem, kivéve egyetlen-egy képet. Amin mind a négyen rajta vagyunk. Apa, Anya, Matty, én. Ez nem régi kép.
Kép.
 
*Harry*
Kinyitotta az ajtót. Tudtam, hogy sírt. Nem tudom, ilyenkor mit kell tenni egy lánnyal, inkább megöleltem. Minden egyes ölelés és csók után, a hideg rázza ki. Jó érzés tudni, hogy ezt én váltom ki belőle. Nem tudtam mit akarok itt. Csak látni akartam. Nem sokáig maradtam, ugyanis el kellett intéznem egy ügyet, de mielőtt elköszöntem volna..
-A dobozokat nyugodtan vedd ki az ágy alól.. Ne előttem akarj titkolózni.-mosolyogtam és elmentem. Tudtam, hogy ezen fog agyalni, hogy honnan tudtam, és így legalább, ha csak 2 órára, de addig is lekötöm másra a figyelmét.
*Lisa*
Honnan tud ennyi mindent? Egyből tudott apa haláláról..a dobozokról.. Még is, hogyan?

Ha kíváncsiak vagytok Hazz titkára akkor  olvassátok a kövi részt is.:)) Amúgy eddig, hogy tetszik a blog? Aki szereti és olvassa, írjon megjegyzést kérlek.:)

8.FEJEZET

Másnap délután, ismét figyeltem Lisat kijönni a boltból.
-De legalább azt mondd el hogy nézett ki. És miért tette?-hallottam meg Lisa aggódó hangját. Odapillantottam és láttam, megint együtt jöttek ki Josh-al.
-Nincs semmi Lisa. Most megyek. Szia.
-Ne mond, hogy nincs semmi, mikor látom!
Észrevétlenül követtem Lisát. Legalább is azt hittem, észrevétlen vagyok. Megérezte, hogy valaki követi és folyton hátra nézett. Majd egyszer csak megállt és megfordult.
-Ki van a fal mögött?-kérdezte ijedten.
Nem adtam választ. Féltem elé állni. Röhej.
-Hát jó.-lépteket hallottam.
Mire odaért már ott se voltam. Tök ciki. Végül elért a buszmegállóig és épphogy elérte a buszt. 
Hazamentem és szégyenkezve dőltem be az ágyba. Ismét eltelt egy nap.
*Másnap*
Megint hülye elhatározást hoztam. Arra jutottam el megyek a könyvesboltba, de aztán megfutamodtam. Megint a leselkedés maradt. Mikor lejárt a műszaka és épp kifelé baktatott Josh-al, megtörtént az aminek kurvára nem kellett volna. Lisa megbotlott Josh pedig elkapta. Az a tipikus nyálas pillanat jött. Egymás szemébe néztek pár pillanatig és a srác meg csókolta.
-Harry!-mondta a lány. 
Nem csak az én és Josh szeme kerekedett ki, de még Lisáé is.
-Milyen Harry? Ha-harry a barátod?-kérdezte szégyenkezve Josh.
-Nem...Azt hiszem most..Viszlát Josh.-azzal megfordult és elment.
Kiszálltam a kocsiból és utána szaladtam. Rémültében akkorát ugrott..
-Harry. Mit keresel itt?-nézett rám zavarodottan.
-É-én sajnálom.-böktem ki.
-Mit?-kérdezte feszülten.  
-Hogy miattam tört el a lábad. Hogy felforgattam az életed. Hogy otthagytalak. És, hogy beléd szerettem. É-én szeretlek.-suttogtam.
 
**Lisa szemszöge**
Alig hiszem el. Harry teljes egészében előttem áll és azt mondja szeret. Tudtam, hogy komolyan gondolja és azt is tudtam, hogy más ezt még nem igazán hallotta tőle. Némán, csaknem sokkban álltam előtte és csak bámultam a tökéletes arcát. Nem..nem töké... Ugyan. Mit is akarok titkolni? Totál beleestem Harrybe.
-Nézd, én megértem, hogy most utálsz. És..-nem hagytam, hogy befejezze. Nyakába ugrottam és megcsókoltam. Pár másodpercig lepetten állt majd átkarolt és visszacsókolt. Ott csókoltuk egymást egy percen keresztül, mire Harry eltolt magától és fájdalmasan nézett le rám. Először nem tudtam mit vár, de később rájöttem.
-Én is szeretlek.-mondtam, zöld szemeibe nézve. Azzal újra megcsókolt.
*Harry* 
 Hazavittem és egy csókkal elbúcsúzott. Út közben elmesélte, hogy hiányoztam neki. Én nem mondtam semmit. El sem hittem ami ma történt. Folyamatosan arra gondoltam.."én is szeretlek". Ezt még senki nem mondta..Jó persze, mondták már, de nem gondolták komolyan. Az amolyan szex közben lévő alap mondat volt. De Lisával éreztem is. Önszántából megcsókolt.. Mintha kezdenék megzakkanni. De, ha így bolondulok meg, akkor megfelel.
Másnap is én mentem érte. Megint azzal a sráccal jött ki. Jókat nevettek és ez dühített. Idegességemben úgy szorítottam a kormányt, hogy az majdnem eltört.
-Akkor holnap találkozunk Lis. Puszi.-köszönt el tőle a srác.
-Szia Josh.-és meg indult felém.
Josh nézte egy darabig, hogy merre megy majd a szeme lentebb vándorolt. Gusztustalan. Ki akartam szállni és jól állba verni, hogy felfelé nézzen de épp ekkor Lisa szállt be mellém. Josh értetlenül nézett és szemeit felismerően rajtam tartotta. Mikor megbizonyosodott róla, hogy én vagyok az rémülten nézett. Hirtelen egy csókot éreztem az arcomon. Elfordultam és egyik pillanatról a másikra heves csókcsatába kezdtünk Lisával.
**
-Este érted jövök.-köszöntem el.
-Úgy mint múltkor?-mosolygott. Küldött egy puszit és már a házon belül volt.
Hazavezettem de hirtelen egy alak megállított. Mondanom sem kell, Josh volt az.
-Mit akarsz?-kérdeztem lesajnálóan.
-Hol van Lisa?-tette fel a már várt kérdést.
-Otthon.-nevettem fel.-De mondd, mit akarsz?
-Te mit akarsz Lisától? És ki vagy te?-adta a nagyfiút.
-Lisa a barátnőm és a nevem Harry.-kacsintottam.
-M-mi?-kérdezte döbbenten.-Mióta vagytok együtt?
-Még is mi közöd hozzá te kutya? Ja és figyelmeztetlek, nem akarom megtudni, hogy koslatsz Lisa után mert gondolom nem szeretnéd, hogy baja essen a pofidnak.-még mindig döbbenten bámult.
-Nekem te nem mondod meg mit tegyek!-jelentette ki.
-Oh tényleg?-kérdeztem gonoszul mosolyogva.
-Igen. Mert, ha kell, meg is verlek!-tette fel a kezét. Hangosan felnevettem de a következő hozzászólására kiszálltam az autóból.-Te faszfej.
Hátrálni kezdett, ahogy én közeledtem. Nem vártam vele, egyből a földre juttattam.
Alig bírtam leszállni róla. Folyton az a kép jött elém, mikor Lisa után nézett. Erre csak jobban bedühödtem. Végül sikeresen leszálltam róla.
-Ha erről szólni mersz Lisának, megtalállak!-szóltam ki a kocsiból és már haza is értem.

7.FEJEZET

*Lisa szemszöge*

4 napja, a kórházas dolog óta. Harryvel azóta se találkoztam. Elhatároztam, hogy írok neki egy üzenetet.

Az öcsém hiányol az edzésről. Megkért, írjak egy sms-t, hogy mikor mész. L.

A Mattys dolog csak kifogás volt. Arra gondoltam, ha (!!) visszaír akkor megtudok pár információt, hogy még is, miért tűnt el. Végülis, az igaz, hogy Mat. hiányolja. De sajnos kezdem azt hinni, hogy nem csak Ő. Pár percre rezgett a telefonom. Sajnálatos módon nem a várt személytől jött az üzenet.

Szia csajszi. Emlékszel még ránk? Chloe és Ricci? Tudod..a legjobb barátaid bölcsi óta és baromira hiányzik nekik a fejed! Jó lenne, ha letolnád hozzájuk! Vagy szólj mikor jó és mennek!:) C.,R. xoxo

Összeszorult a szívem az üzenettől. A parti óta nem beszéltem velük. És az már két hónapja volt. Ez egy kicsit elgondolkodtatott, és Harryről is megfeledkeztem. Visszaírtam nekik.

Sziasztok lányok. Úgy sajnálom:c Gyertek át most, ha van időtök. Aludjatok itt. L.xoxo

Fél óra múlva már itt is voltak 5doboz pizzával, én pedig csináltam 3 forró csokit. Anya dolgozott, csak Matty volt itthon meg én. 

*Harry*

Mikor megkaptam az üzenetet szarul éreztem magam. Tudtam, hogy nem Matty keres, de mégsem hittem el. Tökre szánalmas vagyok. Félek visszaírni egy lánynak. Totál paraszt vagyok. 

Ezt addig hajtogattam, míg erőt nem vettem magamon és megpróbáltam a lehető legkevésbé, de mégis bunkó üzenetet írni. 

Ne üzengess. Leszarom.

Válasz, egy óra múlva sem érkezett, nem mintha vártam volna.

**Lisa szemszöge**

Már jócskán elmerültünk a film elejébe Riccivel és Chloeval, amikor rezgett a mobilom. Harrytől jött és az üzenetből rájöttem, hogy csak játszani kellettem neki. Nem érdekelt, mert az iránta érzett dolgaim, csak tetszés volt, így-hát gondoltam, hamar túllépek rajta. A filmnek kisvártatva vége szakadt és még egy bögre forró csokoládé közben, ki beszéltünk mindent az elmúlt 2 hónapról. Szerencsémre, még csak nem is haragudtak a merőben lévő elhanyagolásomra. Elmesélték mi volt velük és én is, hogy szakítottam Nathannal és ennyi, ugyanis Harryről nem akartam és nem is meséltem nekik.

-Szóval, Te kavarsz valami Josh nevű sráccal? Te pedig a testvérével Johnnal?-kérdeztem szórakozottan.

-Aha.-mosolyogtak.

-Tényleg Lis. te lefeküdtél Nathannal?-kérdezte kicsit félénken Ricci.

Hangosan felröhögtünk mindhárman a váratlan fordulatot vető kérdésre.

-Nem Ricc. Még tűzig-vérig szűz vagyok.-biztosítottam.

Még elvoltunk pár filmmel és elaludtunk.

**PÁR HÉTTEL KÉSŐBB**

*Harry*

Már egy hete, hogy felmondtam a munkahelyemen. Épp Zayntől tartottam haza, mikor szemem egy könyvesboltból kijövő, ismerős lányra vándorolt. Amin megakadt a tekintetem, az a mellette vonuló pasas volt. Nem hiszem el, hogy Lisa ilyen gyorsan képes volt fiút találni magának. Nem utánam, hanem Nathan után. Magamtól még mindig hánynom kell. Ráadásul a srác még azt is kihasználja, hogy Lisának még fáj egy picit a lába.

Egy röhejes tervet eszeltem ki. Elhatároztam, hogy mindent alaposan megtudok Lisről. Mikor hazaértem egyből Liamet hívtam ezügyben.

-Szia Harry. Baj van?-kérdezte.

-Szia. Nem. Segítséget szeretnék kérni.-mondtam komolyan.

-Miben.

-Valaki után, utána kéne nézni. 

-Kémkedés? Vagy meg akarsz valakiLisáról mindent tudni?-tudta, hogy Lisa a valaki.

-Utóbbi. Láttam ma egy pasival. meg akarom tudni hol dolgozik meg ilyesmi. Lehetséges?-kérdeztem, bár tudtam, hogy igen.

-Persze. Fél óra múlva kinyomtatom. Átvigyem vagy eljössz érte.

-Küldd el mail-be.-javasoltam.

-Rendben. Akkor fél óra. Csáo.

-Csáo.

*Liam szemszöge*

Tudtam, hogy Hazz még nem felejtette el ezt a Lisás dolgot, de nem gondoltam volna, hogy kémkedni fog utána. Sőt, azt se gondoltam, hogy ilyen komolyan gondolja.

*Harry*

20 perc múlva már megkaptam az E-mailt és végigolvastam.

Születési név: Lisa Mary Johnson

Születési dátum: 1996. 05. 04.

Jelenlegi munkahely: Mad-book könyvesbolt

Egyedülálló és a szüleivel él. Édesapját a Wall street-i kórházban ápolják. 

Bocs haver, csak ennyit tudtam megtalálni róla.

Ha úgy vesszük ennyi elég is volt. Szóval abban a könyvesboltban amelyikből láttam kijönni őket, a munkahelye. Írtam egy sms-t Liamnek, hogy ha tudja, szerezze meg a munkatársai nevét, és amelyikhez tud, küldjön képet. Öt perc múlva már kaptam is.

Mad-Book könyvesbolt dolgozói és nyitva tartása:

-Ashton Mart: Főnök. (+kép)

-James Mart: Főnök helyettes.

-Lisa Johnson: alkalmazott. 

-Jenny Crooze: alkalmazott. (+kép)

-Mark Peterson: alkalmazott.  

-Josh Brooke: alkalmazott. (+kép)

Nyitva tartás: 6:00-17:15

Épphogy rápillantottam a FAXra, láttam, hogy az a Josh gyerek az. Megköszöntem Liamnek, a számára nem igazán nehéz munkát. Most már legalább tudtam, hogy hol dolgozik, és azt is, hogy ki az a nyomorék aki körül ugrálja.

Másnap el is mentem. Délután négy óra ötven perckor ott álltam egy fal mögött. Láttam, hogy megint együtt jönnek ki. Mitán Lisa elment, Josht kezdtem követni. Egyszer csak megfordult és döbbenten nézett mikor én is megálltam.

-Te meg ki vagy?-kérdezte lealacsonyítóan.

-Ez én is kérdezhetném.-vontam meg a vállam.

-Ha idáig követtél, van egy olyan sanda gyanúm, hogy te tudod ki vagyok. Mi a szart akarsz?-merészkedve mondta.  

-Ha ügyesen válaszolsz a kérdéseimre, sérülések nélkül mész tovább....talán.-mondtam, a tőlem 5 méterre álló fiúnak. Felnevetett.

-Hallgatlak.-incselkedett.

Pár lépést közelebb tettem, hogy tudjam, csak a szája nagy-e, és bebizonyosodott, hogy igen mert hátrálni kezdett.

-Nos?-néztem rá rosszallóan.-Mit gondolsz Lisa Johnsonról?-kérdésemre, felhúzta a szemöldökét.

-Szép lány. Azt hiszem alakulunk.-kajánul vigyorgott, amitől legszívesebben pofán vertem volna.

-Honnan gondolod?-kérdeztem undorodva.

-Nem tartozik rád. Hacsak nem vagy a bátya vagy az apja, amit kétlek.

-Mondtam..Vagy válaszolsz jó kisfiú módra, vagy a földről szeded fel a fogaid!-emlékeztettem.

-Nem tennéd meg.-közelebb léptem és levertem neki egyet kicsit. Innentől, dalolt.

-Szóval, honnan is gondolod?-tettem fel újra a kérdést.

-Holnap elviszem ebédelni.

-És belement?

-Még is ki vagy te?-kérdezte félénken.

-Én kérdezek, te válaszolsz! Szóval, belement?

-Igen.

-Szerinted többet érez irántad?

-Egyenlőre nem. Egyenlőre.-kacsintott, azt hiszem saját magának. Gyökér.

-Mit szokott csinálni amikor dolgozik?-tettem fel az újabb kérdést.

-Ömm..Dolgozik.-korhant fel.-De például a múltkor..a múltkor sírt. Haza kellett küldeni, mert egész nap csak sírt. Jennynek épp akkor járt le a műszakja, és hazavitte. Kérdeztük mi a baja de csak addig jutottunk, hogy "Har.." és nem mondott többet. Akkor még mankóval járt.-csóválta meg a fejét Josh. Egyből rájöttem, hogy a "Har"az a Harry lenne. Totál utál.

-Ez mikor volt?

-Mint valami kihallgatás..-dünnyögte magának.-Miután kiengedték a kórházból.

-Jó. Most már elmehetsz. 

Sutyorgott egy kicsit aztán elindult.

-Ja és...NE tudjam meg, hogy akarata ellenére megszeretteted magad vele!-kiabáltam utána mire kérdőn nézett.

-Most komolyan..Mond már meg, legalább a neved. Vagy, hogy ki vagy.-mondta ismét lenézően.

-Egy srác vagyok aki, ha megtudja, hogy kényszeríted valamire Lisát belever az arcodba!-fenyegetésnek hangzott pedig ígéret volt.

-Haha.-tovább ment.

Utána siettem és megfordítottam. Egyből a szeme alá vertem és miután megpróbált visszaütni, jól megvertem és otthagytam. Mikor elmeséltem Liamnek, totál lehülyézett. Nevettem, és lefeküdtem aludni. Ha megtudom, hogy ez a csicska nem állítja le magát, pár öklösnek lesz még gazdája!

6.FEJEZET

**Lisa szemszöge**
Mikor felkeltem már egy kórházban feküdtem és fogtam valaki kezét. Feleszméltem, hogy a valaki, Harry. Lágyan megszorítottam a kezét, jelezve hogy felkeltem.
Nem vette észre. Hirtelen felállt majd szipogva kisétált. Nem lehet..lehetetlen, hogy Harry sírt. Fel akartam állni de nem tudtam. Szónokoltam Harry nevét de nem jött be. Túl halk vagyok. Hallottam a nevemet. Ismerős hang volt, egy hang amit bármikor megismernék most még sem hittem, hogy övé. De aztán a baloldalamra fordultam a hanghoz és megláttam édesapámat a mellettem fekvő ágyon.
-Apa! Mióta vagy eszméletednél?-kérdeztem boldogan de hangunk halk volt.
-Kicsim. Amikor megjött a szobatárs, azaz te, valami okból felkeltem. Aggódtam és aggódok érted.
Apa szavait hallva, könnybe lábadt a szemem. Nem tudtam miért vagyok itt és, hogy mióta.
-Miért, s mióta vagyok itt?-kérdeztem.
-Pár órája és azt mondta az a fiatalember, hogy kirohantál egy autó elé.-csalódottság hallatszott hangjában.
Már rémlett miért vagyok itt, de pár órája?! Mintha csak 5 perce történt volna az a kis dolog Harryvel ami akaratlanul a fejembe fúrta magát.
-Az aki az előbb ment ki?-kérdezősködtem.
-Nem. Ő alig tudott megszólalni az idegességtől. De ki ő? Egész végig melletted volt és fogta a kezed. Sőt, sírt is. Nem lehetett elküldeni mellőled. Nem mintha bárki is elakarta volna.-mosolygott apa.
-S..sírt?-nyöszögtem.
-Igen. De csak amikor minden orvos és nővér elvonult.
-Látott téged? Mindenki előtt sírt?
-Nem. Az a függöny ami most köztünk van-mutatott fel egy zuhanyzó kabin függönyéhez hasonló anyagra- az el volt húzva és nem láttam, csak a szipogását hallottam. Beszélt hozzád. Na de én most...-hirtelen visszaaludt. Nem tudtam mi van vele, kiabálni kezdtem.
-Valaki! Valaki jöjjön! Apukám...-elment ismét a hangom.
Egy nővér berohant.
-Kis asszony jobban van?-kérdezte.
-Hagyjon már békén! Én jól vagyok de az apukám hirtelen visszaaludt. Nincs baja? Kérem..kérem nézze meg!
-Nyugodjon meg kishölgy. Az apukája tökéletesen van. Már arra is van esély, hogy nem kerül vissza a kómába.
-Hisz ez nagyszerű. De most akkor csak visszaaludt? Nincs baja, igaz?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Nincs. Csak kimerült. De önnek most pihennie kell. Ha kell valami szóljon.
-Harry.-csúszott ki a számon.
-Ó, a fiatalember aki itt volt önnel?
-Igen. Hol van Harry?-kérdeztem nyomatékosan.
-Kiment telefonálni. Na de most már tényleg pihenjen.-mosolygott és elment.
Pár pillanatra rá, Harry toppant be.
-Öhm..-köszörülte meg a torkát.
-Harry?-reménykedve pillantottam fel.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Harry.-nem tudtam mást mondani. Nagyjából minden kiesett a fejemből csak az a pár mondat nem.
"Nem tudlak, és nem is akarlak, így nem is foglak elengedni."  Ez a mondat..ez a mondat mindennél többet mondana el, ha aki mondta, nem Harry lenne, az érzelemmentes. Csalódottan figyeltem, ahogy korábbi helyére ül.-Miért mentél ki az előbb?
-Magánügy. Látom, most már jobban vagy és anyukádék is itt vannak. Én most megyek.-mondta csaknem bunkón, és köszönés nélkül kivillant a kórteremből. Sírásra fakadtam. Ismét felidéztem a mondatot és rájöttem, megint hazudott. Azt mondta, nem enged el. Most pedig ő megy el. Itt hagyott.
Ez a hihetetlenül gyors vélemény-és érzelem-változtatás Harryről, saját magamat is meglepett.

*Harry*
Mikor kirohant az úttestre, és elütötte az az autó, azt hittem áthajtok én is a kocsi sofőrén. Megijedtem, és kiabálni kezdtem a sráccal, hogy takarodjon. Kocsimhoz szaladtam Lisával, betettem hátulra és pár perc múlva a kórház portáján voltunk. Alig bírt megszólalni. Mielőtt belelövellték volna az altatót, annyit mondott, hogy sajnálom. Egy tapodtat se léptem mellőle, mindvégig szorítottam a kezét. Mikor az orvosok biztosítottak, hogy csak lábtörése van és azt el is látták, otthagyták a kórteremben velem és az alvó apja mellett. Értesítették az orvosok az anyját aki fél óra múlva ott volt. Ezt a fél órát végigsírtam. Úgy éreztem magam mint valami tehetetlen, hülye kisfiú. Féltettem Őt. Épp akkor mentem ki rendbe hozni magam, mikor megjöttek az anyja és Matty, és Lisa felkelt. Éreztem, hogy szorít a kezemen és tudtam, fent van, de nem figyeltem. A mosdóban a tükörben bámulva a vizes fejemet, azon gondolkoztam mi lehet, a legjobb döntés, amit most Lisának tudok nyújtani. Ekkor jött az, hogy ott hagyom és többet nem is keresem. Az utolsó mondat amit mondtam neki (Nem tudlak, és nem is akarlak, így nem is foglak elengedni) annak most csak az volt a valóság alapja, hogy nem akarom elengedni, de sajnos nem is tudom..pedig el kell.
Amikor kimentem a terméből..visszapillantottam és láttam, hogy sírásba kezd. Fájdalom töltött el. Hihetetlen.. Egy 'esek-kelek' lány tanított meg érezni. Megtanultam érezni a fájdalmat, szeretetet, csalódottságot és még kismillió jót, ill. rosszat. Miközben úton voltam, az isten se tudja hova, megpillantottam Liamet. Leálltam mellette.
-Hova mész?-kérdeztem.
Hirtelen felkapta a fejét, azt hiszem siet.
-Lisa kórházba került. Nem tudtad?-kérdezte idegesen.
A gondolatra, hogy de tudom, és nem vagyok mellette..rossz érzés volt.
-De.-mondtam közömbösen, mintha nem is érdekelne.
-És? Nem mész be? Vagy csak az ágyba kell?-ez a kérdés nem tetszett.
-Mi bajod van?-förmedtem rá. Nincs jó kedvem, így képes lennék most, még Őt is megütni. Zaklatottságomat észrevette.
-Bocs haver.
Már bent ült a kocsiban és a kórház felé tartottunk.
-Na mesélj mi a baj.-tért rá Liam.
-Semmi.-mondtam, nem elég hihetően.
-Öhmm.. 15éve.-emlékeztetett Liam, hogy mióta is vagyunk barátok, hogy felnyissa szemem, neki lehetetlen hazudnom.
-Jó..Ott voltam mikor kirohant az autó elé. Én vittem be a kórházba. Többet nem fogok vele találkozni.-mondtam.
-Dehogy nem, hisz az öccse a tanítványod és ráadásul elég sokszor összefuttok.
-Nem haver. Elköltözöm.-ezt a döntést most hoztam meg, de vér komolyan mondtam. Egyedül, egy messzi és ismeretlen helyen. Tökéletes ahhoz, hogy kiszenvedjem az első igaz szerelmet és az első igaz fájdalmat.
-Rendben, de akkor veled megyek.-javasolta..pontosabban szegezte le Liam.
-Ugyan Batman.-nevettük el magunkat, és már közelítettünk a célhoz.-Miután kihevertem visszajövök! Meg amúgy is. Nem csak miatta megyek el. Szerinted egy lány ily könnyen a padlóra zuhinthat? Hát nem. Egyszerűen jót fog tenni egy kis kikapcsolódás, nyaralás. Ilyesmi.-nyugtattam meg inkább magamat mint Liamet.
Megérkeztünk. Kitettem, mire Ő egy "ezen azért még nagyon gondolkozz el Hazz."-szöveggel megértően a vállamra tette a kezét és bement. 
Elgondolkoztam. Ez volt az egyetlen jó döntés. Mikor hazaértem Louis hívott.
-Öhmm.. Hallottam Liamtől, hogy költözni akarsz, és haver nagyon rosszul döntesz!-vágta hozzám. Tudtam, hogy ezért hív.
-Figyi Lou már eldöntöttem. 
-De nem kell elmenned. Majd elfelejteted más lányokkal. 
-Haver én nem csak miatta mennék el. Sőt! De ezt már Liamnek is elmagyaráztam! Egyszerűen csak pihenni akarok egy keveset, és azt látom, hogy most épp jó lenne az időzítés.
-De ahhoz, hogy pihenj nem kell elmenned!

Kis idő múlva letettük a telefont. Az este folyamán, jött még pár hívás Zaynzől és Nialltől. Sikerült lebeszélniük a pakolásról, de nincs annyiba hagyva!
Zuhanyzás után ágybabújtam és már aludtam is. Szar nap..

5.FEJEZET

Lépteket hallottam magam mögül. Egyre csak szaporábbak voltak. Ám mikor váratlanul megfordultam, a kistermetű nő meghőkölt. 
-Ne félj nem bántalak.-jelentettem ki miközben felé kezdtem sétálni. 
-Ne!-suttogta. 
-Mit ne? Mondom, hogy nem bántalak. Bár azt hiszem kár volt szoknyát felvenned.-jelentettem ki egy magabiztos mosollyal. Türtőztetnem kell magam, hogy bízzon bennem, de sajnos ez iszonyú nehéz. 
-Én csak...-megszakítottam. 
-Holnap érted megyek. Most sietnem kell.-nyomtam egy puszit az arcára amit ő undorodva letörölt. Mosolyogtam és megfordultam, hogy tovább menjek. Visszapillantottam és láttam, hogy mosolyog. Kezdek a cél felé haladni bár nem tudom mennyire vagyok közel. Hallottam, hogy utánam szól ami igen merész és meggondolatlan dolog volt. Elég nehezen hagytam ott most is. Ha most visszafordulok, történhet bármi. 
-Állj meg!-szólott meg a hang. 
-Sietnem kell.-próbáltam lerázni. 
-Hazudsz. 
-Nem akarsz bajt.-árultam el magam. 
-Ez így van. Te magad vagy egy nagy baj. És nem akarlak.-érthetetlen női logikáját mégis megértettem. Makacssága mindig felizgat..de most, a nyílt s világos utcán csak rossz sülhet ki belőle.
-Most pedig te hazudsz.-mondtam nyugodtan, és kezemet a combjára csúsztattam.
-Eressz el!-szűrte át a fogain, miközben kezemet próbálta eltolni magától. Éreztem, hogy be fogok vadulni. El kell tűnnöm. Lehetetlen. Túl vonzó. Nem bírom itt hagyni.
-Itt kéne hagynom téged.-jelentettem ki, mintha csak hangosan gondolkoznék.
-Kéne!-vágta rá.
-De ez sajnos lehetetlen.-mondtam bűnbánóan.
-Akkor itt hagylak én.
-Csakhogy ez is.
-Miért?-kérdezte.
-Nem tudlak elengedni.
-Harry! Kérlek engedj el. Ne bánts, ne csinálj semmit velem cserébe..
-Cserébe?
-Ott az öcsém! Mennem kell!-mondta és gyorsan átszaladt az úton.
Elővettem a telefonom és megkerestem L számát. Mikor megtaláltam írtam neki egy sms-t.
Cserébe? Eljössz velem egy igazi randira? H.xx
Még a túloldalon állt és beszélgetett Mat-el. Elővette a rezgő telefonját és észrevehetetlenül hátrapillantott és szemet forgatott. Láttam, hogy pötyög. Pár másodpercen belül az én telefonom is rezgésre kezdett.
Félek, hogy a Harry féle randi milyen. L.
Mosolyogva olvastam el miközben arra gondoltam: Ha ő tudná, hogy egy lányt sem vittem még el randizni. 
Ott tartottunk, hogy cserébe. ;) Gyere el velem egy randira.
Már elengedtél, szóval nincs semmi cserébe..;) Na szia Harold!
Incselkedése és, hogy azt hitte el van ennyivel minden intézve, még jobban megmosolyogtatott.
Mondtam, hogy ne hívj Haroldnak! Amúgy ugye tudod, hogy a legeldugottabb helyeken is képes vagyok rád találni?! És most nem is vagy olyan messze. 
Elküldtem. Hátrafordult és látta, hogy még mindig ott állok. Kacsintottam és átmentem az úton.
-Sziasztok. Szia Matty. Sajnálom a barátod lábát. Anyukád mondta, hogy nem tudsz edzésre jönni.
-Helló Mr.Styles.. Igen. Sajnálom.-makogta.
-Nem baj. Öm.. Kérhetek egy szívességet?-mosolyogtam Mat-re.
-Persze.
-Eltudsz menni egy percig míg mondok valamit a nővérednek?-Matty szélesen elvigyorodott, azt hiszem másra gondolt. Gondolatán én is egy eláruló vigyort szállítottam el és a fiú már ott sem volt.
-Na most beszélj cica.-köszöntöttem Lisat.
-O-ott van Matty. É-és lát. Ilyenkor nem csinálnál se-semmit.-dadogta mert túl közel mentem hozzá. 
-Ugyan. Mattyvel bármikor lebeszélem ezt a dolgot. Na de akkor mi is van ezzel a Harold-al? Meg mi van cserébe, ha most elengedlek?-kérdeztem. 
-Ha most elengedsz..kapsz egy puszit az arcodra.-mondta.
-Vagy..Gyere el velem egy randira!-hoztam fel.
-Vaagy..Elengedsz és hazamegyek az öcsémmel.
-Az öcséd már rég, haza biciklizett.
-Mi a..?-körülnézett és látta, hogy Matty tényleg nincs már itt. 
-Gyere hazaviszlek.
-Tudok járni.-jelentette ki. 
-Mármint kocsival.-nevettem el magam.
-Akkor is tudok járni.
Felkaptam a kezembe, menyasszony fogásban és elvittem a kocsimig. Szerencse, hogy közel parkoltam ugyanis annyira ugrált, hogy majdnem elejtettem. Kinyitottam az ajtót és beültettem. Hogy ne tudjon kimászni, az ajtóját bezártam, majd a vezetőüléshez mentem és beszálltam én is. A motort nem szándékoztam elindítani.
-Nos, most van pár szabad percem. Mesélj magadról.-mondtam közömbösen.
-Először is, nem szeretem, ha pszichopaták dobnak be a kocsijukba.
-Ugyan csibe, nem bántalak. Az egész dolgot te nehezíted meg.
-Még is mit? Te nem mondasz semmit. Nem mondod el mit akarsz tenni velem. Miért pont engem szúrtál ki prédádnak? Még is mi a frászt akarsz tőlem?
-Nem akarok semmit tenni veled, Lisa. Maximum be szeretném bizonyítani, hogy nem az vagyok akinek hiszel.-szavaim igazak voltak még is hülyén éreztem magam. Utálom, hogy meg kell változnom azért mert szeretem. Habár én még sose szerettem senkit, így lehet, hogy ez az érzés nem is az. Lehet, hogy ez vágy, amiért nehezen adja magát. De akkor miért fogott meg az első perctől kezdve? Annyi kérdés saját magamnak, de a választ nem találom. Mint, mikor besöpörsz valamit a szőnyeg alá de az nincs ott. Besöpörtem a kérdéseimre a választ a szőnyeg alá..de most miért nem találom? 
-Ugyan már! Mikor legelőször odajöttél hozzám a partin, nem tudtad mit gondolok rólad de te ég is kiszemeltél. Miért? Mit akarsz? Válaszolj Harry!-mondta idegesen L. Nem tetszik, hogy így beszél. Bánom, hogy nem véstem az agyába, hogy illemtudónak kell lenni.
-Ne beszélj velem így!-mondtam feszülten.
-Miért? Agyon versz mint mindenki mást?-kiabált?
-Agyon nem lehet. És ahhoz, hogy ütést érezz Nathant kell megkérned. Ő úgy is előszeretettel teszi-dobtam oda neki a random választ és beindítottam a motort, de még mindig mozdulatlanul álltam a parkolóban.
-Tehát megversz. Esetleg vigyázzba álljak Ön előtt Mr.Styles? Vagy csókoljak kezet?
-Lisa! Állj le! Mi a szarért nem tudod befogni? Próbálok kedves lenni veled, te pedig folyton faszságokat beszélsz. Komolyan nem értelek. Nem vagyok minta ember, de meg akarok változni cseszd meg, Nathanban mi volt a jó? Az, hogy naponta többször vert? Én meg egy szemét vagyok amiért elhúztalak előle? Gratulálok Lisa Johnson!
-Mondtam már, ha jól emlékszem, hogy Nathanban az a jó, hogy Őt szerettem!-kiabálásba kezdtünk.
-De mi a szart szerettél benne?-ordításomra egy percre megrezzent, majd folytatta a vitát.
-Azt, hogy Ő nem letámadott egy parin! Ő megismert mielőtt őrült módon megcsókolt volna! Mindenki más aki megismeréssel kezd egy kapcsolatot, tudnám szeretni! Te akaratoddal fogva nekinyomtál a falhoz és nyelvedet letoltad a torkomon! Engedj ki Harry! Engedj ki és megígérem, hogy a világ életbe nem látsz többet!-utolsó mondata fájdalmat gerjesztett. 
-Mi a segget teszel velem?-kérdeztem halkan, költőien. Láttam, hogy értetlenül sandít rám.
-Miért?
-Mindegy. Most inkább menj haza. Eredj!-kinyitottam az ajtót. Amint kiszállt szaladni kezdett. A visszapillantó tükörből láttam, hogy kezeit szemei elé teszi és úgy szalad végig a parkolón. Sír. Látom, ahogy megbotlik majd elesik. Rossz volt ezt mondani és látni. De nekem kell a nadrágot hordanom! Nem fogom hagyni, hogy egy lány az orromnál fogva vezessen a seggemig!
 *Lisa szemszöge*
Mikor elestem és becsúsztam majdnem egy kocsi alá, zokogni kezdtem. Tudtam, hogy Harry lát de nem érdekelt. Rájöttem, hogy érzek iránta valamit. Hogy mikor? Mikor azt mondtam "Nem akarlak" és ő azt mondta "most te hazudsz". Ekkor jöttem rá, hogy igaza van, és ugyanekkor jöttem rá arra is, hogy neki csak az a célja, hogy ágyba vagy máshová elvihessen. 
Lépteket hallottam és kikukucskáltam a kocsi alatt. Harry lábait láttam közeledni. Nem tudtam mit tenni, futottam, bár reménytelenül. Harry is futni kezdett és hosszú lábaival pár lépés múltán mellettem termett és derekamnál fogva visszarántott.
-Eressz el! Te mondtad, hogy menjek! Engedj el!-mondottam könnyeimet leküzdve.
-Nem tudlak.-felelte zavartan.
-Miért? Beragasztóztad a kezed és most egymáshoz ragadtunk, vagy mi?-kérdeztem szemrehányóan.
-Nem tudlak, és nem is akarlak, így nem is foglak elengedni.-fordított magával szembe.
-Tudod mit kéne tudnod?-kérdeztem miközben szemeimet a távolba mélyesztettem.
-Nem.
-A kérdéseimre a válaszokat.-kitéptem magam a karjaiból és rohanni kezdtem. Az úton nem vettem észre, hogy jön egy autó és beleszaladtam. Elsötétült minden...

4.FEJEZET

Szombat reggel és épp Niallhez tartok. Megérkeztem, az ajtó előtt állok. Becsöngetek, mire kinyitja az ajtót.
-Csá haver. Hogy van az orrod?-kérdeztem szórakozottan, mire ő egy mosolyt villantott.
-Cső. Megvagyunk.-mondta gondatlanul.
Felnevettünk.
-Öhm..Te verted meg tegnap este Nathant, igaz?-kérdezte komolyan Niall.
-Honnan tudod, hogy én voltam?-kérdeztem meglepve. Azt se tudtam, hogy már is elterjedt, hogy Nathant valaki megverte tegnap este, nem hogy egyből tudják, hogy én voltam.
-Nem nehéz kitalálni. Mindig te "védelmeztél". Csak fogalmam nincs miért, és miért pont te, és miért pont engem?!-volt egy sejtésem, hogy ezeket a kérdéseket már elég régóta próbálja feltenni nekem Niall.
Gondoltam, nem húzom fel magam és megpróbálok válaszolni rájuk, hisz egyszer úgy is megkell válaszolnom, mindenkinek. Korrektnek tartom, ha legelőször Niall tudja meg, azt aminek nincs nagy rejtélye.
Megköszörültem a torkom és már mondtam is.
-Azért én és azért téged..mert csak.!-nem volt nagy válasz, de ennyi elég is itt.-És azért, mert a legjobb barátom vagy, Niall. Nem érdekelt soha, se Liam, se a többiek véleménye. Attól mert nem állsz közénk, és mert nem vagy bűnöző attól még nem foglak elítélni meg..öhm.. Igazából, én éppen ezért tisztellek téged, Niall.-mikor kimondtam ezeket a szavakat, Niall szemei elkerekedtek. 
-Te tisztelsz engem?!-kérdezte meghökkenve, mire halkan elnevettem magam.-Hisz nem én vagyok az erős és a lányok szívtiprója, hanem te.-hahotázott.
-Épp ez az. Amikor a srácok oda álltak eléd,és azt mondták, legyél te is olyan mint Mi, te nemet mondtál. Nem féltél tőlük.-mondtam. Niall szája egy kicsi "o" alakot alkotott, majd becsukta. Nem akartam lelkizni, de nyugodtnak kellett maradnom. Láttam Niallen, hogy ő sem a lelki dolgok híve, de ezt most éretten kellett megbeszélnünk.
-Miért, te féltél?-kérdezte félvállról, mert tudta rá a választ.
-Nem. De valljuk be, én erősebb vagyok mindnél.-ez igaz. Én és Louis vagyunk a 2 legerősebbek és utána jön Zayn plusz a többiek.-De te épp ez az, hogy nem és még is kiálltál magadért.-felnevetek mert nem tudom elmagyarázni. Olyan könnyű megkeresni magamban a szavakat,de olyan nehéz kimondani őket. Azért tisztelem Niallt, mert akármennyivel gyengébb a srácoknál, ő ellent mondott nekik. Nem akart olyanná válni mint mi, és még is sikerült neki beilleszkednie közénk.-Na most akkor újra. Azért tisztellek, mert te sokkal különcebb, gyengébb vagy mint mi és így is sikerült beilleszkedned. Érted?-kérdeztem egy szusszal kifújva.
-De..
-És épp ezért védelek meg.-gondoltam a szavába vágok, mert tudom mit akar mondani. 
-Kösz Hazz. Amúgy lejössz a bárba este? Louis is ott lesz.-mondta mosolyogva.
-Ja. Most viszont megyek mert találkoznom kell egy lánnyal.
-Okés. Nekem is nemsokára találkozóm van egy lánnyal.-mikor mondta Niall igazán meglepődtem,mert amióta szakított az előző barátnőjével Jenette-el, azóta egy lánnyal sem áll szóba ami kissé vicces. Dicsérően vállon ütöttem mire felpattantam és már kint is voltam az ajtón. Elköszöntünk és egyenest Lisa házához vezettem. Becsöngettem és az anyukája nyitotta ki.
-Jó napot hölgyem.-mosolyogtam és üdvözlően tartottam a jobb kezem az ismerős hölgy elé.
-Szervusz Harry. Fáradj beljebb. Mattyhez jöttél?-mosolygott.
-Nem Mrs.Johnson. Öhm..A lányához jöttem.-mondtam és úgy tettem, mint aki zavarban van. 
-Jaj. Egy perc és lehívom a szobájából. Honnan ismered?-kérdezte a nő anyáskodva. Nyilván való, hogy félti a lányát, hisz a megjelenésem ijesztő és Lisanak úgy tudják, hogy barátja van.
-Egy barátja vagyok. A..a metrón találkoztunk. Elesett én pedig leültettem a helyemre és összebarátkoztunk.-mondtam az első rizsát ami eszembe jutott. 
Hihető volt, mert Lisa elég ügyetlen lányka.
-Oh, igen ez tipikus Lisa. Még a saját lábában is képes megbotlani. Emlékszem mikor pár éve kergette Matet akinél egy fehérneműje volt, Lisa megbotlott és bele esett fejjel a kukába.-nevetett fel angyalian Mrs.Johnson. Olyan aranyos anyuka volt. De Lisa még aranyosabb. El tudtam képzelni, ahogy a kis Lisa Johnson épp szaladgál az incselkedő öccse után az utcán és beleesik a kukába.
Lisa épp jött le a lépcsőn mikor meglátott.
**Lisa szemszöge**
Mikor megláttam Őt, meglepődtem. Tudtam, hogy el fog jönni, de azért bíztam benne, hogy nem.
-Szia Lisa.-köszönt mosolyogva anyu.-Nem is tudtam, hogy ismered Harryt.
-Sziasztok. Öhm..igen is...-anya félbeszakított.
-Miért nem mondtad, hogy megismerkedtél Harryvel a metrón?-nézett kérdőn majd elnevette magát. Harry angyalian állt neki a falnak ami elég ironikus, mert ő maga egy angyalbőrbe bújt ördög.-Na inkább nem zavarok. Beszélgessetek. Ott van a limonádé a tálcán.-már majdnem kint volt az ajtón anya, amikor visszakiabált.-Öhm..Harry!
-Igen Mrs.Johnson?-kérdezett vissza Harry angyalian.
-Mat ma nem tud edzésre menni. Az egyik barátjának eltört a lába és meglátogatta. És hívj Britannynak.-mondta anya kedvesen, mire Harry csak bólogatott és elköszöntek.
Senki nem volt itthon, csak én és Harry. Féltem, de most legalább a falhoz állíthatom, hogy mit keres itt.
-Mi a francot keresel itt?-szűrtem át a fogaimon.
-Mondtam, hogy eljövök.-mondta csibészes mosollyal és megnyalta alsó ajkait.
Láttam, hogy készül valamire. Mikor lassan elindult felém nem láttam más módját a menekülésnek..futottam. Elszaladtam mellette és kirohantam az ajtón. Hallottam, hogy felnevet. Nem értem, mi ilyen nevetséges? Én nem tartom annak. Rémült vagyok. Rémült és sérülékeny.
Harry kiállt az ajtóba. Megtámaszkodott én pedig a lépcsőtől 2 méterre megálltam és szembefordultam vele.
-Nem vagyok Nathan.-jelentette ki nyugodtan.
Hát persze, hogy nem Nathan. Nathant ismerem, és hónapokba tartott míg megismertük egymást, vagy bármi testi kontaktust kötöttünk volna egymással. Nathan, ennyivel normálisabb ember Harrynél. Csak Harry nem bánt lányokat..azt hiszem.
-Persze, hogy nem.-nevettem fel lenézően.
-Állj le!-emelte feljebb a hangját.
-Menj ki a házunkból és engedj be engem!-kiabáltam oda.
-Gyere csibe.-kacsintott és mutató ujjával hívni kezdett.
Gondoltam nem leszek beszari és odamegyek. Elmentem mellette,egyenesen be a házba. Összehúztam magam mikor mellé kerültem de nem csinált semmit, így továbbmentem. 
-Most komolyan Lisa mit gondoltál mikor feléd indultam?-húzta össze a szemöldökét és szélesen mosolygott. Nem tudom milyen fajta volt ez a mosoly. Boldog, ravasz, csintalan, kedves vagy mérges. Még is ott volt, és tökéletesebbé tette őt...várjunk csak NEM! Nem ábrándozok Harryről. Nem, nem NEM! 
-S..semmit.-válaszoltam.
-Ugyan már.-húzta fel féloldalasan a szemöldökét.
-Hogy..hogy elkapsz.-mikor kimondtam, nevetségesnek éreztem magam. Mint egy kisgyerek aki az apukájával fogócskázott volna, és rosszat tett volna. Harry felnevetett és magához rántott.
-Megvagy.-mondta ravaszul.-Előlem elfuthatsz de az érzéseid elől nem. És tudom, hogyérzel irántam valamit.-mondta, mintha ez természetes lenne. Én nem érzek iránta semmit. 
-Undort.-motyogtam magamnak de meghallotta.
Mosolygott aztán szorosabban magához húzott.
**Harry szemszöge**
Tudtam, hogy hazudik. Érez valamit, csak fél bevallani magának. Kurvára fél tőlem ami bosszant, de azért neki is van szája,amit ha kinyit mindig megmosolyogtat. Közelebb húztam magamhoz és állát felemeltem. Aprókat lihegett. Félt de élvezte a közelségem.
-Ne félj.-suttogtam.
-Nem félek!-makacskodott.
Lassan eltoltam magamtól.
-Akkor nem szaladtál volna el.-felnevettem az előbbi emlékképre.
-Nem sza..-abbahagyta mert tudta, hogy nem lenne igaz. Még mindig közel voltam hozzá, és ő még csak el sem mozdult.
-Nem értem mitől félsz. Igaz, hogy rossz srác vagyok de nem bántanálak.
-Bántottál már lányokat.!-suttogta miközben szemeimbe nézett.
Igaza van. Ha tudná milyen okból bántottam azokat a lányokat. Szex közben bedurvultam. A lányok mondták, hogy ez fáj nekik de valami kórba estem, és nem érdekeltek, csak a saját izgalmam. Volt mikor lelöktek magukról, így megvertem őket. Undorodom magamtól, de ő nem csak egy lány.
-Félholtra vertél egy férfit! Majdnem öltél!-undorítónak éreztem magam. Visszataszítónak. Ahogy mondta.. A legrosszabb az, hogy mindenben igaza van. De nem tudom honnan tudja.
-E..ez nem igaz.-tagadtam.
-És hazudsz.-fordította el a fejét, majd elhúzódott.
-Maradj már csendbe.-mondtam kicsit bosszúsan. Nem voltam hangos, de összerezzent.-Nem bántalak basszameg.. Nem foglak bántani!-most már egy picit magasabb hangon szólítottam.
-Hazudsz.-suttogta félve.
-Nem hazudok.
-Hazudsz!-modta hallatva a hangját.
-Ne..
-Hazudsz!! És most takarodj!-kiabált sírva.
Megráztam az alkarjánál fogva.
-Nem hazudtam baszd meg! Kibaszottul nem hazudok! Nem bánta...
-Bántasz.-húzta el a fejét tőlem, és próbálta kiszabadítani magát.
Elengedtem és megcsókoltam. Próbált eltolni magától de nem engedtem. Ki kellett használnom ezt a csókot akármilyen önző dolog is ez.
Nekitoltam a falhoz és kezeit a feje fölé szegeztem.
**Lisa szemszöge**
Nem eresztett el. Sírtam. Nyelveivel utat szeretett volna törni magának de elutasítottam. Egyik kezével elengedte a kezem és két csuklómat összefonva megfogta őket. Szabad kezével rászorított a mellemre mire egy nyögést hagytam. Kihasználva ő már a számban is volt. Ha nem erőszakkal tette volna meg ezt a csókot, talán még élveztem is volna. Nem.. Nem élveztem volna. Kis idő múltán elengedett és az ajtó felé ment. Mielőtt kitért volna, visszanézett és mosolyogva elment. Talpam a fölbe gyökerezett. Olyan gyönyörű, miért kell rossznak lennie?.. Nem. Nem gyönyörű! Nagyon rossz ember.
Lépteket hallottam közeledni é mire feleszméltem, ràjöttem, hogy visszajött.
-Csak annyit akartam, hogy tudd..-félbeszakítottam.
-Nem akarom tudni. Nem akarok mást tudni, csak hogy kiszállsz az életemből és soha többet nem hallok felőled másként,mint az öcsém edzője! -mondtam haragosan. Csengettek. Harryt ez hidegen hagyta.
-Bevallom, Te vagy az egyetlen aki visszautasított és akivel ilyen nehéz.-hát persze. Íme egy másik ok, hogy ne engedjem magamhoz közel, a sok rátapadó csaj, aki csak a farkát akarja és nem az érzelmeit. 
-Sose fogok olyan mélyre süllyedni, hogy hozzád forduljak.-fordítottam el a fejem és mentem az ajtóhoz. Liam állt mögötte.
-Szia Liam!-Öleltem meg, Harry pedig mellém állt.
 Legnagyobb meglepetésemre, pacsival köszöntek egymásnak
-Szia Lis. Rosszkor jöttem?-nevetett Liam. Nem találtam viccesnek.
-Nem! Harry épp menni készült!-néztem Harryre.
-Valljuk be, igazán rosszkor jöttél Liam.-mondta Harry.
-Akkor majd később visszajövök.-mondta L. és fordult volna meg. 
-Ne menj. Mint mondtam, Harry távozni szeretne! Menj innen Harry! Most.-mondtam dühösen.
*Harry szemszöge*
Tetszett, ahogy Lisa kiállt magáért. Az már kevésbé, hogy kidobott. Mindenesetre elköszöntem Liamtől és dobtam Lisnek egy kacsintást és magukra hagytam őket.
Zavart, hogy nem tudtam mit akarnak egymással tenni. Nem tudtam semmit. Liam még csak nem is mesélt arról, hogy ismeri őt. Greg partiján is azt hittem, hogy csak úgy tudja Lisa nevét és kész. Lementem a bárba és megpillantottam Louist.
-Csá haver.-köszönt oda nekem.
-Csá Louis. Hogy-hogy itt vagy? Üzlet?-kérdeztem.
-Hát persze. Van egy srác akit köröznek mert megrúgdosott és megvert egy sráct. A neve Harold Edward Styles.-mikor kimondta a nevemet meglepődtem. Nem verekedtem már a partiest óta csak Nathan... Az nem lehet, hogy így megvertem volna. Csak párat ütöttem.
-Nathan?-kérdeztem.
-Igen. Tegnap este jól meg verted. Bár bevallom többet gondoltam.-nevetett.
-Nem bánthattam.-mondtam Lisre gondolva. Tuti jobban megutálna, ha megtudná, hogy megint félholtra vertem valakit, és az a valaki épp a volt fiúja. Bár azt sem tudom, hogy honnan tudta meg. Még csak a hírekben se volt. Az ügyeimről csak én és a többi srác tudunk.  Hát persze..Nathan. Nathan is tud mindenről ami itt történik csak ő egy ellenséges fél.
-Mért nem bánthattad?
-Mind egy. Most akkor mi lesz ezzel a dologgal?-kérdeztem.
-Liam majd elintézi. Na de megyek mert még meg kell őt keresnem.
-Megkeresem én.-ajánlottam fel, csakhogy visszamehessek Lisahoz és megnézhessem, mit csinálnak.
**Louis szemszöge**
Furcsált, hogy Hazz ilyen könnyen és önszántából belement, hogy megkeresi Liamet. Mármint, ő nem szokta felajánlani a segítségét. Az is elégé meglepett, hogy Harry ilyen módon bántalmazta Nathant. Hisz csak megrepedt Niall orr csontja.
-Ömm.. Bizos? Mármint.. Nem..igazán szoktál..izé..segíteni.-nem félek, csak nem akarom felhergelni Hazzt.
-Biztos. Amúgy nyugi, nem csak azért megyek.-mondta ravaszul. Valahogy éreztem, hogy nem ezért megy, de nem ellenkeztem.
-Rendben. Majd találkozunk.-intettem, visszaintett és már el is ment.
*Harry szemszöge*
Már Lisáék előtt voltam. Nem láttam sem Matty biciklijét sem az anyja kocsiját, csak Liamét. Gondoltam, csak úgy bemegyek.
Benéztem a nappaliba de senki nem volt ott. Felmentem Lisa szobájához, és benyitottam.
-Hello megjöttem!-törtem rájuk az ajtót.
Lis megugrott az ijedtségtől amire én csak kecsegtetően elmosolyodtam.
Könyveket láttam előttük és egy kicsit megnyugodtam, hogy nincs köztük semmi.
-Harry te még is mi a frászt keresel a szobámban?-kiáltott fel a kistermetű lány.
-Szia picinyem. Jöttem elrabolni Liamet.-mondtam incselkedve.
-Na persze.-vágta rá.
-Nyugi kicsim te is sorra fogsz kerülni.-kacsintottam.
Láttam, hogy Liam csak nevet magában.
-Liam ne csak ülj! Küldd már el ezt a...-félbeszakítottam.
-Pssz.  Nem akarom, hogy egy ilyen szép lánynak, csúnya szavak hagyják el azt a formás száját. Annak a szájnak mást kéne tennie.-ajkaimba haraptam mire Liam hangosan felnevetett.
-Liam!-szólt rá Lis.
-Jól van-jól van!-felelte.-Mi inkább akkor most megyünk. Majd holnap jövök.-nem tetszett, hogy Liam ennyit jár ide, ha nem lenne a barárom, talán már ő is a tepsiben lenne.
-Rendben. Mennyetek csak ne lássam őt!-tört ki magából a kis csibe.
-Szia.-köszönt el Liam. Lisa csak egy aprót intett és már csukta volna be az ajtót mögöttünk.
-Hé aranyom! Kapok egy búcsú csókot?-tettem az ajtó nyílásához a lábamat, megakadályozva, hogy becsukja azt.
-Nem. De egy pofont kaphatsz! És nem vagyok az aranyod!-felelte Lisa és becsapta az ajtót.
Nem tetszik ahogy beszél, móresre kell tanítani.
-Hát haver... Ki lettél kosarazva. De remélem nem akarsz bosszú tervet ötleni.-mondta szórakozottan Liam. Fura, hogy ennyire ismer.
-Gondolom tudod miért hoztalak el.-tértem rá a témára.
-Mert nem tetszik, hogy vele vagyok?-húzta fel a szemöldökét.-Nyugi haver, nem akarok tőle semmit. Csak segítek neki a Történelem Tudományban.
-Nem, nem azért. Bár reménykedtem, hogy nem akarsz akadály lenni a tervemben.-mormoltam magamnak.-Na de mindegy. A lényeg, hogy kéne egy kis segítség az Örsön.-mondtam.
-Ajj Hazz már megint mit csináltál? Ez lesz a hónapban a 3. hogy el kell tüntetnem a nyomaid.-felelte.
-Nathan. Na akkor el tudod intézni?-tettem fel a költői kérdést. Liam a kapitányságon dolgozik, mint titkár, ígyhát sokszor segít eltakarítani a nyomainkat amik a rendőrségre is eljutnak.
-Estére már nyomod sem lesz Styles.-válaszolt magabiztosan.
Még mindig Lisáéknál voltunk, a hallban.
-Kösz haver.

3.FEJEZET

Másnap elmaradt az edzés mert találkoztam egy régi barátommal. Ő is változást szemléltetett rajtam és ez dühített.
-A francba is Zayn! Nem változtam meg! Ugyan olyan vagyok mint régen.-emeltem fel a hangom.
-Te tudod Hazz. Azt elmondod,hogy miért vagy így összezavarodva? Mintha nem is te lennél.-mondta Zayn.
Észrevette a zavarodottságomat, nem mintha nem vártam volna. Nem sokszor van bajom, de ha van azt biztos, hogy észreveszi.
-Találkoztam Greg partiján egy olyan személlyel aki összezavart. De le is szarom Zayn. Mondd miért vagy itt.!-utasítottam.
-Csak úgy.
-Csak ünnepekkor szoktál csak úgy átjönni. Mond, hogy kit kell meg verni és mikor.-söpörtem le a tagadó válaszát.
-Hát jó, van egy srác, valami Nathan. És okozott némi zűrt Niallnek az elmúlt éjszaka.-fújta ki egy levegővel.
-Mit csinált Niallel?!-kérdeztem idegesen. Niall a legmegsebezhetőbb köztünk. Könnyű megverni vagy bajt okozni neki.
-Megverte. Csodálom, hogy még nem jött el hozzád ez a hír. Végül is a te "védenced".-mondta idegesen , némi gúnnyal Zayn. Igaz, hogy mindig én védtem meg Niallt mert nagyon jó haverom. Ha megtalálom ezt a Nathant, tuti megölöm.

*Zayn szemszöge*
Valóban csodáltam, hogy Harry még nem tudott arról, hogy Niallert megverték. Az egyik legjobb barátja Harrynek. De most látványosan, baja van Hazznak ami elvonja a figyelmét más dolgokról. Erőlködtem, hogy elmondja, de semmiképp nem mond annál többet, hogy valaki összezavarta.
-És hol van most?-kérdezte Hazza idegesen.
-Ashnél. Jelenleg Ő ápolgatja de Niall folyton azt mondja, hogy nincs semmi baja. Pedig eltört az orra.-szűrtem ki a fogaimon keresztül. Tudtam, hogy ha Harry megtudja, hogy valami maradandót vagy esetleg komolyabb sérülést kapott Niall, akkor nagyon ideges lesz. Semmiképp nem volt kedvem még jobban lázba hozni, Harryt, hisz már így is zavart volt, de véletlen kicsúszott a számon.
-Eltört az orra? Milyen Nathan?-felemelte a hangját.
-Bassza meg.. Tudtam,hogy ki fog csúszni..
-Ha elmentem volna, úgy is megtudtam volna!-igaza van.
-Skyes, vagy Skyles. Nem tudom pontosan.-mentegetőztem.
-Rohadék!-üvöltött fel Harry. A viselkedése most enyhén meglepett. Nem nagyon húzza fel magát, soha. Inkább megy és megveri alaposan az illetőt, akit kell, de nem húzza ennyire fel magát.

*Harry szemszöge*
Ez ugyan az a rohadék aki Lisa barátja. Természetes, hogy még idegesebb vagyok, mint kéne. Ha annyira jó neki, ha verekszik akkor ne nála gyengébbel vagy egy nővel kezdjen ki. Kezdjen ki a saját súlycsoportjával!

Eldöntöttem, hogy miután elmentem Niallhez, megkeresem Nathant és addig verem ameddig mozdul. Már csak pár méter választott el tőle épp egy sikátorban, mikor egy hosszú barna hajú, kis termetű lány, kiabálva és zokogva rohant volna el mellette. Egyből felismertem Lisat. Láttam, ahogy Nathan visszarántja az alkarjánál fogva. Hallgattam a veszekedésüket, és még nem szóltam bele.
-Hülye kurva! Azt mondtam itt maradsz!-ordibált a bántalmazó.
-Eressz el..Kérlek Nathan..eressz!-könyörgött zokogva a lány.
-Kussolsz!-emelte fel a kezét a srác én pedig odaszaladtam. Ellöktem onnan Lis-t. Találkoztam már ezzel a pillantásával. Az nap este, amikor megütöttem Nathant. Ismét volt esélyem látni azt a fájdalmat az arcán, amit legelőször is nehéz volt. Fogalmam nincs miért teszi velem ezt, ez a kis termetű lány. Kismillió lánnyal voltam már együtt, és egyiket sem szerettem. Ő miért fogott meg ennyire, az első pillanattól kezdve?
Míg én gondolkoztam, Nathan megpróbált megütni, de feleszméltem és kezét elkaptam. Óriási volt bennem a düh, és nem figyeltem semmire sem. Olyan erővel ütöttem a hasába, hogy összeesett. Lisa felordított.
-Ne bántsd!-kiabált és próbált eltolni onnan. Megmosolyogtam, az erőfeszítésén, ami reménytelen volt. A sikátor elhagyatott volt és csendes. Már csaknem kifáradt a nagy erőlködésben Lisa, mikor hirtelen a falhoz nyomtam, de előtte még belerúgtam egyet Nathanba, hogy biztosan ottmaradjon.
-Miért bántottad?-nyöszörögte a falhoz és a mellkasomhoz simult lány, miközben kerülte a tekintetem.
-Bántotta egy barátomat.-mondtam nyugodtan.-és téged.-adtam hozzá egy kis szünettel.
-Ahhoz neked semmi közöd!
-Nem bírom, ha egy barátomat bántják. Azt pedig végképp nem, ha egy nőt ütnek meg, főleg hogy előttem akarta megtenni ez a..-láttam ahogy Lisa folyton a hátam mögé pillantgat és meghallottam egy halk léptet magam mögött. Elengedtem a kis "foglyom" és megfordultam, egyből egy ütéssel. Nathan rögtön a földre került és szitkozódott egy sort amit úgy tettem, mintha észre se vennék. Visszafordultam az ijedt lányhoz.
-C-c-c.-cuppogtam mosolyogva miközben a fejemet csóváltam.-Vártad, hogy megtámadjon, igaz? Most bevallom csalódtam. Míg én ütésektől védelek, te hátba szúrsz. Ezért most játszunk egy kicsit.

*Lisa szemszöge*
Féltem, hogy bántani fog. Igazán nem értem, hogy Harry mit akar tőlem. Greg partija óta uralkodik rajtam. Mikor azt mondta, hogy játszunk egy kicsit, nagyon megijedtem. Nem tudom mit szándékozik az alatt érteni, hogy játszunk. Félek, ez csak neki lesz játék..Sőt biztos vagyok benne.
-Mit..mit akarsz tenni velem?-kérdeztem már majdnem sírva.
-Shh..-tette a mutatóujját a számra.-Csak játszunk.
-Nem szeretem a játékokat!-mondtam miközben kifolyt egy könnycsepp.
-Ne sírj.-törölte le a könnyemet a hüvelykujjával- Én nem bántalak úgy, mint az a gyökér ott!-bosszúsan mondta, és rámutatott Nat.ra aki már félig-meddig elkúszott. Pár ütést kapott de Harry azt akkora erővel adta, hogy ha egy gyengébb férfi kapta volna, akkor lehet a mentőknek kell elvinniük.
-Akkor mit akarsz tenni velem? Megerőszakolsz? Elrabolsz?-találgattam miközben a sírásom erősödött és úgy köptem ki a szavakat a fogaimon keresztül.
-Az enyém vagy! Senki másé!-jelentette ki fenyegetően. Meglepődtem a kijelentésén, és a sírásom nem akart megszűnni létezni.. Fele annyira sem,mint én.
-N..nem vagyok senkié! Nem vagyok tárgy..-alig érthetően motyogtam de Harry dühe-ahogy erősebben nyomott a falhoz-azt sugallta, hogy még is megértette.
-Inkább örülj, hogy megszabadítalak ettől a gyökértől.
Hát persze. Megszabadít. Méghozzá úgy, hogy megfélemlít.
-Őt legalább szeretem.-zokogva csúszott ki a számon ez a három szó. Belátom, kár volt kimondani.
Harry felordított.
-A picsába is! Mi a szart szeretsz azon aki bánt téged ahol csak ér?!-szorítása elenyhült. Elengedett és egy lépést hátrébb tett. Én is megpróbáltam még hátrébb húzódni, de rájöttem, hogy már nem tudok.
-Nincs közöd hozzá!-amennyire magabiztosan akartam, olyan halkan és gyáván sikerült kimondani.
-Azt mondtam az enyém vagy!-morgott fel.
-Én meg azt mondtam, hogy nem vagyok tárgy!-hangom még mindig halk volt. Kezdtem összeszedni minden erőmet, hogy megmutassam Harrynek, hogy nem vagyok félénk és nem irányíthat. Természetesen sikertelenül, és természetesen Harry így is képes lett volna egy ütéssel eszméletlen helyzetbe tenni, de én attól még próbálkoztam.
-Nem vagy tárgy.. Ember vagy. Egy ember aki az enyém.-az enyém szót félelemgerjesztően hangsúlyozta ki.
-Annyi ribanc van akit csettintéssel megkapsz, miért akarod az én életemet tönkre tenni?-kérdeztem újra sírásba kezdve. Harry megrökönyödött. Reakcióját látván azt hittem feladja magát de nem.
-Holnap átmegyek hozzád. Majd találkozunk.-Megfordult és elsétált. Nathan már réges-rég nem volt ott.

*Harry szemszöge*
Valóban nem értem mit szeret Nathanban. De most már legalább tudom, hogy engem miért nem szeret...még.
Felforgatom az életét, egyik napról a másikra. Hogy ne folytassam az értelmetlen, s kicsinyes vitát, inkább sarkon fordultam és hazamentem.
Otthon egy odaadó alvást terveztem fürdés után de nem tudtam aludni. Volt egy olyan vágyam, hogy írjak egy SMS-t Lisanak.
Remélem hazaértél épségben. H.xx~
Tudtam, hogy nem fog visszaírni de nem is vártam. Nekem elég, ha védelmezhetem és tudom, hogy jól van.
Amíg azon gondolkoztam, hogy mi fogott meg rajta, a telefonom rezegni kezdett az éjjeli szekrényem sarkában. Elvettem onnan és eltoltam a képernyőzárt. Mikor megnéztem kitől jött az üzenet, igazán meglepődtem.
Igen, haza. Sajnálom azt amit ott a sikátorban mondtam... Nem teszed tönkre az életem. L.xx~
Gondolkozás nélkül, incselkedő üzenetet írtam vissza.
Akkor mit teszek veled?;) xx.
A válasz csak percekkel később érkezett meg, ahogy vártam.
Jó éjszakát Harry.! ^.~ L.xx~
Üzenetén felnevettem. Gondoltam, hogy nem fog tudni mit válaszolni de még kötekedni szerettem volna egy picit.
Látom félsz válaszolni.. Neked is jó éjt kicsi lány. Álmodj velem!;)
A válasz gyorsaságán jobban meglepődtem mint a válaszon.
1.Nem félek. 2.Nem vagyok kicsi. 3.Álmodban!;* Na viszlát Harold.
Volt egy olyan érzésem, hogy telefonon keresztül könnyebben beszél és, hogy sokat gondolkozott a sikátori történtek óta.

*Eközben Lisa gondolatai*
Rengeteget gondolkoztam a sikátori dolog óta. Kaptam 100 okot a félelemre, és 100 okot arra, hogy ne féljek Harrytől. Azt amit akkor mondtam "miért akarod az én életemet tönkre tenni,, dolog..Hát azt kissé megbántam. Gondolataim arra terelődtek, hogy azért mert beleszerettem Harrybe, de ez hülyeség. Én semmit nem érzek Harry iránt. Nincs okom arra, hogy beleszeressek, hisz: tönkretette a-már amúgy is szakadék szélén álló-kapcsolatomat; megfélemlített; irányítani próbált. Így hát hamar vissza is terelődtek a régi kerékvágásba gondolataim és azon rágódtam tovább, hogy telefonon keresztül, mennyivel egyszerűbb és szórakoztatóbb beszélgetni Harryvel. Ilyenkor nem látom a bosszús arcát és a megfeszült állkapcsát, vagy az ámulatba őrjítő lágy és sötétzöld szemeit, a hozzá illő mosollyal.
Basszus. Most, komolyan Harryről ábrándozok??! Ez csak egy álom..*megcsípem magam* Aú! Nem ez nem álom.. Az isten szerelmére 19éves vagyok,mit gyerekeskedek. Nem érzek semmit Harry iránt és ez akkor se fog változni, ha rá kényszerít. Mikor eljutottam arra a pontra, hogy aludjak, meg jött az SMS.
Ne szólíts soha Haroldnak. xx~
Már nem írtam vissza, mosolyogva eltettem a telefont és elaludtam a mély gondolatokban.

*Vissza Harryhez*
Még fent voltam pár órát aztán a sötétség engem is elzúdított a fekete világába.

Remélem tetszett a mai rész és, ha igen, hagyjatok magatok után nyomot..:)♥