Hi bananas! Elég ritkán van rész, de most megpróbállak kiengesztelni titeket egy igencsak hosszúval! A többit a végére hagyom. Jó olvasást!
Alig néhány perce, hogy feltámolyogtam a lépcsőről és haza fele vettem az irányt, folyamatosan egy hang duruzsolt a fülembe. Menj vissza drágám!
-Nem mehetek..Fáj a látványa.-jelentettem ki és letöröltem pár könnycseppet a szemem alól.
Ne törődj semmivel, csak menj és öleld meg!
Na! Menj már!
Menj...menj..menj!
Már majdnem rászántam magam mikor sietős lépteket hallottam meg a hátam mögül. Megfordultam és Harry torpant meg hirtelen.
-Mit akarsz?-kérdeztem félénken, mire megcsókolt.-Hagyj!-toltam el magamtól fájdalmasan.
-Nem akarlak elengedni.-suttogta.
-Sajnálom.-sírva mondtam ki, de már akkor tudtam, hogy ez hiba volt.
Elszaladtam, hogy ne előtte omoljak össze. Egy sikátorhoz közeledve megálltam levegő vételért, majd leültem egy rejtettebb zugba.
Lépteket hallottam közeledni. Paranoiás létemre azt gondoltam, Harry az, de csak Liam volt.
-Mi a baj Lis?-kérdezi óvatosan, mire én elhadarom neki az egészet.
-Elmentem hozzá, közel voltam, elsétáltam, aztán elkezdtem sírni. Azt mondta, hogy várni fog rám. Vissza akartam menni de ő jött utánam, aztán megcsókolt én meg..-végére hangosan felzokogtam. Liam magához vont és szorosan ölelt.
-Mennyire szereted még?-kérdezi a hajamba.
-Min-dennél job-ban. Azt hit-tem elfelejt-em,de nem.-sírtam tovább.
-Ő se felejtett el téged.-jelenti ki.
-Annyira elrontottam mindent. És ezeket már nem hozhatom rendbe! Ráadásul egy pszichopa állat rám van szállva. Így mindig csak bajt okozok neki. Bajba sodrom. Fájdalmat okozok, megbántom. Undorító vagyok!-sírtam a vállába.
**Liam**
-Undorító vagyok!
Rossz volt hallani, ahogy sír. Kaptam Harrytől egy sms-t.
"Hozd vissza kérlek! Beszélni akarok vele. H."
Nem válaszoltam rá.
-Lis, gyere, menjunk el sétálni!-mondom.
A lány felnéz értetlenül, amit legjobban egy 6 éves kisgyerekhez tudok hasonlítani.
-Miért?-kérdezi szipogva
-Jobb, ha itt maradunk és sírsz amíg csak tudsz?-kérdezem.
Bólintott egyet elismerően, majd segítettem felállni.
Elkezdtünk visszafele sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezi, most már kicsit nyugodtabban.
-Sétálni.-mosolygok biztatóan.
Elmosolyodik mire megsimogatom a hátát.
-Rendben lesz minden!-mondom mikor a távolban megpillantom egy padon ücsörögve Harryt. Lisa még nem vette észre és Hazz sem látott még meg minket. Egy újabb üzenet tőle.
"Hol vagytok már?"
"Látókörön belül. Ha gáz lesz írj, és én ott leszek a megbeszélt helyen.
-Liam."
Harry biztosan elolvasta, mert mielőtt felállt volna a padról körülnézett.
-Hozzá viszel. Miért Liam?-torpan meg ijedten Lisa.
-Beszéljetek egy kicsit. Ha baj van csak kiálts, a közelben leszek!-válaszolom.
-Baj van. Én..én nem akarok beszélni vele.-akadozottan beszélt, sírni fog.
-Dehogy nem, csak nem akarod beismerni. Nem leszek messze!-nyugtatom, majd mikor elég közel kerültünk Harryhez, csak intettem egyet, Lis hátát megsimogattam és magukra hagytam.
**Harry**
Liam elment mi pedig kettesben maradtunk. Sokmindent akartam mondani hirtelen de ezekből csak egy hosszú sóhaj jött ki.
Nagy meglepetésemre Ő törte meg a csendet.
-Mit szeretnél?-nyelt egy nagyot.
Komolyan alig ismerek rá. Hegei vannak, a hangja és a szemei fájdalommal vannak megtelve. Szörnyű érzés tudni, hogy ezt én tettem vele.
-Rendbe hozni mindent.-száz helyett csak három szót bírtam kinyögni.
-Fél éve vége. Nem gondolod, hogy ehhez egy kicsit elkéstél?-a 'próbálok erősnek mutatkozni' személyisége még mindig megmaradt.
-Menjünk fel hozzám, jó?-kértem.
-Nem. Ha szeretnél valamit, azt itt is ki tudod mondani.
-Nem vagyok benne biztos.-túrtam bele idegesen a hajamba.
Szó nélkül elkezdett vissza fele sétálni. Utána mentem.
Felértünk hozzám, az ajtót bezártam magunk mögött. Látom ijedt arcát.
-Sajnálom, megszokás.-rázom zavartan a fejem, aztán újra a zárba illesztem, majd kinyitom a kulccsal az ajtót.
-Mi történt mióta..-nehezen fejezi be, ezért inkább közbevágok.
-Szívesebben hallgatnám, hogy veled mi történt.
-Mit akartál mondani az előbb?-terelné a témát.
-Mért hagytál el igazából? Nincsen főbb oka azon kívül, hogy hazudtam?-nehezen találom meg a szavakat, de Lisa annál nehezebben. Látszik rajta, hogy küzd a szavak, a sírás és az ellen, hogy mindent kikiáltson magából.
-Nincs.-feleli.
-Mondd el kérlek, hogy mi történt veled eddig!-már én is az érzéseimmel bajlódok mikor végre megszólal.
-Az első hónapban megszenvedtem. Sírtam minden órában legalább egy kicsit. Cigarettát vettem a kezembe, de nem bírtam. Sikerült időben letennem. A második hónapom maga volt a pokol. Pengét ragadtam és többszörösenis öngyilkos akartam lenni. Pszichológushoz jártam aztán a pszichiátrián töltöttem két hetet. Harmadik héten újra pengét fogtam de Ricciék észrevették. A harmadik hónapra rendszeressé váltak a rossz álmaim. Egyre többet kiabáltam a neved álmomban. Akkor még biztonságban voltam, még sem éreztem magam abban. Féltem kilépni az utcára. Az iskolát ott kellett hagynom. Anya kikészült teljesen, Matty ideiglenesen a mamámhoz költözött egy hónapja. Naponta hazajár, de az éjjeleit ott tölti. A negyedik és ötödik hónap könnyebben telt. Csak a rossz álmok és a rengeteg sírások ragadtak rám. A pengéket kidobáltam, a pszichológusom, anya és Chloeék rengeteg dologban segítettek. Aztán mikor azon a bulin találkoztam veletek.-hangja elcsuklott.-Én komolyan azt hittem, hogy megölöd! Karjaim közt tartottalak! Zokogtam mikor megláttalak! Most is fáj! Nagyon. Itt vagyok a házadban és beszélgetek veled. Elárulok mindent amit eddig magamban fojtottam és csak azt reméltem, hogy egyszer ezt mind a szemedbe mondhatom és felpofozhatlak azért amiért becsaptál a kezdetektől fogva és amiért ezt tetted velem! Most pedig, hogy veled szemben vagyok, még csak megcsípni se tudlak mert az nekem fáj jobban!-torka szakadtából zokogott egész végig. Ölembe akartam húzni de önszántából a karjaim közé borult.
Sírni kezdtem én is, de próbáltam észrevétlenül.
-Mindig a szakításunkat álmodtam meg, vagy azt, hogy Jeremy megkínoz. Újra és újra. Szörnyű érzés!-sírja erőteljesen a vállamba.
-Jeremyvel nem kell törődnöd! Ő már a múlté.-simogatom a hátát.
-Mért?-tette fel a kérdést.
Nem szándékoztam válaszolni, de nem is kellett. Felkapta a fejét és hirtelen a sírást is abbahagyta.
-Meg akarod ölni.-jelenti ki.-Meg akarod..meg akarod ölni!-kiált fel és abban a pillanatban felpattan az ölemből. Nemleges válaszomra várva törli meg fátyolos szemeit.
-Úr isten!-kapja szájához a kezét rémülten.-Hol van?-kiabál de választ nem adok.-Hol van?-emeli feljebb a hangját.
-Ne kiabálj kérlek!-szólalok meg.
-Akkor mondd meg, hol dugdosod!-hangja még mindig magas.
-Nem dugdosom!
-Akkor egy nyílt kínzókamrába zártad be, ahol mindenki láthatja?!
Ezen elmosolyodtam.
-Nem nevetséges! Baromira nem az! Ez nem olyan dolog ami, ha kiderül akkor közmunkára vagy rosszabb esetben két év letöltendőre fognak! Ez, ha kiderül akkor a sitten fogsz megdögleni! Nem ér annyit az egész!-szemei újra könnyesek és fájdalmasan merednek rám.
-Többet ér, ha elfog téged és..
-És?
-Mit mondott Liam, mi a terve veled?-csillapodtunk le.
-Fu..futtat..futtatni akar.
-Tudni szeretnéd mit akar valójában?
-Akarjam tudni?-kérdezi ijedten.
Savanyúan felnevettem.
-Elmondom, hogy tudd miért akarok végezni vele.
Némán bólintott.
-Egy szobába be akar zárni. Éheztetni és futtatni szeretne. Innivalót is csak alig kapnál. Kényszeríteni akar téged arra, hogy idegen férfiakkal lefeküdj és azok a férfiak bármit megtehetnének veled, hisz Jeremyt csak azérdekli, hogy a pénzt az utolsó dollárig letedd elé! Ő akar téged kínzókamrába tenni! De én ezt nem fogom hagyni! Főleg veled!
-Ezt akkor sem teheted meg! Nem..nem ölheted meg!
-Ha nem kapjuk el minél hamarabb, a terve megvalósulhat. Kivéve, ha..
-Ha?-kérdezi rögtön.
-Ha képes vagy itt tölteni pár napot. Addigra ki tudnánk eszelni mást is talán.
-Micsoda?-szája 'o' alakot formázott.-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Inkább átmegyek Chloeékhoz!
-Nem lehet. Jeremy ismeri Chloet is. Ha belekeverjük a barátnőidet akkor megadjuk neki az esélyt, hogy többet üthessen egy csapásra. A jelenlegi pontban nem áll szándékába más csak, hogy téged megszerezzen.
-Mit tud Chloe amit én nem?-kérdezi halkan.
-Ezt most, hogy érted?-kérdezek vissza.
-Chloe azt mondta többet tud mint én. Mit tud amit én nem?
-Itt maradsz pár napot?
-Anya és Mat veszélynek vannak kitéve?-kérdésekkel válaszolunk egymás kérdéseire.
-Őszintén nem tudom. De nem hagyom, illetve nem hagyjuk, hogy bajotok essen.
-Hagyjuk?-emeli ki.
-Niall, Zayn, Liam, Louis és én.
-Ezt az egész fél évemet nyomon követtétek?
**Lisa**
Nem értem most ezt a helyzetet. A fiú, aki megtört, most mellettem ül és elbeszélgetek vele. Érzem a mellkasomba törő fájdalmat.
Érzem, hogy még mindig szeretem.
-Nem.
-Én már elmeséltem mindent amit kértél. Most te jössz! Mit csináltál ezekben a hónapokban? Hogy-hogy Zayn ott termedt azon a bulin? Hogy-hogy egyikőtöket sem láttam egészen addig a napig? Minden meg volt rendezve? Mért csaptál be az elejétől kezdve?-könnyeztem be. Másra sem tudtam ezidáig gondolni csak arra, hogy ezekre a kérdésekre egyszer megkapom a válaszokat. És most itt van és a szavakat keresi rájuk.
-Az elmúlt hónapokban, minden egyes nap próbáltam erős maradni. Semmi nem volt megtervezve. A harmadik hónapban már Louis sem tudott felvidítani. Próbáltak mindent. Ekkor Liam azzal állt elő, hogy átmegy hozzád és elmeséli miről beszéltetek. Nem egyeztem bele. Nekem nem lett volna elég, ha csak egyszer tudom, hogy mi van veled...-kisebb szünetet tartott-Nem hazudtam neked. Csak nem mondtam el. Nem tudtam, hogyan tehetném. Rengetegszer megfogalmaztam magamnak a fejemben, de mind hülyén hangzott. Sehogysem tudtam szépíteni. Boxoló vagyok, többször is vertem már félholtra embereket amiért még pénzt is kapok. Régebben kurvákat hoztam fel a lakásomba és már ütöttem meg lányt. Ezt nem lehet szépíteni.-szégyenkezve lehajtotta a fejét.
-De ha az elején elmondod akkor..
-Akkor megtudtalak volna védeni minden bajtól. Akkor nem szeretsz belém és nem okozok ekkora csalódást. És mikor véletlen összefutottunk volna az utcán, én csak magamban tartom a perverz gondolataim, te pedig a szemeid forgattad, majd ijedten tovább sétáltál volna.
-Nem, mert így kezdődött az egész. Ennek valószínű így kellett történnie.
-De ha elmondtam volna..
-Az első pillanattól kezdve beléd szerettem csak nem akartam bevallani, még magamnak sem. Ha elmondtad volna azon a napon mikor a nyakadba ugrottam, akkor egy ideig csak sírtam volna és egy idő után beláttam volna, hogy ez nem bírja eltaszítani az érzéseimet irántad.
-És most?-tudtam mire kérdezi.
-Nem tudlak elfelejteni. Pedig tényleg azt hittem, hogy az idő segít. Nem látom konkrétnak, hogy a múltad miatt gondoljalak rossznak.
-De az vagyok. És ez nem a múltam, hanem a jelenem.
-Nem kértelek volna sose arra, hogy miattam változz meg.
-Azért hagytál el mert hazudtam, igaz?
-Nem mondtad el. Nem hazudtál, csak nem mondtad el.-javítom ki.
-Ne szépítsd kérlek.
-Túl sok mindent tettél azért, hogy ne kelljen szépítenem a dolgokat. És egyébként az előbb te ragaszkodtál ahhoz, hogy nem hazudtál.-kulcsolom össze a mellkasom előtt a kezem.
Pár percig csend telepedett a szobára, majd felszólaltam.
-Azért hagytalak el, mert hirtelen jött az a rengeteg fájdalom. Az apám meghalt, Jeremy felbukkant és terveket szőtt ellenem, és rólad is úgy kellett megtudnom, hogy ki vagy valójában, hogy megálmodtam.
-Elkartam mondani.
-De nem tetted.
-Tudod jól, hogy ha az elején elmodom akkor is az lett volna a vége, hogy eltaszítasz magad mellől. Így legalább megtudom köszönni azokat a hónapokat.
Lassacskán beesteledett én pedig indulni készültem.
-Hívd fel Mrs.Johnsont, hogy nem mész ma haza.
-Micsoda?
-Hívd fel kérlek.
-Nem aludhatok itt.
-Mivel a konyhában vagyunk nem is. Megkapod a szobámat.
-Nem lehet.
-Mért?
-Hívjam fel azzal a szöveggel, hogy nálad alszom? Meg fog rémülni, hogy..
-Chloeval már lebeszéltük, hogy ha Mrs.Johnson felhívja, akkor azt mondja, hogy ott alszol.
-Ez is meg volt rendezve?-döbbentem meg.
-Nemrég hívta fel Liam. Nem volt előre megtervezve.
A vége az lett, hogy én megkaptam az ő szobáját-semmiképp nem szerettem volna, de ragaszkodott hozzá-ő pedig a nappaliban aludt.
Az este egyedül maradtam minden gondolatommal, amit nagyon nem akartam. Csak azon kattogtam, hogy ő most mit csinálhat a másik szobában? Hány lány feküdt már ebben az ágyban mióta kettészakadtunk? Vajon engednék-e neki Niall és Liam, hogy embert öljön? A ma történteken..És, hogy egyáltalán mért fekszem itt, az ő ágyában, az ő ruhájában és úgy, hogy egy szobával van arrébb? Egy normális lány még a háza tájára se menne, én meg..
A gondolatra, hogy vajon mennyi lány kiabálhatta gusztustalanul a nevét, megundorodtam, lekúsztam a földre és mindent az ágyon hagytam. Fél óra múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.
-Csak azt akartam tudni, hogy alszol-e már.-fénylő fogait még a sötétben is láttam.
-Attól tartok, hogy nem.-nevettem fel halkan.
-Rég nem láttam már ezt a mosolyt.-jelenti ki és lekuporodik mellém a földre.
-Ritkán mosolygok.
-Tudom. Egyébként mért nem az ágyon alszol?-kuncogott.
-Nem éreztem jól magam az ágyon.-felelem egyszerűen.
-Egy lány se feküdt ott rajtad kívül azóta, és az ágyneműt is szoktam mosni.-a holdfény megvilágította tökéletes arcát és kifénylő fogait.
Szó nélkül visszamásztam az ágyra, amit Harry nevetése kísért.
-Tudtad, hogy nem alszok még.-szólalok meg miközben a takaróba csavarom magam.
-Kíváncsi voltam mit csinálsz.-vallotta be.
-Már egy órája lefeküdtünk, mit csináltál addig?-mosolygok.
-Néztem a plafont és próbáltam rávenni magam, hogy megnézzelek. Mért, te mit csináltál?-mosolyunk nem szűnik.
-Azt hiszem ugyan ezt.-ismét elnevettük magunkat.
Mire feleszméltem mind a ketten az ágyban voltunk és jól elbeszélgettünk.
***
-És Niall mit csinált?-nevettem fel hangosan miközben Harry azt mesélte, hogy Niall házába nemrégiben kigyulladt a vezeték.
-Nem gondolkozott, csak fogta a hűtőjéből a lehető legtöbb kaját és elkezdett futni. Aztán hívta Louist aki jól kinevette és mondta, hogy dobjon a vezetékre homokot.
-Úr isten!-nevetgéltünk.
-Azt hiszem Louis még videót is csinált. Mindjárt megnézem meg van-e!
Megmutatta a videót és a röhögéstől alig kaptunk levegőt.
**Harry**
Hajnal háromkor Lisa már elaludt én meg csak néztem és nem tudtam másra gondolni csak, hogy szeretem.
Fél négy fele felémfordult és átkarolta a derekamat. Szuszogása végül engem is elaltatott, de előtte betakargattam változatlanul kicsi testét.
Na hogy tetszett? Írjatok véleményt, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha szeretnétek! Várom a visszajelzéseiteket! Xx.Moncsi.
