26.FEJEZET

Hi bananas! Elég ritkán van rész, de most megpróbállak kiengesztelni titeket egy igencsak hosszúval! A többit a végére hagyom. Jó olvasást!

Alig néhány perce, hogy feltámolyogtam a lépcsőről és haza fele vettem az irányt, folyamatosan egy hang duruzsolt a fülembe. Menj vissza drágám!
-Nem mehetek..Fáj a látványa.-jelentettem ki és letöröltem pár könnycseppet a szemem alól.
Ne törődj semmivel, csak menj és öleld meg! 
Na! Menj már!
Menj...menj..menj!

Már majdnem rászántam magam mikor sietős lépteket hallottam meg a hátam mögül. Megfordultam és Harry torpant meg hirtelen.
-Mit akarsz?-kérdeztem félénken, mire megcsókolt.-Hagyj!-toltam el magamtól fájdalmasan.
-Nem akarlak elengedni.-suttogta.
-Sajnálom.-sírva mondtam ki, de már akkor tudtam, hogy ez hiba volt.
Elszaladtam, hogy ne előtte omoljak össze. Egy sikátorhoz közeledve megálltam levegő vételért, majd leültem egy rejtettebb zugba.
Lépteket hallottam közeledni. Paranoiás létemre azt gondoltam, Harry az, de csak Liam volt.
-Mi a baj Lis?-kérdezi óvatosan, mire én elhadarom neki az egészet.
-Elmentem hozzá, közel voltam, elsétáltam, aztán elkezdtem sírni. Azt mondta, hogy várni fog rám. Vissza akartam menni de ő jött utánam, aztán megcsókolt én meg..-végére hangosan felzokogtam. Liam magához vont és szorosan ölelt.
-Mennyire szereted még?-kérdezi a hajamba.
-Min-dennél job-ban. Azt hit-tem elfelejt-em,de nem.-sírtam tovább.
-Ő se felejtett el téged.-jelenti ki.
-Annyira elrontottam mindent. És ezeket már nem hozhatom rendbe! Ráadásul egy pszichopa állat rám van szállva. Így mindig csak bajt okozok neki. Bajba sodrom. Fájdalmat okozok, megbántom. Undorító vagyok!-sírtam a vállába.
**Liam**
-Undorító vagyok!
Rossz volt hallani, ahogy sír. Kaptam Harrytől egy sms-t.
"Hozd vissza kérlek! Beszélni akarok vele. H."
Nem válaszoltam rá.
-Lis, gyere, menjunk el sétálni!-mondom.
A lány felnéz értetlenül, amit legjobban egy 6 éves kisgyerekhez tudok hasonlítani.
-Miért?-kérdezi szipogva
-Jobb, ha itt maradunk és sírsz amíg csak tudsz?-kérdezem.
Bólintott egyet elismerően, majd segítettem felállni.
  Elkezdtünk visszafele sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezi, most már kicsit nyugodtabban.
-Sétálni.-mosolygok biztatóan.
Elmosolyodik mire megsimogatom a hátát.
-Rendben lesz minden!-mondom mikor a távolban megpillantom egy padon ücsörögve Harryt. Lisa még nem vette észre és Hazz sem látott még meg minket. Egy újabb üzenet tőle.
"Hol vagytok már?"
"Látókörön belül. Ha gáz lesz írj, és én ott leszek a megbeszélt helyen.
-Liam."
Harry biztosan elolvasta, mert mielőtt felállt volna a padról körülnézett.
-Hozzá viszel. Miért Liam?-torpan meg ijedten Lisa.
-Beszéljetek egy kicsit. Ha baj van csak kiálts, a közelben leszek!-válaszolom.
-Baj van. Én..én nem akarok beszélni vele.-akadozottan beszélt, sírni fog.
-Dehogy nem, csak nem akarod beismerni. Nem leszek messze!-nyugtatom, majd mikor elég közel kerültünk Harryhez, csak intettem egyet, Lis hátát megsimogattam és magukra hagytam.

**Harry**
  Liam elment mi pedig kettesben maradtunk. Sokmindent akartam mondani hirtelen de ezekből csak egy hosszú sóhaj jött ki.
Nagy meglepetésemre Ő törte meg a csendet.
-Mit szeretnél?-nyelt egy nagyot.
Komolyan alig ismerek rá. Hegei vannak, a hangja és a szemei fájdalommal vannak megtelve. Szörnyű érzés tudni, hogy ezt én tettem vele.
-Rendbe hozni mindent.-száz helyett csak három szót bírtam kinyögni.
-Fél éve vége. Nem gondolod, hogy ehhez egy kicsit elkéstél?-a 'próbálok erősnek mutatkozni' személyisége még mindig megmaradt.
-Menjünk fel hozzám, jó?-kértem.
-Nem. Ha szeretnél valamit, azt itt is ki tudod mondani.
-Nem vagyok benne biztos.-túrtam bele idegesen a hajamba.
Szó nélkül elkezdett vissza fele sétálni. Utána mentem.

  Felértünk hozzám, az ajtót bezártam magunk mögött. Látom ijedt arcát.
-Sajnálom, megszokás.-rázom zavartan a fejem, aztán újra a zárba illesztem, majd kinyitom a kulccsal az ajtót.
-Mi történt mióta..-nehezen fejezi be, ezért inkább közbevágok.
-Szívesebben hallgatnám, hogy veled mi történt.
-Mit akartál mondani az előbb?-terelné a témát.
-Mért hagytál el igazából? Nincsen főbb oka azon kívül, hogy hazudtam?-nehezen találom meg a szavakat, de Lisa annál nehezebben. Látszik rajta, hogy küzd a szavak, a sírás és az ellen, hogy mindent kikiáltson magából.
-Nincs.-feleli.
-Mondd el kérlek, hogy mi történt veled eddig!-már én is az érzéseimmel bajlódok mikor végre megszólal.
-Az első hónapban megszenvedtem. Sírtam minden órában legalább egy kicsit. Cigarettát vettem a kezembe, de nem bírtam. Sikerült időben letennem. A második hónapom maga volt a pokol. Pengét ragadtam és többszörösenis öngyilkos akartam lenni. Pszichológushoz jártam aztán a pszichiátrián töltöttem két hetet. Harmadik héten újra pengét fogtam de Ricciék észrevették. A harmadik hónapra rendszeressé váltak a rossz álmaim. Egyre többet kiabáltam a neved álmomban. Akkor még biztonságban voltam, még sem éreztem magam abban. Féltem kilépni az utcára. Az iskolát ott kellett hagynom. Anya kikészült teljesen, Matty ideiglenesen a mamámhoz költözött egy hónapja. Naponta hazajár, de az éjjeleit ott tölti. A negyedik és ötödik hónap könnyebben telt. Csak a rossz álmok és a rengeteg sírások ragadtak rám. A pengéket kidobáltam, a pszichológusom, anya és Chloeék rengeteg dologban segítettek. Aztán mikor azon a bulin találkoztam veletek.-hangja elcsuklott.-Én komolyan azt hittem, hogy megölöd! Karjaim közt tartottalak! Zokogtam mikor megláttalak! Most is fáj! Nagyon. Itt vagyok a házadban és beszélgetek veled. Elárulok mindent amit eddig magamban fojtottam és csak azt reméltem, hogy egyszer ezt mind a szemedbe mondhatom és felpofozhatlak azért amiért becsaptál a kezdetektől fogva és amiért ezt tetted velem! Most pedig, hogy veled szemben vagyok, még csak megcsípni se tudlak mert az nekem fáj jobban!-torka szakadtából zokogott egész végig. Ölembe akartam húzni de önszántából a karjaim közé borult.
  Sírni kezdtem én is, de próbáltam észrevétlenül.
-Mindig a szakításunkat álmodtam meg, vagy azt, hogy Jeremy megkínoz. Újra és újra. Szörnyű érzés!-sírja erőteljesen a vállamba.
-Jeremyvel nem kell törődnöd! Ő már a múlté.-simogatom a hátát.
-Mért?-tette fel a kérdést.
Nem szándékoztam válaszolni, de nem is kellett. Felkapta a fejét és hirtelen a sírást is abbahagyta.
-Meg akarod ölni.-jelenti ki.-Meg akarod..meg akarod ölni!-kiált fel és abban a pillanatban felpattan az ölemből. Nemleges válaszomra várva törli meg fátyolos szemeit.
-Úr isten!-kapja szájához a kezét rémülten.-Hol van?-kiabál de választ nem adok.-Hol van?-emeli feljebb a hangját.
-Ne kiabálj kérlek!-szólalok meg.
-Akkor mondd meg, hol dugdosod!-hangja még mindig magas.
-Nem dugdosom!
-Akkor egy nyílt kínzókamrába zártad be, ahol mindenki láthatja?!
Ezen elmosolyodtam.
-Nem nevetséges! Baromira nem az! Ez nem olyan dolog ami, ha kiderül akkor közmunkára vagy rosszabb esetben két év letöltendőre fognak! Ez, ha kiderül akkor a sitten fogsz megdögleni! Nem ér annyit az egész!-szemei újra könnyesek és fájdalmasan merednek rám.
-Többet ér, ha elfog téged és..
-És?
-Mit mondott Liam, mi a terve veled?-csillapodtunk le.
-Fu..futtat..futtatni akar.
-Tudni szeretnéd mit akar valójában?
-Akarjam tudni?-kérdezi ijedten.
Savanyúan felnevettem.
-Elmondom, hogy tudd miért akarok végezni vele.
Némán bólintott.
-Egy szobába be akar zárni. Éheztetni és futtatni szeretne. Innivalót is csak alig kapnál. Kényszeríteni akar téged arra, hogy idegen férfiakkal lefeküdj és azok a férfiak bármit megtehetnének veled, hisz Jeremyt csak azérdekli, hogy a pénzt az utolsó dollárig letedd elé! Ő akar téged kínzókamrába tenni! De én ezt nem fogom hagyni! Főleg veled!
-Ezt akkor sem teheted meg! Nem..nem ölheted meg!
-Ha nem kapjuk el minél hamarabb, a terve megvalósulhat. Kivéve, ha..
-Ha?-kérdezi rögtön.
-Ha képes vagy itt tölteni pár napot. Addigra ki tudnánk eszelni mást is talán.
-Micsoda?-szája 'o' alakot formázott.-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Inkább átmegyek Chloeékhoz!
-Nem lehet. Jeremy ismeri Chloet is. Ha belekeverjük a barátnőidet akkor megadjuk neki az esélyt, hogy többet üthessen egy csapásra. A jelenlegi pontban nem áll szándékába más csak, hogy téged megszerezzen.
-Mit tud Chloe amit én nem?-kérdezi halkan.
-Ezt most, hogy érted?-kérdezek vissza.
-Chloe azt mondta többet tud mint én. Mit tud amit én nem?
-Itt maradsz pár napot?
-Anya és Mat veszélynek vannak kitéve?-kérdésekkel válaszolunk egymás kérdéseire.
-Őszintén nem tudom. De nem hagyom, illetve nem hagyjuk, hogy bajotok essen.
-Hagyjuk?-emeli ki.
-Niall, Zayn, Liam, Louis és én.
-Ezt az egész fél évemet nyomon követtétek?

**Lisa**
  Nem értem most ezt a helyzetet. A fiú, aki megtört, most mellettem ül és elbeszélgetek vele. Érzem a mellkasomba törő fájdalmat.
  Érzem, hogy még mindig szeretem.
-Nem.
-Én már elmeséltem mindent amit kértél. Most te jössz! Mit csináltál ezekben a hónapokban? Hogy-hogy Zayn ott termedt azon a bulin? Hogy-hogy egyikőtöket sem láttam egészen addig a napig? Minden meg volt rendezve? Mért csaptál be az elejétől kezdve?-könnyeztem be. Másra sem tudtam ezidáig gondolni csak arra, hogy ezekre a kérdésekre egyszer megkapom a válaszokat. És most itt van és a szavakat keresi rájuk.
-Az elmúlt hónapokban, minden egyes nap próbáltam erős maradni. Semmi nem volt megtervezve. A harmadik hónapban már Louis sem tudott felvidítani. Próbáltak mindent. Ekkor Liam azzal állt elő, hogy átmegy hozzád és elmeséli miről beszéltetek. Nem egyeztem bele. Nekem nem lett volna elég, ha csak egyszer tudom, hogy mi van veled...-kisebb szünetet tartott-Nem hazudtam neked. Csak nem mondtam el. Nem tudtam, hogyan tehetném. Rengetegszer megfogalmaztam magamnak a fejemben, de mind hülyén hangzott. Sehogysem tudtam szépíteni. Boxoló vagyok, többször is vertem már félholtra embereket amiért még pénzt is kapok. Régebben kurvákat hoztam fel a lakásomba és már ütöttem meg lányt. Ezt nem lehet szépíteni.-szégyenkezve lehajtotta a fejét.
-De ha az elején elmondod akkor..
-Akkor megtudtalak volna védeni minden bajtól. Akkor nem szeretsz belém és nem okozok ekkora csalódást. És mikor véletlen összefutottunk volna az utcán, én csak magamban tartom a perverz gondolataim, te pedig a szemeid forgattad, majd ijedten tovább sétáltál volna.
-Nem, mert így kezdődött az egész. Ennek valószínű így kellett történnie.
-De ha elmondtam volna..
-Az első pillanattól kezdve beléd szerettem csak nem akartam bevallani, még magamnak sem. Ha elmondtad volna azon a napon mikor a nyakadba ugrottam, akkor egy ideig csak sírtam volna és egy idő után beláttam volna, hogy ez nem bírja eltaszítani az érzéseimet irántad.
-És most?-tudtam mire kérdezi.
-Nem tudlak elfelejteni. Pedig tényleg azt hittem, hogy az idő segít. Nem látom konkrétnak, hogy a múltad miatt gondoljalak rossznak.
-De az vagyok. És ez nem a múltam, hanem a jelenem.
-Nem kértelek volna sose arra, hogy miattam változz meg.
-Azért  hagytál el mert hazudtam, igaz?
-Nem mondtad el. Nem hazudtál, csak nem mondtad el.-javítom ki.
-Ne szépítsd kérlek.
-Túl sok mindent tettél azért, hogy ne kelljen szépítenem a dolgokat. És egyébként az előbb te ragaszkodtál ahhoz, hogy nem hazudtál.-kulcsolom össze a mellkasom előtt a kezem.
Pár percig csend telepedett a szobára, majd felszólaltam.
-Azért hagytalak el, mert hirtelen jött az a rengeteg fájdalom. Az apám meghalt, Jeremy felbukkant és terveket szőtt ellenem, és rólad is úgy kellett megtudnom, hogy ki vagy valójában, hogy megálmodtam.
-Elkartam mondani.
-De nem tetted.
-Tudod jól, hogy ha az elején elmodom akkor is az lett volna a vége, hogy eltaszítasz magad mellől. Így legalább megtudom köszönni azokat a hónapokat.

  Lassacskán beesteledett én pedig indulni készültem.
-Hívd fel Mrs.Johnsont, hogy nem mész ma haza.
-Micsoda?
-Hívd fel kérlek.
-Nem aludhatok itt.
-Mivel a konyhában vagyunk nem is. Megkapod a szobámat.
-Nem lehet.
-Mért?
-Hívjam fel azzal a szöveggel, hogy nálad alszom? Meg fog rémülni, hogy..
-Chloeval már lebeszéltük, hogy ha Mrs.Johnson felhívja, akkor azt mondja, hogy ott alszol.
-Ez is meg volt rendezve?-döbbentem meg.
-Nemrég hívta fel Liam. Nem volt előre megtervezve.

  A vége az lett, hogy én megkaptam az ő szobáját-semmiképp nem szerettem volna, de ragaszkodott hozzá-ő pedig a nappaliban aludt.
  Az este egyedül maradtam minden gondolatommal, amit nagyon nem akartam. Csak azon kattogtam, hogy ő most mit csinálhat a másik szobában? Hány lány feküdt már ebben az ágyban mióta kettészakadtunk? Vajon engednék-e neki Niall és Liam, hogy embert öljön? A ma történteken..És, hogy egyáltalán mért fekszem itt, az ő ágyában, az ő ruhájában és úgy, hogy egy szobával van arrébb? Egy normális lány még a háza tájára se menne, én meg..
  A gondolatra, hogy vajon mennyi lány kiabálhatta gusztustalanul a nevét, megundorodtam, lekúsztam a földre és mindent az ágyon hagytam. Fél óra múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.
-Csak azt akartam tudni, hogy alszol-e már.-fénylő fogait még a sötétben is láttam.
-Attól tartok, hogy nem.-nevettem fel halkan.
-Rég nem láttam már ezt a mosolyt.-jelenti ki és lekuporodik mellém a földre.
-Ritkán mosolygok.
-Tudom. Egyébként mért nem az ágyon alszol?-kuncogott.
-Nem éreztem jól magam az ágyon.-felelem egyszerűen.
-Egy lány se feküdt ott rajtad kívül azóta, és az ágyneműt is szoktam mosni.-a holdfény megvilágította tökéletes arcát és kifénylő fogait.
Szó nélkül visszamásztam az ágyra, amit Harry nevetése kísért.
-Tudtad, hogy nem alszok még.-szólalok meg miközben a takaróba csavarom magam.
-Kíváncsi voltam mit csinálsz.-vallotta be.
-Már egy órája lefeküdtünk, mit csináltál addig?-mosolygok.
-Néztem a plafont és próbáltam rávenni magam, hogy megnézzelek. Mért, te mit csináltál?-mosolyunk nem szűnik.
-Azt hiszem ugyan ezt.-ismét elnevettük magunkat.

  Mire feleszméltem mind a ketten az ágyban voltunk és jól elbeszélgettünk.
***
-És Niall mit csinált?-nevettem fel hangosan miközben Harry azt mesélte, hogy Niall házába nemrégiben kigyulladt a vezeték.
-Nem gondolkozott, csak fogta a hűtőjéből a lehető legtöbb kaját és elkezdett futni. Aztán hívta Louist aki jól kinevette és mondta, hogy dobjon a vezetékre homokot.
-Úr isten!-nevetgéltünk.
-Azt hiszem Louis még videót is csinált. Mindjárt megnézem meg van-e!
Megmutatta a videót és a röhögéstől alig kaptunk levegőt.
**Harry**
Hajnal háromkor Lisa már elaludt én meg csak néztem és nem tudtam másra gondolni csak, hogy szeretem.
  Fél négy fele felémfordult és átkarolta a derekamat. Szuszogása végül engem is elaltatott, de előtte betakargattam változatlanul kicsi testét.

Na hogy tetszett? Írjatok véleményt, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha szeretnétek! Várom a visszajelzéseiteket! Xx.Moncsi.

25.FEJEZET

-Csakhogy felkeltél! Már azt hittem délutánig aludni fogsz!-simogatta meg anya a lábam a takarón keresztül.
-Anya?!-nézek rá értetlenül a reggeli rekedtes és fáradt hangomon.
-Igen kincsem?
-Hol..hol van Harry?-pattant ki a szemem.-És a lányok? És én mit keresek itthon?
  Anya furcsán néz rám, mint aki nem tudja miről beszélek.
-Tegnap időben hazajöttetek a buliról és egy kicsit részeg voltál. Ricciék hamar elmentek reggel.
-És..és Harry? Hisz én..én vitatkoztam Zaynnel. Aztán beszöktem a klubba Liamhez. És Harry is ott volt. Csúnyán elverte a bárpultos fickót. Én..én találkoztam Vele. És nem mentem el. Elaltattam. Én szeretem.-törtek elő a könnyeim, és az értetlen szavaim egymás után jöttek.
-Mit beszélsz össze-vissza? Semmi ilyen nem történt drágám! Biztosan álmodtad.-állt fel és kiviharzott a szobából.
  Anya érdekes viselkedése-és az cukros helyett, sós teája amit azért kaptam, mert szerinte nem normális, hogy ennyire ragaszkodok egy "álomhoz"-igen csak furcsa volt. Főleg az, hogy annyira nem figyelt oda semmire, hogy a teát is képes volt elsózni. Mindenesetre elég sok dolog történhetett amióta valaki hazarepített.
  Felhívtam Chloe-t aki szintúgy mint anya, szét volt csúszva. Minden badarságot összehordott és semmire nem válaszolt amit kérdeztem.
-Micsoda? Tegnap este?-kérdezett vissza.
-Igen Chloe! Tegnap este! Mi történt tegnap este?-kérdeztem idegesen.
-Semmi különös. És veled?
-Chloe az isten szerelmére, ne játszd ennyire a hülyét! Tudod te miről beszélek! A bulin amikor megtépett a pultos fickó és Zayn neki ugrott. Aztán jött Liam. Én veszekedtem Zaynnel. Liam elvitt minket egy klub helységhez ahol Harry is volt. Harry..Harry majdnem halálra vert egy pasast! Ez nem szórakozás Chloe! Mondd el mi történt! Hogy kerültem haza? Ki vitt haza? Mit mondtatok anyámnak? Hol vannak most Zaynnék? Hol van Harry és Liam? Na és Jamie? Áruld el Chloe mert ez kibaszottul nem vicces!-ordibáltam a barátnőmmel aki megszeppenve letette a telefont. 
  Pár perc elteltével csöngettek én meg ajtót nyitottam azt remélve, hogy valamelyik fiú az, de nem. Chloe volt.
-Szia.-alig jön ki hang a száján.
Köszönésképp csak bólintok egyet, majd két bögre teával a kezemben a szobámba sietünk.
***
-Mi történt tegnap Chloe?-csukom be magunk mögött az ajtót.
-Buliztunk.-ad egyszerű választ.
-Chloe! Áruld már el! Ennyire titokzatos? Kicseszettül jogom van tudni mi történt tegnap éjszaka!-kiabálok.
-Kurvára furcsa, hogy egy vad idegennek tartjuk a hátunkat! Ki tudja mi történik velünk, ha bármit is mondunk neked! Láttad mit csinált Harry azzal a fickóval! Pépesre verte! Szerinted velünk miket tudna csinálni?-a végére hangja elhalkul, én pedig szájtátva figyelem minden betűjét, amikből szavakat-mondatokat szőtt.
-De hisz..Megfenyegetett titeket Chloe? Kérlek mesélj el mindent!-könnyezek be.
  Nem lehet. Harry nem fenyegetne meg lányokat. Nem is bántana lányokat. Főleg az én barátnőimet nem. Most már semmit nem értek.
-Nem tehetem Lis. Félek! Féltem Riccit is meg téged is!
-Ricci sem tud semmit?-szakítom félbe sejtelmes beszédét.
-Kevesebbet tud mint én de többet mint te!-feleli elhaló hangon.
-Mennyivel tud kevesebbet?
-Sokkal.
-Szóval te mindent tudsz.-jelentem ki félvén a választól.
-De te nem tudhatsz semmit.
-Chloe!
-Nem Lisa! Ez tényleg nem játék! Legalább is számunkra nem!-kiabálja.
-Miért ki számára az?-veszekszünk.
-Jeremy!
  Ez után a név után, legalább 5 percig nem szóltunk egymáshoz. Némán bámultunk egy pontot és csend telepedett a szobára. Nem bírtam tovább, megszólaltam.
-Most már nincs mit veszteni! Meséld el, én pedig lakatot teszek a számra!-suttogtam két másodpercnyi kihagyásokkal minden szó után.
-Nem lehet Lisa! Mindennél jobban szeretném, hogy tudj mindenről, de félek.-kiszökött a szeméből egy könnycsepp én pedig bólintottam. Sírása felerősödött én pedig nem győztem nyugtatgatni. Hamarosan elaludt és miután betakargattam előkerestem a telefonom.
-A fenébe!-suttogtam magamba. Harry telefonszámát kerestem, de rájöttem, hogy már réges-régen kitöröltem. Szerencsére Liamét megtaláltam a névjegyzékeim közt és gondolkodás nélkül a zöld gombra kattintottam.
 -Igen?
-Liam!
-Ki..? Chloe?-kérdezte.
-Lisa!-amint kimondtam egy sóhajt lehetett hallani a telefonból.-Igen Liam tudom, hogy a hátad közepére se kívánsz, de beszélnünk kell!
-Nem Lisa! Ez nem így van!-gondolkodás nélkül ejtette ki a szavakat, ami meglepett.
-Micsoda?-szám egy bizonyos "O" alakot formázott.
-Találkozzunk 20 perc múlva a parkban. Várni foglak.-ezzel le is tette a telefont.
  Nem értem. Mi ütött mindenkibe? Mért nem kelek már fel? Ez csak egy álom. Biztosan egy rossz álom, és mikor felébredek, Harry kezeiben találom magam, mindentől óvva.
  Elkészültem és gyorsan el is indultam. Chloenak hagytam egy üzenetet, hogy a boltba megyek. Mikor megérkeztem Liam már várt rám. A mellette lévő hintába, amit a hűvös őszi szél lökött, beültem és vártam, hogy megszólaljon. Mindegy mit mond, csak mondjon valamit Harryről és arról, hogy mi történik.
-Harry azóta figyel, mióta szakítottál vele.-megtörte a csendet, de nem sok időre. Miután kimondta a levegő elakadt torkomba és újra csend telepedett. Csak egy valamit szerettem volna tudni..
-Miért?
-Van még más is..-nem ezt szerette volna mondani, de a kérdésemet csak így tudta kikerülni.
-Micsoda?-kérdezek vissza ő pedig lehajtja a fejét és a lábát kezdi nézni, amivel a homokot rugdossa. Én is elmerengek, míg meg nem szólal. Semmit nem értek.
-Mindent tudni szeretnél? Elejétől a végéig?-tekint rám. Félve bólintok.-De akkor nyugodtan hallgass végig!
-Kérdezni kérdezhetek?-suttogom.
-Majd a végén.
Bólintok, mire szólásra nyitja a száját.
-Harrynek nincs szép múltja. És egyikünk sem az akinek hiszel, vagy hittél. Mi mások vagyunk.
-Liam, kérlek térj a lényegre.-szemeim nedvesek lettek már az elején, de nem engedtem, hogy utat törjenek a könnyek.
-Nem is tudom.. Erről nem nekem kéne beszélni. Én ezt nem tudom rendesen elmagyarázni. Neki kéne.-mintha magának mondaná, de érzem, hogy hozzám is szól.
-De már belekezdtél. Kérlek Liam! Akkor csak annyit mondj el ami most történik! Mi ez a titkolózás ellenem?
-Jeremy Johnson.-amint kiejtette ezt a nevet, a szívem az eddiginél gyorsabban kezdett verni.
-Bővebben.-nagyot nyelek, felkészülök a válaszra.
-Johnson ki van rád éhezve. Emberei vannak és mindenáron meg akar szerezni téged. A terve.. Gusztustalan.-ujjait tördelni kezdte, nagyon dühös lett hirtelenjében..
  Sejtésem nincs mit akar Jeremy. És mért pont engem? Sosem ártottunk neki anyáékkal. Úr isten! Anyáék! Mi van, ha ők is veszélynek vannak kitéve?
-Félek.
-Nem kell. Nem hagyjuk, hogy bármi is történjen!
-Nem tőle félek, hanem hogy bajba sodorjátok magatokat, bajotok esik és elvesztelek benneteket.-sírni kezdek, de odafigyelek, hogy ne legyen látványos.
-Ez az ember nem nagy szám.-komolyan mondja, de tudom, hogy egy picit magukat is szerette volna ezzel fényezni.
-Mi a terve?-kapcsolódok vissza az előbbi témához.
-Micsoda?
-Azt mondtad van egy terve. Mi az?
-Undorító.-fintorog.
-Kérlek.
-Valójában ez egy bosszú. Harryre nézve. Én nem is..nem is értem mért téged akar. Még ha nem is szereti a családod, akkor se téged célozzon ki......Bocsáss meg, hangosan gondolkoztam.- pillant le rám én meg csak fejet rázok.-A terve pedig.. Meg akar kapni magának. Kényszeríteni akar arra, hogy pénzért elmenj és lefeküdj másokkal. Szolgájának szeretne tudni téged, de nem fogjuk hagyni. Igazából mi, a srácokkal csak azért kellünk ide, mert Hazz elég elvetemült. Ha mi nem lennénk mellette, már a sitten ülne emberölésért.
-Meg akarja ölni?
Összesen ennyit fogtam fel abból amit Liam mondott. Harry meg akarja ölni a pszichopata nagybátyámat.
-Nem ezt mondtam Lis.-kapja fel a fejét, tudja, hogy készülök valamire.
-Találkoznom kell vele!-táskámat a vállamra dobom és rohanni kezdek. Nem Liam elől, csak úgy. Minél hamarabb találkoznunk kell.
  Liam utánam siet és a karomnál fogva visszahúz.
-Nem lesz jó vége, ha találkoztok.
-Miért?
-Mert szeretitek egymást.-nem értem mire szeretne ezzel kilyukadni. Kibontakozom fogásából és tovább szaladok. Egyenesen a nyugtató, kékre festett házig meg sem álltam.
 Mély levegő. Megcsinálom!
Három gyors kopogás lezajlása után a kilincsre tapadt a kezem és benyitottam.
-Hahó!-hangom rekedt volt, torkomban megállt a levegő és csak az járt a fejemben, hogy mit keresek itt. Egészen addig gondolkoztam rajta, míg meg nem találtam azt, ami-illetve aki végett idáig szaladtam. Göndör dús haja kócos volt, épp beletúrt. Fekete farmernadrágja lógott a fenekén, fehér NIRVANA-s pólója elfedte felsőtestét. Nem tudtam megszólalni. Keze megakadt a hajában, szája tágra nyílt, majd észbe kapott. Kezét leeresztette, száját becsukta, és köhécselt egyet.
-Lisa?-vékony hangja lepettségről és félelemről árulkodott.
  Visszatértem a Földre, és jobban megfigyeltem. Szemei vörösen véreresek, nem is olyan zöld mint régebben.
-A..azt hiszem.-válaszomtól elvigyorodott..gúnyosan.
-Miért vagy itt?
-Lá-látni szerettelek volna.-a szavak a szívemből jöttek, esélyem sem volt gondolkozni azon, hogy mit akarok mondani.
-Hah, persze.
-Ne légy ilyen!-elvékonyodott hangom még nem tért vissza a régibe.
-Nem vagyok olyan.-kisfiúsan lehajtotta a fejét, majd elsétált mellettem. Azt hittem elmegy, de csak becsukta utánam az ajtót.
-Meg akarod ölni.-suttogom.
Félmosolyra húzta a szétharapdált, sebes ajkait. Elárulta magát.
*Fél órával később*
-Kérlek szólalj meg.
  Harry már negyed órája szólítgat, de a gondolataimból nem bírok kiegyenesedni. Akármit kérdez, vagy mond, csak bólintok vagy vállat vonok. Nem merek hozzászólni, vagy ránézni. A mellkasom szorít és azon kattogok miért jöttem, és miért nem megyek el?
-Meséld el mi folyik itt. Senki nem mond semmit, mert félnek.
-Végre, azt hittem depresszióba estél megint.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülve.
-Micsoda?-pillantok el mellé, mivel rá nem szeretnék nézni.
-Végre megszólaltál!
-Nem, nem ezt mondtad! Megint? Honnan tudsz a..a depressziómról?-újra bekönnyeztem.
-Ki fél, és mitől?-terelne, de nem tud.
-Hah, nem is tudom mit keresek itt. Bárcsak ne jöttem volna ide!-felkaptam a táskámat és próbáltam nem elbőgni magam, míg ki nem érek. Ekkor két kéz ragadta meg csuklómat és rántott vissza. A lendülettől túl közel húzott. Pár centiméter választott el minket. Szemeibe néztem, hosszú másodpercekig, majd lehajtottam a fejem és sírni kezdtem.
-Liamnek volt igaza.-mondom.
-Tudom.-elengedte a kezemet.
-Mi?
-Azt mondta nekem, hogy ha találkozunk, annak nem lesz jó vége mert..
-De ez nem igaz!-vágtam bele.
 Savanyúan elmosolyodott, hátra lépett kettőt, fejét lehajtotta. Megfordultam és az ajtó felé kezdtem sétálni.
-Én azért még várni foglak.-suttogja, mintha nem hallanám. Mikor kimondta egy picit megtorpantam, majd elviharzottam. A lépcsőn összeborultam és sírni kezdtem. Szemeimből patakként folynak a könnyek. Én szeretem Őt.

*Harry*
Rossz volt látni, hogy meg van zuhanva. Mintha egy emós lányt látnék, ki épphogy hasonlít Lisára. Rám sem nézett, nem mosolygott. Elnézett mellettem. Legalább a mosolyát láthattam volna, de nem. Egy gúnyos grimaszt dobott elém, mint a kutyáknak a csontot. Életvidáman szeretném látni. Boldogan. Velem vagy nélkülem, csak legyen boldog.
-Én azért várni foglak.-próbáltam halkan mondani, de megtorpanása azt sugallta, hallotta. Elsietett.
Kilépett az ajtómon, becsapta maga után, elment. Besétáltam a nappaliba, összeborultam és sírni kezdtem. Én szeretem Őt.


Nos, hogy tetszett ez a rész? Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor jelezzétek pipákkal, megjegyzésekkel és plusz feliratkozókkal! :) Sajnálom, hogy késett a rész, de elkezdődött a suli nekem is, és elég nehéz így blogot írni, de azért próbálok minél többet kihozni magamból! Köszönöm, hogy elolvastok! ♥
Puszi. -S.Moncsi. Xx. 

24.FEJEZET

-Ő is itt van?-kérdezem, miközben a számról belülről harapom le a bőrt.
Zaynnel egymással szembe ülünk egy padon, a lányok pedig idegesen és értetlenkedve bámulnak ránk. Mély gondolkodásából és ujjtördeléséből felkeltve rám pillant.
-Még nincs.-roppantja ki a nyakát is.
-Még? Mikor jön?
-Menj vissza Lisa! A barátnőid biztos nem akarják, hogy elrontsd a napjukat.
-A barátnői igenis mellette lesznek, ameddig csak kell!-förmed rá Ricci, mire Zayn elmosolyodik.
-Lisa!-szólít meg valaki. Liam az.-Lisa, mi történt ott bent?-kér számon.
-A pultos beleakart tenni valamit az italomba én pedig kicseréltem az övével, mire Ő megtépett, Zayn ott termett és felszakította a pasas fejét. Röviden ennyi.-fújom ki a levegőt.-Mellesleg..Zayn! Mikor jön?-emelem feljebb a hangom.
-Kussolj már Lisa gondolkozom!-kezd bele a vitába.
-Min gondolkozol? Melyik barátnőmet baszd meg? Mért nem tudsz válaszolni?-kiabálok, Liam pedig közénk áll.
-Hagyjátok abba!-három hang szólal fel. Chloe, Ricci és Liamé.
-Baszd meg Lisa! Faszért nem tudod befogni a szádat? 2 perc! Két perc és itt van! Boldog vagy?
Lesokkoltam. Én nem akarom látni.
-Két pe-rc.-nyeltem közben egy nagyot.
Össze vissza kezdtem nézelődni, először is, hogy lehet-e már látni, a másik ok pedig a taxi volt. Mindenhol taxit kerestem.
Zaynnek megcsörrent a telefonja, mire összerezzentem. A lányokkal meredten néztük a reakcióját.
-Csá!-köszönt bele.
[...]
-Nyugi van! Nincs!
[...]
-Igen!
[...]
-Nem, nem jöttek ki és nem is fognak.
[...]
-Ne Harry!-neve hallatán a torkomban egyre növekvő gombóc, hirtelen akkorára nőtt, hogy levegőt alig bírtam venni.-Találkozzunk máshol! Menjünk máshova.
[...]
-Nem nincs itt. Elment a barátaival.-lopva rám, majd Liamre pillantott. Én egy helyben álltam Liam pedig egy alig észrevehetőt bólintott Zaynnek.
-Csá.-Zayn letette a telefont, majd idegesen fújta ki a levegőt.

-Liam.-szólította meg, mire Liam újra csak bólintott, majd felváltva rám, Chloera és Riccire nézett.
-Gyertek! Itt a kocsim.-húzott el Liam. A tempója mellett, csak nem futnunk kellett. Szélsebesen nyitotta ki a kocsijának ajtaját, és tessékelt be minket. Előre ment a vezetőüléshez, és behelyezte a kulcsot.

-Most mi van Lisa? Vagy Liam? Vagy nemtudom.. Valaki mondjon már valamit!-kapkodta a fejét Chloe.
-Nem tudom.-vallottam be. Könnyes szemeim mögül hosszasan Liamre bámultam. Úgy tett mint aki észre sem vesz semmit, csak az utat figyelte, közben mint aki keres valamit, illetve valakit össze-vissza forgatta fejét.
  Hosszasan 'kocsikáztunk', a lányok el is aludtak. Hirtelen Liam leparkolt én pedig rámeredtem.
-Ölelj meg kérlek.-szökött ki egy könnycsepp. Sóhajtva megölelt és a hátamat simogatta.-Mi volt ez Liam? Mentőakció? Honnan tudta, hogy ott vagyok? Na és Zayn mért volt ilyen dühös? Kérlek Liam válaszolj!-zokogtam.
-Shh Lisa! Shh.-nyugtatott.-Nem mondhatom el. Én nem. Megtenném, de nem szabad. Nekem nem.
-De mért? Mi történt? Mi csak bulizni szerettünk volna. Egy boldog és gondolatmentes napot.-térdeimet mellkasomhoz húztam sírásomban.
-Sajnálom Lisa! Kérlek ne sírj!
Felzörrent telefonjának csengőhangja.
-Muszáj felvennem.-bocsánatkérően néz rám én meg tovább sírok.
Kiszáll és pár méterre a kocsitól elmegy telefonálni.

*Liam szemszöge*

-Mi az?-szólok bele
-Hol vagytok? Hol van Ő?-kérdezi Harry.
-Bent ül a kocsiban. Kiszálltam míg telefonálunk.-felelem.
-Mit csinál?
-Zokog, alig kap levegőt.-pillantok az autóba. Csak ne hagyja ott a törött szívének szilánkjait.
-Kibaszottul vigasztald meg! Miért sír? Ne hagyd! Szólj rá!-pánikol be Hazz.
-Még is, hogy szóljak rá, ha sír? Nekem nem fog menni a megvigasztalása!
-Kibaszottul nem így kellett volna történnie! Nem így lett eltervezve Liam! Kibaszottul nem!-kapja fel a vizet.
-Tudom Harry! Mi sem így akartuk! De, ha megtámadják nem fogjuk ölbe tett kézzel végignézni! Én meg végképp nem, ezt te is tudod!
-Neked tudnod kéne megvigasztalni! Hisz a te legjobb barátnőd már több éve! Liam! Kérlek vigasztald meg! Ne hagyd magára!
-Nem fogom! És igen, de még én sem láttam ennyire összetörtnek!-úgy sajnálom, hogy alig voltam vele ebben a pár hónapban.
-Mennem kell! Ez a köcsög még nem kapta meg azt ami neki jár!-mondja idegesen.
-Mit csináltatok vele Harry?
-Még nem tört el semmije. Legyen elég ez! Csá Liam, és köszönöm!-lecsapta.

Visszasietek a kocsihoz, Lisa már nem sír annyira. Őrült döntést hozok, de meg kell néznem mit csinálnak! Niall sincs ott, hogy kordában tartsa azt a három vadállatot, Lisát meg majd megpróbálom a kocsiban hagyni.

-Ki  volt az?-szipogja.
-Keltsd fel Ricciéket.-felelem, figyelmen hagyva kérdését.
  Felkelti őket. Mikor már bebiztosították magukat, a gázra tapostam, és egyenesen a klubba mentem, nem ahol Lisáék voltak, hanem a miénkbe.
  Öt percbe sem telt, de ott voltunk.
-Ha megkérhetlek, bent maradsz Chloeékkal a kocsiban?-kérdezem, bár igazából utasításnak szerettem volna.
-Én már voltam itt! Vele! Miért hoztál ide Liam?-néz rám kétségbeesetten.
-Magamat hoztam! Te maradj itt!-kiszállok és sietősen szedem lábaim a bejárat felé. Az őrök kérdés nélkül beengednek, nekem viszont van annyi eszem, hogy megkérjem Őket, ha valami úton-módon idejön egy romokban álló lány, akkor ne engedjék be. Nincs választásuk, teszik amit mondok.
-Értettük Mr.Payne!
Nagy léptekkel vágódom be a 'Harold S.' feliratú ajtón, és alig hiszek a szememnek.
  Harryt már Louis és Zayn is fogja, hogy hagyja már békén. Érzelemmentesen rúgja, üti és köpi a földön heverő, eszméletlen férfit. Habozás nélkül odasietek és én is le akarom tépni de semmiképp nem sikerül.
**Lisa**
-Itt maradtok egy percre? Pisilni kell! Bemegyek hátha van mosdó!-próbálok hazudni a lányoknak.
-Nem mész sehova Lisa! Maradj itt! Kérlek!-néznek rám.
-Jó.
Visszaülök és eldőlök, mint aki aludni készülne. 5 perc múlva már halk horkolást is színlelek, de mikor meghallom a barátnőim szuszogását is, rögtön kiugrok a négy kerekű járműből.
  Az őrökhöz sietek.
-Kérem engedjenek be!
-Nem tehetjük! Megbízást kaptunk, hogy ne engedjük be magát!
-Kérem! Ha..Harold Styleshoz jöttem! Itt van ugye? Itt kell lennie!-kezdem el észrevétlenül a sírást.
Az őrök elfordulnak olyasmi 'minimegbeszélésre' amiből elcsípek pár mondatot. 'Nem hiszem, hogy Styles ilyenkor hív magához kurvákat.' 'Engedjük be. Max kihurcoljuk, ha kéretlenül van itt.' Visszafordulnak, mintha semmit nem hallottam volna, elálltak az utamból én meg szabadon besétáltam. Az igencsak hiányos ruházatú magukban táncolgató nők és a hihetetlenül barátságtalan és távolságtartó férfiak megrémisztettek, de csak mentem és mentem, sőt inkább rohantam. Nem érdekelt ki néz hülyének. Egy szimpatikus és barátságosnak tűnő fiúhoz odasét6áltam és zihálva, könnyes szemmel kérdeztem meg, nem tudja-e, hol van Liam Payne. Egy folyosóra mutatott én pedig megköszöntem és tovább futottam. Egy ajtó előtt megtorpantam. "Harold S."
-Harold Stlyes.-suttogtam magamnak és szédülni kezdtem. Üvöltést hallottam bentről.
"Harry hagyd már békén!" "Harry le fognak csukni! Ereszd el baszd meg!" "Meg fogod ölni!" "Lisa többé a szemedbe sem fog nézni!" Folyamatosan ezek a mondatok hangzottak. Óriási levegőt vettem majd zokogva betörtem.
  Rémisztően nézett ki. Harry egy kisebb vértócsában ül és csak üti, csak üti, és üti Jamie-t.
-Harry hagyd abba kérlek!-visítom el magam, majd térdre rogyok és üvöltve sírni kezdek.
Hátra kapja a fejét és mint a mindent elrontó álmomban, a nevemen szólít.
  Szemei megint feketék, ökléről vér csurog és az isten se tudná megmondani, hogy az az övé, vagy a bárpultos fickóé. Nyakán az erek megint kiugrottak. Haja csapzott volt, tökéletes, fehér-foltokban véres-, izompólója izzadtságtól volt átázott. Felállt a vérben ázott férfiről és csak állt, én meg a földön ülve, térdeimet mellkasomhoz szorítva zokogtam.
-Vigyétek ki! Valaki vigye ki! Basszameg!-vert bele a plafonról csüngő boxzsákba.
 Louis odasietett hozzám és fel akart venni a földről, hogy kivigyen de nem engedtem neki. Nem tudtam erőlködni, csak rúg-kapálni.
-Tegyél le Louis! Tegyél le! Hagyjatok békén! Kurvára nincs szükségem vontatóra! Egyedül is me-gyek, ha akarok!-üvöltöttem. A mondandóm végére elfogyott a levegőm és egy erőset köhögtem.
Hirtelen mindenki eltűnt csak Harry maradt bent és Én. Még a félig zombi drogcsempészős srácot is kivitték.
  Csak ültem az összekulcsolt térdeimmel és dülöngéltem előre-hátra sírásomban. Harry mellém helyezkedett és zokogni kezdett. A lepettségtől nem tudtam mit tegyek.
Vigasztald meg baszd meg!
Félredobva fájdalmam, tovább sírva, ölembe húztam és simogatni kezdtem a hátát. Nem értem mi történik. Miért vigasztalom azt a fiút akit kilométerekkel kéne elkerülnöm.
  Mert szereted te hülye!
  Csak feküdtünk én pedig addig játszottam fürtjeivel és simogattam a hátát, míg el nem aludt mellettem és míg engem is magával ragadott az álom. 


Sziasztok! Hogy tetszett ez a rész? És mi a véleményetek egyébként a blogról? 
Pipáljatok, iratkozzatok fel és írjatok megjegyzést! 
Köszönöm, hogy elolvastátok!  -Severe Pain (Moncsi)  Xx..

Első Díj.

 A díjat köszönöm En_Payne-nek!

Szabályok: 

Írj 10 dolgot magadról! 

Válaszolj 10 kérdése! 

Tegyél fel 10 kérdést! 

Küldd el 10 embernek! 

10.dolog:

-Nem vagyok megelégedve magammal, mondhatnám azt is, hogy utálom magam.

-Imádok tumblizni és blogolni.

-Amikor egyedül vagyok itthon-mint most is-mindig boxzsáknak használom a falat.

-Igazán embergyűlölő, de ezzel ellentétben barátságos vagyok.

-Mások szerint depressziós vagyok, szerintem szimplán más a gondolkozásom és a világgal szemben lévő gondolkozásom.

-Imádok olvasni!♥

-Szeretem a morbid, abszurd dolgokat.

-Színváltós szemem van. (nem vicc, tényleg. Eredetileg barna, van amikor zöldesbarna, esetleg szürke, vagy feketés.) A barátnőim emiatt az elején mikor észrevették, kissé meghőköltek. 

-Valójában nagyon visszahúzódó és csendes személyiség. Egy-két ismerősöm 'csendes gyilkosnak' szoktak hívni..:D

-A One Direction kiemelkedik a zenei stílusomból, és emiatt mindenki hülyén néz rám,de nem érdekel.♥♥ 

Mi a kedvenc dalod?

Nagyon sok van.. Pl.: One Direction-Moment, Arctic Monkeys-R U Mine?, Nirvana-Smells Like Teen Spirit.

Van testvéred? /ha van, hogy hívják?/ 

Van(nak). Akikkel együtt élek: mostohabátyám Zoli, másik (vér szerinti) bátyám: szintén Zoli és a húgom: Niki.

Voltál már szerelmes? 

Egyszer.

Hány éves vagy? 

Két hónap múlva 13.

Mi a véleményed az időskori prosztata megnagyobbodásról? Csak vicc,vicc,vicc:)  Mi a véleményed a Hűvösvölgyi suliról? 

 Rossz lehet folyton a wc-re szaladgálni..:( Egyébként.. Nem tudom. Így, nem igazán ugrik be semmi.. Valószínűleg mert hulla fáradt vagyok.

Sportolsz valamit? /Ha igen, mit?/ 

Szeretek focizni, röpizni és kosarazni, de sajnos ebből egyiket se csinálom sportszerűen. Röpire szeretnék nagyon járni.

Félsz a sötétben? 

Nem.

Szereted Ariana Grande-t? 

Nagyon. 

Mi ösztönzött arra, hogy írni kezdj?

Fogalmam nincs. Mindig is szerettem az irodalmat. Rövidke meséket és novellákat írogattam már harmadikos korom óta. Aztán megihletett valami, és blogolni kezdtem.:)

/Wohaaa, utolsó kérdés!/ Mi a véleményed az önsanyargatásról? 

Hát..Hogy mondjam?! Én sokszor sanyargatom magam..:D Nálam ez olyan, hogy mindig más érdekeit nézem, és azt ami nekem jó volna azt háttérbe helyezem, azzal megtiltva magamtól azt amit szeretnék.

10.Kérdés:

1.Van Tumblr-öd?

2.Mennyi blogod van? 

3.Mit gondolsz azokról, akik önbántalmazást végeznek, mert más már tönkretette Őket belülről? (pl.vágdossa magát)

4.Miért szereted a nyarat az iskolai szünet nélkül?

5.Mit gondolsz Robin Williams haláláról? 

6.Mióta blogolsz pontosan? 

7.Mért kezdted el a legelső blogod? Honnan jött az ihlete?

8.Szoktál ítélkezni? 

9.Te jónak látod magad? 

10.Ismersz mentális betegség(g)ekk)el küzdő embert?

10 5 ember akinek küldöm:

 MyDream

 Kathy Marshall

 Nicole

 Vanda D. 

 Violet Begonie 

23.FEJEZET

Basszus, basszus, basszus! 5000+ látogató! Nagyon köszönöm fiúk-lányok! Nagyon örülök neki! Remélem ez még fog sokszorozódni!
5000 látogató, új rész, új design! Olvassátok élvezettel! -M. xx.

**Lisa**
  A fürdőszobában, a kád kemény, s észrevétlenül hideg oldalán ülve nézem, ahogy kezemből csordogál le a vér. Fájdalommentesen bámulom a mosdókagylóban úszkáló vért, ahogyan össze folyik a vízzel. 
  Négy hónap. Négy hónap telt el mióta utoljára láttam Őt. Ma volna az évfordulónk én pedig a pengével szórakozom és, hogy sikerüljön kiszöknöm ebből a magas fokozatú depresszióból, pirulákat veszek be minden egyes nap. Anya alig bír rám nézni. Minden erejével azon van, hogy segítsen. Megígértem, hogy soha többet nem fogok öncsonkítást végezni, de ez a nap más. Ez a nap az, amikor egy kiadós, romantikus vacsora helyett a szobámban ülök, Nirvanat hallgatva, miközben agyam azon kattog, mi lett volna, ha..

-Elég volt Lisa! Nézz magadra! Ha anya megtudja, hogy megint sebeid vannak megöl! Mért teszed ezt velünk, és magaddal? Ő elment. Elhagyott. Négy hónap telt el! Ne legyél szomorú! Ma szépen elmegyünk és jól leisszuk magunkat! Rendi-bendi?-kérdezi Chloe csaknem sírva, hogy megtudta megint megtettem.
-Rendi-bendi.-erőltetek egy mosolyt a lányokra akik reményvesztetten fürkésznek.-Csak ne sírjatok.-könnyezett be a szemem.
-Mi ne sírjunk? Te ne légy hülye!-törlik le szemüket.
-Sajnálom! Esküszöm hónap végére mind boldogok leszünk!-elnevetjük magunkat, mire Ricci felcsattan.
-Irány öltözni! Én megbeszélem anyuval, hogy eljöhess!-mindannyiunk anyukáját 'anyunak' szólítjuk, ami cseppet sem zavarja egyikőjüket sem.
R leviharzott mi pedig Chloeval egymásra néztünk és olyan egyik-szemünk-sírt-másik-pedig-nevetett pillanatba estünk. Szorosan megöleltük egymást.
-Na, gyerünk öltözni!-vihogott Ricci és a gardróbomhoz sietett.
-Nézzük mi van itt.-merengett mi pedig hülyén bámultuk.-Te ezt veszed fel, Te ezt, én pedig ezt!-szögezte le és három, elég kihívó ruhát kotort elénk a szekrényemből.
-Kizárt!-mondjuk egyszerre Chloeval és nevetni kezdünk.
-Miért? Hisz tök csinosak! És épphogy' térd felé ér.-húzza a száját Ricci mi pedig megadóan bólintunk.

Este kilenc fele járhat, és indulásra készen állunk. Anyuval-aki felettébb boldog amiért mosolyogni lát- beszélgetünk az étkezőasztalnál. Hirtelen Matty lép be és egy enyhén hangos 'woah'-t ejt el.
-Csinosak vagytok, csak azok a ruhák nem kellenének.-neveti el magát, Ricci és Chloe pedig egyszerre zúdul fel.
-Húzz fel a szobádba öcskös és nézd a Playboy Villa Lányait!-anya elneveti magát és Mat már a lépcsőnél tart mikor visszanéz.
-Koot-kot.-ad ki liba hangokat, ami valójában kakas. A lányok odalöknek egy 'sicc'-t és Matty már a szobájában is van.
-Na anya, mi megyünk.-nézek anyára aki boldogan mosolyog.
-Nagyon vigyázzatok egymásra csajszijaim! És maximum éjfélre itthon legyetek!-ölel meg minket, mi pedig már a házon kívül vagyunk. Ricci lefütyül egy taxit és beszállunk.

-11 dollár lesz.-Áll meg a pasas én pedig kezébe adom a pénzt és kiszállunk.
Amint belépünk a szórakozóhelyre, megtámadjuk bárpultot és két-három felessel indítjuk az estét. Mikor már jobban érezzük magunkat elhatározzuk, hogy táncolni kezdünk. Félénk léptekkel követem barátnőimet akik a táncparkett felé vezetnek. Nem szeretek táncolni, félek hogy elesek. A bennem lévő szeszek segítségével, amint a parketten voltunk, csípőmet ösztönösen mozgatni kezdtem. Két kezet éreztem oldalamon és tudtam, Ricci az. Vonatot indítottunk mi hárman egy olyan pörgős számra, amire nagyon hülyén festett. Igencsak hosszú sor volt mögöttünk mikor kiálltam a sor elejéről és a bárpulthoz tébláboltam. 
-Mit adhatok a hölgynek?-kacéran mosolygott és ajkaiba harapott.
-Mit ajánl?-mosolyogtam.
-Magamat és egy hotelszobát.-nagyot nyeltem, majd megszólaltam.
-Egy Bloody Maryt szeretnék.-a srác nevetni kezdett és intett, hogy egy perc és kapom.
Hamarosan előttem volt az italom amiből kértem még egyet. Mire az egyiket megittam, előttem volt a második is.
A fiú aki időközben bemutatkozott, a neve pedig Jamie volt, elém tett valamit.
-Manhattan koktél. Szerintem isteni! Kóstold meg!-jelentette ki. Valami bogyó pezsgett benne, ami nem tűnt biztatónak.
-Mi lenne, ha kapnék még egy Bloody Maryt, te pedig meginnád ezt a löttyöt?-kérdeztem sejtve, hogy beletett valamit.
-Én nem szeretem.-nyökdécselte.
-Azt mondtad szerinted isteni!
-Hozok valami mást!-feleli.
-Magadnak hozz egy ugyan ilyet! Kifizetem.-ravaszkodtam.
-Oké.-mosolyog.
Kihozta az italt én pedig koccintásra emeltem azt a poharat, amit magának hozott ki. Az Ő kezébe akadt a bogyós pia. Koccintottunk és húzóra megittuk. Mikor lenyelte kiakadt a szeme.
-Te kurva!-üvöltötte-Átbasztál! Most megdöglesz!-kiabálta az arcomba.
-Büdös a szád.-nyafogtam a már-már becsiccsentett állapotommal.
-Szajha!-kapta el a hajam.
-Na! Ez fáj! Eressz el!-kiabáltam. Ricci és Chleo hirtelen mellettem termett.
-Ereszd el te szemét!-adott Ricci a fiúnak egy pofont.
-Menjetek innen!-hallottam meg egy ismerős hangot.
A pasas elengedte a hajam és a férfire figyelt aki mögülem állba verte.
-Mióta ütünk meg nőket te senkiházi? Mióta? Takarodj a szemem elől!-ütötte meg újra-s-újra Jamiet.
-Ne Zayn! Bajba fogsz jutni!-pattant ki a szemem, Zayn pedig elengedte a bántalmazómat.

Elég rövidre sikeredett, és nem is ez lett a kedvenc részem de azért remélem tetszett! Várom a pipákat, megjegyzéseket és újabb feliratkozókat!
Még egyszer köszönöm ezt a sok megtekintést!

!!FONTOS!!

Hali!:)
  Mivel én nem szoktam a fejezetek elé, vagy mögé írni, így úgy gondoltam egy külön bejegyzésbe megírom amit szeretnék.
Szóval.
  Szeretném megköszönni ezt a 10 feliratkozót akiket sikerült összegyűjtenem! Mások szerint ez elég kevés lehet, de szerintem nem az, mivel 1-2 hónapja jöttem rá, hogy hogyan kell a 'feliratkozás' gombot kitenni a blogra. :DD Plusz még a 4800+os nézettséget és a megjegyzéseket..:)
  Valamelyik nap nézegettek a blog statisztikáit és ott volt, hogy honnan, és mennyien olvassák a blogom....Magyarország...stb. Valamint viszont megakadt a tekintetem..EGYESÜLT KIRÁLYSÁG..:oo ♥♥ Nagyon megörültem neki, ez nem kérdés. A hülye fejemmel olyanokat kezdtem el mondani anyunak, hogy ez tuti a One Direction. Sőt! Ez Barack Obama......anya pedig kinevetett. Sebaj, nagyon örültem neki, és örülök is!
Na de visszatérve..
  Köszönöm ezt a sok megtekintést, a feliratkozókat és a megjegyzéseket!:) És remélem tetszenek a részek!:)
  Upsz, tényleg..majd' elfelejtettem...Kinek mennyire tetszik a blog? Szavazzatok jobb oldalt, hogy szerintetek milyen:
-Nagyon jó, imádom.
-Jó, de nem a kedvencem.
-Egyenesenrossz. Nem szeretem.

  Várom a visszajelzéseteket! Feliratkozni, megjegyzést írni, szavazni és pipálni.
Köszi, hogy elolvastátok.:)

22.FEJEZET

  Egy sötét klubban, senkit nem ismerve. Az egyetlen nyugtatóm is az, hogy Harry velem van. De akkor miért nem vesz észre?
  Szólok neki, hogy menjünk el mert félek, de hülyén bámul rám. Azt kérdi ismer-e. Szemeimbe könnyek gyűlnek de nem engedem lefolyni őket. Mikor elmondom a nevem, azt válaszolja, hogy nem ismer.
  Meglepő kérdést tesz fel: "Szexeltünk már?" Kitérve a téma alól, azt felelem, hogy a barátnője vagyok. Kikacag amire könnyeim kiszöknek. Azt mondja neki nem volt és nincs is barátnője. Egyre jobban sírok. Hirtelen két láb jelenik meg a talajon aminek gazdái egy ismerős alak: Zayn.
  Harryvel vált néhány szót, és ő is idegennek néz. Az utolsó pár szóváltásuk igencsak felkelti a figyelmem: Kell ez a csaj? Mert ha nem, én hazaviszem.-mutat hüvelykujjával maga mellé, vagy is rám. Harry válasza pedig így hangzik: Kell hát..Tinát és Jennát a WCben dugom majd meg, Őt pedig valószínűleg haza viszem, van egy olyan érzésem, hogy Ő más.
  Szemeim kiugranak a beszélgetésre. Beleiszok az eddig ott nem volt sörömbe és tovább figyelem a beszélgetést, cseppet sem feltűnően.
  "A holnapi boxmeccsedre mennyit fizetnek?-kérdezi Zayn. 590 dollárt.-válaszol Harry."
  Illegális box? Ki ez a Harry? Zayn hirtelen eltűnik és azon kapom magam, hogy a nyakamat csókolja, majd kifelé kezd sétálni a teremből, miközben kétségbeesetten a derekán kulcsolom össze a lábam, nehogy leessek. Segítségért kiabálok, hogy valaki szabadítson meg az erőszakos Harrytől.
  Valaki Őt szólítja. Odakapja a fejét és szélesen elmosolyodik. Kíváncsian én is odanézek és látom, hogy Liam az. Kihasználva az alkalmat leugrom róla és a 'megmentőm' mögé sietek.
  Harry az ingje ujját tűri fel, amit Liam is kísér. Pár perc múlva vértócsában érzem magam. Harry a földön ülve veri Liamet.
-Harry ne tedd!-zokogok.
-Lisa.-kapja oda a fejét emlékezve rám. Ekkor felébredek.
-Szörnyű álom volt.-motyogom magamnak , de észreveszem, hogy nem csak én vagyok fent. Harry az ágy szélén ülve néz rám.
-Liammel és velem álmodtál. Mit?-kérdezi rögvest.
-Miért vagy fenn?-kérdezem aggodalmaskodva, ugyanis Ő nem most kelt fel. Az is lehet, hogy el sem aludt.
-Nem bírtam aludni. Mit álmodtál?-ad egyszerű választ.
-Honnan tudod, hogy veled és Liammel álmodtam?-kérdezősködtem.
-Néha beszélsz álmodban.-pimaszul elmosolyodott.
-Mindig előfordul?-kaptam oda a fejem. Remélem nem.
-Általában.-vigyorgott tovább.
-Ne már!
-Legtöbbször velem álmodsz. Szeretem hallani amikor a nevemet mondod álmodba. Olyan aranyos.
-Mindig fent szoktál lenni?-mosolyodtam el.
-Igen.
-Miért?
-Mert hozzászoktam, hogy hajnal 3körül aludjak el.-rántott vállat, ami azt tükrözte, hogy ne kérdezzek többet, mert most Ő jön.-Most mit álmodtál? Sírtál álmodba.-érdeklődött.
-Azt, hogy kurvákat hozol fel magadhoz. Nem ismertél de nekem... Én ugyan úgy ismertem mindenkit. Senki nem ismert.-az utóbbi mondatot inkább magamnak mondtam, miközben a könnyeimet töröltem le, ami még az álomról maradt meg.-Egy klubban voltunk. Féltem és arra kértelek menjünk haza. Nem ismertél. Odajött hozzád Zayn, aki szintén nem ismert meg, és azt kérdezte kellek-e neked, és hogy mennyit kapsz a holnapi meccsért. Azt mondtad, hogy Jennát a WCben dugod meg engem pedig felviszel magadhoz.. Azt hiszem illegálisan boxoltál. Aztán ki akartál erőszakkal vinni a klubból én pedig segítségért kiabáltam, amikor Liam megjött. Már rajta ülve verted a fejét mikor sírva könyörögtem, hogy állj le. Ekkor visszajött az emlékezeted, hogy ki vagyok és felkeltem.-újra sírni kezdtem, mire Harry odajött és szorosan magához vont.
*Harry*
Gyorsan járt az agyam. Hogy lehet az, hogy megálmodta a valóságot?
  Lehet, hogy át szeretne vágni. Lehet, tudja a valóságot és így próbál rávenni, hogy be valljak bármit is. Bááár...nem lenne képes ilyenre. De akkor még is, hogy lehet az, hogy megálmodja?
  Hihetetlen. De akkor is be kell vallanom.
-Lisa, én.. Öhm..szeretnék bevallani valamit.-kezdek bele mire a lány szemei rám merednek.
-Micsodát?-érdeklődik, de látszik rajta, hogy még az álmán tanakszik.
-Ez az álom..
-A valóság.-fejezte be.
-Tessék?-meredt ki a szemem.
-Ez az álom valóságot írja le. Ne tagadd Harry. Mindent amit most álmodtam, igaz. Igaz, hogy illegálisan pénzért boxolsz, hogy egy őrült vagy. Mondd csak, az a srác..tudod a pizzafutár..az azért pizzafutár mert így senki nem gondolná, hogy olyan ember, mint például Te, nemde? Ez egy mellék állás.-nyugodtan mondta, mégis úgy, mintha a hangja tele volna utálattal.
Köpni-nyelni nem tudok. Honnan a viharból találja ki? Kezdek megijedni tőle.
-Lisa.. Sajnálom.-simogatom meg gyönyörű arcát de eltolja a kezem. -Vallj be mindent Harry! Most már teljesen felesleges titkolózni.-arca bánatosnak tűnik, de nincs nyoma könnyeinek csak amik az előbb folytak le az arcán. Igaza van. Már nincs miért titkolózni. Úgy is megtudná valahogy.
-Először is, míg nem voltunk együtt, én minden nap mással feküdtem le. Ocsmány, tudom de ez az igazság. És..szintúgy még előtted..én.. Én nagyon könnyen felkaptam a vizet és sűrűn vertem meg elég súlyosan embereket. És...
***
Mindent bevalltam neki. 10 percembe telt, hogy mindent, tényleg mindent elmondjak neki, a boxtól kezdve, Zayn és a többiek foglalkozásáig. Most már mindent tud, bár valószínűleg elhagy. A múltam cseppet sem hétköznapi, sőt egyenesen undorító.
-Úr isten, Harry.-makogta.
-Hidd el Lisa, ha vissza tudnám fordítani az időt, mindent másképp tennék.
-Nem hazudtál már eleget Harold?!-gúnyosan ejtette ki a nevemet.-Gondolj csak bele, mi a fenéért tennéd másképp, mikor a munkád, ha egyáltalán ezt lehet így hívni, az teljesen illegális és mocskos?! Nem tennél Te semmit másképp! Most pedig hazamegyek!-sírni kezdett, de most az...az utálattól.
-Lisa ne! Aludj más szobában, ha nem bírsz elviselni, de ilyen későn ne menj el! Ki tudja kik vannak odakint!?
-Akkora őrültek mint Te, nincsenek kint nyugi!-köpte bőgve a szavakat.
-Lisa állj meg! Nem mész ilyenkor sehova! Kibaszottul nem fogsz most el menni!-kezdtem neki én is a kiabálásnak.
-Kibaszottul leszarom Harry, hogy mit mondasz! Vége! Fogd fel! Nem vagy többé a..-elcsuklott a hangja és kiabálásából, hangos zokogás lett.
-Ezek szerint elhagysz?-adtam lejjebb a hangerőből.
-Most mindenképpen elmegyek! Viszlát Harold Styles! Hiányozni fogsz. Szeretlek.-állt fel a földről, felvette a csőfarmerjét és elkezdett kifelé futni a szobából.
Utána siettem.
-Ha szeretsz akkor kibaszottul ne hagyj el!
**Lisa**
-Ha szeretsz akkor kibaszottul ne hagyj el!-kiáltott utánam. Nem akarom elhagyni. Nekem csak idő kell.
  Kiskoromban, ha valaki titkolt valamit előlem, akkor mindig megálmodtam.
  Utánam sietett de nem érdekelt. Felkaptam a cipőmet, kikattintottam a zárat és kisiettem az ajtón. Észre sem vettem, vagy inkább nem is érdekelt, hogy Harry ingje maradt rajtam, amiben aludtam. Hallottam messziről a gyakori lépteit, és futni kezdtem. Egészen hazáig futottam, pontosabban a sarokig, ahol le kell fordulni a házunkhoz. Ott megálltam levegőért, ugyanis mégiscsak futottam csaknem 3kilométert, ráadásul elég hamar, 10 perc alatt.
  Azt hittem Harry már nem követ. Tévedtem. Míg én a térdemre téve két kezem gyűjtöttem a friss levegőt, Harry elém torpant.
-Lisa! Kérlek. Nem hagyhatsz el. Szü-szükségem van rád!-fénylő csíkot láttam gyönyörű arcán. Lehetetlen, hogy sírt, inkább megizzadt. Mondjuk én sem izzadtam meg valami erősen, ő meg még fittebb is, de ez ésszerűbb magyarázat, minthogy sírt.
-Harry, kérlek hagyj békén.-kérleltem.
-Nem tehetem, Lisa. Mondd, hogy miért hagysz el, ezzel nem csak engem törsz össze! Ha csak engem bántanál, engednélek. De te mondtad Lisa! Te mondtad, hogy szeretsz és hiányozni fogok! Magadat is összetöröd.-nézett szemeimbe. Annyira rossz érzés. Harry Styles itt esedezik, hogy ne hagyjam el, én pedig azon gondolkozom melyik pillanatban szaladjak el.
-Nem, Harry! Engem Te törsz, pontosabban fogsz összetörni.-kaptam az alkalmon és elrohantam mellette. Kivettem a kulcsot a farzsebemből és amint a házunkhoz értem, meteorként csapódtam be az otthonunkba. Amint magam mögött hagytam az ajtót, összeestem.
Miért? Miért kellett, hogy így történjen? Miért kellett nekem pár hónappal ezelőtt beleszeretnem egy ekkora bajkeverőbe? Mit is gondoltam? Hogy majd Mr.Tökéletességgel öregszem meg? Hogy majd ő fog állni a kórházi ágyam mellett, az újszülött gyerekünket fogva? Na persze. Mintha annyira akarna egyáltalán gyereket, ráadásul pont tőlem. Ugyan.
  Úgy megnézném, ahogy együtt éljük le az életünk. Ő rendes állást keresne, én elmennék óvónőnek. Később gyereket várnék. Majd megszületne. Látnám, ahogy fogja a pici babát. Sír az örömtől. Hogy aznap éjszaka mikor megszületik, nem mer egyedül hagyni, és egész éjszaka arról beszél, hogy mennyire örül a csemetének. Aztán 4 évvel később nagyobb szintre lépünk, megesküszünk. A közös gyermekünk előttünk tipeg és rózsaszirmokat dobál el előttünk, egészen az oltárig. Majd miután a pap elmondta az esküt,  kimondjuk a boldogító 'igent' és meghitt csókot nyomunk egymás ajkára. Pár évtizeddel később a gyermekünk felnő és Ő is megesküszik. Aztán unokáink születnének. Már idősek lennénk. Pár év elteltével elhunynánk. Sírunkat egymás mellé temetnék el. Mr. and Mrs.Styles.
  Milyen meseszerű. Nekem nincs szükségem ilyen életre, ha Harry velem van.
Gondolatmenetemből egy nyugtató hang zörrentett ki. Szükségem volt erre a hangra.
-Jaj Lisa! Miért sírsz? Mi történt? Úgy megijesztettél!-guggolt le mellém anya és az államat emelte fel, hogy jobban láthassa az arcom.
-Anya!-öleltem meg sírva-Anya! Vé-vége! Ha-zudott.-rimánkodtam.
-Mi? Mit hazudott?-lepődött meg anya.
-Semmi nem úgy volt! Ő más! Ő Harry! Nem kellek neki! Túl..szar vagyok! Egy tökéletlen liba vagyok. Nem is gondolhattam, hogy menni fog ez a dolog, de olyan jónak tűnt. De én tudtam! Én tudtam, hogy Ő túl tökéletes hozzám!-adtam ki magamból mindent.
-Mi történt Lisa? Ne mondj ilyeneket! Nem vagy tökéletlen liba! És nem túl tökéletes hozzád! Igenis összeilletek! De mit hazudott? Gyere! Menjünk be a szobába!
***
  Elmeséltem anyának mindent, több-kevesebb sikerrel sikerült meg értenie a sírásomat.
-Szóval Harry illegálisan boxol, kurvákat vitt fel magához mielőtt megismert és igencsak ijesztő megjelenése van azok emberek számára, akik ismerik, s akik nem. Ugye?-kérdezte vissza anya a tartalmát.
-I-gen.-kortyoltam bele a kakaómba. A sírást nehezen, de abbahagytam. Már csak a levegőért kapkodom.
-Ééés lefeküdteteek!-csapott az ölében lévő párnára, egy pimasz kuncogás kísértében.
-Anya!-nevettem el magam és játékosan megdobtam egy párnával.-Most amúgy sem ez a lényeg.-estem vissza a szomorúságomba.
Már hajnali 6 óra fele járhat.
-Jaj kincsem..-kezdett volna bele anya az újabb vigasztalásra, mikor csengettek. Újból pityeregni kezdtem, anya pedig megsimította a hátam, aztán kiment az ajtóhoz megnézni ki csengetett.
  Titkon reméltem, hogy Harry legyen az, de ezt a gondolatbuborékot gyorsan el is sepregettem, mivel tudtam, hogy az, hogy Harry álljon az ajtónk előtt, olyan mint vidámparkba menni azért, hogy állatokat láthass. Vagy..még-s-sem?! De, hisz ez Ő!
Lehajtott fejjel battyogott a nappali ajtaja el.
-Harry!-csillant fel a szemem, amitől neki is megragyogott.
-Nos, én most magatokra hagylak.-törte meg anya az egyaránt merengős, és kínos csendet.
Ki ment a konyhába mi pedig ketten maradtunk.
-Mit keresel itt?-töröltem le gyorsan a könnyeim.
-Kérlek Lisa! Nem hagyhatsz el. É-én megpróbálok jó ember lenni! Csak ne hagyj el!-szinte esedezett. Szó szerint mellettem termett és le ült velem szembe.
-Harry, menj el! Nem szeretnélek látni többé!-suttogtam.
-De Li...
-Nem Harry! Nincs de! Hazudtál! Nem az bánt, hogy rossz ember vagy, mert nem vagy az! Hazudtál.-hangom elhalt.-Én pedig mit sem sejtve beléd szerettem.
-És, hogyan tudtad megálmodni?-akadozva beszélt.
*Harry*
  Fáj, nagyon fáj, hogy nagy valószínűséggel a kapcsolatunknak vége. Én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Én mindennél jobban szeretem, de az is lehet, hogy jobban védve lesz nélkülem mint velem. Ha Ő így nagyobb biztonságban van, akkor el kell fogadnom, hogy többé nem lehet velem.
-Kiskoromban, ha valami probléma volt itthon, például pénzügyi gondok, anya és apa veszekedtek, de nekem nem mondták el. Amikor valami olyan gond volt, amiről mások szerint nem szabadott, esetleg nem kellet tudnom, de valójában igen, mindig így tudatosultam meg róluk. Míg felnőttem, ez erősödött és most már mindent megálmodok..ha akarok.-bökte ki.
-Mi? Ezt most hogy értsem, hogy 'ha akarsz'?-kérdeztem. Szinte falt a méreg, és nem az aprócska lány miatt, hanem magam miatt. Fel-s-alá sétálgattam a nappaliban, majd megtorpantam vele szemben.
-Harry kérlek most már menj el.-rémült arcot vágott. A mellettem lévő fali tükörből szemügyre vettem magam. Állkapcsom megfeszült, szemeim még engem is megijesztettek, nyakamon az erek kidülledtek. El kell mennem, mielőtt nagy bajt tennék.
Szó nélkül kisétáltam a házból, majd mikor kiértem rohanni kezdtem. Egészen az egyik alaksorban elbújó edzőteremig meg sem álltam. Fújtatva robbantam be az ajtón, mire mindenki szemét magamra vonzottam.
-Nem láttatok még, ti faszok?-förmedtem a bámuló emberekre. Hirtelenjében mindenki elkapta a fejét, és folytatta amit eddig csinált. Elmentem egy hosszabb, folyosónak nem nevezhető úton, pár névvel kicímkézett ajtó mellett, majd a "Harold S." feliratúnál megállapodtam. Bedugtam a zárba a kulcsot, eltekertem, a kilincset lenyomtam és már bent is voltam.
  Gyorsan a boxzsákhoz vezettem lábaim, és akkora erővel ütöttem a terem közepében csüngő zsákot, hogy az, ahogyan ide-oda tolódott, majd' leszakadt.
  Nem figyeltem semmire. Agyam kikapcsolt, szemeimmel csak nézni tudtam, látni semmit nem láttam. Talán azért mert a látásom útját elzárták a visszafojtott, ki nem engedett könnycseppek, vagy talán mert az általános "kikapcs" gombomat használva, mindent megszüntettem ami érzékelésre képes.
  Észre sem véve, hogy kezeim már csupa vér, amiért csupasz kézzel ütöm a zsákot, leülök pihenni. A saját magam iránt érzett haragomnak egy csepp része sem szűnt meg, csupán kifogytam a szuszból. Lángolásomat egy flakon vízzel próbálom eloltani, amit magamra locsolok. Hirtelen az ajtó nyikorgására leszek figyelmes.
-Csá haver!-köszön halkan Louis. Fejemmel intek neki, mire leül elém.-Tudtad, hogy ha Te ide belépsz, azt két percen belül mindenki tudja?-nevette el magát. Furcsán néztem rá, mire elkezdte magyarázni.-Mindenki arról kezd susmutyolni, hogy "Harold megjött! Hé! Styles itt van!"-elmosolyodtunk.-Na, és mi történt, mi a baj?-kérdezi vállamra téve kezét.
-Lisa.-adtam meg az egyszerű választ.
-Lisa a baj?-kerekedik el a szeme.-Összevesztetek?
-Nem, Lisa nem baj. A baj Én vagyok. Szakított.
-Mi? Miért?-néz rám együtt érzően.
-Hát...Megálmodta, hogy valójában ki is vagyok.-felelem neki.
-És nem fogadta el?
-De. Elfogadta volna, ha a kezdetektől nem hazudok neki.
-Mért, mit hazudtál?-néz rám továbbra is.
Egy kis gondolkozás után, homlok ráncolva felnézek rá.
-Semmit.-vonom össze szemöldököm.
 -Akkor meg? Menj vissza hozzá haver! Ne hagyd, hogy fuccsba menjen ez a csaknem 5 hónap!
-Hat, és nem is akarom hagyni, de Ő látni sem akar.
-Ezt Ő mondta?-húzta fel kételkedve a szemöldökét.
-Igen.-vágtam rá. "Harry, menj el! Nem szeretnélek látni többé!" A szavai maróan csattogva visszhangzottak, ráadásul a fájdalommal teli arca is egyfolytában felugrott a szemem előtt.
Hirtelen felpattantam és a zsákhoz siettem. Ütni kezdtem, de a kép nem tűnt el. Már a sírással küszködtem, de Ő nyert. Térdre rogytam. Felültem, térdeimet kezeimmel körbefontam és fejet hajtva rá, bőgni kezdtem.
Azt hiszem összetört...A lány.

21.FEJEZET

*Harry*
Nem szerettem volna felkelteni Lisát, ígyhát hagytam, hogy nyugodtan aludjon tovább, míg én elkészítem a reggelinket.
**Lisa**
  A tojásrántotta és a pirított bacon illatta behintette a szoba minden területét. Kerestem magam mellett Harryt, de nem találtam.
  A Nap fénylő sugarai pattintották ki a szememet, mikor az ablakon át, virítóan besütötte az egész szobát. Kinyújtóztam és a nőiességemet megtagadva egy óriásit ásítottam. Nehézkesen kikeltem a puha ágyból és a fürdőszobába vándoroltam. Járni alig tudtam. Nem tudtam mit keresek a fürdőszobában, ezért kacagtam egy picit a buta és meggondolatlan lépésemen, de miután kimentem rájöttem, hogy fogat szerettem volna mosni. Visszamentem és mikor kész lettem kiténferegtem Harryhez.

-Jó reggelt apróság!-köszöntött egy széles mosollyal.
-Jó reggelt!-hintettem egy csókot a gödröcskéi mellé.
Végigsimította a testem én pedig csupasz mellkasához húzódtam, majd puszit leheltem rá.
-Milyen dögös vagy a ruháimban.-jegyezte meg, én pedig magamra néztem. Egy számomra óriási boxere és ingje lógott rajtam, ráadásul az ing alatt átlátszott a fekete melltartóm.
Elpirultam.
-Na és te az enyémben?-felkacagtunk aztán egy fakanalat tartott a szám elé. Megkóstoltam a rajta lévő ételt ami meglepően finom volt. Újabb meglepetés a számomra, főzni is tud.
-Nagyon finom.-dícsértem meg.-Mivel tudsz még meglepni?-mosolyodtam el.
-Ezt, hogy érted?-vigyorgott.
-Először box, utána ének, most pedig főzés. Van még valami rejtett tehetséged ami ezeknél is vonzóbb?-felkuncogott.
-Gitározni is tudok, na meg irtó jó vagyok az ágyban.-perverz vigyora kiült az arcára. Felnevettem és lábujjhegyre állva megcsókoltam.
***
-Ez isteni volt.-fejeztük be az evést.-Most akkor megmutatod, hogy gitározol?
-Gyere velem.-szólt, és a nappali felé vette az irányt. Követtem Őt, aztán láttam, hogy az ajtó mögül kiveszi a hangszert.
***
-Wow! Ez csodaszép volt!-ámultam.
Picit fészkelődtem miközben ültem, ugyanis nem találtam olyan pózt, ami nem fájt volna.
-Feküdj le, és pihenj. Nem szabadna sétálgatnod sem mást csinálnod. Pihenj!-utasított.
-Nem.-adtam egyszerű választ.
-Mellédfekszem, csak feküdj le.
-Rendben.-egyeztem bele rögvest.
Felálltunk és a szobájába "mentem"-pontosabban totyogtam-, ugyanis Harry lemaradt valahol.
Hirtelen mellettem termett és felkapott. Betett az ágyba aztán kiment. Hamarosan egy nagy tál popcornnal és két bögre kakaóval tért vissza. Az egyik bögrét odaadta nekem a másikat pedig letette a kisszekrényre a popcornnal.
A tv-hez sétált és betett a DVD lejátszóba egy CD-t.
-Ha félsz, bújj hozzám.-mosolygott és gödröcskéi felbukkantak.
-Mit nézünk?-kérdeztem meg.
-Az Odaát 1.évadát.
***
-Á!-sikítottam fel és Harry mellkasába fúrtam a fejem. Ő csak halk kuncogással nyugtázta félelmemet. Hangja durozsolása megnyugtatott.
***
-Az 1.évadnak vége.-nyújtózott.-Betehetem a másodikat, vagy inkább ne?-nevetett.
-Nem is ijedtem meg olyan sokszor.-védekeztem.
-Attól mert nem sikítasz, még tudom, hogy félsz.-pimaszul vigyorgott.
-Mehet a második!-mondtam fenyegetően.
-Azt hiszem most van az, hogy nekem kell megijednem, igaz?-kérdezte szórakozottan.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Akkor ijessz meg.-hajolt fölém figyelmeztetően.
-Boo.-suttogtam drámaian. Elmosolyodott és egy hosszú, ámbár szenvedélyes csókot nyomott a számra.
*Harry*
-Boo.-suttogta tele szenvedéllyel. Nem bírtam ki, elmosolyodtam és megcsókoltam. Annyira gyönyörű, annyira aranyos, annyira dilis és annyira jó, hogy csak az enyém. Az enyém, senki másé!
-Mondj valamit amit megnézhetnénk és amit szívesen nézel!-mondtam.
-Én ezt is szívesen nézem.-nézett rám.
-Szóval, mondj valamit amit szívesen nézel.-kértem ismét.
-Téged.-elmosolyodtam. Látszott rajta, hogy ez a mondat, inkább olyan volt, ami véletlen csúszott ki. Gyerekesen szívott egyet, mint aki vissza tudná szívni, ami segített abban, hogy a mosolyom ne tudjon megszűnni.
-Engem bármikor láthatsz. Ha szeretnéd nézhetjük egymást, én nem unok bele soha.-vigyorodtam el. Elmosolyodott de nem felelt.-Miért félsz ennyire akármit tenni, mondani vagy érezni?-kérdeztem rá, ezzel nagy fordulatot teremtve.
-Te..tessék?-nézett rám értetlenül.
-Alig mersz közeledni. Félsz és elpirulsz, ha azt mondom gyönyörű vagy, mellesleg ettől még aranyosabb is leszel.-gondolatomra elmosolyodtam.-Félsz kimutatni az érzéseid, és bevallani azokat. Miért?-fejtettem ki.
-Mert..
-Megint félsz, látod?-pusziltam meg a homlokát.-Nem foglak se kinevetni se komolytalannak venni. Fontos tudnom.
-Szeretlek.
-Ezért vagy tartózkodó?-kerekedett el a szemem.
-Igen. Mert, ha szeretek valakit, akkor az rend szerint valamivel meg fog bántani. Én pedig nagyon félek a csalódástól. És attól, hogy egyszer csak elhagysz egy jobbért. Hisz annyi van aki nálam szebb, jobb, érettebb, értelmesebb és értékesebb. Egyszer majd, ha megunsz, eldobsz egy jobbért.-biggyesztette le ajkait.
-Sose hagylak el csak, ha kéred, de azt is csak akkor, ha már harcoltam érted és te még mindig elutasítasz. Számomra nincs jobb. Biztos van olyan aki azt gondolja, hogy van nálad szebb és jobb de az nem én vagyok. Még, ha van is akkor sem érdekel, mert nekem Te itt vagy. Te nekem nem azért kellesz és nem azért szeretlek mert tökéletes vagy, hanem mert számomra tökéletes vagy! Érted?-fogtam meg az állát.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Biztos!-pusziltam meg.
  A pusziból puszik lettek, a puszikból csók, a csókból pedig, vad nyelvtánc.
***
-Fel kéne hívni anyát, hogy itt vagyok-szuszogott fel az Odaát közben, ugyanis abban maradtunk, hogy folytatjuk a 2.évadot. Valószínüleg eddig eszébe sem jutott az, hogy nem otthon van. Elmosolyodtam.
-Én már rég szóltam neki. Mindent tud. Hogy meddig maradsz,hol vagyunk, mit csinálunk.
-Micsoda?-pattant fel.
-Tudja, hogy meddig vagy és, hogy nálam vagyunk és azt is, hogy filmezünk. Össz-vissz ennyit tud.-ravaszul mosolyogtam.
-Oké.-könnyebbült meg.
***
-Vége a második évadnak.-simogattam meg.
-Beesteledett és egy picit megéheztem.-válaszolt nyűgösen a témától eltérően. Fáradtan is aranyos.
-Az jó, ha pizzát rendelek?-kérdeztem.
-Persze.-felelte.
***
**Lisa**
-5 dollár lesz.-adta át a pizzát Harrynek a futár, miközben undorítóan végig bámult rajtam. Láttam Harryn, hogy látta, ugyanis állkapcsa és a háta is megfeszült. Én mögé bújtam, hogy ne lássam annak a férfinek a fejét és onnan figyeltem a további történteket.
Harry felém nézett, mintha azt figyelné látom-e. Amikor visszafordult egy széles vigyor ült a futár arcán.
-Jó kis bigét szedtél össze Styles! Ha tudnám honnan van én is oda járnék értük.-kacsintott a srác Harryre.
-Húzz el Mike mielőtt letépem az arcod és seggen csókolom magam vele!-suttogta erélyesen. Ismerik egymást.
-Most mi van? Min kaptad fel a vizet Harold? Tudod, hogy poénkodom nem kell így begörcsölni egy sarkon szedett kurva miatt.-mondta szórakozottan a futár pasas. Nem akartam, hogy Harry felhúzza magát ennél jobban. Ki kellett valami tervet ötlenem, de gyorsan, mivel Harry keze kezd nyugtalankodni.
-Öhmm... Nem lehetne, hogy együnk utána pedig folytassuk a vad hancúrt te..kandúr-improvizáltam. A kandúr szóig Harry értetlenül bámult, aztán mikor meghallotta a lehető legrosszabb becézést ami csak juthatott volna, ösztönösen elvigyorodott.
-Persze menjünk csak kis tigris.-ment bele a buliba Harry. A Mike névre hallgató kutya, pedig csak értetlenül mégis talán kiéhezetten bámult ránk. Harry az ölébe kapott a nyitott ajtó előtt és vadul csókolni kezdett. Hogy a Nobel díjas szerepünket számunkra viccesebbé tegye, Harry mit sem törődve a pénzzel, becsapta az ajtót. Miután az becsukódott, letett és egy óriásit nevettünk.
-Látod? Nem mindig a harc a megoldás.-vigyorogtunk egymás szemébe.
-Ha a harc helyett ekkora meglepetést kapok, akkor soha többet nem harcolok.-csókolt meg ismét.
-Úgy is kamuzol, de legalább ez az este nincs elrontva a verekedéssel.-csókoltam vissza, és bementünk a konyhába.
***
-Egyébként honnan jött ez a szöveg picim?-nevette el magát újra Harry, mikor lenyelte a pizzát.
-Nem akartam, hogy verekedj és rosszul improvizálok.-pirultam el.
-Nekem tetszett.-nevetgélt tovább.
-Most az a srác azt hiszi, hogy egy hülye lotyó vagyok. Egyébként ki ez?-kérdeztem.
-Ne foglalkozz vele, nem vagy az. Ha az lennél se lenne hozzá köze. Meg amúgy sem süllyednél le.-mosolygott.-Nem tudom elmagyarázni, hogy ki volt az, a lényeg, hogy valójában nem pizzafutár.
-De akkor miért dolgozza ezt?-értetlenkedtem.
-Hát mert így próbál plusz pénzhez jutni. De igazából nem ez a munkája.
-És..valójában..
-Valójában olyan mint én.-fejezte be a kérdésem.
-Koránt sem, mert te jó vagy Ő pedig egy paraszt.
Harry elmosolyodott.
-A szívednek hiszel.-harapott bele a témát lezárva a pizzájába. Nem értem, hogy ez alatt mit érthet.
*Harry*
Félek elmondani neki, hogy a foci nekem is csak mellék munka volt, de nem a pénz miatt. Nem tudhatja meg, hogy ki is vagyok valójában mert félő, hogy elhagyna, és nekem szükségem van Rá. Ha tudnám, hogy továbbra is szeretne, bízna bennem és mellettem maradna, akkor bevallanék neki mindent. Azt is, hogy egy szélhámos vagyok, aki pénzért boxol és folyton balhézik, ráadásul annyi kurvával volt már előtte, mint égen a csillag. Pluszba még bajkevereő is. Én nem vagyok hozzá való, de semmiképp nem fogom elhagyni.

20.FEJEZET

*Harry*
Láttam Lisán, hogy kisápad, remeg mint a kocsonya és a szája kililult. Ki lehet az a féreg, kitől ennyire megijedt, hisz éjszaka van és alig vannak emberek az utcán?
-Gyere elő te fasz!-kiabáltam oda az árnyékban elmerülő alaknak. Lisa összerezzent.
-Kérlek ne félj-suttogtam. Nem tudott mozdulni, se beszélni. Fájdalmas arccal kapaszkodott a derekamba.
-Itt vagyok! Hehe.-szólalt meg a pasas.
Lisa lábai bebicsaklottak de sikerült megfognom.
-Szállj be a kocsiba!-mondtam, ő pedig szemeimbe nézett.
Felkaptam és irtó gyorsan betettem a kocsi anyósülésébe.
-Gyere elő!-szólítottam meg idegesen ismét a számomra ismeretlen férfit. Lisa biztonságban ült a kocsiban. Hátrapillantottam és láttam, hogy zokog, miközben a szájáról le lehetett olvasni, hogy a nevemet suttogja.
Végül is előlépett a férfi és rájöttem, hogy mégsem olyan ismeretlen. Ez Jeremy, Jeremy Johnson. Egy őrült. Egyszer boxmeccsünk volt és épphogy sikerült elvernem. Ő az egyetlen aki képes volt mély sebet ejteni a testemen. Mindkettőnkből ömlött a vér.

[[Visszaemlékezés]]
-És Styles újra a hálóhoz szorítja Johnsont, de Johnson kiszabadul. Vajon mi lesz a vége ennek a vérrel teli meccsnek?
Hallani lehetett, hogy a közönség a nevünket ordítja. Egyszerre vertünk be egymásnak. Én a fülére, Ő pedig az orromra, és mind a ketten kiterültünk.
-Uu! Micsoda egybeesés. Na de várjunk! Styles feláll! Woow nézzék csak! Styles feláll de Johnson nem. A bíró számolja Johnson másodperceit!
*1-2-3. Ring-ding-ding*
-És a meccset Styles nyerte! Wohoo! Nagy tapsot a sokszoros bajnoknak! Gratulálunk Styles! Johnson K.O.-n van!
[[Visszaemlékezés vége]]

-Hoppá! Micsoda meglepetés! A kicsi Lisa Johnsonnak barátja van, méghozzá a sokszoros bajnok Harry Styles.-gúnyolódott.
-Mit akarsz Johnson?-förmedtem rá.
-Ugyan..épp erre jártam, mikor futni láttam, de ami meglepett az az volt, hogy sír. Tán miattad Styles?-hangja nyájas és undorító. Nem sok kell, hogy arcon csapkodjam.
-Kibaszottul nem ezt kérdeztem, azt kérdeztem, hogy mi a szart akarsz!? Honnan a kicseszett szarból ismered Lisát és miért ijedt meg ennyire?! Válaszolj!-ordítottam.
-Nincs kedvem a véreddel bepiszkolni a kezem.-mondta szórakozottan.-De ha bármit is tudni akarsz, kérdezd meg a ribancodat.-megfordult és el akart menni, de visszarántottam.
-Milyen ribanc? Kibaszottul vond vissza mielőtt szétcsapom a fejedet!-fenyegetőnek akartam és sikerült is annak hangzanom.
-Komolyan? Oh tényleg Styles! Lisa a kis kedvenced ugye? Hahaha-nevetgélt magának.
-Mi a szar bajod van?-idegeskedtem.
-Gondolom Ő is az egyik ribancod amelyeket éjszakákra összeszedsz. Biztosan jól szo...-ökölbe szorított kezeimet arcán hangoztattam, még mielőtt kimondta volna amit szeretett.

Hirtelen ütésemtől összeesett én pedig még hármat rárúgtam, majd nyugodtan ott hagytam. Lisa kipattant az autóból de miután beszálltam követett.

-Ki a szar volt ez Lisa? Honnan a kibaszott égből ismered?-emeltem fel a hangom miközben kezeimmel a kormányt szorítottam de elindulni képtelen voltam. Szemeim üveges tekintettel bámulták a szélvédőn túl fekvő parasztot.
-Van egy olyan sejtésem, hogy te is ismered.-felelte még mindig szaggatott beszéddel.
-Kicseszettül lényegtelennek tartom azt, hogy én ismerem-e vagy sem! Azt kérdeztem, Te honnan ismered!-üvöltöttem, de mire odanéztem Lisa már az ellenkező irányba sétált. Nem hagyhatom, hogy ekkora veszélyben, amit most Jeremy okoz neki, egyedül flangáljon a szokásosnál is sérthetőbben a sötét utcákon. Utána siettem.

-Lisa én..-kezdtem bele.
-Harry, hagyjuk! Felesleges ezt csinálnod. Nem kell folyton bocsánatokat kérned. Egyszer kéne megtenned, de azt is olyan őszintén, hogy hű.. Csak had legyek egy kicsit egyedül.
-De Lis. Sötét van, 200 méterre tőlünk az a gyökér. Bármikor megtalálhat. Csak hagy vigyelek haza, és utána..
-Nem Harry, én most szeretnék egyedül lenni.-nyomatékosította a 'most' szót.
-Rendben.-természetesen nem fogom egyedül hagyni.
-Oké.-fújta ki a levegőt.

**Lisa**
Megfordultam és tovább sétáltam. Éreztem, ahogy Harry tekintete égeti a testem minden részét. Sejtem, hogy nemsokára követni fog de úgy teszek, mintha észre se venném.
***
Az erdős autópálya részről már a járó-kelős úton sétáltam és még nem fedeztem fel Harryt.
Hamarosan otthon vagyok és a sírógörcs feszíti a hasamat. Le kell ülnöm. Megláttam egy padot a szembe lévő parknál. Átsétáltam és helyet foglaltam. Fejemet a térdemre hajtottam és vártam, hogy ismét egy meg nem szűnő sírásba kezdhessek. Nem kellett sokat várni, könnyeim kiszöktek. 

-Lám lám..Ismét találkozunk. Mondd csak Lisa, emlékszel még arra amikor anyád azért könyörgött, hogy ne bántsalak téged, és épp ezért őt vertem szét?
-Micsoda?-kerekedett el a szemem. Nagyon félek. Ilyenkor persze nincs senki ebben a hülye parkban?!
-Hát persze, hogy nem emlékszel, hisz te úgy tudod más verte meg anyádat. Mondjuk Nathan...de neem.-gúnyos mosolyt dobott felém.-Én voltam.
-De..de miért?-kérdeztem kétségbeesettül.
-Nathan jó barátom Styles viszont annál kevésbé. Gondoltam szövetkezek Nathannal és így eljutok oda, hogy a földbe tiporjam Stylest.
Még mindig nem értem. Hogy jövök én a képbe? És mégis mi baja van Harryvel? Jó, persze nem nehéz kitalálni...Harry valamikor vagy megverte, vagy keresztbe tett neki. De akkor is..
-Akkor sem értelek.-szipogtam.
-Jajj hugicám.. Ha adsz öt percet, mindent elmesélek. Mindennek az értelmét.
-Nem vagyok a hugicád!-tiltakoztam.-Mesélj!
-Harry Styles egykor egy ribancokat baszó, bajkeverő,box..
-Tudok a múltjáról.. Várj! Milyen box?-szakítottam félbe, majd újra sürgettem.
-Boxoló volt.-boxoló? Talán még sem tudok mindent..-Na szóval. Egyszer box meccsünk volt és kikaptam..méghozzá gyalázattal. Ő fel tudott állni én viszont már nem. Még az nap bosszút forraltam. Nathannal beszéltem valamikor és elpanaszolta, hogy az én kis unokahúgom szakított vele.
-Azt nem mondta el, hogy vert?-vágtam ismét a szavába.
-De.-mosolygott.
-Te pedig le se szartad!-fakadtam ki.
-Hát persze. Ennek a családnak kell egy kis fegyelem. Na de.. Ő bosszút akart forralni ennek a családnak én pedig Haroldnak.-már megint Harold..-És mivel ti összetartoztok, két legyet tudtunk ütni egy csapásra.-kuncogott.
-Te tuskó! Ennek mi köze van anyához?-kiabáltam.
-Shhh. Az, hogy én szívességet tettem Nathannak ami kifizetődött azzal, hogy Styles megverte, ugyanis ő úgy tudta, hogy Nathan verte meg anyádat. Így én ki tudtam számítani, hogy Harold, hogyan verekszik. És most.. Végignézheted, ahogy szétverem azt az ocsmány fejét.-megfordultam és láttam, hogy Harry siet oda hozzánk. Lerohanta Jeremyt.
-Te féreg! Ha egy ujjal is hozzá mertél nyúlni, én kicsinállak! Megértetted? Véged van!-ordított Harry az elhagyatott parkban.
-Hahaha. Nem őt fogom bántani. Téged foglak!-mondta fenyegetően Jeremy. Az unokabátyám...
-Hagyjátok abba! Kérlek benneteket! Álljatok le!-könyörögtem sírva.
Hiába. Harry arcán egy ökölcsapás csattant el, mire szemei befeketültek és arca eltorzult. Már is püfölni kezdte Jeremyt. Jeremy sorozat ütéseket kapott az arcától kezdve a bordáiig, majd hirtelen Harry mellkasába vert, amitől Harry összeesett. Jeremy fölé tornyosodott és rúgni, ütni kezdte. Hazz nem bírt védekezni én pedig nem tudtam nézni. Sírva siettem oda és az apró testemmel észrevétlenül surrantam Jeremy mögé, majd alá rúgtam. Ráborult Harryre én pedig nagyon nehezen ellöktem onnan és a bordájába rúgtam, utána a mellkasára vertem egyet. Harrynek sikerült erőt gyűjtenie és eltett engem onnan. Fejénél fogva kapta fel Jeremyt és a szájába térdelt. A férfi kifeküdt és Harry otthagyta. Szó nélkül szálltunk be a kocsiba, de amint elindultunk megkezdődött a vita.

-Mi volt ez Lisa?-kiabált rám.
-Mi, mi volt?-kérdeztem vissza.
-Engem nem kell megvédeni!-törölte le az ajkáról a vért.
-Ha nem mentem volna oda lehet, hogy még mindig ott feküdnél!
-Nem érdekel! Egy boxolónak tudni kell kikapni is!
-Hát persze! Jeremy is ki fogja bírni, hogy kikapott, nem? Egyáltalán, miért nem mondtad, hogy boxolsz?
-Mióta együtt vagyunk nem igazán szoktam.-felelte halkan és lekanyarodtunk egy kis utcába.
Innentől fogva csendben ültünk az autóban.

Megérkeztünk egy ismeretlen házhoz.
Harry kinyitotta magának a  kocsiajtót, aztán hozzám sétált és nekem is kinyitotta.
-Hol vagyunk?-kérdeztem tudatlanul.
-Nálam.-léptünk be az ajtón és Harry lesegítette rólam a kardigánom.
-Wow.-csak ennyit tudtam kinyögni. Azt hittem valami rendezetlen pasitanya lesz de ez egy tiszta, igényes, jó illatú otthon.
Harry felkuncogott.
-Rosszabbat vártál, mi?-mosolygott.
-Aha.-hahotáztunk.
Nem volt túl nagy, de kicsi sem. Minden a helyén volt és sehol nem volt egy koszfolt sem. Levettem a cipőm és körülnéztem.
-Örülök, hogy tetszik. A mosdó az a szobámból nyílik, a szobám pedig itt van.-vezetett körbe.
-Itt a nappali, de ez mellékes. Gyere pakolj le nyugodtan és.. Ja tényleg..elfelejtettem mondani. Ma itt alszol.-kacsintott csábosan, és megcsókolt.
 Hajába kapaszkodtam és a derekára fontam lábaimat. Egyenesen a szobájába vitt, és ledőltünk az ágyra. A nyakamat kezdte csókolgatni, aztán a fülem alatt puszilgatott. Újra a nyakamhoz ment én pedig a hajával játszadoztam.
Megcsókolt, majd nyelve utat tört a száma, amitől vad csókcsata keletkezett. A pólóm aljával szórakozott közbe. Hirtelen felkapta a hátam és lehúzta rólam a pólómat. Én is így cselekedtem. Pár másodperccel később bizonytalanul a gatyájával szórakoztam. Lehúztam a sliccét, kigomboltam a gombját, a lábammal pedig letoltam róla a nadrágot. Amikor a bokájához ért, lerúgta magáról. Tetszett neki, hogy én vettem le előbb róla a nadrágot.

-Nem kell bizonytalannak lenned.-mosolygott, és habár így is elhittem, ő az egyik kezével a belsőcombomra csúszott onnan pedig fel a nadrágomhoz, és nagy kezét becsúsztatta a nadrágom és a bugyim alá. Váratlanul ért, és ezt ő is látta. Kihúzta a kezét, s rövid mozdulattal levarázsolta rólam a nadrágom.
Végignézett rajtam, aztán elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy!-elpirultam és takarni kezdtem magam, amitől halkan elnevette magát és elcsúsztatta a kezem.
 Ismét csókokkal hintette be a nyakam, de ezúttal végig ment a testemen. A melltartómnál megállt és még mindig puszikat lehelve melleim közé, kicsatolta a melltartóm. Ezt a műveletet használta a bugyimnál is. Amikor oda ért, ismét összehúztam magam és megpróbáltam a lábaimat is felhúzni de nem engedte. A szervemre is puszit hintett majd nyelvét vette elő. Végignyalt a belsőcombomon, miközben én a teljes hátát csiklandoztam a körmömmel. Amikor a nyelve céltalanul célt talált a résemnél és bemerészkedett, körmeimet a hátába vájtam és felszisszentem az élvezettől. Szinte láttam magam előtt, ahogy büszkén elmosolyodik és a gödröcskéi is kivillannak. Gyönyörű.

Mikor éreztem azt a csodás érzést a hasamban, Harry megint feljött hozzám. Szám sarkába nyomott egy gyenge puszit és egyszerre elmosolyodtunk. Én félénken, Ő magabiztosan.

-Feküdj le.-suttogtam, mire követte az utasításom. Értetlenül nézett mikor boxerét toltam le róla, de még mindig önfeledten mosolygott. Megint volt szerencsém az óriási méretével találkozni.
-Ne tedd, ha nem szeretnéd.-simította meg az arcom.
-Shh.-csitítottam el és a kezembe vettem a férfiasságát.
Óvatosan megmarkoltam és elkezdtem húzgálni. Pár másodperccel később a számba merészkedtem és szopni kezdtem. 
-Lisa..-nyögött egyet Harry. Azt hittem rosszul csinálom, hisz két perce kezdtem bele, de nem mert amikor kivettem, Harry egyből elment. Örömnedvét letörölte egy papír zsebkendővel. 
-Kóstold meg.-tartotta felém a mutatóujját. Érdekelt milyen íze lehet, de féltem is. Megnyaltam a felém tartott ujját és ízlelgettem az ondóját. Érdekes íze volt. Talán sósnak mondanám.-Milyen íze volt?-kérdezte széles mosollyal.
-Sós, azt hiszem.-feleltem mosolyogva, ezután rádőltem és megcsókoltam. 
Helyzetünkön fordítva, én kerültem alulra, Ő pedig felülre. Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd nagyon váratlanul Harry feldugta egy ujját. Felsikoltottam, ugyanis még mindig fáj a pár órája történtek miatt, de csak most eszméltem fel mennyire is.

-Shh.. Nemsokára jobb lesz.-puszilta meg az arcom. Nem értettem, hogy érti. Mitől lenne jobb? Hirtelen szűkebben éreztem, ugyanis még egy ujja bennem volt. 
-Harry!-sikítottam egy irtó hangosat, amin Harry csak elmosolyodott.-Harry!!-nyöszörögtem tovább.-Nem lesz jobb.
-Higgy nekem. Tudom, hogy nagyon fáj, és nem is értem, hogy-hogy nem sírsz, de ettől tényleg jobb lesz. 
-Mért?-kérdeztem, már tényleg a sírással küszködve, alig hallhatóan. 
-Mert jobban kitágulsz. Túl szűk vagy.-perverz vigyor jelent meg arcán, miközben ujjai ficánkoltak bennem. 

Pár perc múlva kivette, és lenyalta a nedvemet. Letöröltem könnyeimet és megcsókoltam. Ő felkuncogott én pedig bedőltem az ágyba. Mellém feküdt és szenvedélyesen megcsókolt.
-Holnap utánra jobban leszel, hidd el.-mosolygott
-Holnap után?-kérdeztem vissza.
-Holnap nagyon fog fájni, holnap után már nem.-pimaszul elmosolyodott megint, és magához vont.

-Miért nem mondtad, hogy boxolsz?-néztem fel zöld szemeibe.
-Nem kérdezted.
-Mert nem gondoltam volna.-suttogtam.
-Mért nem mondtad, hogy ismered ezt az embert?-kérdezte. Biztos régóta fúrja az oldalát.
-Nem kérdezted.-mosolyodtam el. Azt hiszem most sikerült visszavágnom.
-Mert nem gondoltam volna.-kacsintott. Mégsem sikerült.
-Az unokabátyám.-adtam meg magam.
-Ő?-kerekedett el a szeme.
-Igen, Ő.-szégyenben éreztem magam.
-De akkor mért bántott?-kérdezte elhalkulva. Furcsálltam, hogy érdekli a téma, ráadásul a hangja is furcsa.
-Mert mindig is utálta az anyámat. Ezáltal minket is. De nem baj. Már megszoktuk, csak azt nem gondoltam volna, hogy Ő ekkora pszichopata.-szánalmasan felnevettem, ahogy visszaemlékeztem a történtekre.
-De most már nincs semmi félnivalód. Itt leszek neked, mindig!-csavargatta a tincseimet aztán elengedte, megcsókolt és közelebb húzott magához.
-Szeretlek kicsim. Jó éjszakát.-suttogta a fülembe. Meglepett a kicsim becézés, de igazán tetszett. Olyan aranyosan hangzik a szájából. 
-Jó éjszakát, én is szeretlek.-válaszoltam, majd dudorászását hallottam meg a fülembe. Olyan szép és nyugtató hangja van amilyet még sosem hallottam. A mély hang és a lágyság összefonódva, csodaszép. És, hogy ez mind tőle jön..csodálatos.
Mégis mennyi meglepetése van még a számomra?