23.FEJEZET

Basszus, basszus, basszus! 5000+ látogató! Nagyon köszönöm fiúk-lányok! Nagyon örülök neki! Remélem ez még fog sokszorozódni!
5000 látogató, új rész, új design! Olvassátok élvezettel! -M. xx.

**Lisa**
  A fürdőszobában, a kád kemény, s észrevétlenül hideg oldalán ülve nézem, ahogy kezemből csordogál le a vér. Fájdalommentesen bámulom a mosdókagylóban úszkáló vért, ahogyan össze folyik a vízzel. 
  Négy hónap. Négy hónap telt el mióta utoljára láttam Őt. Ma volna az évfordulónk én pedig a pengével szórakozom és, hogy sikerüljön kiszöknöm ebből a magas fokozatú depresszióból, pirulákat veszek be minden egyes nap. Anya alig bír rám nézni. Minden erejével azon van, hogy segítsen. Megígértem, hogy soha többet nem fogok öncsonkítást végezni, de ez a nap más. Ez a nap az, amikor egy kiadós, romantikus vacsora helyett a szobámban ülök, Nirvanat hallgatva, miközben agyam azon kattog, mi lett volna, ha..

-Elég volt Lisa! Nézz magadra! Ha anya megtudja, hogy megint sebeid vannak megöl! Mért teszed ezt velünk, és magaddal? Ő elment. Elhagyott. Négy hónap telt el! Ne legyél szomorú! Ma szépen elmegyünk és jól leisszuk magunkat! Rendi-bendi?-kérdezi Chloe csaknem sírva, hogy megtudta megint megtettem.
-Rendi-bendi.-erőltetek egy mosolyt a lányokra akik reményvesztetten fürkésznek.-Csak ne sírjatok.-könnyezett be a szemem.
-Mi ne sírjunk? Te ne légy hülye!-törlik le szemüket.
-Sajnálom! Esküszöm hónap végére mind boldogok leszünk!-elnevetjük magunkat, mire Ricci felcsattan.
-Irány öltözni! Én megbeszélem anyuval, hogy eljöhess!-mindannyiunk anyukáját 'anyunak' szólítjuk, ami cseppet sem zavarja egyikőjüket sem.
R leviharzott mi pedig Chloeval egymásra néztünk és olyan egyik-szemünk-sírt-másik-pedig-nevetett pillanatba estünk. Szorosan megöleltük egymást.
-Na, gyerünk öltözni!-vihogott Ricci és a gardróbomhoz sietett.
-Nézzük mi van itt.-merengett mi pedig hülyén bámultuk.-Te ezt veszed fel, Te ezt, én pedig ezt!-szögezte le és három, elég kihívó ruhát kotort elénk a szekrényemből.
-Kizárt!-mondjuk egyszerre Chloeval és nevetni kezdünk.
-Miért? Hisz tök csinosak! És épphogy' térd felé ér.-húzza a száját Ricci mi pedig megadóan bólintunk.

Este kilenc fele járhat, és indulásra készen állunk. Anyuval-aki felettébb boldog amiért mosolyogni lát- beszélgetünk az étkezőasztalnál. Hirtelen Matty lép be és egy enyhén hangos 'woah'-t ejt el.
-Csinosak vagytok, csak azok a ruhák nem kellenének.-neveti el magát, Ricci és Chloe pedig egyszerre zúdul fel.
-Húzz fel a szobádba öcskös és nézd a Playboy Villa Lányait!-anya elneveti magát és Mat már a lépcsőnél tart mikor visszanéz.
-Koot-kot.-ad ki liba hangokat, ami valójában kakas. A lányok odalöknek egy 'sicc'-t és Matty már a szobájában is van.
-Na anya, mi megyünk.-nézek anyára aki boldogan mosolyog.
-Nagyon vigyázzatok egymásra csajszijaim! És maximum éjfélre itthon legyetek!-ölel meg minket, mi pedig már a házon kívül vagyunk. Ricci lefütyül egy taxit és beszállunk.

-11 dollár lesz.-Áll meg a pasas én pedig kezébe adom a pénzt és kiszállunk.
Amint belépünk a szórakozóhelyre, megtámadjuk bárpultot és két-három felessel indítjuk az estét. Mikor már jobban érezzük magunkat elhatározzuk, hogy táncolni kezdünk. Félénk léptekkel követem barátnőimet akik a táncparkett felé vezetnek. Nem szeretek táncolni, félek hogy elesek. A bennem lévő szeszek segítségével, amint a parketten voltunk, csípőmet ösztönösen mozgatni kezdtem. Két kezet éreztem oldalamon és tudtam, Ricci az. Vonatot indítottunk mi hárman egy olyan pörgős számra, amire nagyon hülyén festett. Igencsak hosszú sor volt mögöttünk mikor kiálltam a sor elejéről és a bárpulthoz tébláboltam. 
-Mit adhatok a hölgynek?-kacéran mosolygott és ajkaiba harapott.
-Mit ajánl?-mosolyogtam.
-Magamat és egy hotelszobát.-nagyot nyeltem, majd megszólaltam.
-Egy Bloody Maryt szeretnék.-a srác nevetni kezdett és intett, hogy egy perc és kapom.
Hamarosan előttem volt az italom amiből kértem még egyet. Mire az egyiket megittam, előttem volt a második is.
A fiú aki időközben bemutatkozott, a neve pedig Jamie volt, elém tett valamit.
-Manhattan koktél. Szerintem isteni! Kóstold meg!-jelentette ki. Valami bogyó pezsgett benne, ami nem tűnt biztatónak.
-Mi lenne, ha kapnék még egy Bloody Maryt, te pedig meginnád ezt a löttyöt?-kérdeztem sejtve, hogy beletett valamit.
-Én nem szeretem.-nyökdécselte.
-Azt mondtad szerinted isteni!
-Hozok valami mást!-feleli.
-Magadnak hozz egy ugyan ilyet! Kifizetem.-ravaszkodtam.
-Oké.-mosolyog.
Kihozta az italt én pedig koccintásra emeltem azt a poharat, amit magának hozott ki. Az Ő kezébe akadt a bogyós pia. Koccintottunk és húzóra megittuk. Mikor lenyelte kiakadt a szeme.
-Te kurva!-üvöltötte-Átbasztál! Most megdöglesz!-kiabálta az arcomba.
-Büdös a szád.-nyafogtam a már-már becsiccsentett állapotommal.
-Szajha!-kapta el a hajam.
-Na! Ez fáj! Eressz el!-kiabáltam. Ricci és Chleo hirtelen mellettem termett.
-Ereszd el te szemét!-adott Ricci a fiúnak egy pofont.
-Menjetek innen!-hallottam meg egy ismerős hangot.
A pasas elengedte a hajam és a férfire figyelt aki mögülem állba verte.
-Mióta ütünk meg nőket te senkiházi? Mióta? Takarodj a szemem elől!-ütötte meg újra-s-újra Jamiet.
-Ne Zayn! Bajba fogsz jutni!-pattant ki a szemem, Zayn pedig elengedte a bántalmazómat.

Elég rövidre sikeredett, és nem is ez lett a kedvenc részem de azért remélem tetszett! Várom a pipákat, megjegyzéseket és újabb feliratkozókat!
Még egyszer köszönöm ezt a sok megtekintést!

!!FONTOS!!

Hali!:)
  Mivel én nem szoktam a fejezetek elé, vagy mögé írni, így úgy gondoltam egy külön bejegyzésbe megírom amit szeretnék.
Szóval.
  Szeretném megköszönni ezt a 10 feliratkozót akiket sikerült összegyűjtenem! Mások szerint ez elég kevés lehet, de szerintem nem az, mivel 1-2 hónapja jöttem rá, hogy hogyan kell a 'feliratkozás' gombot kitenni a blogra. :DD Plusz még a 4800+os nézettséget és a megjegyzéseket..:)
  Valamelyik nap nézegettek a blog statisztikáit és ott volt, hogy honnan, és mennyien olvassák a blogom....Magyarország...stb. Valamint viszont megakadt a tekintetem..EGYESÜLT KIRÁLYSÁG..:oo ♥♥ Nagyon megörültem neki, ez nem kérdés. A hülye fejemmel olyanokat kezdtem el mondani anyunak, hogy ez tuti a One Direction. Sőt! Ez Barack Obama......anya pedig kinevetett. Sebaj, nagyon örültem neki, és örülök is!
Na de visszatérve..
  Köszönöm ezt a sok megtekintést, a feliratkozókat és a megjegyzéseket!:) És remélem tetszenek a részek!:)
  Upsz, tényleg..majd' elfelejtettem...Kinek mennyire tetszik a blog? Szavazzatok jobb oldalt, hogy szerintetek milyen:
-Nagyon jó, imádom.
-Jó, de nem a kedvencem.
-Egyenesenrossz. Nem szeretem.

  Várom a visszajelzéseteket! Feliratkozni, megjegyzést írni, szavazni és pipálni.
Köszi, hogy elolvastátok.:)

22.FEJEZET

  Egy sötét klubban, senkit nem ismerve. Az egyetlen nyugtatóm is az, hogy Harry velem van. De akkor miért nem vesz észre?
  Szólok neki, hogy menjünk el mert félek, de hülyén bámul rám. Azt kérdi ismer-e. Szemeimbe könnyek gyűlnek de nem engedem lefolyni őket. Mikor elmondom a nevem, azt válaszolja, hogy nem ismer.
  Meglepő kérdést tesz fel: "Szexeltünk már?" Kitérve a téma alól, azt felelem, hogy a barátnője vagyok. Kikacag amire könnyeim kiszöknek. Azt mondja neki nem volt és nincs is barátnője. Egyre jobban sírok. Hirtelen két láb jelenik meg a talajon aminek gazdái egy ismerős alak: Zayn.
  Harryvel vált néhány szót, és ő is idegennek néz. Az utolsó pár szóváltásuk igencsak felkelti a figyelmem: Kell ez a csaj? Mert ha nem, én hazaviszem.-mutat hüvelykujjával maga mellé, vagy is rám. Harry válasza pedig így hangzik: Kell hát..Tinát és Jennát a WCben dugom majd meg, Őt pedig valószínűleg haza viszem, van egy olyan érzésem, hogy Ő más.
  Szemeim kiugranak a beszélgetésre. Beleiszok az eddig ott nem volt sörömbe és tovább figyelem a beszélgetést, cseppet sem feltűnően.
  "A holnapi boxmeccsedre mennyit fizetnek?-kérdezi Zayn. 590 dollárt.-válaszol Harry."
  Illegális box? Ki ez a Harry? Zayn hirtelen eltűnik és azon kapom magam, hogy a nyakamat csókolja, majd kifelé kezd sétálni a teremből, miközben kétségbeesetten a derekán kulcsolom össze a lábam, nehogy leessek. Segítségért kiabálok, hogy valaki szabadítson meg az erőszakos Harrytől.
  Valaki Őt szólítja. Odakapja a fejét és szélesen elmosolyodik. Kíváncsian én is odanézek és látom, hogy Liam az. Kihasználva az alkalmat leugrom róla és a 'megmentőm' mögé sietek.
  Harry az ingje ujját tűri fel, amit Liam is kísér. Pár perc múlva vértócsában érzem magam. Harry a földön ülve veri Liamet.
-Harry ne tedd!-zokogok.
-Lisa.-kapja oda a fejét emlékezve rám. Ekkor felébredek.
-Szörnyű álom volt.-motyogom magamnak , de észreveszem, hogy nem csak én vagyok fent. Harry az ágy szélén ülve néz rám.
-Liammel és velem álmodtál. Mit?-kérdezi rögvest.
-Miért vagy fenn?-kérdezem aggodalmaskodva, ugyanis Ő nem most kelt fel. Az is lehet, hogy el sem aludt.
-Nem bírtam aludni. Mit álmodtál?-ad egyszerű választ.
-Honnan tudod, hogy veled és Liammel álmodtam?-kérdezősködtem.
-Néha beszélsz álmodban.-pimaszul elmosolyodott.
-Mindig előfordul?-kaptam oda a fejem. Remélem nem.
-Általában.-vigyorgott tovább.
-Ne már!
-Legtöbbször velem álmodsz. Szeretem hallani amikor a nevemet mondod álmodba. Olyan aranyos.
-Mindig fent szoktál lenni?-mosolyodtam el.
-Igen.
-Miért?
-Mert hozzászoktam, hogy hajnal 3körül aludjak el.-rántott vállat, ami azt tükrözte, hogy ne kérdezzek többet, mert most Ő jön.-Most mit álmodtál? Sírtál álmodba.-érdeklődött.
-Azt, hogy kurvákat hozol fel magadhoz. Nem ismertél de nekem... Én ugyan úgy ismertem mindenkit. Senki nem ismert.-az utóbbi mondatot inkább magamnak mondtam, miközben a könnyeimet töröltem le, ami még az álomról maradt meg.-Egy klubban voltunk. Féltem és arra kértelek menjünk haza. Nem ismertél. Odajött hozzád Zayn, aki szintén nem ismert meg, és azt kérdezte kellek-e neked, és hogy mennyit kapsz a holnapi meccsért. Azt mondtad, hogy Jennát a WCben dugod meg engem pedig felviszel magadhoz.. Azt hiszem illegálisan boxoltál. Aztán ki akartál erőszakkal vinni a klubból én pedig segítségért kiabáltam, amikor Liam megjött. Már rajta ülve verted a fejét mikor sírva könyörögtem, hogy állj le. Ekkor visszajött az emlékezeted, hogy ki vagyok és felkeltem.-újra sírni kezdtem, mire Harry odajött és szorosan magához vont.
*Harry*
Gyorsan járt az agyam. Hogy lehet az, hogy megálmodta a valóságot?
  Lehet, hogy át szeretne vágni. Lehet, tudja a valóságot és így próbál rávenni, hogy be valljak bármit is. Bááár...nem lenne képes ilyenre. De akkor még is, hogy lehet az, hogy megálmodja?
  Hihetetlen. De akkor is be kell vallanom.
-Lisa, én.. Öhm..szeretnék bevallani valamit.-kezdek bele mire a lány szemei rám merednek.
-Micsodát?-érdeklődik, de látszik rajta, hogy még az álmán tanakszik.
-Ez az álom..
-A valóság.-fejezte be.
-Tessék?-meredt ki a szemem.
-Ez az álom valóságot írja le. Ne tagadd Harry. Mindent amit most álmodtam, igaz. Igaz, hogy illegálisan pénzért boxolsz, hogy egy őrült vagy. Mondd csak, az a srác..tudod a pizzafutár..az azért pizzafutár mert így senki nem gondolná, hogy olyan ember, mint például Te, nemde? Ez egy mellék állás.-nyugodtan mondta, mégis úgy, mintha a hangja tele volna utálattal.
Köpni-nyelni nem tudok. Honnan a viharból találja ki? Kezdek megijedni tőle.
-Lisa.. Sajnálom.-simogatom meg gyönyörű arcát de eltolja a kezem. -Vallj be mindent Harry! Most már teljesen felesleges titkolózni.-arca bánatosnak tűnik, de nincs nyoma könnyeinek csak amik az előbb folytak le az arcán. Igaza van. Már nincs miért titkolózni. Úgy is megtudná valahogy.
-Először is, míg nem voltunk együtt, én minden nap mással feküdtem le. Ocsmány, tudom de ez az igazság. És..szintúgy még előtted..én.. Én nagyon könnyen felkaptam a vizet és sűrűn vertem meg elég súlyosan embereket. És...
***
Mindent bevalltam neki. 10 percembe telt, hogy mindent, tényleg mindent elmondjak neki, a boxtól kezdve, Zayn és a többiek foglalkozásáig. Most már mindent tud, bár valószínűleg elhagy. A múltam cseppet sem hétköznapi, sőt egyenesen undorító.
-Úr isten, Harry.-makogta.
-Hidd el Lisa, ha vissza tudnám fordítani az időt, mindent másképp tennék.
-Nem hazudtál már eleget Harold?!-gúnyosan ejtette ki a nevemet.-Gondolj csak bele, mi a fenéért tennéd másképp, mikor a munkád, ha egyáltalán ezt lehet így hívni, az teljesen illegális és mocskos?! Nem tennél Te semmit másképp! Most pedig hazamegyek!-sírni kezdett, de most az...az utálattól.
-Lisa ne! Aludj más szobában, ha nem bírsz elviselni, de ilyen későn ne menj el! Ki tudja kik vannak odakint!?
-Akkora őrültek mint Te, nincsenek kint nyugi!-köpte bőgve a szavakat.
-Lisa állj meg! Nem mész ilyenkor sehova! Kibaszottul nem fogsz most el menni!-kezdtem neki én is a kiabálásnak.
-Kibaszottul leszarom Harry, hogy mit mondasz! Vége! Fogd fel! Nem vagy többé a..-elcsuklott a hangja és kiabálásából, hangos zokogás lett.
-Ezek szerint elhagysz?-adtam lejjebb a hangerőből.
-Most mindenképpen elmegyek! Viszlát Harold Styles! Hiányozni fogsz. Szeretlek.-állt fel a földről, felvette a csőfarmerjét és elkezdett kifelé futni a szobából.
Utána siettem.
-Ha szeretsz akkor kibaszottul ne hagyj el!
**Lisa**
-Ha szeretsz akkor kibaszottul ne hagyj el!-kiáltott utánam. Nem akarom elhagyni. Nekem csak idő kell.
  Kiskoromban, ha valaki titkolt valamit előlem, akkor mindig megálmodtam.
  Utánam sietett de nem érdekelt. Felkaptam a cipőmet, kikattintottam a zárat és kisiettem az ajtón. Észre sem vettem, vagy inkább nem is érdekelt, hogy Harry ingje maradt rajtam, amiben aludtam. Hallottam messziről a gyakori lépteit, és futni kezdtem. Egészen hazáig futottam, pontosabban a sarokig, ahol le kell fordulni a házunkhoz. Ott megálltam levegőért, ugyanis mégiscsak futottam csaknem 3kilométert, ráadásul elég hamar, 10 perc alatt.
  Azt hittem Harry már nem követ. Tévedtem. Míg én a térdemre téve két kezem gyűjtöttem a friss levegőt, Harry elém torpant.
-Lisa! Kérlek. Nem hagyhatsz el. Szü-szükségem van rád!-fénylő csíkot láttam gyönyörű arcán. Lehetetlen, hogy sírt, inkább megizzadt. Mondjuk én sem izzadtam meg valami erősen, ő meg még fittebb is, de ez ésszerűbb magyarázat, minthogy sírt.
-Harry, kérlek hagyj békén.-kérleltem.
-Nem tehetem, Lisa. Mondd, hogy miért hagysz el, ezzel nem csak engem törsz össze! Ha csak engem bántanál, engednélek. De te mondtad Lisa! Te mondtad, hogy szeretsz és hiányozni fogok! Magadat is összetöröd.-nézett szemeimbe. Annyira rossz érzés. Harry Styles itt esedezik, hogy ne hagyjam el, én pedig azon gondolkozom melyik pillanatban szaladjak el.
-Nem, Harry! Engem Te törsz, pontosabban fogsz összetörni.-kaptam az alkalmon és elrohantam mellette. Kivettem a kulcsot a farzsebemből és amint a házunkhoz értem, meteorként csapódtam be az otthonunkba. Amint magam mögött hagytam az ajtót, összeestem.
Miért? Miért kellett, hogy így történjen? Miért kellett nekem pár hónappal ezelőtt beleszeretnem egy ekkora bajkeverőbe? Mit is gondoltam? Hogy majd Mr.Tökéletességgel öregszem meg? Hogy majd ő fog állni a kórházi ágyam mellett, az újszülött gyerekünket fogva? Na persze. Mintha annyira akarna egyáltalán gyereket, ráadásul pont tőlem. Ugyan.
  Úgy megnézném, ahogy együtt éljük le az életünk. Ő rendes állást keresne, én elmennék óvónőnek. Később gyereket várnék. Majd megszületne. Látnám, ahogy fogja a pici babát. Sír az örömtől. Hogy aznap éjszaka mikor megszületik, nem mer egyedül hagyni, és egész éjszaka arról beszél, hogy mennyire örül a csemetének. Aztán 4 évvel később nagyobb szintre lépünk, megesküszünk. A közös gyermekünk előttünk tipeg és rózsaszirmokat dobál el előttünk, egészen az oltárig. Majd miután a pap elmondta az esküt,  kimondjuk a boldogító 'igent' és meghitt csókot nyomunk egymás ajkára. Pár évtizeddel később a gyermekünk felnő és Ő is megesküszik. Aztán unokáink születnének. Már idősek lennénk. Pár év elteltével elhunynánk. Sírunkat egymás mellé temetnék el. Mr. and Mrs.Styles.
  Milyen meseszerű. Nekem nincs szükségem ilyen életre, ha Harry velem van.
Gondolatmenetemből egy nyugtató hang zörrentett ki. Szükségem volt erre a hangra.
-Jaj Lisa! Miért sírsz? Mi történt? Úgy megijesztettél!-guggolt le mellém anya és az államat emelte fel, hogy jobban láthassa az arcom.
-Anya!-öleltem meg sírva-Anya! Vé-vége! Ha-zudott.-rimánkodtam.
-Mi? Mit hazudott?-lepődött meg anya.
-Semmi nem úgy volt! Ő más! Ő Harry! Nem kellek neki! Túl..szar vagyok! Egy tökéletlen liba vagyok. Nem is gondolhattam, hogy menni fog ez a dolog, de olyan jónak tűnt. De én tudtam! Én tudtam, hogy Ő túl tökéletes hozzám!-adtam ki magamból mindent.
-Mi történt Lisa? Ne mondj ilyeneket! Nem vagy tökéletlen liba! És nem túl tökéletes hozzád! Igenis összeilletek! De mit hazudott? Gyere! Menjünk be a szobába!
***
  Elmeséltem anyának mindent, több-kevesebb sikerrel sikerült meg értenie a sírásomat.
-Szóval Harry illegálisan boxol, kurvákat vitt fel magához mielőtt megismert és igencsak ijesztő megjelenése van azok emberek számára, akik ismerik, s akik nem. Ugye?-kérdezte vissza anya a tartalmát.
-I-gen.-kortyoltam bele a kakaómba. A sírást nehezen, de abbahagytam. Már csak a levegőért kapkodom.
-Ééés lefeküdteteek!-csapott az ölében lévő párnára, egy pimasz kuncogás kísértében.
-Anya!-nevettem el magam és játékosan megdobtam egy párnával.-Most amúgy sem ez a lényeg.-estem vissza a szomorúságomba.
Már hajnali 6 óra fele járhat.
-Jaj kincsem..-kezdett volna bele anya az újabb vigasztalásra, mikor csengettek. Újból pityeregni kezdtem, anya pedig megsimította a hátam, aztán kiment az ajtóhoz megnézni ki csengetett.
  Titkon reméltem, hogy Harry legyen az, de ezt a gondolatbuborékot gyorsan el is sepregettem, mivel tudtam, hogy az, hogy Harry álljon az ajtónk előtt, olyan mint vidámparkba menni azért, hogy állatokat láthass. Vagy..még-s-sem?! De, hisz ez Ő!
Lehajtott fejjel battyogott a nappali ajtaja el.
-Harry!-csillant fel a szemem, amitől neki is megragyogott.
-Nos, én most magatokra hagylak.-törte meg anya az egyaránt merengős, és kínos csendet.
Ki ment a konyhába mi pedig ketten maradtunk.
-Mit keresel itt?-töröltem le gyorsan a könnyeim.
-Kérlek Lisa! Nem hagyhatsz el. É-én megpróbálok jó ember lenni! Csak ne hagyj el!-szinte esedezett. Szó szerint mellettem termett és le ült velem szembe.
-Harry, menj el! Nem szeretnélek látni többé!-suttogtam.
-De Li...
-Nem Harry! Nincs de! Hazudtál! Nem az bánt, hogy rossz ember vagy, mert nem vagy az! Hazudtál.-hangom elhalt.-Én pedig mit sem sejtve beléd szerettem.
-És, hogyan tudtad megálmodni?-akadozva beszélt.
*Harry*
  Fáj, nagyon fáj, hogy nagy valószínűséggel a kapcsolatunknak vége. Én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Én mindennél jobban szeretem, de az is lehet, hogy jobban védve lesz nélkülem mint velem. Ha Ő így nagyobb biztonságban van, akkor el kell fogadnom, hogy többé nem lehet velem.
-Kiskoromban, ha valami probléma volt itthon, például pénzügyi gondok, anya és apa veszekedtek, de nekem nem mondták el. Amikor valami olyan gond volt, amiről mások szerint nem szabadott, esetleg nem kellet tudnom, de valójában igen, mindig így tudatosultam meg róluk. Míg felnőttem, ez erősödött és most már mindent megálmodok..ha akarok.-bökte ki.
-Mi? Ezt most hogy értsem, hogy 'ha akarsz'?-kérdeztem. Szinte falt a méreg, és nem az aprócska lány miatt, hanem magam miatt. Fel-s-alá sétálgattam a nappaliban, majd megtorpantam vele szemben.
-Harry kérlek most már menj el.-rémült arcot vágott. A mellettem lévő fali tükörből szemügyre vettem magam. Állkapcsom megfeszült, szemeim még engem is megijesztettek, nyakamon az erek kidülledtek. El kell mennem, mielőtt nagy bajt tennék.
Szó nélkül kisétáltam a házból, majd mikor kiértem rohanni kezdtem. Egészen az egyik alaksorban elbújó edzőteremig meg sem álltam. Fújtatva robbantam be az ajtón, mire mindenki szemét magamra vonzottam.
-Nem láttatok még, ti faszok?-förmedtem a bámuló emberekre. Hirtelenjében mindenki elkapta a fejét, és folytatta amit eddig csinált. Elmentem egy hosszabb, folyosónak nem nevezhető úton, pár névvel kicímkézett ajtó mellett, majd a "Harold S." feliratúnál megállapodtam. Bedugtam a zárba a kulcsot, eltekertem, a kilincset lenyomtam és már bent is voltam.
  Gyorsan a boxzsákhoz vezettem lábaim, és akkora erővel ütöttem a terem közepében csüngő zsákot, hogy az, ahogyan ide-oda tolódott, majd' leszakadt.
  Nem figyeltem semmire. Agyam kikapcsolt, szemeimmel csak nézni tudtam, látni semmit nem láttam. Talán azért mert a látásom útját elzárták a visszafojtott, ki nem engedett könnycseppek, vagy talán mert az általános "kikapcs" gombomat használva, mindent megszüntettem ami érzékelésre képes.
  Észre sem véve, hogy kezeim már csupa vér, amiért csupasz kézzel ütöm a zsákot, leülök pihenni. A saját magam iránt érzett haragomnak egy csepp része sem szűnt meg, csupán kifogytam a szuszból. Lángolásomat egy flakon vízzel próbálom eloltani, amit magamra locsolok. Hirtelen az ajtó nyikorgására leszek figyelmes.
-Csá haver!-köszön halkan Louis. Fejemmel intek neki, mire leül elém.-Tudtad, hogy ha Te ide belépsz, azt két percen belül mindenki tudja?-nevette el magát. Furcsán néztem rá, mire elkezdte magyarázni.-Mindenki arról kezd susmutyolni, hogy "Harold megjött! Hé! Styles itt van!"-elmosolyodtunk.-Na, és mi történt, mi a baj?-kérdezi vállamra téve kezét.
-Lisa.-adtam meg az egyszerű választ.
-Lisa a baj?-kerekedik el a szeme.-Összevesztetek?
-Nem, Lisa nem baj. A baj Én vagyok. Szakított.
-Mi? Miért?-néz rám együtt érzően.
-Hát...Megálmodta, hogy valójában ki is vagyok.-felelem neki.
-És nem fogadta el?
-De. Elfogadta volna, ha a kezdetektől nem hazudok neki.
-Mért, mit hazudtál?-néz rám továbbra is.
Egy kis gondolkozás után, homlok ráncolva felnézek rá.
-Semmit.-vonom össze szemöldököm.
 -Akkor meg? Menj vissza hozzá haver! Ne hagyd, hogy fuccsba menjen ez a csaknem 5 hónap!
-Hat, és nem is akarom hagyni, de Ő látni sem akar.
-Ezt Ő mondta?-húzta fel kételkedve a szemöldökét.
-Igen.-vágtam rá. "Harry, menj el! Nem szeretnélek látni többé!" A szavai maróan csattogva visszhangzottak, ráadásul a fájdalommal teli arca is egyfolytában felugrott a szemem előtt.
Hirtelen felpattantam és a zsákhoz siettem. Ütni kezdtem, de a kép nem tűnt el. Már a sírással küszködtem, de Ő nyert. Térdre rogytam. Felültem, térdeimet kezeimmel körbefontam és fejet hajtva rá, bőgni kezdtem.
Azt hiszem összetört...A lány.