21.FEJEZET

*Harry*
Nem szerettem volna felkelteni Lisát, ígyhát hagytam, hogy nyugodtan aludjon tovább, míg én elkészítem a reggelinket.
**Lisa**
  A tojásrántotta és a pirított bacon illatta behintette a szoba minden területét. Kerestem magam mellett Harryt, de nem találtam.
  A Nap fénylő sugarai pattintották ki a szememet, mikor az ablakon át, virítóan besütötte az egész szobát. Kinyújtóztam és a nőiességemet megtagadva egy óriásit ásítottam. Nehézkesen kikeltem a puha ágyból és a fürdőszobába vándoroltam. Járni alig tudtam. Nem tudtam mit keresek a fürdőszobában, ezért kacagtam egy picit a buta és meggondolatlan lépésemen, de miután kimentem rájöttem, hogy fogat szerettem volna mosni. Visszamentem és mikor kész lettem kiténferegtem Harryhez.

-Jó reggelt apróság!-köszöntött egy széles mosollyal.
-Jó reggelt!-hintettem egy csókot a gödröcskéi mellé.
Végigsimította a testem én pedig csupasz mellkasához húzódtam, majd puszit leheltem rá.
-Milyen dögös vagy a ruháimban.-jegyezte meg, én pedig magamra néztem. Egy számomra óriási boxere és ingje lógott rajtam, ráadásul az ing alatt átlátszott a fekete melltartóm.
Elpirultam.
-Na és te az enyémben?-felkacagtunk aztán egy fakanalat tartott a szám elé. Megkóstoltam a rajta lévő ételt ami meglepően finom volt. Újabb meglepetés a számomra, főzni is tud.
-Nagyon finom.-dícsértem meg.-Mivel tudsz még meglepni?-mosolyodtam el.
-Ezt, hogy érted?-vigyorgott.
-Először box, utána ének, most pedig főzés. Van még valami rejtett tehetséged ami ezeknél is vonzóbb?-felkuncogott.
-Gitározni is tudok, na meg irtó jó vagyok az ágyban.-perverz vigyora kiült az arcára. Felnevettem és lábujjhegyre állva megcsókoltam.
***
-Ez isteni volt.-fejeztük be az evést.-Most akkor megmutatod, hogy gitározol?
-Gyere velem.-szólt, és a nappali felé vette az irányt. Követtem Őt, aztán láttam, hogy az ajtó mögül kiveszi a hangszert.
***
-Wow! Ez csodaszép volt!-ámultam.
Picit fészkelődtem miközben ültem, ugyanis nem találtam olyan pózt, ami nem fájt volna.
-Feküdj le, és pihenj. Nem szabadna sétálgatnod sem mást csinálnod. Pihenj!-utasított.
-Nem.-adtam egyszerű választ.
-Mellédfekszem, csak feküdj le.
-Rendben.-egyeztem bele rögvest.
Felálltunk és a szobájába "mentem"-pontosabban totyogtam-, ugyanis Harry lemaradt valahol.
Hirtelen mellettem termett és felkapott. Betett az ágyba aztán kiment. Hamarosan egy nagy tál popcornnal és két bögre kakaóval tért vissza. Az egyik bögrét odaadta nekem a másikat pedig letette a kisszekrényre a popcornnal.
A tv-hez sétált és betett a DVD lejátszóba egy CD-t.
-Ha félsz, bújj hozzám.-mosolygott és gödröcskéi felbukkantak.
-Mit nézünk?-kérdeztem meg.
-Az Odaát 1.évadát.
***
-Á!-sikítottam fel és Harry mellkasába fúrtam a fejem. Ő csak halk kuncogással nyugtázta félelmemet. Hangja durozsolása megnyugtatott.
***
-Az 1.évadnak vége.-nyújtózott.-Betehetem a másodikat, vagy inkább ne?-nevetett.
-Nem is ijedtem meg olyan sokszor.-védekeztem.
-Attól mert nem sikítasz, még tudom, hogy félsz.-pimaszul vigyorgott.
-Mehet a második!-mondtam fenyegetően.
-Azt hiszem most van az, hogy nekem kell megijednem, igaz?-kérdezte szórakozottan.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Akkor ijessz meg.-hajolt fölém figyelmeztetően.
-Boo.-suttogtam drámaian. Elmosolyodott és egy hosszú, ámbár szenvedélyes csókot nyomott a számra.
*Harry*
-Boo.-suttogta tele szenvedéllyel. Nem bírtam ki, elmosolyodtam és megcsókoltam. Annyira gyönyörű, annyira aranyos, annyira dilis és annyira jó, hogy csak az enyém. Az enyém, senki másé!
-Mondj valamit amit megnézhetnénk és amit szívesen nézel!-mondtam.
-Én ezt is szívesen nézem.-nézett rám.
-Szóval, mondj valamit amit szívesen nézel.-kértem ismét.
-Téged.-elmosolyodtam. Látszott rajta, hogy ez a mondat, inkább olyan volt, ami véletlen csúszott ki. Gyerekesen szívott egyet, mint aki vissza tudná szívni, ami segített abban, hogy a mosolyom ne tudjon megszűnni.
-Engem bármikor láthatsz. Ha szeretnéd nézhetjük egymást, én nem unok bele soha.-vigyorodtam el. Elmosolyodott de nem felelt.-Miért félsz ennyire akármit tenni, mondani vagy érezni?-kérdeztem rá, ezzel nagy fordulatot teremtve.
-Te..tessék?-nézett rám értetlenül.
-Alig mersz közeledni. Félsz és elpirulsz, ha azt mondom gyönyörű vagy, mellesleg ettől még aranyosabb is leszel.-gondolatomra elmosolyodtam.-Félsz kimutatni az érzéseid, és bevallani azokat. Miért?-fejtettem ki.
-Mert..
-Megint félsz, látod?-pusziltam meg a homlokát.-Nem foglak se kinevetni se komolytalannak venni. Fontos tudnom.
-Szeretlek.
-Ezért vagy tartózkodó?-kerekedett el a szemem.
-Igen. Mert, ha szeretek valakit, akkor az rend szerint valamivel meg fog bántani. Én pedig nagyon félek a csalódástól. És attól, hogy egyszer csak elhagysz egy jobbért. Hisz annyi van aki nálam szebb, jobb, érettebb, értelmesebb és értékesebb. Egyszer majd, ha megunsz, eldobsz egy jobbért.-biggyesztette le ajkait.
-Sose hagylak el csak, ha kéred, de azt is csak akkor, ha már harcoltam érted és te még mindig elutasítasz. Számomra nincs jobb. Biztos van olyan aki azt gondolja, hogy van nálad szebb és jobb de az nem én vagyok. Még, ha van is akkor sem érdekel, mert nekem Te itt vagy. Te nekem nem azért kellesz és nem azért szeretlek mert tökéletes vagy, hanem mert számomra tökéletes vagy! Érted?-fogtam meg az állát.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Biztos!-pusziltam meg.
  A pusziból puszik lettek, a puszikból csók, a csókból pedig, vad nyelvtánc.
***
-Fel kéne hívni anyát, hogy itt vagyok-szuszogott fel az Odaát közben, ugyanis abban maradtunk, hogy folytatjuk a 2.évadot. Valószínüleg eddig eszébe sem jutott az, hogy nem otthon van. Elmosolyodtam.
-Én már rég szóltam neki. Mindent tud. Hogy meddig maradsz,hol vagyunk, mit csinálunk.
-Micsoda?-pattant fel.
-Tudja, hogy meddig vagy és, hogy nálam vagyunk és azt is, hogy filmezünk. Össz-vissz ennyit tud.-ravaszul mosolyogtam.
-Oké.-könnyebbült meg.
***
-Vége a második évadnak.-simogattam meg.
-Beesteledett és egy picit megéheztem.-válaszolt nyűgösen a témától eltérően. Fáradtan is aranyos.
-Az jó, ha pizzát rendelek?-kérdeztem.
-Persze.-felelte.
***
**Lisa**
-5 dollár lesz.-adta át a pizzát Harrynek a futár, miközben undorítóan végig bámult rajtam. Láttam Harryn, hogy látta, ugyanis állkapcsa és a háta is megfeszült. Én mögé bújtam, hogy ne lássam annak a férfinek a fejét és onnan figyeltem a további történteket.
Harry felém nézett, mintha azt figyelné látom-e. Amikor visszafordult egy széles vigyor ült a futár arcán.
-Jó kis bigét szedtél össze Styles! Ha tudnám honnan van én is oda járnék értük.-kacsintott a srác Harryre.
-Húzz el Mike mielőtt letépem az arcod és seggen csókolom magam vele!-suttogta erélyesen. Ismerik egymást.
-Most mi van? Min kaptad fel a vizet Harold? Tudod, hogy poénkodom nem kell így begörcsölni egy sarkon szedett kurva miatt.-mondta szórakozottan a futár pasas. Nem akartam, hogy Harry felhúzza magát ennél jobban. Ki kellett valami tervet ötlenem, de gyorsan, mivel Harry keze kezd nyugtalankodni.
-Öhmm... Nem lehetne, hogy együnk utána pedig folytassuk a vad hancúrt te..kandúr-improvizáltam. A kandúr szóig Harry értetlenül bámult, aztán mikor meghallotta a lehető legrosszabb becézést ami csak juthatott volna, ösztönösen elvigyorodott.
-Persze menjünk csak kis tigris.-ment bele a buliba Harry. A Mike névre hallgató kutya, pedig csak értetlenül mégis talán kiéhezetten bámult ránk. Harry az ölébe kapott a nyitott ajtó előtt és vadul csókolni kezdett. Hogy a Nobel díjas szerepünket számunkra viccesebbé tegye, Harry mit sem törődve a pénzzel, becsapta az ajtót. Miután az becsukódott, letett és egy óriásit nevettünk.
-Látod? Nem mindig a harc a megoldás.-vigyorogtunk egymás szemébe.
-Ha a harc helyett ekkora meglepetést kapok, akkor soha többet nem harcolok.-csókolt meg ismét.
-Úgy is kamuzol, de legalább ez az este nincs elrontva a verekedéssel.-csókoltam vissza, és bementünk a konyhába.
***
-Egyébként honnan jött ez a szöveg picim?-nevette el magát újra Harry, mikor lenyelte a pizzát.
-Nem akartam, hogy verekedj és rosszul improvizálok.-pirultam el.
-Nekem tetszett.-nevetgélt tovább.
-Most az a srác azt hiszi, hogy egy hülye lotyó vagyok. Egyébként ki ez?-kérdeztem.
-Ne foglalkozz vele, nem vagy az. Ha az lennél se lenne hozzá köze. Meg amúgy sem süllyednél le.-mosolygott.-Nem tudom elmagyarázni, hogy ki volt az, a lényeg, hogy valójában nem pizzafutár.
-De akkor miért dolgozza ezt?-értetlenkedtem.
-Hát mert így próbál plusz pénzhez jutni. De igazából nem ez a munkája.
-És..valójában..
-Valójában olyan mint én.-fejezte be a kérdésem.
-Koránt sem, mert te jó vagy Ő pedig egy paraszt.
Harry elmosolyodott.
-A szívednek hiszel.-harapott bele a témát lezárva a pizzájába. Nem értem, hogy ez alatt mit érthet.
*Harry*
Félek elmondani neki, hogy a foci nekem is csak mellék munka volt, de nem a pénz miatt. Nem tudhatja meg, hogy ki is vagyok valójában mert félő, hogy elhagyna, és nekem szükségem van Rá. Ha tudnám, hogy továbbra is szeretne, bízna bennem és mellettem maradna, akkor bevallanék neki mindent. Azt is, hogy egy szélhámos vagyok, aki pénzért boxol és folyton balhézik, ráadásul annyi kurvával volt már előtte, mint égen a csillag. Pluszba még bajkevereő is. Én nem vagyok hozzá való, de semmiképp nem fogom elhagyni.

20.FEJEZET

*Harry*
Láttam Lisán, hogy kisápad, remeg mint a kocsonya és a szája kililult. Ki lehet az a féreg, kitől ennyire megijedt, hisz éjszaka van és alig vannak emberek az utcán?
-Gyere elő te fasz!-kiabáltam oda az árnyékban elmerülő alaknak. Lisa összerezzent.
-Kérlek ne félj-suttogtam. Nem tudott mozdulni, se beszélni. Fájdalmas arccal kapaszkodott a derekamba.
-Itt vagyok! Hehe.-szólalt meg a pasas.
Lisa lábai bebicsaklottak de sikerült megfognom.
-Szállj be a kocsiba!-mondtam, ő pedig szemeimbe nézett.
Felkaptam és irtó gyorsan betettem a kocsi anyósülésébe.
-Gyere elő!-szólítottam meg idegesen ismét a számomra ismeretlen férfit. Lisa biztonságban ült a kocsiban. Hátrapillantottam és láttam, hogy zokog, miközben a szájáról le lehetett olvasni, hogy a nevemet suttogja.
Végül is előlépett a férfi és rájöttem, hogy mégsem olyan ismeretlen. Ez Jeremy, Jeremy Johnson. Egy őrült. Egyszer boxmeccsünk volt és épphogy sikerült elvernem. Ő az egyetlen aki képes volt mély sebet ejteni a testemen. Mindkettőnkből ömlött a vér.

[[Visszaemlékezés]]
-És Styles újra a hálóhoz szorítja Johnsont, de Johnson kiszabadul. Vajon mi lesz a vége ennek a vérrel teli meccsnek?
Hallani lehetett, hogy a közönség a nevünket ordítja. Egyszerre vertünk be egymásnak. Én a fülére, Ő pedig az orromra, és mind a ketten kiterültünk.
-Uu! Micsoda egybeesés. Na de várjunk! Styles feláll! Woow nézzék csak! Styles feláll de Johnson nem. A bíró számolja Johnson másodperceit!
*1-2-3. Ring-ding-ding*
-És a meccset Styles nyerte! Wohoo! Nagy tapsot a sokszoros bajnoknak! Gratulálunk Styles! Johnson K.O.-n van!
[[Visszaemlékezés vége]]

-Hoppá! Micsoda meglepetés! A kicsi Lisa Johnsonnak barátja van, méghozzá a sokszoros bajnok Harry Styles.-gúnyolódott.
-Mit akarsz Johnson?-förmedtem rá.
-Ugyan..épp erre jártam, mikor futni láttam, de ami meglepett az az volt, hogy sír. Tán miattad Styles?-hangja nyájas és undorító. Nem sok kell, hogy arcon csapkodjam.
-Kibaszottul nem ezt kérdeztem, azt kérdeztem, hogy mi a szart akarsz!? Honnan a kicseszett szarból ismered Lisát és miért ijedt meg ennyire?! Válaszolj!-ordítottam.
-Nincs kedvem a véreddel bepiszkolni a kezem.-mondta szórakozottan.-De ha bármit is tudni akarsz, kérdezd meg a ribancodat.-megfordult és el akart menni, de visszarántottam.
-Milyen ribanc? Kibaszottul vond vissza mielőtt szétcsapom a fejedet!-fenyegetőnek akartam és sikerült is annak hangzanom.
-Komolyan? Oh tényleg Styles! Lisa a kis kedvenced ugye? Hahaha-nevetgélt magának.
-Mi a szar bajod van?-idegeskedtem.
-Gondolom Ő is az egyik ribancod amelyeket éjszakákra összeszedsz. Biztosan jól szo...-ökölbe szorított kezeimet arcán hangoztattam, még mielőtt kimondta volna amit szeretett.

Hirtelen ütésemtől összeesett én pedig még hármat rárúgtam, majd nyugodtan ott hagytam. Lisa kipattant az autóból de miután beszálltam követett.

-Ki a szar volt ez Lisa? Honnan a kibaszott égből ismered?-emeltem fel a hangom miközben kezeimmel a kormányt szorítottam de elindulni képtelen voltam. Szemeim üveges tekintettel bámulták a szélvédőn túl fekvő parasztot.
-Van egy olyan sejtésem, hogy te is ismered.-felelte még mindig szaggatott beszéddel.
-Kicseszettül lényegtelennek tartom azt, hogy én ismerem-e vagy sem! Azt kérdeztem, Te honnan ismered!-üvöltöttem, de mire odanéztem Lisa már az ellenkező irányba sétált. Nem hagyhatom, hogy ekkora veszélyben, amit most Jeremy okoz neki, egyedül flangáljon a szokásosnál is sérthetőbben a sötét utcákon. Utána siettem.

-Lisa én..-kezdtem bele.
-Harry, hagyjuk! Felesleges ezt csinálnod. Nem kell folyton bocsánatokat kérned. Egyszer kéne megtenned, de azt is olyan őszintén, hogy hű.. Csak had legyek egy kicsit egyedül.
-De Lis. Sötét van, 200 méterre tőlünk az a gyökér. Bármikor megtalálhat. Csak hagy vigyelek haza, és utána..
-Nem Harry, én most szeretnék egyedül lenni.-nyomatékosította a 'most' szót.
-Rendben.-természetesen nem fogom egyedül hagyni.
-Oké.-fújta ki a levegőt.

**Lisa**
Megfordultam és tovább sétáltam. Éreztem, ahogy Harry tekintete égeti a testem minden részét. Sejtem, hogy nemsokára követni fog de úgy teszek, mintha észre se venném.
***
Az erdős autópálya részről már a járó-kelős úton sétáltam és még nem fedeztem fel Harryt.
Hamarosan otthon vagyok és a sírógörcs feszíti a hasamat. Le kell ülnöm. Megláttam egy padot a szembe lévő parknál. Átsétáltam és helyet foglaltam. Fejemet a térdemre hajtottam és vártam, hogy ismét egy meg nem szűnő sírásba kezdhessek. Nem kellett sokat várni, könnyeim kiszöktek. 

-Lám lám..Ismét találkozunk. Mondd csak Lisa, emlékszel még arra amikor anyád azért könyörgött, hogy ne bántsalak téged, és épp ezért őt vertem szét?
-Micsoda?-kerekedett el a szemem. Nagyon félek. Ilyenkor persze nincs senki ebben a hülye parkban?!
-Hát persze, hogy nem emlékszel, hisz te úgy tudod más verte meg anyádat. Mondjuk Nathan...de neem.-gúnyos mosolyt dobott felém.-Én voltam.
-De..de miért?-kérdeztem kétségbeesettül.
-Nathan jó barátom Styles viszont annál kevésbé. Gondoltam szövetkezek Nathannal és így eljutok oda, hogy a földbe tiporjam Stylest.
Még mindig nem értem. Hogy jövök én a képbe? És mégis mi baja van Harryvel? Jó, persze nem nehéz kitalálni...Harry valamikor vagy megverte, vagy keresztbe tett neki. De akkor is..
-Akkor sem értelek.-szipogtam.
-Jajj hugicám.. Ha adsz öt percet, mindent elmesélek. Mindennek az értelmét.
-Nem vagyok a hugicád!-tiltakoztam.-Mesélj!
-Harry Styles egykor egy ribancokat baszó, bajkeverő,box..
-Tudok a múltjáról.. Várj! Milyen box?-szakítottam félbe, majd újra sürgettem.
-Boxoló volt.-boxoló? Talán még sem tudok mindent..-Na szóval. Egyszer box meccsünk volt és kikaptam..méghozzá gyalázattal. Ő fel tudott állni én viszont már nem. Még az nap bosszút forraltam. Nathannal beszéltem valamikor és elpanaszolta, hogy az én kis unokahúgom szakított vele.
-Azt nem mondta el, hogy vert?-vágtam ismét a szavába.
-De.-mosolygott.
-Te pedig le se szartad!-fakadtam ki.
-Hát persze. Ennek a családnak kell egy kis fegyelem. Na de.. Ő bosszút akart forralni ennek a családnak én pedig Haroldnak.-már megint Harold..-És mivel ti összetartoztok, két legyet tudtunk ütni egy csapásra.-kuncogott.
-Te tuskó! Ennek mi köze van anyához?-kiabáltam.
-Shhh. Az, hogy én szívességet tettem Nathannak ami kifizetődött azzal, hogy Styles megverte, ugyanis ő úgy tudta, hogy Nathan verte meg anyádat. Így én ki tudtam számítani, hogy Harold, hogyan verekszik. És most.. Végignézheted, ahogy szétverem azt az ocsmány fejét.-megfordultam és láttam, hogy Harry siet oda hozzánk. Lerohanta Jeremyt.
-Te féreg! Ha egy ujjal is hozzá mertél nyúlni, én kicsinállak! Megértetted? Véged van!-ordított Harry az elhagyatott parkban.
-Hahaha. Nem őt fogom bántani. Téged foglak!-mondta fenyegetően Jeremy. Az unokabátyám...
-Hagyjátok abba! Kérlek benneteket! Álljatok le!-könyörögtem sírva.
Hiába. Harry arcán egy ökölcsapás csattant el, mire szemei befeketültek és arca eltorzult. Már is püfölni kezdte Jeremyt. Jeremy sorozat ütéseket kapott az arcától kezdve a bordáiig, majd hirtelen Harry mellkasába vert, amitől Harry összeesett. Jeremy fölé tornyosodott és rúgni, ütni kezdte. Hazz nem bírt védekezni én pedig nem tudtam nézni. Sírva siettem oda és az apró testemmel észrevétlenül surrantam Jeremy mögé, majd alá rúgtam. Ráborult Harryre én pedig nagyon nehezen ellöktem onnan és a bordájába rúgtam, utána a mellkasára vertem egyet. Harrynek sikerült erőt gyűjtenie és eltett engem onnan. Fejénél fogva kapta fel Jeremyt és a szájába térdelt. A férfi kifeküdt és Harry otthagyta. Szó nélkül szálltunk be a kocsiba, de amint elindultunk megkezdődött a vita.

-Mi volt ez Lisa?-kiabált rám.
-Mi, mi volt?-kérdeztem vissza.
-Engem nem kell megvédeni!-törölte le az ajkáról a vért.
-Ha nem mentem volna oda lehet, hogy még mindig ott feküdnél!
-Nem érdekel! Egy boxolónak tudni kell kikapni is!
-Hát persze! Jeremy is ki fogja bírni, hogy kikapott, nem? Egyáltalán, miért nem mondtad, hogy boxolsz?
-Mióta együtt vagyunk nem igazán szoktam.-felelte halkan és lekanyarodtunk egy kis utcába.
Innentől fogva csendben ültünk az autóban.

Megérkeztünk egy ismeretlen házhoz.
Harry kinyitotta magának a  kocsiajtót, aztán hozzám sétált és nekem is kinyitotta.
-Hol vagyunk?-kérdeztem tudatlanul.
-Nálam.-léptünk be az ajtón és Harry lesegítette rólam a kardigánom.
-Wow.-csak ennyit tudtam kinyögni. Azt hittem valami rendezetlen pasitanya lesz de ez egy tiszta, igényes, jó illatú otthon.
Harry felkuncogott.
-Rosszabbat vártál, mi?-mosolygott.
-Aha.-hahotáztunk.
Nem volt túl nagy, de kicsi sem. Minden a helyén volt és sehol nem volt egy koszfolt sem. Levettem a cipőm és körülnéztem.
-Örülök, hogy tetszik. A mosdó az a szobámból nyílik, a szobám pedig itt van.-vezetett körbe.
-Itt a nappali, de ez mellékes. Gyere pakolj le nyugodtan és.. Ja tényleg..elfelejtettem mondani. Ma itt alszol.-kacsintott csábosan, és megcsókolt.
 Hajába kapaszkodtam és a derekára fontam lábaimat. Egyenesen a szobájába vitt, és ledőltünk az ágyra. A nyakamat kezdte csókolgatni, aztán a fülem alatt puszilgatott. Újra a nyakamhoz ment én pedig a hajával játszadoztam.
Megcsókolt, majd nyelve utat tört a száma, amitől vad csókcsata keletkezett. A pólóm aljával szórakozott közbe. Hirtelen felkapta a hátam és lehúzta rólam a pólómat. Én is így cselekedtem. Pár másodperccel később bizonytalanul a gatyájával szórakoztam. Lehúztam a sliccét, kigomboltam a gombját, a lábammal pedig letoltam róla a nadrágot. Amikor a bokájához ért, lerúgta magáról. Tetszett neki, hogy én vettem le előbb róla a nadrágot.

-Nem kell bizonytalannak lenned.-mosolygott, és habár így is elhittem, ő az egyik kezével a belsőcombomra csúszott onnan pedig fel a nadrágomhoz, és nagy kezét becsúsztatta a nadrágom és a bugyim alá. Váratlanul ért, és ezt ő is látta. Kihúzta a kezét, s rövid mozdulattal levarázsolta rólam a nadrágom.
Végignézett rajtam, aztán elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy!-elpirultam és takarni kezdtem magam, amitől halkan elnevette magát és elcsúsztatta a kezem.
 Ismét csókokkal hintette be a nyakam, de ezúttal végig ment a testemen. A melltartómnál megállt és még mindig puszikat lehelve melleim közé, kicsatolta a melltartóm. Ezt a műveletet használta a bugyimnál is. Amikor oda ért, ismét összehúztam magam és megpróbáltam a lábaimat is felhúzni de nem engedte. A szervemre is puszit hintett majd nyelvét vette elő. Végignyalt a belsőcombomon, miközben én a teljes hátát csiklandoztam a körmömmel. Amikor a nyelve céltalanul célt talált a résemnél és bemerészkedett, körmeimet a hátába vájtam és felszisszentem az élvezettől. Szinte láttam magam előtt, ahogy büszkén elmosolyodik és a gödröcskéi is kivillannak. Gyönyörű.

Mikor éreztem azt a csodás érzést a hasamban, Harry megint feljött hozzám. Szám sarkába nyomott egy gyenge puszit és egyszerre elmosolyodtunk. Én félénken, Ő magabiztosan.

-Feküdj le.-suttogtam, mire követte az utasításom. Értetlenül nézett mikor boxerét toltam le róla, de még mindig önfeledten mosolygott. Megint volt szerencsém az óriási méretével találkozni.
-Ne tedd, ha nem szeretnéd.-simította meg az arcom.
-Shh.-csitítottam el és a kezembe vettem a férfiasságát.
Óvatosan megmarkoltam és elkezdtem húzgálni. Pár másodperccel később a számba merészkedtem és szopni kezdtem. 
-Lisa..-nyögött egyet Harry. Azt hittem rosszul csinálom, hisz két perce kezdtem bele, de nem mert amikor kivettem, Harry egyből elment. Örömnedvét letörölte egy papír zsebkendővel. 
-Kóstold meg.-tartotta felém a mutatóujját. Érdekelt milyen íze lehet, de féltem is. Megnyaltam a felém tartott ujját és ízlelgettem az ondóját. Érdekes íze volt. Talán sósnak mondanám.-Milyen íze volt?-kérdezte széles mosollyal.
-Sós, azt hiszem.-feleltem mosolyogva, ezután rádőltem és megcsókoltam. 
Helyzetünkön fordítva, én kerültem alulra, Ő pedig felülre. Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd nagyon váratlanul Harry feldugta egy ujját. Felsikoltottam, ugyanis még mindig fáj a pár órája történtek miatt, de csak most eszméltem fel mennyire is.

-Shh.. Nemsokára jobb lesz.-puszilta meg az arcom. Nem értettem, hogy érti. Mitől lenne jobb? Hirtelen szűkebben éreztem, ugyanis még egy ujja bennem volt. 
-Harry!-sikítottam egy irtó hangosat, amin Harry csak elmosolyodott.-Harry!!-nyöszörögtem tovább.-Nem lesz jobb.
-Higgy nekem. Tudom, hogy nagyon fáj, és nem is értem, hogy-hogy nem sírsz, de ettől tényleg jobb lesz. 
-Mért?-kérdeztem, már tényleg a sírással küszködve, alig hallhatóan. 
-Mert jobban kitágulsz. Túl szűk vagy.-perverz vigyor jelent meg arcán, miközben ujjai ficánkoltak bennem. 

Pár perc múlva kivette, és lenyalta a nedvemet. Letöröltem könnyeimet és megcsókoltam. Ő felkuncogott én pedig bedőltem az ágyba. Mellém feküdt és szenvedélyesen megcsókolt.
-Holnap utánra jobban leszel, hidd el.-mosolygott
-Holnap után?-kérdeztem vissza.
-Holnap nagyon fog fájni, holnap után már nem.-pimaszul elmosolyodott megint, és magához vont.

-Miért nem mondtad, hogy boxolsz?-néztem fel zöld szemeibe.
-Nem kérdezted.
-Mert nem gondoltam volna.-suttogtam.
-Mért nem mondtad, hogy ismered ezt az embert?-kérdezte. Biztos régóta fúrja az oldalát.
-Nem kérdezted.-mosolyodtam el. Azt hiszem most sikerült visszavágnom.
-Mert nem gondoltam volna.-kacsintott. Mégsem sikerült.
-Az unokabátyám.-adtam meg magam.
-Ő?-kerekedett el a szeme.
-Igen, Ő.-szégyenben éreztem magam.
-De akkor mért bántott?-kérdezte elhalkulva. Furcsálltam, hogy érdekli a téma, ráadásul a hangja is furcsa.
-Mert mindig is utálta az anyámat. Ezáltal minket is. De nem baj. Már megszoktuk, csak azt nem gondoltam volna, hogy Ő ekkora pszichopata.-szánalmasan felnevettem, ahogy visszaemlékeztem a történtekre.
-De most már nincs semmi félnivalód. Itt leszek neked, mindig!-csavargatta a tincseimet aztán elengedte, megcsókolt és közelebb húzott magához.
-Szeretlek kicsim. Jó éjszakát.-suttogta a fülembe. Meglepett a kicsim becézés, de igazán tetszett. Olyan aranyosan hangzik a szájából. 
-Jó éjszakát, én is szeretlek.-válaszoltam, majd dudorászását hallottam meg a fülembe. Olyan szép és nyugtató hangja van amilyet még sosem hallottam. A mély hang és a lágyság összefonódva, csodaszép. És, hogy ez mind tőle jön..csodálatos.
Mégis mennyi meglepetése van még a számomra?

19.FEJEZET

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett és késtem, de most, hogy lassacskán nyáriszünet, sokkal többet leszek!:) jó olvasást! Pain xx.

**Lisa**
Jó Harry mondatait hallani. Jó Harryvel tölteni a napokat. Jó 'boldognak' lenni..Harryvel.
-Ehm.. Bocsi, hogy csak így leszólítalak de úgy megszeretnék veled ismerkedni.-ragyogó mosollyal termett mellettem Keyla.
-Semmi baj.-erőltettem egy mosolyt.
-Olyan szép hajad van! Mivel mosod?-ez a kérdés mindkettőnket meglepte és elkezdtünk nevetni.
-Kétszer mosom, balzsamozom és hajolaj van rajta.-adtam meg a választ, miután abbahagytuk a nevetést.
-Oh. És ne gondolj pofátlannak, de...mennyire szereted Haroldot?-elmosolyodtam. Harold? Komolyan, Harold?
-Mindennél jobban.-feleltem.
-Nem hagynád el, igaz?-kérdezte...együtt érzően!?
-Soha. Még akkor sem, ha ő kéri.-ráztam meg a fejem.
-Aranyos.-merengett el.-Ja és.. Kérlek ne legyél féltékeny, vagy ne utálj! Láttam, hogy nem igazán tetszik, hogy Harolddal voltam. Valójában köztünk nem volt soha semmi. Csókolóztunk párszor, de azok már 2 éve történtek.-magyarázkodott. Igazából nagyon is megkedveltem Keylat ezalatt az öt perc alatt. Szókimondó, kíváncsi, de egyenes személyiség, és kedves is.
-Én nem..-magyarázkodtam de hiába. Mindent tudóan nézett rám.-Na jó, tényleg féltékeny voltam, de csak mert azt hallottam, hogy Te szereted.
-Igen, mindenki ezt mondja. És valóban szeretem, de mint bátyám és nem, mint szerelmem. Nézd csak ezt a heget!-mutatott jobb alkarjára. Egy régi, beforrt, mély vágás ékesedett egy tetoválással eltakarva a csuklóján.
A tetoválás egy nyuszi volt a kiszáradt fűben, mögötte pedig egészséges fű zöldellt. Érdekesen néztem. Tényleg érdekelt mi az a vágás, de nem tudtam be összpontosítani mi köze van Harryhez.
-Nos, hát..nehéz időszakon voltam túl és már csak ezt találtam megoldásnak. Azon tanakodtam, hogy ha más bánthat engem, én miért ne tehetném?!-ugyan ezen gondolkoztam el én is még a múltkoriban. A kezemre pillantottam majd gyorsan felnéztem Keylára.-Amikor a pengét a kezemhez közelítettem, Harold benyitott. Odarohant hozzám, hogy kivegye a kezemből a veszélyes eszközt, de gyorsan magamba vájtam. Akkor este, mélyen elbeszélgettünk és azóta vagyunk ilyen testvérien jóba.
Pár másodpercig csendben álltunk, mindketten elmerengve. Én azon meredtem el, hogy Harry nem is rossz ember, sőt. Az tény, hogy az egyik oldala bajkeverő, pimasz, nőcsábász és egy igazi vadállat, de szerencsére van egy olyan oldala is ami: odafigyelő; szeretetteljes; óvakodó; gondoskodó; érzelmes; kedves; okos-és ide is beszorított a bajkeverés. Szó szerint tökéletes. Keyla hirtelen visszatért, és sóhajával engem is visszahozott a jelenbe.
-A tetoválás pedig.. A nyuszi én lennék, nyilvánvalóan. A kiszáradt fű az egészséges fű előtt pedig a múlt, s a jelen. Ezt nem szokták érteni, úgyhogy nyugi nembaj, ha te sem érted.
Tiltakozóan megráztam a fejem.
-Én értem.-suttogtam.
-Tényleg? Ezt még a tetkósom se értette.-lepődött meg.
-Pontosabban.. Nem biztos, én csak tippelek, de szerintem a rossz fű a rossz múltat jelképezi, Te pedig leragadtál a múltadnál és nem figyeltél a jelenre, ami még oly szép és jó.
-Woow. Én is így magyaráztam el a tetkósnak. És valóban ilyesmit jelent. Te is vágtad magad.-jelentette ki.
-Ehmm..-kezemet kezdtem takargatni.
-Miért?-kérdezte.
-Apukám 3 hónapja meghalt. A volt barátom nem akart leszállni rólam, és megverte anyukámat. Aztán mostanában folyamatosan hívogat, de Harrynek nem merem elmondani, de ez mellékes. Kérlek te se tedd.-igen. Ezt eddig nem mondtam, Nathan folyamatosan hívogat én meg csak nyomkodom ki. Szerencsére ma nem hívott, és szerencsére Harry még nem vette észre. Keylat közben elhívta egy barátja én pedig Harryékhez sétáltam. 
***
A nap folyamán szereztem 5 telefonszámot, az egyiknek a tulajdonosa Keyláé a másik, Zayn-é a harmadik Louisé a negyedik pedig Niallé volt. Mondanom sem kell, Louis és Zayn folyton hívogat mióta elmentünk. A legröhejesebb duma eddig Louisé:"Szia cica Joseph vagyok a munkatársad..Tudod a szekrényboltból. Meghoztam aaa...-gondolkodási szünet, hogy mit mondjon- a pizzát. Puszi, hívj majd vissza."
Amikor a kocsihoz közeledtünk és Louis ellőtte ezt a badarságot, kitört belőlünk Harryvel a nevetés. 
-Kapcsold be a biztonsági öved.-pillantott rám Harry.
-Neem. Így nem vezethetsz, hisz ittál.
-Két pohár sör nem ártott még senkinek.
-És mi van, ha neked most megfog?-aggodalmas pillantást vetettem rá.
Elgondolkodtam azon, amikor elcsapott egy autó. Harry kórházba vitt. Akkor még menekültem előle most pedig, ha menekülnék akkor csak is hozzá, nem pedig előle. Félek, hogy történni fog valami. A múltkor megúsztam pár zúzódással mert a kocsi nem ment gyorsan állítólag, de nem játszhatok kedvemre az életemmel, Harryével meg végképp.
-Ne aggódj. Csak kapcsold be az öved!-mosolygott Harry és a motor felhördült.
Bízok Harryben, bekapcsoltam a biztonsági övem és már el is indultunk.
***
Egész úton egymás kezét fogtuk. Volt, hogy a sebesség válton és volt, hogy a combomon legeltettük a kezünket.
A köztünk lévő merengő csendet Harry törte meg.
-Na, kiutáltak a társaságból?-kérdezte szórakozottan.
-Nem tudom. Mondtak rólam valamit?-néztem Harryre mire felnevetett.
-Öhm... Louisnak szimpatikus vagy, ahogy Zaynnek Niallnek és Keylának is. Te mit gondolsz róluk?-mosolygott.
-Louis és Zayn két barom..-kuncogtam.-Niall vicces és bolond. Keyla pedig nagyon szimpatikus.-hadartam.
-Oh. És Liam?-nézett rám, a reakciómat figyelve.
Picit dühös lettem, nagy levegőt vettem-majd kifújtam. Mért nem tudja felfogni azt amit mondtam? Nekem nem, nem és NEM kell más Harryn kívül!
-Na jó, elég volt Harry! Állj meg!-förmedtem rá. Döbbenten leállt az autóval én pedig gyorsan kikapcsoltam a biztonsági övem és kipattantam a kocsiból. Megpróbálta elkapni a csuklóm, de addigra már elkezdtem az úton sétálni. Követte példámat, és utánam jött. Hallottam, ahogy gyorsan szedi lábait.
-Lis, ne!-kiáltott utánam. Én is egyre szaporábban mentem. Nem tudtam mitől borultam így-ennyire ki. Csupán elegem lett abból, hogy Harry mindenáron Liamet piszkálja és nem bízik bennem. Hallottam, hogy szinte már kocog én pedig nagyon gyorsan futni kezdtem.

 Lehet, hogy én voltam a leggyorsabb az osztályomban még fiúk közt is, Harry hosszú lábaival és irtó gyors sprintelésével, nem tudok harcba szállni. Menten utánam rohant és hátulról a derekamnál fogva felkapott.
-Lisa megőrültél?-tett le a földre, majd saját maga felé fordított. Könnyes szemeim mögött láttam, hogy Harry aggodalmasan néz.
-Nem Harry! Nem vagyok megőrülve! Csak elcseszettül nem értem, miért kell folyton belém kötnöd?!-üvöltöttem.
-Ne kiabálj Lis!-szólalt meg, és a szemembe lógó hajamnak egy tincsét a fülem mögé simította. Még most is kirázott a hideg, ahogy hozzám nyúlt, pedig haragudnom kéne.-Nem kötök beléd, csupán nem tudom, hogy tudsz úgy enyelegni az egyik haverommal, ráadásul olyan...undorítóan!
*Harry*
Aranyosat szerettem volna mondani, de akkor megint megadnám magam. Nem leszek egy lány kedvéért sem papucs! Még, ha Lis többet jelent, akkor sem szabadna. Amint kimondtam, hogy undorítóan, Lis megdermedt.
-Igen igazad van! Undorító vagyok! Egy szemét vagyok mert nem hagyom, hogy az egyik legjobb fiúbarátom szomorúan ücsörögjön egymagában! Szemét vagyok, mert bátorítom az egyik haveromat, hogy ne legyen mulya, menjen és álljon oda a szerelme elé, ha egyszer szereti! És igen, szemét vagyok, amiért nem vagyok szemét! Ahjj Harry! Tudod mit? Hagyj békén! Megvolt, lefeküdtem veled, elérted a célod! Még beléd is szerettem! Igen! Szerelmes vagyok beléd! Életemben először szerelmes vagyok! Nem baj! Neked jó lesz nélkülem! További szép estét! Keresd meg Jennát! Nem kell most meglepődnöd! Tudom, hogy az új ribanc aki jött munkatársnak hozzánk, az az akivel megcsaltál! De mindegy! Csak..csak hagyj!-zokogott. Dühös lettem..nagyon. 
-Nem! Nem foglak hagyni! És mi az, hogy én csak le akartam veled feküdni Lisa?! Cseszettül nem csak ezt akartam! Miért kell kiforgatnod a szavaim? Nem mondtam, hogy undorító vagy! Nem mondtam, hogy szexre kellettél! Nem mondtam, hogy én csak egy futókalandot akarok veled! Bassza meg! Ha szeretsz mért hagysz itt?-kiabáltam, bár már én is megszégyenítő módon, de a sírás küszöbén álltam.
-Azért mert te nem! Vagy, ha még is, akkor sem bízol bennem!-zárta fejét a tenyerei közé, mikor újra zokogni kezdett. -De! Elbaszottul szeretlek és elbaszottul bízok benned! Benned bízok, viszont az összes többi fiúban akit ismersz, bennük nem!-csak úgy üvöltöztünk az utca közepén. -Oh tényleg? Sajnálom. Akkor ezentúl nem fogok beszélni egy fiúval se! Köztük veled sem!-alig tudott megszólalni a sírástól, még is üvöltött. Sarkon fordult és elszaladt. Nem tudtam utána futni. A tudat, hogy most elvesztettem, menten lefegyverzett. Térdre hullottam, aztán felálltam és a kocsimhoz kullogtam. Beültem és egyből Lisa irányába kezdtem vezetni. Nem akartam utána menni, de a szívem gyorsabb volt mint az eszem. Szemeimből kigördültek a kövér könnycseppek miközben a szélvédőn bámultam ki. Jobbra balra kapkodtam a fejem, hogy megpillantsam List. Mikor láttam, hogy a táskája elhagyatottan hever a földön, kiugrottam az autóból és felkaptam a táskát átnéztem, hogy mi van benne, és meglepő módon minden benne volt. Telefon, igazolványok, pénztárca, kulcs. Bezártam a táskát és rohanni kezdtem. -Lisa! LISA!-ordítottam a nevét. Hirtelen a hátam mögé ugrott, rémülten. Szinte sokkot kapott a rémülettől. Hátulról karolt át és csaknem letépte rólam a ruhát, olyan szorosan markolta. -Mi a baj Lisa? Mi történt?-.....-Lisa! Szólalj meg! Mi történt?-szóltam erélyesebben és kezdtem én is megijedni, hogy mi üthetett Lisába. -Szia Lisa!-kuncogott valaki gonosz hangon. -Visszajött!-kapta a szájához a kezét és zokognnni kezdett. Még is ki jött vissza?
 

18.FEJEZET

Kedves olvasók! A 18. Fejezetben 18+os részek lesznek olvashatóak. A blog nem vállal felelősséget a perverz fantáziátok végett.:D:)

-Csá Harry!-köszönt a biztonsági őr majd beengedett.-Öhm..kislány, mi a neved?-állította meg Lisát. -Brat ő velem van!-ráncoltam a szemöldököm, mire Brat egyből beengedett minket. *** -Csá Zayn!-köszöntem. -Csá. Jó, hogy eljöttetek! Ehm..-vakargatta meg a tarkóját és étvágygerjesztően megnyalta a száját mikor Lisa felé fordult. Kicsit megfeszültem de tudom, hogy Zayn nem tenne semmit.-Szia Lis. Örülök, hogy eljöttetek. Csinosabb vagy mint gondoltam.-elismerően felém biccentett aztán elnevette magát amikor Lisa mögém bújt zavarában. -Na jó. Inkább megyek.-nevetgélt és lelépett. *** Lisával a gangon ültünk és Louis toppant elénk Keylával [Kéjla]. -Cső!-Köszönt nekünk. -Csá!-köszöntem vissza.-Mi van Louis, Ő az új csajod? Szia Key.-kérdeztem szórakozottan, közbe Lisát öleltem át félkarral és a sörömbe kortyoltam. -Nem. Ő csak..tart e-engem.-felelt, holt részegen. A válaszon annyira meglepődtünk, hogy még Lis is elnevette magát. -Amúgy a nevem Louis. Louis...Payne azt hiszem.-mutatkozott be Lou.-Te pedig.. -Nem Tomlinson?-próbáltuk Lissel visszafojtani a nevetés de nem ment. Louis következő mondata igencsak röhejes volt. -Örültem, hogy megismertelek Nem Tomlinson. Majd talizunk még. Sziasztok. Ja..és jó csaj Hazz!-kacsintott Louis olyasmi "Ha nem viszed haza én dugom meg" nézéssel, aztán elmentek. -Na ehhez sok sikert Key!-mondtam Keylanak, és éreztem, ahogy a fél karomra dőlő Lisa megfeszül. Lehet félreértette amit mondtam. Mikor Keylaék elmentek Lisához fordultam. -Mi a baj?-kérdeztem. -Semmi, semmi.-hazudott. -Keyla? Vagy haza akarsz menni?-tettem fel a két esedékes kérdést. **Lisa** Nem volt szándékomban hazamenni. Keyla volt a baj. Olyan csinos lány. Ápolt, szép, érett, nőies (kivételesen nem olyasfajta ribi mint akiket eddig láttam) és a szemeit Harryn legeltette. Kezdte a hajától, ment a szemeiig, ott megállt, aztán tovább a szájára, onnan a hasára-és egy picit lejjebb, ezek után pedig volt szíve kedvesen rám mosolyogni. Folyton Harryt néztem, hogy Ő, hogy reagál ezekre, de semmi. Valószínűleg Ő már megszokta, hogy minden egyes lány aki rá néz, az fejben levetkőzteti és megerőszakolja..de szerencsére csak fejben. -Lisa! Huhu! Hallasz?-legyintgette előttem a kezeit Harry. -Tessék?-kérdeztem vissza. -Keyla a baj, vagy haza szeretnél menni?-mosolygott. -Keyla.-ha nem bambultam volna el, nem mondtam volna ilyen könnyen ki. Felnevetett. -Féltékeny vagy?-csodaszép zöld szemei ragyogtak. -Igen, mert Ő olyan... -Olyan átlagos!-zárta le a mondatom. -Mi? Nem! Vagyis.. -Normális lány. -És Harryre korog a gyomra.-dünnyögtem. -Haha. Harrynek meg Lisára korog a gyomra.-kacsintott. -Lisának pedig Harryre.-csókoltam meg merészen és ismét fürtjeibe kapaszkodtam, amit viszonylag nagyon is jó szemmel néz. Felkapott és bevitt a házba. Göndör haját úgy markoltam miközben vadul csókolózunk, mint valami korlátot a buszon. Bevitt egy szobába és letett az ágyra. Rám vetette magát én pedig önfeledten hagytam magam. Nem tudom, hogy a 2 pohár sör ennyire megütött volna, vagy ennyire akarom Harryt, de a zakója alatt bujdosó inget, eltéptem. Ezen kuncogott egy picit,  majd csigalassúsággal kezdte lecipzározni rólam a koktélruhám hátát. -Harry.-nyöszögtem, miközben a nyakamat csókolgatta. -Shh..Csak élvezd. Nem akarok semmi mást csak azt, hogy örökké emlékezz rá.-hallgattatott el.-Csak lazulj el. Zárj ki mindent magadból.-hangja nyugtató volt amitől ellazultam. *Harry* Hagyta, hogy apró testét kicsúsztassam a ruhából. Amint felfedtem a testét, ő eltakarta azt. Pánt nélküli melltartó és hozzá illő fehérnemű volt rajta. Gyönyörű, de Ő ezt nem hiszi el.-Ne! Gyönyörű vagy! Ne takard el magad.-suttogtam biztatóan. Nehezen, de elcsúsztatta a kezeit. Adtam egy puszit a szája sarkába aztán mentem a nyakára. Puszikkal hintettem be és mentem lejjebb, míg a combjaihoz nem értem. Ott megálltam és a belső combjára leheltem csókokat. Minden egyes csóknál összerezzent, aztán újra puszikat hagytam belsőcombján és belecsempésztem egy nyalást is, amire a lába megmozdult az élvezettől. Feljebb mentem a hasa aljához és ott is hagytam pár nyalást plusz puszit és mentem feljebb. A melle alatt megálltam. Háta alá csúsztattam a kezem és megkerestem a kikapcsolóját. Röpke pillanat alatt kikapcsoltam és lehúztam róla. Egyből eltakarta magát mire elmosolyodtam. -Ne takard el magad. Csodálatosan nézel ki és csodálatos is vagy! -Ha én csodálatos vagyok akkor te mi vagy?-mosolyodott el. -Én vagyok a legszerencsésebb ember aki a világon lehet!-zártam le. Magához vont és egy szenvedélyes csókot adott. Kezeit már nem rakta többször maga elé csak amikor a fehérneműjének az alsóját vettem le róla, de azt könnyen el is csúsztattam onnan. Hamarosan meztelen volt de (még) rajta volt a bugyi. Kitárulkozva feküdt előttem és hirtelen a nadrágom csatjával foglalatoskodott. Ügyetlenkedve de sikerült kicsatolnia. Lehúzta rólam a nadrágot én pedig lerúgtam magamról. Az ingem is a padlón hevert már. Ő fehérneműben én pedig boxerben és a zakómban voltunk. Becsúsztattam a bugyija két oldalába egy-egy ujjam és elkezdtem letolni róla. Mikor felfedtem teste teljes egészét, ő elfedte magát de gyönge mozdulattal eltoltam onnan a kezét. -Ez így nem fair! Rajtam már nincs semmi de rajtad, rajtad van a zakód és a boxerod. Elmosolyodtam és ledobtam magamról a zakóm és a boxeromat is lecsúsztattam. Lerúgtam és Lisához fordultam. -Kvittek vagyunk?-kacsintottam. -Kvittek.-mosolyodott el. **Lisa** Dudorodó férfiassága mérete igazán meglepett. Miután levette a boxert felém tornyosult és egy puszit adott a homlokomra. Végigpuszilta a testem és ott megállt. Nyugodt szemei engem is ellazítottak, de hirtelen egy vad szúrást éreztem. Figyelmeztetés nélkül tolta belém egy ujját. A fájdalom, a zsibbadás nem akart megszűnni. Tologatni kezdte majd mikor végre élvezetre fordult volna a rossz érzés, még egy ujját feltolta. Sikításomat egy csókkal elnyomta. Nyelve utat tört a számba majd az egész testemet végignyalta. Iszonyúan fájt, de jó volt. *Harry* Egyre csak lejjebb és lejjebb mentem, majd megálltam. Ujjaimat még mindig mozgattam, aztán hirtelen kihúztam és a nyelvemre váltottam. Tudtam, hogy még nem érzett ilyet, és mikor nyelvemet becsúsztattam, felnyögött. Elmosolyodtam, aztán mikor éreztem, hogy közel van abbahagytam. Nem így szeretném, hogy először elmenjen. -Készen állsz?-néztem fel rá.
Kimerülten bólintott, én pedig elfojtottam egy mosolyt. Férfiasságomat bepontosítottam és ajkaira egy fájdalomelterelő, szerelmes csókot nyomtam, ezzel elfojtva egy igencsak nagy sikítást. Hiába, mert amint a csók véget ért, kiszökött. Nem voltam vad, finoman és egyenletesen toltam be a méretem. Mikor már a sikítozások kis híján végére értünk, bent volt a teljes hossz. -Mozgasd, hogy ne fájjon ennyire..-sírt. Eleget tettem kérésének és aprókat löktem. Kihúztam, majd megláttam, hogy csupa vér. Picit ijedten néztem fel Lisára. -Nem baj, nyugi.-nyugtatgatott.-Csak próbáljuk meg gyorsabban.-kérlelt könnyes szemei mögül. Lepusziltam könnycseppjeit aztán visszatoltam és mozogni kezdtem. Pár perc múlva a fájdalma élvezetre fordult át. Mind ketten felkaptuk a fejünket, mikor a kilincs rázkódni kezdett, eztán Zayn hangját hallottuk káromkodni: "bassza meg, mindbe vannak!" Lisa újra felkiáltott, csak most a nevemmel. -Harryy!!-sipította. -Shhh.-csókoltam meg. Tudtam, hogy közel jár, de azt szerettem volna, hogy egyszerre menjünk el. Lisa egy óriásit sikított újra, mikor mind a ketten a csúcsra jutottunk. -Ahh Harry!-csattant fel. -Sh-h-h.-kimerülten huppantam le mellé, miután kidobtam a szennyezett gumit, ő pedig a mellkasomra feküdt. -Ez..ez hihetetlen volt.-sóhajtott. Elmosolyodtam, de a következő kérdésére fel is kuncogtam. -Mondd Harry, mi most szexeltünk? -Nem. Mi szeretkeztünk.-pusziltam meg a homlokát. -És mi a különbség? -Szexelni bárkivel, szeretkezni pedig csak azzal tudsz, akit szeretsz. -Aha..és..Te már szeretkeztél?-tette fel a várva-várt kérdést. -Nem.-vallottam be. -Szeretlek.-suttogta egy őszinte csókba. -Szeretlek.-suttogtam vissza. *** Rendbe hoztuk magunkat a szoba zuhanyzó részében és visszamentünk a többiekhez. -Hű, jó sokáig elvoltatok.-ujjongott Zayn. -Te csak kussolj!-zártam le. -Miért? Hozzátok is benyitottam?-próbálta elfojtani a nevetést. -Dehogyis.-felelt cinikusan Lis, mire kitört belőlünk a nevetés. -Bocsi.-szívott bele Zayn a cigijébe. *** -Cső!-lépett hozzánk Liam és egy pacsival köszöntünk egymásnak. -Csakhogy megérkeztél! Mizu?-pattogott Zayn. Liam érkezte nyugtalanított pedig nagyon jó haverom. Olyan jóban vannak Lissel és tudom, hogy nem a "Történelem Tudomány" miatt, hisz már nem is tanulnak, mert pár nap és nyári szünet van. **Lisa** Nyilván nem lepett meg, hogy a buliba Liam is hivatalos, sokkal inkább Harry hirtelen feszültsége volt a meglepő. Mikor nem figyeltek annyira, félrehívtam. - Mi a baj?-kérdeztem ijedten. -Semmi.-felelte átlagosan, amit az üvöltő zene mellett alig hallottam. -De, valami van. Mi az?-tudakoltam. -Semmi csak..-Liamre majd rám pillantott. Azt hitte észrevétlen, de kiszúrtam. -Féltékeny vagy?-kerekedett el a szemem. Hisz az előbb adtam neki a szüzességem, ami miatt még mindig nehézkesen tudok mozogni, mi oka van a féltékenységre?! -Nem, nem..vagyis. De.-vallotta be. -De miért? Vagy mire?-kérdezősködtem.
-Már nem is tanultok az egyetemen.-hajtotta le a fejét.
-De buta vagy!-nevettem fel.-Nyáron fogok Töriből vizsgázni, vagyis a jövő héten. És mivel Liam jó barátom megbeszéltük, hogy segít.
-Miért, megbuktál?-vette elő az aggodalmas énjét.
-Nem, ez szimpla vizsga, csak nem igazán értem.
-Oh, és most haragszol?!-mosolyogva nézett zöld íriszeivel a szemembe.
-Hogy is tudnék?-nevetve öleltem át.
Jó, hogy bárhol, bármikor megtudjuk a 'gondokat' beszélni. Visszamentünk a srácokhoz és egy újabb "ismeretlen" személyt fedeztem fel. Barnás-szőke haja pontosan be volt állítva és ez alól nézett ki kék szemeivel. Egy kis üvegpoharat szorongatott, majd legurította. Savanyú arcot vágott aztán visszamerült a beszélgetésbe, nevetésbe.
-Mindjárt jövök!-suttogtam Harrynek, hogy csak Ő hallja.
-Hova mész?-kérdezte rögtön.
-Pár perc és itt vagyok.-mosolyogva adtam az arcára egy puszit, aztán elszökdécseltem a gangra, a telefonját nyomkodó Liamhez.
-Öhmm, zavarok?-kérdeztem.
Lepetten felnézett és elmosolyodott.
-Sose zavarsz.
-Akkor jó.-mosolyogtam vissza.-Baj van?-hajoltam közel hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem a sötétben.
-Nincs, nincs.-vágta rá.
-Akkora a baj, hogy nem akarod elmondani?-furkálódtam.
-Nem, dehogy.
-Akkor csak van valami. Nem jó a buli, vagy mi?-ültem le mellé.
-Hát, elég unalmas az agyonivott, szétszórt lányokat nézni.-röhögött fel.
-Az biztos. Akárhová nézek ismeretlen, "minden este mással vagyok" feelingű lányokat látok öt percenként mással.-nevettük el magunkat.
-Császtok! Te is ismered Nem Tomlinsont, Liam?-toppant oda hozzánk Louis.
Liam értetlenül nézett.
-Louis! A te neved Tomlinson! Az enyém pedig Lisa! Érted?! Te vagy Louis Tomlinson!-fogtam a fejemet, mire Liam felröhögött.
-Jaa..Tényleg!-lepődött meg aztán ő is elnevette magát.
Nekünk már a szemünk viszketett a nevetéstől aztán Louis újra felszólalt.
-Jó, szóval akkor én vagyok Louis..Louis Tomlinson te pedig L. Igaz?
-Igen.-mosolyogtam.
-Csúcs, na megyek mert megismerkedtem egy aranyos lánnyal. Sziasztok!-köszönt el. Intettünk neki majd újra Liamhez fordultam.
-Na? Akkor tényleg nincs baj?-kérdeztem kedvesen.
-Tényleg.-felelte.
-És, ha lesz, azt ki tudja meg először?-kérdeztem szórakozottan.
-Először én, aztán te.-nevettük el magunkat ismét.
-Szupi.
Pár pillanatra elnéztem Harry felé és a gyomrom görcsbe rándult, ahogy láttam, hogy Keyla rajta csimpaszkodik. Liam követte a pillantásom, aztán nyugtatóan átölelt.
-Nyugi, Key mindig Hazzon lóg. Olyanok, mint valami furcsa kapcsolatban élő tesók. Hazz nem nyúlna úgy hozzá amúgy sem.
-Na és Keyla?-aggodalmaskodtam, miközben kidörzsöltem a szememből a könnycseppeket, mielőtt kiszöktek volna.
-Keyla mindig is szerette Harryt de nem volna képes lefeküdni vele. Főleg, hogy Harrynek barátnője van.
-És volt már köztük valami, valaha?-fárasztottam le Liamet a kérdéseimmel.
Kevés habozás után megszólalt.
-Nem tudom.-hazudott.
-Kérlek Liam.
-Annak már amúgy sincs jelentősége.
-De nekem van.-feleltem.
-De nem csaphatsz balhét!-hangja fenyegetőnek tűnt, mintsem kérésnek. Megráztam a fejem jelezve, hogy nem.
-Általában a bulikon, elcsattan egy-egy csók, de semmi jelentősége.
-Micsoda?-sipítottam.
-Nyugalom, Hazz nem hagyná magát, hogy most megcsókolja Keyla. Nagyon szeret téged. Tudom. Nincs miért félned.
-De már egyszer megcsalt.-hangom sírósnak hangzott de megpróbáltam nyugodt maradni.
-Azóta eltelt két hónap. És két hónap, igenis elég ahhoz, hogy valakibe beleszeress úgy, hogy ne akarj neki semmiképp fájdalmat okozni.-hangja tapasztaltnak tűnt. Tudtam, hogy Sophiara, a volt barátnőjére gondol. Félresöpörtem a saját érzelmeim ugyanis beláttam, hogy tényleg nincs mért aggódnom, és átöleltem Liamet.
-Még mindig nem békültetek ki?-kérdeztem szomorúan.
-Nem. És nem is biztos, hogy fogunk. Nagyon megbántottam.
-Minden rendben lesz, hidd el!
-Nem hinném. Most is itt van a bulin, és kerül.
-Vaagy...bent gubbaszt egy szobába és bujkál, nehogy összetalálkozzatok.
-Így se-úgy se akar találkozni.
-Mert fél, hogy elsírja magát. Szerintem keresd meg és beszélj vele! Rossz nem sülhet ki belőle.-simogattam meg a hátát és fél szemmel láttam, hogy Harry már vagy 2 perce minket vizslat. Tuti azon gondolkozik, hogy beleavatkozzon-e és elhívjon Liam közeléből, vagy sem.
-Jó, megpróbálom. Remélem rendbe jön minden.-mosolygott.
-Szorítok!-reményteljesen csuriba zártam két ujjam és mutattam Liam felé. Elnevette magát, odajött és arcon puszilt. Még mindig figyeltem fél szemmel Harryt és láttam, hogy megindul de Niall visszahúzza. Ezt a percet megköszöntem neki.
Bátorítóan Liamre mosolyogtam, aki lassacskán el is tűnt a tömegben.
Pár pillanat múlva Harry állt előttem. Kérdőn néztem rá, mivel idegesnek tűnt.
-Baj van?-néztem fel rá.
-Mit akar Liam?-kérdezte dühösen.
-Én jöttem ide hozzá, és csak azért adott puszit mert felbátorítottam, hogy menjen és beszéljen Sophival.-próbáltam lenyugtatni.
-De ak...
-Harry nyugodj le! Nincs és nem is lesz köztünk semmi Liammel! Soha! Nincs miért féltékenykedned. Nem szeretek úgy rajtad kívül senki mást! Fogd fel!-törtem ki.
-Bocsánat.
Hülyén néztem rá. 
-Miért kérsz bocsánatot?-húztam fel féloldalasan a szemöldököm.
-Keyla miatt. Tudom, hogy téged is bánt.
-Nem bánt.
-Komolyan?-lepődött meg.
-Komolyan.-csuklott el a hangom.
-Akkor miért sírsz mindjárt?-mosolyodott el.
-Nem sírok..-töröltem le a szemem.
Karjaiba zárt.
-Sosem adtál okot, hogy féltékeny legyek és még is az vagyok, amit nem is titkolok valami jól. Én adtam- hajtotta le fejét -és mégis megbízol bennem. Kérlek ne haragudj azért ami múltkor történt. Hülye voltam, és már százszor megbántam, hogy bántottalak. Nem is tudom, hogy lehettem olyan hülye, hogy olyat tettem. De az jobban elgondolkodtat, te hogy tudsz bennem még a félrelépésem után is gondatlanul bízni, főleg hogy Key is rajtam mászkál.
-Én többet bántottalak téged, mint te azt gondolod. Hónapokig hazudtam az érzéseimről, taszítottalak és mindennek lehordtalak a szemedben. Undorom van.-halkultam el.
-Csak így tudtad magad megvédeni.. Vagyis.. Inkább magad és Nathant. És igaz rossz volt, de nem voltunk együtt. Én pedig akkor bántottalak amikor már együtt voltunk, és ezért, ha kell le is térdelek csak ne haragudj. Tudom, hogy nem felejtetted még el és nem is igazán fogod. Épp ezért kérlek, hogy mondd el, hogy tudsz bennem bízni?
-Mindent megadsz, pusztán a jelenléteddel. Megtisztelsz azzal, hogy elsőként lehetek a valódi szerelmed. Odafigyelsz rám. Bízol bennem. Szeretlek és te is. Mi lehetne ennél több ok arra, hogy megbízzak benned? Igaz, egyszer félreléptél de nem gondolkodtál. Vannak rossz dolgaid de kit zavar? Mindig segítesz a rossz napokon, és teljessé teszed a boldogtalan perceim. Számomra te vagy a boldogság.-dőlt ki belőlem a vallomás.
-És ez soha nem fog változni, még akkor sem, ha már nem fogsz szeretni!-mondta.
-Mindig szeretni foglak!-csókoltam meg.

Nos mára ennyi jutott..:) Ha tetszik a blog, iratkozzatok fel és írjatok megjegyzést!:) ♥