17.FEJEZET

Sziasztok! Ez a rész rövid lesz és egy picit unalmas is szerintem de csak mert a 18. részre már mindent kitaláltam. :D De attól még jó olvasást és IRATKOZZATOK fell!!:)<3

**Lisa**
-Harryyyyy! Nem tudok mit felvenni!-nyafogtam.
-Miért nem?-lépett ki a fürdőszobámból.
-Ez a koktél ruha túl rövid. Ez túl csicsás. Ez tetszik, de mellkidobós. Ahjj.!-hisztiztem, amitől Harry láthatóan ki volt.
-Ez egyáltalán nem rövid! Ez nem csi...na jó ez tényleg kurvás, de nekem felvehetnéd egyszer..-jelent meg a szívdöglesztően perverz mosolya én pedig szemetforgatva figyeltem tovább.
-Nem fogom fel venni!-utasítottam el.
-Szerintem próbáld fel mind a hármat és úgy meg tudom mondani.-mosolygott.
-Jó.-rikácsolásomban észre sem vettem, milyen formájú csellel vett rá, hogy felvegyem azt a ribis ruhát.
Épp sétáltam volna be a fürdőbe a ruhákkal amikor megfordultam.
-Jó csel!-dobtam vissza a kurvás ruhát amit Harry egy hangos kacajjal porolt le magáról.
***
-Mondtam, hogy rövid!-sétáltam ki Harryhez akinek csaknem leesett az álla. Nem csak rövid, de még szűk is.
-Fordulj meg egy picit, mert így nem látom.-mondogatta. Megfordultam és fél szemmel hátra pillantottam. Harry épp lehajolt, hogy jobban szemügyre vehesse..nem a ruhát. Köhintettem egyet mire felkapta a fejét és megint ravaszul mosolygott.
-Picit rövid. De csinos!-nyugtatgatott.
***
-Na és ez? Kint van belőle a cicim.-takargattam magam.
-Előttem nem kell takargatnod magad. Nem biztos,hogy le foglak támadni.-kacsintott.-És nincs kint belőle semmid!-biztosított.
-Tuti?-kérdeztem.
-Igen. Ha kint lenne azt elmondanám, ugyanis nem akarok minden faszfejt leütni rólad! Te az enyém vagy.-jeletette ki magabiztosan én pedig bizonytalanul és félénken, de az ölébe ültem. Eddig csak a csók és az ölelés volt amit megtettem, most pedig egyenesen a combjaira huppantam.
-Hmm. Ezt máskor is megtehetnéd!-csínnyal tele mosolygott.
Elpirultam.
-Előttem ne légy zavarba! Nem kell félned, zavarba vagy visszahúzódónak lenned. Legyél önmagad! Szeretlek és elfogadlak olyannak amilyen vagy!-szeret.
-Én is szeretlek!-mondtam és még mindig bizonytalanul, de merészebben, szembe fordultam vele, megcsókoltam és göndör fürtjeibe túrtam, lábaimat pedig köré kulcsoltam. Morgott egyett a váratlan mozdulatfolyamatomon. Belemosolyogtam a csókunkba és egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Nyelveink vad táncot jártak. Harry lefektetett az ágyra és nyakamat kezdte csókolgatni. El sem hittem, mekkora önbizalom jött fel bennem Harry szavaitól. Már az ingjét gomboltam ki, mikor rezgett a telefonja. Ébresztője volt, hogy indulni kéne.
-A picsába!-mosolyodott el és kinyomta az ébresztést. Felhúzott az ágyról és én is mosolyogni kezdtem.
-Akkor ez a ruha maradjon?-kérdeztem csintalanul mire magához vont.
-Felőlem egy szál bugyiban is jöhetnél, mindenhogy gyönyörű vagy!
Átöleltem, anyunak csak beköszöntünk ő pedig vissza, majd elindultunk a bulira.

Mondtam, hogy rövid lesz.:) Na de kérlek iratkozzatok fel!!!:)) Nagyon sokat jelent..komolyan.://<3

16.FEJEZET

Lisával elhatároztuk, hogy elmegyünk egy állatkertbe.
-Indulhatunk?-kérdeztem a lányt csodálva.
-Aha csak..á!-kiáltott fel, ugyanis elbotlott a saját lábába.
Elkaptam és jót mosolyogtunk bravúros mozdulatán.
***
-Nézd Harry milyen szép!-épp egy Sárga Pitont csodált. Fura, az eddigi lányok akikkel találkoztam azok csak egy kígyót szerettek, és most nem a hüllőre gondolok.
-És az mit csinál?-tudakodtam egy másik kígyót fürkészve.
-Fúj! Blah. Az épp..azt hiszem a vacsoráját fojtogatja.-kapta a szája elé a kezét undorodva.
-Na jó menjünk, nézzük meg a zsiráfokat!-ajánlottam fel, ő pedig egyből bólintott.
***
-Visszaköpte a kezembe a levelet!-nevette el magát Lisa. Én is kinevettem és elmentünk kezet mosni.

-Figyelem! Az állatkert egy óra múlva zár! Kérünk mindenkit ügyeljen a tisztaságra! Ne dobálják szét az állatok ételét és ne bántsák őket! Köszönjük!
A Kérünk mindenkit szöveget óránként leszavalták de az, hogy egy óra múlva zárnak, felkeltette a figyelmünk Lisával ugyanis nyitás után pár perccel érkeztünk meg, most pedig zárni készülnek.
-Mennyi az idő Harry?-nézett fel rám a lány.
-Negyed nyolc.-feleltem csodálkozva. Fél tíz óta itt vagyunk.
-Szóval nagyjából 10 órája itt vagyunk?! Igaz?-mind ketten elcsodálkoztunk.
-Igen.
***
-Csodás nap volt!-csókolt meg a jobb lábát felhúzva. Átöleltem és a fülébe súgtam:
-Minden csodás, ha boldognak látlak!
Szorosan megölelt és egy újabb csókot adott. Jó boldognak látni.
***
Hogy továbbá is jó nap legyen, Lisa szólt Britannynak, hogy kiülünk a kertbe, hogy együtt zárjuk ezt a gondatlan napot.
**Lisa**
-Persze, menjetek csak! A heverők kint vannak, szerintem egy picit beporosodtak, ha kell töröljétek le, de a hintaágy is ott van. Csak tegyétek rá a szivacsokat!-mosolygott anya miközben lenézett az összekulcsolt kezünkre Harryvel. Olyasféle "de aranyosak vagytok ezzel a kamasz-szerelemmel" nézéssel bámult ránk.
-Oké.-mosolyogtunk rá anyára és kimentünk a kertbe.
A hintaágy mellett döntöttünk.
***
*Harry*
-Olyan szépek a csillagok!-sóhajtott fel és a mellkasomra dőlt.
-Nem szebbek mint te!-feleltem és átkaroltam a vállát. Szorosan hozzám bújt majd egyszerre felkiáltottunk.
-Hullócsillag! Kívánj!
A kívánságom az volt, hogy soha ne legyen vége.
Becsukta a szemét és úgy kívánt.
-Csókoljon meg!-suttogta, azt hiszem nem tudta, hogy hallom.
Elmosolyodtam kívánságán, de tudatlanul megkérdeztem:
-Mit kívántál?
-Ha elmondom nem fog teljes..-belé fojtottam a szót egy szenvedélyes csókkal. Azt hiszem ez volt az eddigi legérzelmesebb.
-Valóra vált?-mosolyodtam el.
-Tutira gondolatolvasó vagy..-nevette el magát.
-Te nem vagy halk.-mosolyogtam és egy puszit nyomtam homlokára.
***
Már két órája kint libegtünk a hintaágyban és szuszogásra lettem figyelmes, miközben azon gondolkodtam, hogy mégis mennyi csók csattant ma el és milyen jó ez a nap. Lenéztem a mellkasomra és a szundikáló Lisát pillantottam meg. Rádöntöttem a fejem a fejére és hamarosan én is elaludtam. Minden erőmmel azon voltam, hogy betakargassam az ingemmel és a kezemmel, nehogy fázzon. Szerencsére a mai időjárás a múlt hét ellentéte volt. A Nap egész nap ragyogott és este is 15° felett volt, de attól még féltettem. Be sem mentünk. Nem akartam felkelteni, szóval kint aludtunk.
***
Reggel egy takaró fedte testünket. Hamarabb felkeltem mint Lisa de, hogy ne keltsem fel, az ölembe vettem és felvittem a szobájába, betakargattam és hagytam pihenni. Bementem az anyukájához, aki már az ebédet fűszerezte meg.
-Jó reggelt Mrs.Johnson.-üdvözöltem.
-Jó reggelt Harry! Milyen volt a tegnapi nap? Éjszaka kimentem betakargatni titeket, mert egy picit hűvös volt. Olyan aranyosak voltatok. Le is fényképeztem. Megnézed az eddigi képeiteket?-lelkesedett.
-Persze!-mondtam és láttam, hogy előhúzza az egyik fiókból a fényképezőt.
Jó sok lesifotót csinált L anyukája, és mind aranyos lett. A kedvencem az egy olyan kép ami tegnap készült, valószínüleg az anyukája lesifotóskodott, mivel ez az a kép amin épp List csókolom meg, a kívánságára.
-Neked melyik a kedvenced?-pillantott fel rám mosolyogva Lisa.
Az anyukája már eltűnt, valószínü azért ment el mert Ő észrevette List.
-Ez.-mutattam a képernyőre.
-Mutasd!-ugrándozott a vállam felett. Mulatozva a lányon, feléfordítottam a műszert.
-Köszönöm.-mosolygott majd a lapozó gombot kezdte nyomogatni.-Nekeeem....Ez!-felém fordította a gépet és egy másik tegnapi képet mutatott. Épp a homlokát puszilom meg álmába.
Csörgött a telefonom.
-Haló?-vettem fel.
-Csá Hazz. Akkor ma számíthatunk rád és a barátnődre a bulin?-szólt bele Zayn.
-Uu.. Bassza meg! Teljesen elfelejtettük, de megyünk, persze!-kaptam a fejemhez.
-Haha. Rendben. Este 8. Cső.
-Csá.
**Lisa**
-Ki volt az?-kérdeztem miután letette a telefont.
-Zayn. A ma esti buli.
Elhúztam a szám amit Harry észrevett és elmosolyodott.
-Nyugi, minden rendben lesz.
-De.. A bulikban mindig vannak picsák akik csak téged szemelnek ki maguknak..-böktem ki, azt ami igazán zavart.
-De lesz ott egy lány aki nem picsa,és csak rá figyelek..mindig!-célozgatott.
Felálltam a kanapéról, a fényképezőt letettem és odamentem Harryhez megcsókolni. A csókunkból egy oriási borulás lett, amit természetesen én okoztam a nagy felindulásommal. Harry megpróbálta kettőnket egyensúlyban tartani, de csak nagyobbat estünk. Nevetni kezdtünk, majd Harry felhúzott.

15.FEJEZET

 Heyhoo emberek.!:) Immáron 2 (!!) feliratkozóm van..:D Nem nagy szám, de amilyen pocsékul írok, nekem ez is nagy meglepetés..:D Természetesen örülnék neki, hogy az aki olvassa a blogot, feliratkozna rá. Felhívom a figyelmeteket-semmi flegmázás,csak mondom-, hogy a követés és a feliratkozás nem ugyan az..:) Kérlek, iratkozzatok fel. Nagy boldogságot hozna.:)

Yaaa és a 14.FEJEZET frissítve lett, ugyanis a telefonom nem írta be teljesen, a végét levágta a résznek, ígyhát most, hogy gépen vagyok, újra megírtam és frissítettem nektek!:) Olvassátok el, ha érdekel.^^

Elveszi tőlem. Se szó se beszéd, vele megy és engem pedig itt hagy. Egy csókot sem kapok. Az érzés rosszabb mint bármikor. Hirtelen egy szúrást érezek a mellkasomban. Csak fájdalmat érzek, a nyoma nyomban beforr a mellkasomnál. Megfordulok és megint megkapom a szúrást. Legnagyobb döbbenetemre Lisa kezében van a tőr, csupa véresen.
-Miért teszed ezt Lisa? Azt mondtad szeretsz és nem hagysz el.-suttogom térdre rogyva a következő szúrásnál.
-Te pedig azt mondtad bízhatok benned de te megcsaltál. Tudod, egy lány sosem felejt! Remélem neked is épp annyira édes a bosszúm mint nekem!-mondja gonosz vigyorral, és átkarolva Liamet elmennek.
***
Erre a rémes álomra ébredek és menten Lisát kezdem keresni, de rá kell jönnöm, hogy nincs velem. Csak ezen,  furcsa álmon gondolkozom. Vajon Lisa tényleg képes lenne itt hagyni, bántani és bosszút forralni ellenem? Nyilván nem. De mégis miért Liam volt a srác?
***
Este nyolc van és nemsokára Lisáért kell mennem. Ideges vagyok, talán jobban mint kéne.. Bár az is lehet, hogy nem is kéne idegesnek lennem. Mindenesetre most nem fogok vele maradni mert félek, bántanám. Akkora düh, zavarodottság és ingerültség dúl belülről, hogy ha makacskodna vagy önfejűsködne, biztos valami rossz történne. Megesett már párszor csak akkor nem a szerelem volt az oka, hanem az ellenkezője.
***
Már vagy öt perce várom Lisát de sehol. Azon gondolkozom, bemegyek de nem akarok rosszul cselekedni megint.
Mikor látom, hogy egy lány elhagyja a boltot felkapom a fejem és megpillantom az apró lánykát ott bukdácsolni-szökdécselni egy másik csaj mellett. Öleléssel elköszönnek majd Lis sietősre veszi a dolgot és csaknem ideszökken az autóhoz.
-Szia.-köszön halkan és egy puszit lehel a szám sarkába amitől picit le is nyugszok.
-Milyen napod volt?-kérdeztem.
-Hosszú, de eltelt.-rántott vállat, mire mindent-részletesen-mert-ez-nem-elég pillantással pillantottam le rá. Épp bekanyarodtunk egy utcán amikor nagy levegőt vett és hihetetlen lassan, akadozva kifújta azt.-Ma jött egy új lány megfigyelésre, Jenna. Baromi idegesítő, hisztis és béna de a főnök még is felvette. Egy könyvet nem tud tisztességesen eladni. A munkaruhát nem hajlandó felvenni, inkább seggszoknyában flangál fel-s-alá. Aztán Josh megörült, hogy végre megyek dolgozni de mégis került egész nap. Most már boldog vagy?-mosolyodik el. Tudja, hogy nem érem be egy "hosszú de eltelt"-el, inkább elmeséli mi volt. Jennán viszont felhúztam a szemöldököm. Picsaszoknya,hiszti, idegesítő személyiség. Nem akarom elhinni, de én az 'én' Jennámra gondolok. És ha igazam van, akkor azért ment oda, mert tudja, hogy Lisa ott dolgozik. De mégis honnan tudja ezeket a dolgokat?
-És, te miért vagy ilyen feszült?-kérdezi elhaló hangon.
-Rosszat álmodtam.-amint kimondom mind ketten elnevetjük magunkat.
-És mit?-kérdezi.
-Mindegy.-vágom rá.
-Naa.-erősködik.
-Mind-egy.-tagolom el neki.
-Jó. De egy utolsó kérdést szabad?-néz rám boci szemekkel mire elfordulok.-Velem álmodtál?-kérdezi.
-Igen.-felelek feldúltan.
-És mit?-tudom, hogy nem fog békén hagyni, szóval inkább elmondom, mert a végén tényleg ideges leszek.
-Bosszúból elhagytál és megszurkáltál.-nevetem el magam mérgesen.
-Micsoda?-kerekedik el a szeme.
Nem mondom neki a további részleteket inkább hagyom, hogy ezt a keveset feldolgozza, hisz neki ez a nagy dolog nekem pedig az, hogy Liammel ment el. -De ez csak egy hülye álom.
-De ugye tudod, hogy nem hagynálak el?! Hisz tegnap megmondtam! De erről inkább ne is beszéljünk!-rázza meg fájdalmasan a fejét én pedig leállok előttük és állánál fogva felemelem a kobakját. Lágy-szenvedélyes csókot adok neki és kinyitom a kocsiajtót, hogy mehessen a házba én pedig vezessek hazafelé a holdfényes úton. Kérőn néz, hogy menjek vele.
-Gyere be velem! Kérlek!-susogja.
-Haza kell mennem.-mondom és közben szomorkás arcát fürkészem.
-De holnap úgy sincs dolgom. Itt tudnál aludni. Kérlek.-könyörögve néz rám.
-Miért nincs holnap dolgod?-teszem fel az elterelő kérdést, bár tényleg kíváncsi vagyok.
-Mert úgy alakult, hogy holnap nagytakarítás lesz a könyveknél és azt nem mi végezzük el. Tehát a holnapom szabad. De te nem maradsz itt.-biggyeszti le a száját, megjátszva a majdnem sírás-t. Elmosolyodom és megcsókolom.
-Akkor bejössz?-görbül fel a szája.
-De akkor kapcsold ki a vekkert.-erre elmosolyodott. Olyan gyönyörűen, ahogy még eddig komolyan nem láttam.
***
Épp fürdeni készül..
**Lisa**
Nem szeretnék elmenni Harry közelségével fürdeni. Pontosabban..minden álmom, hogy ne kelljen szégyenlősnek lennem előtte, de nem megy.
-Elfordulok, ha kell.-kuncogta Harry.
-Nem kell.-mondtam.
-Komolyan?-kérdezte cinikusan és felhúzta bal szemöldökét.
-Nem. Kérlek fordulj el.-sajnálva ejtettem ki a szavakat ő pedig újra felkuncogott és hátat fordított.
Ledobtam magamról a farmerom és a pólóm amit nagyjából össze is hajtogattam, majd gyorsba magamra tekertem a törölközőm és besiettem a fürdőszobámba, miközben kiszóltam Harrynek, hogy visszafordulhat.
Pár perc múlva egy topban és egy alvós rövidnadrágban csoszogtam a fürdőszobából a szobámba. Oldalra billentett fejjel próbáltam megfejteni mit csinál/kutat Harry a fiókomban. Mire felfogtam, egy perverz mosollyal fordult hátra.
-Ez a kedvencem.-perverz vigyora nem múlik. Szemügyre veszem a kezében tartott darabot. Egy csipkés, piros-rózsaszín fehérnemű alsómat szorongatja. Belemegyek a játékba és zavarodottság helyett rávetődök a hátára. Szórakozottan az ágyra lök majd onnan a földre gurulunk. Nevetgélünk pár sort miközben Harry pont fekvőtámasz tartásba tartja meg felettem magát, nehogy rám zuhanjon. Ledobja magáról a felsőjét, én pedig akaratlanul is végigvontatom pár ujjamat, kidolgozott felsőtestén, amin ő csak halkan kuncog. Fekvőtámaszozásba kezd, és amikor leér hozzám, egy puszit nyom az arcom-, orrom-, homlokom- és számra. 10 után lefekszik mellém és egymásra nézve vigyorogni kezdünk. Arca ismét a perverz vigyort veszi fel én pedig figyelem, ahogy előhúzza maga mellől azt az alsóneműmet.
-Ahhjj.-nevetek fel és kitépem a kezéből.
Vigyora változatlanul tökéletes, és perverz marad.
-Én szívesen megnézem rajtad ezt a bugyit.-kacsint rám.
-Én is rajtad.-kacsintok vissza. Mire mind ketten felfogjuk mit mondtam, kitör belőlünk a nevetés.
-Ha felveszed a hozzá illő melltartót akkor felveszem a bugyit.-ajánlja fel nevetve.
-Oké. Felveszem de úgy, hogy lesz felette ruha.
-Nem jók a bizniszeid.-csókol homlokon.
***
-Mindenképp fel kell vennem azt a csipkés izét?-néz rám ártatlanul.
-Ha te is én is.
*Harry*
Nekem több kell. Az előbb láttam fehérneműbe, ugyanis mikor nem figyelt, hanem a farmerét dobta le magáról, én meglestem. Csodálatos.
-Nem éri meg.. Valami izgalmasabb kell.-mosolyodok el.
-Mit találtál ki?-fogja meg a fejét. Valószínű, hogy látta a fejemen a ravaszságot.
-Ha megpuszilod a hasam, felveszem.-kacsintok.
**Lisa**
Könnyedén mondtam volna, hogy rendben de nem akartam, hogy megtegye. Inkább megpuszilom csak úgy, de nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, akármilyen vicces is lenne.
-Átgondolom.-teszem fel a mutató ujjam miközben azon töprengek megszívassam-e. Körülbelül úgy érzem magam, mint valami tinédzser Felelsz-vagy-Mersz? közben.
Eldöntöttem.
-Rendben. De akkor tényleg felveszed!-mondom neki, kislányos csellel a hangomban.
***
A bugyiban vánszorog ki a fürdőmből, de a boxert magán hagyta. Tehát nem tartja be. De ez nem is baj, ugyanis amint kijött a szemem megakadt a férfiasságán és természetesen a fehérneműt is szemügyre vettem és valamennyicskére azt is elfelejtettem ki vagyok.
Bambulásomból Harry zökkent ki, hangos hahotázásával.
-Be kell vallanom, Te vagy az egyetlen aki zavarba hozott eddig azzal, hogy a férfiasságomat bámulja. Bár igazán élvezem, egy női alsóneműbe ez azért egy picit zavarba ejtő.-neveti el magát mire totál zavarba jövök. Oda sétál hozzám-immáron a fehérneműm nélkül- és szorosan átkarol, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.
-Kérem a puszim.-mosolyog csábosan.
Csupasz felsőtestét fürkészve, egy gyönge puszit lehelek jobb alsó kockájára, amit halk morgással és libabőrrel jutalmaz.
Ismét helyet foglalunk a földön, csak most a mellkasán fekszek, és így is alszunk el.

Feliratkozni még mindig ér^^:)

14.FEJEZET.

Ott állt előttem én pedig meg sem moccantam.
-Bemehetek?-kérdezte nyájasan.
-Ömm. Nem.-mondtam.
-Mi?-kerekedett el a szeme.
-Mert aludni készültem.
-Van jobb dolog is az alváson kívül, ilyen későn.-mosolygott...pontosabban enyelgett.
-Az álmodás. Na menj haza!-mondtam picit bunkón.
Egy másodperc alatt a számra tapadt én pedig először gondolkozás nélkül letéptem magamról, másodjára pedig berántottam az ajtón. Egyenesen a nappaliba mentünk és ott letettem a kanapéra. Ledobta a ruháit magáról és rólam is lerángatta a boxerem. Megtörtént az amit alapból nem, de Lisa végett sem szerettem volna megtenni. Lefeküdtem Jennával. Azt, hogy hogy tudtam megtenni és ezek után, hogy fogok Lis szemébe nézni azt nem tudom.
-Hát ez jó volt, nem?-kérdezte.
-Nem Jenna! Nem volt jó! Kitől tudtad meg, hol lakom?-kérdeztem idegesen.
-Eddig is tudtam te butus.
-Nem! Te úgy tudtad, már elköltöztem. Kitől tudtad meg, hogy még itt lakok?
-Magán ügy.-húzta be a nyakát.
-Igen Jenna! Az én magán ügyem! Kitől tudtad meg?-kiabáltam. Nem érkezett válasz.
-Válaszolj!-ordítottam rá.
-Te semmit nem változtál.-jelentette ki flegmán.
-Ne játszd a hülyét! Mondd el, hogy ki mondta el, hogy itt lakom!
-Nathan.
-Pfuu. Rendben. Most menj haza és ne lássalak többször!-kiabáltam. Össze szedegettem a cuccait és kidobtam az ajtómon majd utána küldtem Őt is. Csapkodva elment én pedig belevertem egyet a falba, ami menten be is horpadt. Hogy lehettem ilyen hülye?
*Jenna szemszöge*
Tudom jól, hogy van egy barátnője de Ő nem lehet szerelmes. Harry nem ilyen. Mikor velem volt együtt, akkor is lefeküdt mással, csak akkor napközbe, este pedig velem. Most pedig kiakad egy kis szextől. Rá sem ismertem. A címét, hogy még mindig itt lakik, Zayntől tudtam meg még mielőtt lefeküdtünk volna.
Azért jöttem vissza Harryhez, mert hiányzik.
*Harry*
Egész éjszaka nem aludtam. Hívtam mindenkit, hogy jöjjön el, de mindenki aludt, amit nem csodálok ugyanis hajnal 3óra van. Az utolsó próbálkozás Zayn volt.
-Halló?-vette fel, meglepően éberen.
-Rosszkor hívok haver?-kérdeztem nevetve.
-Nem, most nincs akció.-nevette el magát.-Csak nem tudok aludni.
-Szuper! Akkor gyere át!-mondtam mire mondott valami 'oké 5 perc' félét, amit a rossz vétel végett nem hallottam, és letette.
Pár perc múlva csengettek is.
-Kösz, hogy átjöttél haver.-nevettem el magam, de Zayn rájött, hogy valami baj van.
-Mi a szitu?-kérdezte.
-Jenna! Fél órája ment el körülbelül.-mondtam.
-Ugye nem..?
-De. És most nem tudom mit csináljak.
-Sajnálom Hazz.-mondta szemet lesütve.
-Mit?-kérdeztem rögtön.
-Én mondtam el neki, hogy te még itt laksz. Esküszöm nem akartam, nem is gondoltam volna, hogy azok után, ahogy dobtad, Ő még visszajön, hogy lefeküdjön veled.-látszott rajta, hogy véletlen volt. És, ha nem Zayn mondja el, akkor más teszi meg.
-Mindegy..de várjunk csak! Nekem azt mondta Nathan mondta el. Róla is beszéltél neki?-kérdeztem gyanakodva.
-Nem. Szóba se jött.-mondta őszintén. Picit elgondolkodtam szóval nem hallottam a további beszédét.-De most mit fogsz tenni? Mi lesz Lisával?-kérdezte.
-Hmm..?-kérdeztem vissza.
-Lisa. Mi lesz vele?-tettr fel újra a kérdést.
-Passz. Majd oda állok elé és megbeszéljük. Aztán pedig lesz ami lesz. Hisz ő is csak egy lány.- ahogy kimondtam, a hazugságbombám arcon csapott de Zayn valamennyire elhitte, hogy Lisa sem több egy lánynál sem. Legalább is neki.
-Értem.
Még benyomtunk pár sört plusz megnéztük a Halálos Iramban 6-ot, amit már mind a ketten legalább 20x láttunk aztán hajnali 5-6 óra fele kidőltünk. Zayn nem ment haza, mert hogy ittas volt, így-hát a vendéglőbe feküdt le az ágyra és a földre egyaránt. Körülbelül így tettem én is a szobámban. Mikor felkeltem (délután 2) Zayn már elment nekem pedig már 1 üzenetem és 2 nem fogadottam volt Lisától. Összekaptam magam és félve elindultam a kocsival hozzájuk.
**Lisa**
Harry tegnap óta nem jelentkezett. Nem akartam rá tapadni csak hiányzott az ölelése. Amikor csengetést hallottam egyből szaladtam, azt remélve, hogy ő az, és az imám meghallgattatott. Ő állt az ajtóm előtt kissé lehajtott fejjel és ernyedt testtel. Bűnbánóan nézett rám mint valami kisfiú az anyukájára amikor valami rosszat tett.
-Szia apró lány.-amikor kimondta, hogy apró lány kicsit meglepődtem. Oly' rég nem mondta rám ezt épp' ezért rossz volt az előérzetem.
*Harry*
Arra gondoltam,hogy ha most vége mindennek, akkor a teljes becenevén szólítsam, hogy ha más ezt mondja neki apróság, apró lányka, pici... akkor én jussak az eszébe.
-Szia Harry!-ölelt meg zavartan.-Baj van? Mi történt? Bántott valaki?-picit elhallgatott majd elmosolyodott.-Bántottál valakit?-erre akaratlanul is felnevettem.
Már a szobájában voltunk mikor bekattintotta a zárat és újra kérdezésnek látott.
-Szóval bántottál valakit, vagy mi?-húzta fel kíváncsian a szemöldökét.
-Bántottam..illetve bántani fogok valakit de lelkileg. És.. És egyáltalán nem így akartam.
**Lisa**
Mindenen kattogott az agyam. Minden lehetőséges előpattant az agyamban..kivéve egyet.
-Megcsaltalak Lisa.-amint kimondta összeomlottam. Fizikailag is és lelkileg is. Miért? Csak ez a kérdés jött a számra majd rekedtes hangon ki is csúsztattam.
-Miért?-amint szóhoz láttam,  könnyeim is kiszabadultak a szemeim rabságából.
-Ne sírj.-vigasztalgatott.
-Nem felelek meg? Akkor mért nem szakítasz? Éretlen lennék? Vagy esetleg az a baj, hogy...Hogy én nem feküdtem le veled!? Igaz? Ez volt a baj. Sajnálom Harry, hogy nem elégítelek illetve nem elégítettelek ki. Nem álltam rá készen. De miért pont a megcsalás? Miért? Hisz.. Azt hittem szeretsz.-hangom elhalkult.-Tudom, hogy ez az én hibám. Én nem jártam a te kedvedben..én nem néztem a te érdeked. De mit is gondoltam? Majd pont az én buta, ügyetlen, csúf, ramazuris életű jókislány formám kellene egy tökéletes, bajkeverő, nőcsábász, elitpasinak. Gratulálok Lisa. Nagyon elhitted, hogy a szerelem majd pont egy ilyen fiúval fog bekövetkezni. Miért kellett beléd szeretnem? Csak ez az egy kérdésem van mindenre.. Miért, Harry?-könnyeim úgy hullik mint a kinti tavaszi viharban az eső. Harry csak néz és azt hiszem a szavakat keresi. Ezt tényleg nagyon elhittem, hogy pont egy ilyen fiú..belém?! Csak préda voltam neki, ameddig belé nem szerettem teljesen visszavonhatatlanul.
-Nem Lisa. Ez mind nem igaz. Csodálatos lány vagy...
-Tudom, tudom..De ez nem fog összejönni kettőnk közt és higgyem el, hogy csak az én érdekemben teszed ezt.-skandáltam a megszokott szöveget.
-Nem, nem. Szó sincs erről.
-Akkor pedig a saját érdekedben teszed. Mindegy Harry. Csak arra válaszolj miért tetted aztán mehetsz. Nem tartalak fel. Sokan várnak rád.-biztató mosolyt villogtattam könnyes szemeim alól és meglepően figyeltem, ahogy az egész arcom csupa ragadós a könnyek végett. Számomra észrevétlen volt, hogy zokogok. Nem tűnt fel, ugyanis az utóbbi napokban, órákban elég sokszor sírok.
-Nem érdekel hányan várnak rám, mert téged szeretlek és ez SOHA fog változni. Én..én szerelmes vagyok beléd Lisa. Nem tudom mire gondoltam akkor..nyilván nem is gondolkoztam. Megtörtént és akárhogy is szeretném, nem tudom megváltoztatni. És, ha most el akarsz küldeni és soha nem szeretnél velem találkozni többet azt meg értem, csak ne kérd, hogy ne szeresselek.-szavai szíven ütöttek. Én nem akarom, hogy elmenjen. Nem akarok semmit csak, hogy megöleljen.
-Nem Harry. Én nem szeretném, ha elmennél. Nem akarlak és nem is foglak elküldeni. Én is szerelmes vagyok beléd. Nagyon. És szükségem van rád. Önzőnek hangzom, tudom. De Te vagy az egyetlen akit eddig komolyan szeretni tudtam, és tudok. Kérlek ne menj el. Csak ölelj meg és hagyjuk, hogy ez az egész elszálljon. Tudom, hogy a sok és mindennapos szexeid után, én csak útban állok..
-Nem. Sosem vagy útban. És ezt ne is mondd többször! És én nem azért feküdtem le vele mert szeretem, vagy mert hiányom van. Komolyan..nem tudom mért tettem. Könyörgöm ne haragudj.
-Nem haragszom. De ugye tudod, hogy azt kértem ölelj meg?!-töröltem le könnyeimet és mosolyogva néztem fel szemeibe. Bizonytalanul visszamosolygott és olyan szorosan megölelt, hogy azt hittem megfulladok. De nem számít, mert ebben az ölelésben nem csak szimplaság volt, hanem szeretet, bánat és szerelem. 
Komolyan nem haragszom Harryre. Sokkal inkább magamra. Éppen ezért akarom az egészet elfelejteni és továbblépni rajta. 
*Harry*
Nem tudom, hogyan tudta megbocsájtani..pontosabban, de tudom. Szeret. De ezt akkor sem bírom felfogni. Amilyen apró, olyan nagy benne a szeretet. 
*Másnap*
Egymás mellett aludtunk el és így is keltünk fel, Lisa vekkerórája csipogására. Ütögetve kereste az éjjeli szekrényén az órát, hogy lecsaphassa. 8 óra és dolgozni kell mennie. Megkönnyítve dolgát, lekapcsoltam neki én.
-Jó reggelt apróság.-mosolyogva egy csókot nyomok arcára amit ő egy mosolygással és nyújtózkodással hagy jóvá.
-Jó reggelt.-köszön vissza. 
***
-Mikor kell érted jönnöm?-kérdezem miközben Lisa épp a kocsimból száll ki a munkahelye előtt.
-Este háromnegyed 9.-feleli száját elhúzva.
-Micsoda? Mért olyan későn?-kerekedik el a szemem.
-Háát ugye pénteken és csütörtökön nem voltam bent és még így is jófej volt a főnök, ugyanis csak ma kell bejönnöm idáig, holott holnap is kéne. Na de sietek mert két percem van. Szeretlek, szia.-arcomra nyomott egy puszit, mint mindig mikor én hozom és viszem, aztán beviharzott a boltba.

13.FEJEZET

Nem értem ezt a lányt. Egyszer szeret egyszer nem. (tudom,hogy énekelve olvastad) :D
Mattyvel elröhögtük magunkat amikor Lisa zavarában mögém bújt. Bementünk és elgondolkodtam pár percre az előbbi történteken. Matty ébresztett fel a gondolatokból.
-Min gondolkodsz?-kérdezte kíváncsian.
-A nővéreden.-mondtam mosolyogva.
-Azt gondoltam.-mosolygott.-De min?
-Sok mindenen. Mindig ilyen zavarodott volt? Mármint nem úgy értem, hogy dinka, hanem ilyen összezavarodott, zárkózott.
-Fiú téren ja.
-Mesélsz?-kérdeztem nevetve.
-Aha.-vigyorgott.-Mire vagy kíváncsi?
-Na jó. Öhmm.. Leginkább most csak egy valamit szeretnék kérdezni.-mondtam habozva.
-Mit?
-Melyik kórházban van Mrs.Johnson?-kérdeztem.
-Eastwood kórház.-mondta fájdalmasan. 
-Köszi. Mondd meg Lisnek, hogy majd hívjon. Csak most találkoznom kell egy haverral.
-Rendben.
*Matty szemszöge*
Fura volt, ahogy Harold egyik témából a másikba tért. Meg, hogy olyan sietősen el kellett mennie, de inkább nem foglalkoztam vele, átadtam Lisnek az üzenetet.
-Mást nem mondott? Mondjuk, hogy kihez megy.-kérdezte Lisa kapkodva.
-Egy haverhoz.-vágtam rá.
-És másról nem beszéltetek? Csak odament hozzád és mondta, hogy add át?-mért van így felpörögve?
-Hát. Megkérdezte anya melyik kórházban van, meg megkérdeztem min gondolkodik és azt mondta rajtad. Nagyjából ennyi. Megyek iszok valamit, oks?-kérdeztem, miután elhadartam a történteket.
-Jó. Várj! Mért kérdezte meg, hogy hol van anya?
-Passz. De úgy hiányzik. Főleg apa után. Mondd Lisa miért történnek ezek? És mért pont Nathan verte meg anyát? Mi oka volt?-törtek belőlem a kérdések és azokkal együtt a könnyek is.
-Ne sírj Mat. Nem tudom miért történnek és miért Nathan tette. De nemsokára anya itthon lesz, és segítenünk kell neki. Ígérd meg, hogy nem leszel tipikus kamasz!-ölelt át.
-Nem leszek. De Lisa! Mi az, hogy nem tudod?! Hisz nyilván tudnod kell, miért Nathan tette. A te exed. Mit titkolsz?-kételkedek a nővéremben. Tudnia kell. Biztos hozzá fűződik Nathan bosszúja.
-Nem titkolok semmit Matthew! Inkább menj és igyál!-elzavart. Tudom, hogy titkol valamit, és ki is fogom deríteni.
**Lisa**
Természetes, hogy nem fogom Mattynek elmondani, hogy ~Hé Mat! Anyát azért verte meg Nathan, mert nem tudja elfogadni, hogy szakítottam vele. De ne félj, ugyanis Harry, aki totál bűnöző féle..tudod az ember akire felnézel..az majd segít ezen túllépni~. Tuti kiakadna. És amúgy sincs hozzá köze, egyenlőre. És remélem nem is lesz.
*Harry*
Elmentem az Eastwood kórházba és megkerestem Dr.Breps-et.
-Jó napot! Mrs.Johnsont keresem.-mondtam a doktornak.
-Jó napot! Ön az egyik hozzátartozója?-kérdezte.
-Igen.
-Megtudhatnám kije?-kezdett idegesíteni. Takarodjon az utamból. Az egyik hozzátartozója vagyok szóval engedjen be! Mit kérdezősködik már?!
-Az anyukám a legjobb barátnője. Szinte testvérek. De mivel Ő most dolgozik, engem küldött be megnézni Mrs....Britannyt!-mondtam az első hazugságot ami az eszembe jutott.
-Oh, rendben. Csodálom, hogy a saját gyerekei nem jöttek még be.
-Öhmm igen.. Ők úgy tudják, nem jöhetnek be. Anya is azért küldött, hogy megtudjam most már lehet-e jönni.
-Értem. Hát, igen most már érkezhetnek látogatók.
-Nagyszerű! És Mrs.Johnson mikor szabadulhat innen?-mutattam körbe, a kórházra célozva.
-Akár ma. De ahhoz alá kell írnia a hölgynek pár papírt.
-Miket?
-Hogy felelősséget vállal a kórházon kívüli rosszullétekre. Mert innentől a kórház nem gondoskodik egy kis hányinger végett.-ezen picit..na jó, nagyon felhúztam magam. Mi az, hogy nem vállalnak felelősséget? Sőt, mi az, hogy nem foglalkoznak a beteggel, ha haza megy? És ha én visszahozom? Akkor hazaküldenek? Azt próbálják meg.
-Jó. Előtte beszélhetnék vele?-kérdeztem még mindig higgadtan.
-Hát persze. 169-es kórterem. Egyenesen, majd az elsőnél balra és ott is van.-mondta, aztán ott hagyott.
Szép kis kórház, mondhatom.
Beléptem és Britanny fel kapta a fejét.
-Ó, Harry! Hogy-hogy te jöttél?-kérdezte picit csalódottan, de boldogan.
-Lisáék úgy tudják nem lehet látogatni. Én pedig ellenőrzöm.-mosolyodtam el.
-Hogy vannak? Ott vagy velük? Vigyázol rájuk? Jól vannak igaz?-kérdezte anyáskodva.
-Persze, jól vannak. Én is ott vagyok Lisnek. Mattyvel is jól kijövök. És..
-Mondd csak bátran.-kedvesen mosolygott
-Hát, van rá lehetőség, hogy haza mehessen már ma és ne kelljen két napot várnia.
-Tényleg? És, hogy?-kérdezte meglepve.
-Valami lapot alá kell írnia, hogy a kórháznak nem áll kötelességébe a kórterem elhagyása után, felügyelni és ápolni önt.
-Nos, amilyen undorító ez a kórház..Csapassunk haza!-vette lazára, én pedig elnevettem magam.
-Idehívom a doktort. Tessék várni.-mondtam és kisiettem megkeresni Dr.Brepset.
Hamar visszaértünk a papírokkal együtt és egy aranyos nővérkével. Le sem vette rólam a szemét, folyamatosan mosolygott és kacsingatott.
-Mindent összepakoltak?-kérdezte a doktor.
-Igen!-vágta rá Britanny és már tápászkodott fel, hogy mehessünk.-Van még valami aláírandó?
-Nincs, viszontlátásra!-köszöntek el, Britanny pedig már kint is volt. A nővér lány odacsúsztatott a zakóm felső zsebébe egy telefonszámot és mutatta, hogy majd hívjam fel. Kimentem Lisáék anyukája után.
-Köszönök Harry. Mindent!-mondta kedvesen én pedig viszonosan bólintottam egyet, hogy szívesen.
Csendben vezettem Lisáék háza felé és kitettem az anyukájukat.
-Vigyázzon magára!.-köszöntem el.
-Nem jössz be Harry?-kérdezte.
-Nem. Nekem még van egy kis elintézni valóm. Viszont látásra! Lisát puszilom!
-Átadom, szervusz!
Elvezettem, egészen Niallhez.
-Csá. Mi a szitu?-kérdezte és behívott.
-Nem sok.
-Hazudsz.-nevette el magát.-Mesélj már.-nyaggatott.
-Mit?
-Mi újság Lisával?-kérdezte.
-Hát. Fura érzésem van vele kapcsolatban.
-Mért?-nézett rám értetlenül. Meglehet, kicsit ijesztően mondtam.
-Hát.. Mostanában veszekedtünk egy picit, de nem tudom elengedni. Például Jennával egyszerű volt. Összevesztünk és otthagytam. De Lisát sehogy sem bírom. Csak rám néz és..és.
-És szereted.-mosolygott.
-De ez akkor is ismeretlen egy lánnyal szemben.
-Egy fiúval ismerősebb?-erre mind ketten felnevettünk.
-Nem. Csak..
-Ajj már Hazz! Hülye vagy, ha nem tudod beismerni, hogy szereted. Min veszekedtetek?
-Tudom, hogy hülye vagyok. Hát.. Megvágdosta magát, mire felkaptam a vizet..de a végére jól sült el. Aztán, csaknem agyonvertem..
-Nathant.-szólt közbe.
-Honnan tudod?-kérdeztem meglepve.
-Zayn.
-Mi? Zayn volt itt?-kérdeztem meglepve.
-Aha. Szólt, hogy szóljak majd neked, hogy ugorj majd át.
-Akkor gyorsan átmegyek. Majd jövök, oké?-kérdeztem.
-Rendben. Csá Hazz.
-Cső.
Hamarosan Zaynhez értem. Előbb felhívtam, mert Zaynnél elég sűrűn vannak lányok. Azt mondta most ment(ek?) el, úgyhogy mehetek.
-Hali.-köszönt.
-Szia. Mit akartál Zayn?-kérdeztem.
-Ja, igen. Visszatért egy régi ismerősöd. És holnap után házibuli Jamienél.-mondta.
-Ok. Akkor most térjünk a lényegre. Ki van a városban?-kérdeztem zavartan.
-Jenna.-amint kimondta, a pumpa a fellegekig szaladt bennem.
-Mit keres itt?
-Téged.
-Mert?-gúvadt ki a szemem.
-Volt nálam.
-Fogadjunk..
-Nem, nem feküdtünk le.-szólt közbe.
-Oh. És mit mondott?-türelmetlenkedtem.
-Vissza akar kapni, és nem áll addig le míg az övé nem leszel.
-Ahj.
-Ja.
-Amúgy tudom, hogy meg volt.-nevettem fel.
-Ja. De nem akartam mondani.-nevette el magát.
-Na de megyek mert Niallhez még vissza kell..-megzörrent a telefonom. Lis volt.
-Oké. Csá haver. Hívj, ha para van! És grat Nathanhoz! Jól megverted.-kacsintott és már magam mögött is hagytam az ajtót. Gyorsan a fülemhez tettem a telefont.
-Nagyon köszönöm.-szólt bele a vékony, szívmegdobbantó hang.
-Szia gyönyörű! Nincs mit, remélem örültél.
-Nagyon. Anyán hál' istennek meg se látszanak a sebek és szerencsére jól van.-örvendezett.
-Örülök.-mosolyogtam a sipítozásán. Most, komolyan boldog.-Öhmm.. Holnap után az egyik közeli ismerősömnél lesz egy kis házibuli. Eljön velem, hölgyem?-játszottam a gentlemant ő pedig zavartan felkuncogott.
-De én..
-Be fognak fogadni.
-De..
-Kérlek.
-Jó, csak ne legyen kellemetlen.-kérte zavartan.
Halkan belemosolyogtam a telefonba.
-Rendben, nem lesz.
-Rendben. Most megyek. Viszek anyának teát. Szia.-letette.
Mivel holnap után úgy is buli, elhívtam még pluszba pár barátot.
Miután ezt lerendeztem, lefürödtem és elvittem a szennyes ruháimat a mosodába. Miközbe pakoltam ki, találtam a zakóm zsebében egy telefonszámot. Teljesen el felejtettem ki adhatta tehát felhívtam.
-Hello.-köszönt egy lányos hang.
-Hali. Holnap után buli Zaynnél. Remélem eljössz. Cím: Steewart utca 6.-hamar le is tettem, meg sem várva a választ. Mosoda után hazamentem és lefeküdtem (volna) aludni, ha nem csengetnek.
-Szia.-szólalt meg az ismerős lágy hang, amitől teljesen ledermedtem.

Remélem tetszett..^^ Ne feledjetek el feliratkozni a baloldalt és megjegyzést írni itt lent.!:)

12.FEJEZET

Miután Liam hazahozott, nem aludtam. Csak azon gondolkoztam, Lisa mennyire megutálhatott, meg-hogy miért félti azt a patkányt. Hála Istennek, reggelre kijózanodtam.
**Lisa**
Megígérte. Azt mondta nem oda megy, és nem bántja. Megígérte! Hazarohantam és az egész éjszakát átzokogtam. Ő pedig nem keresett. Bár nem is igazán akartam. Az, ahogy legutóbb láttam szörnyű volt. Véres kezei leomlottak teste mellett, mikor meglátott. Zöld szemei feketék, teste megfeszült a dühtől. Rémes volt látni. Akkor és ott azt kívántam, bárcsak ne élnék. Az a kép..rémisztő. Folyton látom amikor becsukom a szemem.
 A kórház felhívott még tegnap, hogy 2 nap és anya haza jöhet. Az a szemét, nem tudom mit csinált vele, de undorító. Nem akartam, hogy Harry megverje, mert akkor csak neki esik baja. De meg verte. Én nem Nathant féltem, hanem Harryt. Nathant elüthetné egy úthenger is felőlem, ha nem Harry vezetné. Matty a szobájában elaludt a babzsákfotelén, én pedig éjszaka mikor kimentem a mosdóba egy újabb guriga WC-papírért (a zsepi már elfogyott), benyitottam hozzá és áttettem az ágyára. Betakargattam és hagytam, hogy addig aludjon ameddig tud. Reggel 7 órakor felébredtem úgy, hogy 5-kor aludtam el. Fél nyolc körül már csengettek én pedig rémülten zártam vissza az ajtót.
*Harry*
 Bezárta. Sőt..Rám zárta az ajtót. Kopogtam, vertem a bejáratot.
-Lisa! Lisa engedj be!-kiabáltam.
-Menj el! Feltűnést keltesz és Mattyt is fel fogod ébreszteni!-szólt vissza a hang.
-Kérlek.-suttogtam.
-Nem! Menj el Harry. Légy szíves.-motyogta, és hallottam, hogy a sírással küszködik.
-Engedj be gyönyörű! Kérlek! És ne sírj.
Nem kellett több, zokogást hallottam az ajtó mögül, majd kattogott a zár. Benyitottam, de akkor már összeesett a sírásban. Felkaptam az ölembe és feltettem a kanapéra.
-Lisa...
Felnézett rám. Bocsánatot akartam kérni, de megint megláttam a kezét.
-Miért tetted azt?-böktem a keze felé.
Letakarta a másik kezével, de azon is volt, de azon csak egy. Szerencsére.
-Lisa Johnson! Miért tetted?-kérdeztem idegesen és a másik keze felé böktem.
-Menj el Harry.-suttogta.
-Nem. Nem fogok elmenni. Mondd meg, miért tetted. Vagy, hogy mikor!?
-Amikor apa meghalt. Most menj el. Könyörgöm.
**Lisa**
Láttam, hogy megint elsötétül a szeme. Megijedtem. Főleg, amikor belevert egyet a falba.
-A kurva életbe Lisa! Mi a szar bajod van?-kiabált.
-Ne kiabálj. Kér-lekhh.-egyre jobban sírtam.-Fel fog-hod ébreszteni Mattyt.
-Nem kiabálok.-megint kiabált.
Felálltam és kimentem a kertbe. Jött utánam, ez volt a célom. Itt lehet kiabálni, bár nem kéne.
-Menj el Harry!-mondtam, már vagy tizedjére.
-Mi a bajod?-vert bele a kerítés egyik fasávjába.
-Ijesztő vagy.-suttogtam félve.
*Harry*
Most komolyan? Megijesztettem a lányt akit legelőször, tényleg szeretek.
-Ne. Ne félj, kérlek.-mondtam, attól félve, hogy elvesztem. A düh uralkodik bennem, és észre sem veszem.
-De van rá okom, hogy féljek.-suttogta. Sőt, inkább tátogta. Totál megrémült. Most mi a szart csináljak? Csókoljam meg? Hagyjam itt? Szakítsak vele? Általában a régebbi "kapcsolataimban" mindig a második és az utóbbi variációt választottam. Sosem csókoltam meg egy lányt, azért hogy ne menjen el.
-Tudom de, ha adsz egy esélyt..
-Harry. Nem kell esélyt adnom neked. Te adj egy kis időt. Te vagy az egyetlen aki most tudna rajtam segíteni, ebben a helyzetben.-hülye fejet vágtam.-És nem azért, mert te megbosszulod. Vagy mert nincs más aki segíthetne. Azért engedlek közel magamhoz, mert bízom benned és szeretlek annyira, hogy közel engedjelek magamhoz és engedjem, hogy segíts.
Ezt megértettem, de még is mit gondol az alatt, hogy adjak neki időt? Tartsunk szünetet vagy mi a....? Az első komoly kapcsolatom 11 éves koromban volt.Ott pedig nem voltak még ilyen, és ekkora zűrök. Nem tudom mit kéne most tennem.
-Mennyi idő lenne?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem tudom.-mondta, és lehajtotta a fejét.
-Én holnapnál tovább nem bírom.-véletlen csúszott ki ez a mondat. Gyorsan szívtam is egyet, mintha vissza tudnám szívni és Lis el felejtené, de hiába mert lágy kuncogásba kezdett, szóval hallotta. Egyik pillanatról a másikra, a kezeim közt éreztem. Oda szaladt hozzám és a nyakamba..esett (?). Megijedtem amikor meghallottam, hogy sír. Arra gondoltam, hogy most lesz a búcsú ideje. Ő elköszön tőlem én pedig tétlenül fogok ácsorogni előtte mint valami kivert kutya.
-Ne félj. Ezek tragikus módon, de öröm könnyek, amik csak neked szólnak.-suttogta a fülembe én pedig felnevettem és szorosan a karjaimba zártam. Eltolta magát pár centire, és újra felvette a közelséget de úgy, hogy ajkai szorosan az enyémre tapadtak. Így csókoltuk egymást pár percig, de megtörte és pimaszul nézett rám.
-Az összes szomszéd néz. Ééés..Matty is. Mondtam, hogy fel fogod ébreszteni!-suttogta és szórakozottan megcsípte a combom, mire újra felnevettem és újra megcsókoltam.

11.FEJEZET

-Komolyan azt hiszed jobb lesz a kedvem? Te hallod mit beszélsz Harry?-már vagy 10 perce veszekszünk én pedig kezdem elhagyni a türelmem.
-Igen Lisa, hallom. És te érted mit magyarázok?-kiabáltunk.
-Igen! Azt, hogy szerinted jó, hogy őszinte voltál velem. Igen Harry az jó, ha őszinte vagy de mit ér, ha nem bízol bennem?-nem értem mi a baja. Pedig elég jól kiismertem már a csajokat, de be kell valanom, Lis nem csak egy csaj.
-Értem mi a bajod, de...-félbe szakított. Olyan illemtelen és már a vitából is elegem van.
-Harry nem érted meg, hogy a fenébe is..nem csalnálak meg, nem vernélek át, nem tennék semmi, de semmi rosszat ellened! És tudod mi a fészkes csodáért nem? Mert szeretlek! Amióta csak megismertelek és a smaragd szemeidbe néztem. Megtetszettél de féltem tőled. Most se tudom szabadna-e kiabálnom.-elmosolyodtam-De ezek ellenére, bevállaltam, hogy Nathan megverjen, csak mert sms-eztünk. Tudod hányszor vert meg azért mert a neveddel pittyegett  telefonom? Vagy mert hozzám szóltál és ő meg tudta? De bevállaltam mert a veled töltött perceim voltak a legszebb pillanatok. És most is az.-hangja elhalkult.
Nem tudom mit mondjak. Zokogásba kezdett.
-Ne. Ne sírj. Kérlek. Lisa é-én most nem értem. Olyan zárkózott voltál. Azt hittem utálsz. Hisz..hisz mindig mikor megláttál..
-Színleltem!-üvöltött ki a zokogásból.-Mind hazugság volt. Nathan folyton figyeltetett a barátaival. Nem akartam csodálatot mutatni. Se neked, se nekik.
-Szóval figyeltek. És amikor megcsókoltalak..tudod mikor Liam csengetett. Akkor is ott volt valamelyik féreg?-kérdeztem idegesen.
-I-igen.-suttogta.
-Akkor mi a faszért nem jöttek be keménykedni?-egyre csak feljebb és feljebb emeltem a hangom.
-Mert Nathan nem bír el veled. És így inkább engem bántott.-teli fájdalom volt a hangjában. Nem tudok mit tenni. Már annyira ideges vagyok, hogy a sírás kerülget. Elmegyek. Ilyenkor csak az ütés vagy a foci segít de Lisát nem ütöm meg és a házát se fogom leomlasztani.
Felálltam és ott hagytam. Megkeresem Nathant. Mielőtt kimentem volna az ajtaján, visszanéztem. Egy eddig nem látott, feltűnő sebet pislákoltam meg. Visszamentem.
-Mi ez?-jobban megnéztem. Vágás. Nathan volt? Vagy ő? Kitépte kezét a kezemből de visszarántottam.
-Lisa! Mi a szar ez? Te tetted vagy az a rohadék?-nulláról üvöltöttem a fejébe. Ismét kitépte kezeit és elrohant én  pedig utána.
Nem hiszem el, Lisa bántotta magát? De miért?
**Lisa**
Semmiképp sem akartam, hogy Harry meglássa a fájdalom mutató, mély és beforratlan hegeim. De utol ért, mit is hittem?!
-Harry ez nem vágás.-esélytelenül, de megpróbáltam kimagyarázni.
-Komolyan ilyen hülyének nézek ki?-kiabált. Szemei megint elsötétültek, mint mikor a házunkban megcsókolt pár hete.
Majdnem kicsúszott, hogy nem hülyének, sokkal inkább szívdöglesztőnek néz ki. Kár, hogy ki is csúszott. Harry elmosolyodott de tudtam, még ideges. Zavaromban elpirultam és elnéztem Harrytől. Hiába. Abban a pillanatban visszafordította a fejem és megcsókolt. De olyan és akkora szenvedéllyel, hogy azt hittem összeesek.
*Harry*
Nem akarom, hogy sírjon. Minden figyelmét el akarom terelni a sírásról. De, ha stresszel akkor ez nem fog sikerrel járni, így hát most nem fogom kikészíteni a keze miatt. Nagyon zavar és ideges vagyok de ahhoz, hogy erről tudjunk beszélni, ahhoz meg kell nyugodnia. Majd később.
Inkább megcsókoltam. Nem egy figyelem elterelő csók volt. Sokkal inkább érzelmes, amit ő is érzett.
-Miért kaptam?-nézett zavarodottan.
Elmosolyodtam.
-Mert.-nem tudtam kimondani az utolsó szót, inkább csak gondoltam. Mert szeretlek.
Elmosolyodott, bár ez amolyan "sose foglak megérteni" mosoly volt.
-Mert?
-Mert. Most pedig..-felkaptam az ölembe. Lefeküdtünk az ágyába és hamar el is aludtunk mind  ketten. Ő az előbbi hosszas zokogása, én pedig az idegesség okából. Türelmetlen és folyamatos csengésre keltünk fel. Valószínű, hogy már egy ideje csönget az illető de nem érdekelt. Komótosan vettük a lépcsőfokokat. Végül Lisa kinyitotta az ajtót. Matty volt.
-Lisa! Harold!-kisírt szemekkel meredt ránk. Mindketten ijedten néztünk egymásra, utána pedig a fiúra.-Anyát megverte..-sírásba kezdett. Lisának sem kellett több, ő is.
-Gyertek be.-rántottam be és leültettem őket a kanapéra.
-Tudod ki verte meg anyukátokat Matty?-kérdeztem már én is ijedten.
Megrázta a fejét, de hazudik.
-Mat! Ki verte meg az anyukátokat?-kérdeztem erőteljesen.
-Nathan.-amint kimondta, Lisa összeomlott még annál is jobban, mint volt.
Matty fel ment a szobájába, Lisa pedig az ölembe esett.
-Ne sírj gyönyörűség. Meg fogja kapni ez a gyökér. Csak ne sírj. Simogattam a hátát. Tovább zokogott. 
-Egy pillanat és jövök.-bólogatott és felmentem Mattyhez.
Kopogtam kettőt és benyitottam. Átöleltem a fiút, és megkérdeztem, hol van most Britanny.
-Kórházban, de nem engednek még be hozzá.-szipogta.
-Vigyázol kérlek a nővéredre, ameddig meg nem jövök?-kérdeztem. Nehéz féken tartani a dühömet, de ha ordibálni kezdek, akkor nem lesz jobb. 
Bólogatott én pedig lementem Lishez és mondtam, hogy 10-15 perc és jövök.
-Ne bán-tsddd kérlekk.-sírt bele a közepébe. Rossz így látni. Szörnyű.
-Nem oda megyek.-jelentettem ki egyszerűen és már magam mögött is hagytam az ajtót. Rohanni kezdtem, hogy megkeressem Nathant. Hamar megleltem.
-Te utolsó, undorító, szemétláda, hányós zacskó, mocskos, aljas féreg!-löktem neki a falnak.
Nevetve a szemembe nézett, de hirtelen el is pillantott. Fél.
-Milyen és mekkora paraszt lehetsz, hogy nőket versz? Először Lisa, utána pedig az anyja. Ki foglak csinálni!-emeltem fel a kezem.
-Lisa és az anyja, nem nő.-csak végig kellett mondania. Én már a földre taszítottam és úgy döngöltem a fejét, hogy az orrából ömlött a vér. Sikoltást hallottam.
-Harry neee!-sikított az ismerős, lágy, vékony és selymes hang. Ügyet sem vetve rá, ütöttem tovább a patkányt. Lisa oda szaladt és megpróbált lelökni Nathanról. 
**Lisa**
Olyan hirtelen állt fel a vérző-sebes test mellől, hogy hátrébb ugrottam. Ijesztően nézett ki. Szemei atom vörösek, íriszei pedig..nem is tudom. Talán feketék voltak. Mind kettő ökle csupa vér. Homloka verejtékezett. Úgy nézett ki, mint a legrosszabb rémálmomba. Megrémültem tőle, ahogy közeledett. Hátráltam Harrytől. Ahogy jött felém, úgy mentem hátrébb. Nathan gúnyosan felnevetett, ezzel Harryt cukkolva, aki visszafordult és az arcába taposott. A vérző férfi, innentől a meneküléssel próbálkozott, míg a "nyertes fél" velem foglalkozott. Nyújtotta a kezeit, hogy menjek oda. Elutasítóan elfordultam, Harry arca pedig olyan volt, mintha egy világ omlott volna össze benne.
-Lisa. Ké-kérlek ne.-motyogta.
-Megígérted. Hagyj.-mondtam.
-Kérlek.
-Hagyj!-ordítottam el magam. 
Harry lesütött szemei alatt egy fénylő, nedvesség vonalat ragyogtatott meg a napfény. Úr isten. Harry sír! Megfordultam és bőgve haza rohantam.
*Harry*
Megszakadt a szívem. Szó szerint. Elmentem a régi bárhoz, ahol Liamékkel szoktam lenni és a földig ittam magam. Most az első alkalom, hogy egy lány képes volt bántani.

10.FEJEZET

Egész éjszaka azon tanakodtam, hogy mondhatnám el neki, miket és, honnan tudtam meg róla. Félek a reagálásától. Most, hogy minden gond a nyakára zúdult lehet, hogy rosszabbul viselné, mint kéne. De lehet, hogy az ellentéte.
Ezen gondolkoztam egész éjszaka. Másnap reggel Liamhez siettem át, ugyan is mondta, hogy megint megy ma Lisához, de előtte beszélnünk kéne. Még mindig zavar, hogy találkozgatnak.
-Csá haver.-nyitott ajtót Liam.
-Cső. Na mi van?-kérdeztem sürgetően.
-Lisáról akartam beszélni.-mondta.
-Mert?
-Tudom, hogy nem akarod, hogy találkozzunk, de a haverom vagy, és nem kezdenék ki vele, amúgy sem. Ja, és csak a Történelem Tudományban segítek neki. Semmi más!-nyugtatott meg.
-Tudom, de akkor is idegesít. Nem tudom mért. Lehet rád mászik, vagy valami.-feleltem.
-Mi? Te nem bízol benne?-dermedt le.
-De , de.. Vagyis..Nem teljesen. Rossz érzésem van. Lehet nem is szeret.
-Mi? Ugyan már haver! Tegnap előtt mikor pár percre találkoztunk, akkor is rólad ábrándozott. Lehet, hogy nem ismerte el, de nagyon rég óta szeret. Csak nem merte bevallani.-ezen most meglepődtem. Lisa eddig is szeretett volna? 
-Mért ne merte volna?-tettem fel az újabb és újabb kérdéseket.
-Mert.. Nekem mindent elmesélt. Ha akarod elmondhatok egys-mást.-mosolygott ravaszul Liam. Tehát neki Lisa elmondja a titkait. Velem kapcsolatban is. Ez még jól jön.most!
-Hallgatlak.-vágtam rá és Liam már bele is kezdett.
-De nem mondhatod vissza neki! 
-Jó.-tettem a szívemre a kezem, mire elnevettük magunkat.
-Nos, Lisa még aznap mesélt rólad mikor megismerkedtetek. Vagyis, inkább megismertetted vele magad. Emlékszel?-nevetett fel újra.
-Igen.-mosolyodtam el az emlékképre. Az az ijedtség az arcán..felejthetetlen.
-Na, és mikor hazaért, rám írt. Megírta, hogy Harry Styles megcsókolta, és megverte Nathant. Ja és, hogy amilyen a külsőd, olyan rossz a belsőd. Nem hazudok, szó szerint ezt írta meg sms-ben.
Elnevettem magam, bár nem nyugtatott meg. Lisa rossznak tart, és igaza van. 
-Mit mondott még rólam? Mindent mondj el.
-Folyton ábrándozott, de azt hitte észrevétlenül. Legtöbbször arról beszélt, mennyire rossz, hogy bajkeverő vagy. Szóval nincs miért félned. Eddig is beléd volt esve, csak nem volt képes bevallani.
-Lehet igaz, de akkor is több a rossz emléke velem mint a jó.
Nyugtalankodtam.
-Ez változhat.
-Fog is. Na de most megyek mert van egy kis dolgom még a dolog előtt.
-Ne haragudj meg, de szerintem hülyeség amit csinálsz.-szólt rosszallóan utánam Liam.
-Muszáj. Na cső haver.-köszöntem el. Liam nyomott egy "Csá" félét. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni amit teszek és nem is baj.

                        ***
**Lisa**
-Hello gyönyörűség.-köszönt Harry, amint kinyitottam neki az ajtót. Liam épp hogy 5 perce ment el. Behívtam Harryt és egy csókot leheltem telt ajkaira. Hihetetlen mennyire megszerettem pusztán a jelenléte végett.
-Ne harapdáld a szád!-utasított. Hanglejtésére picit megijedtem.-nincs semmi baj, csak érdes a szád.-mosolygott.
Akaratlanul is beszívtam a szám és kuncogni kezdett. Egy csókkal hamar kibocsátotta a beszívott ajkam a számból-fenyegetően bele is harapott-és átjutást kért nyelvének. Nem akartam megadni, bosszúból amiért megharapta az alsó ajkam. Hiába. El kell ismernem, hogy Harry akarat ereje az én engedelmes és szerelmes szívemnek, szinte az uralkodója. Hamar bejuttatta nyelvét. Harcoltak a nyelvünk egymással, és a párbaj döntetlen lett. Harry a derekára kulcsolta lábaim és egyenesen a szobám ajtajáig meg sem állt. Becipelt és az ágyra feküdtünk. Bizonytalan voltam. Nem hiszem, hogy épp ideje lenne elveszteni a szüzességem. Legalább is nagyon félek.
Harry az ingem gombjaival játszadozott előtte, majd sorra kezdte kigombolni őket. Ijedten felnéztem rá. Meglátta az arcom é megállt.
-Szólj, ha készen állsz.-mosolygott.
Azt hittem abbahagyja. Vagy legalább megkérdezi mi a baj. Jó persze, Ő fiú. Ilyenkor nem vesz észre dolgokat.. Be van zsongva, nem hibáztatom, csak nagyon félek mennyire fog fájni.
Hirtelen mellém huppant.
-Olyan butus vagy.-nevetett fel mire értetlenül néztem. Lágy nevetése angyaldalként hangzott a fehér falak közt.-Nem csináljuk, ha nem akarod. Szólj, ha készen állsz rá. Én várok.-mosolygott, mire végre megértettem. Az előbb úgy értette, hogy ha majd készen állok szóljak. Zavaromban elmosolyodtam mire lágy puszit nyomott a szám sarkába.
Öt percig feküdtünk így, én Harry mellkasán, Harry pedig a alá leomló hajamon, ami picit fájt. Hirtelen felkaptam a fejem. Halk szisszenést hangoztattam.
-Bocsánat.-mondta.
-Nem baj. Öhmm..Harry?-kezdtem.
-Igen?
*Harry*
Csillogó szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy most fog rá térni. Félénken belekezdett.
-Ho-honnan tudsz a-annyi mindent rólam?-dadogott.
-Öhm..-haboztam. Megköszörültem a torkom és belekezdtem.-Meg fogsz haragudni, de vállalom.
Láttam az arcán, hogy nem érti.
-É-én.. Lesel...leselkedek utánad Lisa....

Nagyon szépen köszönöm a 1020 blog megtekintést. Nem iratkoztatok még fel ugyan, de ennek a számnak nagyon örülök, hogy ennyien megnéztétek már a blogom. Remélem olvassátok is.:) És külön köszönöm a folyamatos kommentelőmnek és olvasómnak, hogy olvassa a blogot! Remélem nem fogsz csalódni és tetszik a blog.! Tudja kinek szól!!:) <3