-Csakhogy felkeltél! Már azt hittem délutánig aludni fogsz!-simogatta meg anya a lábam a takarón keresztül.
-Anya?!-nézek rá értetlenül a reggeli rekedtes és fáradt hangomon.
-Igen kincsem?
-Hol..hol van Harry?-pattant ki a szemem.-És a lányok? És én mit keresek itthon?
Anya furcsán néz rám, mint aki nem tudja miről beszélek.
-Tegnap időben hazajöttetek a buliról és egy kicsit részeg voltál. Ricciék hamar elmentek reggel.
-És..és Harry? Hisz én..én vitatkoztam Zaynnel. Aztán beszöktem a klubba Liamhez. És Harry is ott volt. Csúnyán elverte a bárpultos fickót. Én..én találkoztam Vele. És nem mentem el. Elaltattam. Én szeretem.-törtek elő a könnyeim, és az értetlen szavaim egymás után jöttek.
-Mit beszélsz össze-vissza? Semmi ilyen nem történt drágám! Biztosan álmodtad.-állt fel és kiviharzott a szobából.
Anya érdekes viselkedése-és az cukros helyett, sós teája amit azért kaptam, mert szerinte nem normális, hogy ennyire ragaszkodok egy "álomhoz"-igen csak furcsa volt. Főleg az, hogy annyira nem figyelt oda semmire, hogy a teát is képes volt elsózni. Mindenesetre elég sok dolog történhetett amióta valaki hazarepített.
Felhívtam Chloe-t aki szintúgy mint anya, szét volt csúszva. Minden badarságot összehordott és semmire nem válaszolt amit kérdeztem.
-Micsoda? Tegnap este?-kérdezett vissza.
-Igen Chloe! Tegnap este! Mi történt tegnap este?-kérdeztem idegesen.
-Semmi különös. És veled?
-Chloe az isten szerelmére, ne játszd ennyire a hülyét! Tudod te miről beszélek! A bulin amikor megtépett a pultos fickó és Zayn neki ugrott. Aztán jött Liam. Én veszekedtem Zaynnel. Liam elvitt minket egy klub helységhez ahol Harry is volt. Harry..Harry majdnem halálra vert egy pasast! Ez nem szórakozás Chloe! Mondd el mi történt! Hogy kerültem haza? Ki vitt haza? Mit mondtatok anyámnak? Hol vannak most Zaynnék? Hol van Harry és Liam? Na és Jamie? Áruld el Chloe mert ez kibaszottul nem vicces!-ordibáltam a barátnőmmel aki megszeppenve letette a telefont.
Pár perc elteltével csöngettek én meg ajtót nyitottam azt remélve, hogy valamelyik fiú az, de nem. Chloe volt.
-Szia.-alig jön ki hang a száján.
Köszönésképp csak bólintok egyet, majd két bögre teával a kezemben a szobámba sietünk.
***
-Mi történt tegnap Chloe?-csukom be magunk mögött az ajtót.
-Buliztunk.-ad egyszerű választ.
-Chloe! Áruld már el! Ennyire titokzatos? Kicseszettül jogom van tudni mi történt tegnap éjszaka!-kiabálok.
-Kurvára furcsa, hogy egy vad idegennek tartjuk a hátunkat! Ki tudja mi történik velünk, ha bármit is mondunk neked! Láttad mit csinált Harry azzal a fickóval! Pépesre verte! Szerinted velünk miket tudna csinálni?-a végére hangja elhalkul, én pedig szájtátva figyelem minden betűjét, amikből szavakat-mondatokat szőtt.
-De hisz..Megfenyegetett titeket Chloe? Kérlek mesélj el mindent!-könnyezek be.
Nem lehet. Harry nem fenyegetne meg lányokat. Nem is bántana lányokat. Főleg az én barátnőimet nem. Most már semmit nem értek.
-Nem tehetem Lis. Félek! Féltem Riccit is meg téged is!
-Ricci sem tud semmit?-szakítom félbe sejtelmes beszédét.
-Kevesebbet tud mint én de többet mint te!-feleli elhaló hangon.
-Mennyivel tud kevesebbet?
-Sokkal.
-Szóval te mindent tudsz.-jelentem ki félvén a választól.
-De te nem tudhatsz semmit.
-Chloe!
-Nem Lisa! Ez tényleg nem játék! Legalább is számunkra nem!-kiabálja.
-Miért ki számára az?-veszekszünk.
-Jeremy!
Ez után a név után, legalább 5 percig nem szóltunk egymáshoz. Némán bámultunk egy pontot és csend telepedett a szobára. Nem bírtam tovább, megszólaltam.
-Most már nincs mit veszteni! Meséld el, én pedig lakatot teszek a számra!-suttogtam két másodpercnyi kihagyásokkal minden szó után.
-Nem lehet Lisa! Mindennél jobban szeretném, hogy tudj mindenről, de félek.-kiszökött a szeméből egy könnycsepp én pedig bólintottam. Sírása felerősödött én pedig nem győztem nyugtatgatni. Hamarosan elaludt és miután betakargattam előkerestem a telefonom.
-A fenébe!-suttogtam magamba. Harry telefonszámát kerestem, de rájöttem, hogy már réges-régen kitöröltem. Szerencsére Liamét megtaláltam a névjegyzékeim közt és gondolkodás nélkül a zöld gombra kattintottam.
-Igen?
-Liam!
-Ki..? Chloe?-kérdezte.
-Lisa!-amint kimondtam egy sóhajt lehetett hallani a telefonból.-Igen Liam tudom, hogy a hátad közepére se kívánsz, de beszélnünk kell!
-Nem Lisa! Ez nem így van!-gondolkodás nélkül ejtette ki a szavakat, ami meglepett.
-Micsoda?-szám egy bizonyos "O" alakot formázott.
-Találkozzunk 20 perc múlva a parkban. Várni foglak.-ezzel le is tette a telefont.
Nem értem. Mi ütött mindenkibe? Mért nem kelek már fel? Ez csak egy álom. Biztosan egy rossz álom, és mikor felébredek, Harry kezeiben találom magam, mindentől óvva.
Elkészültem és gyorsan el is indultam. Chloenak hagytam egy üzenetet, hogy a boltba megyek. Mikor megérkeztem Liam már várt rám. A mellette lévő hintába, amit a hűvös őszi szél lökött, beültem és vártam, hogy megszólaljon. Mindegy mit mond, csak mondjon valamit Harryről és arról, hogy mi történik.
-Harry azóta figyel, mióta szakítottál vele.-megtörte a csendet, de nem sok időre. Miután kimondta a levegő elakadt torkomba és újra csend telepedett. Csak egy valamit szerettem volna tudni..
-Miért?
-Van még más is..-nem ezt szerette volna mondani, de a kérdésemet csak így tudta kikerülni.
-Micsoda?-kérdezek vissza ő pedig lehajtja a fejét és a lábát kezdi nézni, amivel a homokot rugdossa. Én is elmerengek, míg meg nem szólal. Semmit nem értek.
-Mindent tudni szeretnél? Elejétől a végéig?-tekint rám. Félve bólintok.-De akkor nyugodtan hallgass végig!
-Kérdezni kérdezhetek?-suttogom.
-Majd a végén.
Bólintok, mire szólásra nyitja a száját.
-Harrynek nincs szép múltja. És egyikünk sem az akinek hiszel, vagy hittél. Mi mások vagyunk.
-Liam, kérlek térj a lényegre.-szemeim nedvesek lettek már az elején, de nem engedtem, hogy utat törjenek a könnyek.
-Nem is tudom.. Erről nem nekem kéne beszélni. Én ezt nem tudom rendesen elmagyarázni. Neki kéne.-mintha magának mondaná, de érzem, hogy hozzám is szól.
-De már belekezdtél. Kérlek Liam! Akkor csak annyit mondj el ami most történik! Mi ez a titkolózás ellenem?
-Jeremy Johnson.-amint kiejtette ezt a nevet, a szívem az eddiginél gyorsabban kezdett verni.
-Bővebben.-nagyot nyelek, felkészülök a válaszra.
-Johnson ki van rád éhezve. Emberei vannak és mindenáron meg akar szerezni téged. A terve.. Gusztustalan.-ujjait tördelni kezdte, nagyon dühös lett hirtelenjében..
Sejtésem nincs mit akar Jeremy. És mért pont engem? Sosem ártottunk neki anyáékkal. Úr isten! Anyáék! Mi van, ha ők is veszélynek vannak kitéve?
-Félek.
-Nem kell. Nem hagyjuk, hogy bármi is történjen!
-Nem tőle félek, hanem hogy bajba sodorjátok magatokat, bajotok esik és elvesztelek benneteket.-sírni kezdek, de odafigyelek, hogy ne legyen látványos.
-Ez az ember nem nagy szám.-komolyan mondja, de tudom, hogy egy picit magukat is szerette volna ezzel fényezni.
-Mi a terve?-kapcsolódok vissza az előbbi témához.
-Micsoda?
-Azt mondtad van egy terve. Mi az?
-Undorító.-fintorog.
-Kérlek.
-Valójában ez egy bosszú. Harryre nézve. Én nem is..nem is értem mért téged akar. Még ha nem is szereti a családod, akkor se téged célozzon ki......Bocsáss meg, hangosan gondolkoztam.- pillant le rám én meg csak fejet rázok.-A terve pedig.. Meg akar kapni magának. Kényszeríteni akar arra, hogy pénzért elmenj és lefeküdj másokkal. Szolgájának szeretne tudni téged, de nem fogjuk hagyni. Igazából mi, a srácokkal csak azért kellünk ide, mert Hazz elég elvetemült. Ha mi nem lennénk mellette, már a sitten ülne emberölésért.
-Meg akarja ölni?
Összesen ennyit fogtam fel abból amit Liam mondott. Harry meg akarja ölni a pszichopata nagybátyámat.
-Nem ezt mondtam Lis.-kapja fel a fejét, tudja, hogy készülök valamire.
-Találkoznom kell vele!-táskámat a vállamra dobom és rohanni kezdek. Nem Liam elől, csak úgy. Minél hamarabb találkoznunk kell.
Liam utánam siet és a karomnál fogva visszahúz.
-Nem lesz jó vége, ha találkoztok.
-Miért?
-Mert szeretitek egymást.-nem értem mire szeretne ezzel kilyukadni. Kibontakozom fogásából és tovább szaladok. Egyenesen a nyugtató, kékre festett házig meg sem álltam.
Mély levegő. Megcsinálom!
Három gyors kopogás lezajlása után a kilincsre tapadt a kezem és benyitottam.
-Hahó!-hangom rekedt volt, torkomban megállt a levegő és csak az járt a fejemben, hogy mit keresek itt. Egészen addig gondolkoztam rajta, míg meg nem találtam azt, ami-illetve aki végett idáig szaladtam. Göndör dús haja kócos volt, épp beletúrt. Fekete farmernadrágja lógott a fenekén, fehér NIRVANA-s pólója elfedte felsőtestét. Nem tudtam megszólalni. Keze megakadt a hajában, szája tágra nyílt, majd észbe kapott. Kezét leeresztette, száját becsukta, és köhécselt egyet.
-Lisa?-vékony hangja lepettségről és félelemről árulkodott.
Visszatértem a Földre, és jobban megfigyeltem. Szemei vörösen véreresek, nem is olyan zöld mint régebben.
-A..azt hiszem.-válaszomtól elvigyorodott..gúnyosan.
-Miért vagy itt?
-Lá-látni szerettelek volna.-a szavak a szívemből jöttek, esélyem sem volt gondolkozni azon, hogy mit akarok mondani.
-Hah, persze.
-Ne légy ilyen!-elvékonyodott hangom még nem tért vissza a régibe.
-Nem vagyok olyan.-kisfiúsan lehajtotta a fejét, majd elsétált mellettem. Azt hittem elmegy, de csak becsukta utánam az ajtót.
-Meg akarod ölni.-suttogom.
Félmosolyra húzta a szétharapdált, sebes ajkait. Elárulta magát.
*Fél órával később*
-Kérlek szólalj meg.
Harry már negyed órája szólítgat, de a gondolataimból nem bírok kiegyenesedni. Akármit kérdez, vagy mond, csak bólintok vagy vállat vonok. Nem merek hozzászólni, vagy ránézni. A mellkasom szorít és azon kattogok miért jöttem, és miért nem megyek el?
-Meséld el mi folyik itt. Senki nem mond semmit, mert félnek.
-Végre, azt hittem depresszióba estél megint.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülve.
-Micsoda?-pillantok el mellé, mivel rá nem szeretnék nézni.
-Végre megszólaltál!
-Nem, nem ezt mondtad! Megint? Honnan tudsz a..a depressziómról?-újra bekönnyeztem.
-Ki fél, és mitől?-terelne, de nem tud.
-Hah, nem is tudom mit keresek itt. Bárcsak ne jöttem volna ide!-felkaptam a táskámat és próbáltam nem elbőgni magam, míg ki nem érek. Ekkor két kéz ragadta meg csuklómat és rántott vissza. A lendülettől túl közel húzott. Pár centiméter választott el minket. Szemeibe néztem, hosszú másodpercekig, majd lehajtottam a fejem és sírni kezdtem.
-Liamnek volt igaza.-mondom.
-Tudom.-elengedte a kezemet.
-Mi?
-Azt mondta nekem, hogy ha találkozunk, annak nem lesz jó vége mert..
-De ez nem igaz!-vágtam bele.
Savanyúan elmosolyodott, hátra lépett kettőt, fejét lehajtotta. Megfordultam és az ajtó felé kezdtem sétálni.
-Én azért még várni foglak.-suttogja, mintha nem hallanám. Mikor kimondta egy picit megtorpantam, majd elviharzottam. A lépcsőn összeborultam és sírni kezdtem. Szemeimből patakként folynak a könnyek. Én szeretem Őt.
*Harry*
Rossz volt látni, hogy meg van zuhanva. Mintha egy emós lányt látnék, ki épphogy hasonlít Lisára. Rám sem nézett, nem mosolygott. Elnézett mellettem. Legalább a mosolyát láthattam volna, de nem. Egy gúnyos grimaszt dobott elém, mint a kutyáknak a csontot. Életvidáman szeretném látni. Boldogan. Velem vagy nélkülem, csak legyen boldog.
-Én azért várni foglak.-próbáltam halkan mondani, de megtorpanása azt sugallta, hallotta. Elsietett.
Kilépett az ajtómon, becsapta maga után, elment. Besétáltam a nappaliba, összeborultam és sírni kezdtem. Én szeretem Őt.
Nos, hogy tetszett ez a rész? Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor jelezzétek pipákkal, megjegyzésekkel és plusz feliratkozókkal! :) Sajnálom, hogy késett a rész, de elkezdődött a suli nekem is, és elég nehéz így blogot írni, de azért próbálok minél többet kihozni magamból! Köszönöm, hogy elolvastok! ♥
Puszi. -S.Moncsi. Xx.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése