Reggel már a saját, tulajdon ágyamban feküdtem. Talán ez csak egy álom volt, megint? Talán csak álmodozom?
-Anya! Anya!-rohantam ki a szobából.
-A konyhában vagyok!-kiáltott lentről.
Lesiettem, és anya meglepően vidám volt.
-Anya, mikor jöttem haza?-kérdeztem sietősen.
-Harry hozott haza.-mondta fülig mosolyogva.
-Micsoda? Mikor? Haragszol? Harry?-magasodott fel a hangom, legalább három oktávval.
-Nem, dehogy haragszom.-mosolygott kedvesen.-Még hajnalban. Mintha egy picit össze volna esve, nem?!-váltott át aggodalmas üzemmódba.
-De.-feleltem szomorkásan.
-Egy picit beszélgettem vele.-kezdett bele, és tudtam, hogy most jön a neheze.-Mikor hajnali hat órakor becsengetett, veled a karjában, nagyon megijedtem. Azt hittem bajod esett, de tudatta velem, hogy csak alszol. Suttogott. Biztosan nagyon óvatosan sétált el idáig, nehogy felébredj.-mosolygott.
-Sétált?-kérdeztem hirtelen.
-Igen. Na szóval, nagyon meglepődtem mikor láttam, hogy Harry hoz haza. Úgy tudtam Chloenál vagy. Aztán behívtam Harryt, aki ösztönösen tudta, hogy merre kell menni. Felvitt a szobádba, betakargatott, majd lesietett. Itt volt legalább két órát. Ugyan olyan aranyos fiú, mint volt.-anya teljesen belemerült a mesélésbe, mintha ott se lennék. Aztán felnézett és kuncogni kezdett.
-Ne haragudj! Tudom, hogy fejmosást és kiabálást vártál és azt, hogy haragudjak amiért vele aludtál, és ez egy pillanatig ment is, csak aztán elbeszélgettünk, és annyi mindent láttam a szemében. Mikor rólad beszélt, szinte ragyogott, megbánás, fájdalom és remény csillogott benne.
-Anyu, anyu! Állj! Nem vagyunk együtt! Mi csak..én csak elmentem hozzá, mert úgy hallottam butaságra készül, és le akartam állítani. Aztán ott ragadtam. Én komolyan nem így akartam!-szóltam rá a kelekótya anyámra, aki még mindig ragyogó mosollyal bámult rám.
-Tudom kicsim. De ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnétek egymást! Emlékszem, apád is a rossz fiúk rossz fiúja volt akkoriban. Sok mindent eltitkolt előlem, és alig volt rám ideje. Nem tudtam miért teszi. Aztán, mikor elrabolt valami Pablo nevű fiú, és apád majdnem halálra verte, mindent elmondott. Írtóztam a gondolattól, hogy az a lágyszívű férfi, akinek gondoltam őt, valójában drogdíler. Elküldtem. Összetörtem és én is..én is bántottam magam. Mint te. Csakhogy nálunk nem telt el nap, hogy ne láttuk volna egymást. Rengetegszer megpróbálta visszakönyörögni magát, és minden egyes nemleges válaszom után, jobban fájt. Fájt sírni látnom. Bizony. Apád térdre hullott előttem és zokogni kezdett. Kiborultam. Nem tudtam elképzelni, hogy mégis, hogyan lehet ekkora neve a rosszak között, ha előttem térdre rogy. Aznap este elmagyarázta, azért nem mondta el, mert azt hitte simán fog menni az egész, mint addig. Csakhogy egy vevő nem volt megelégedve azzal, hogy nem adják vissza neki a pénzét. Igen, azt hiszem ekkor kezdett el titkolózni a legtöbbet. Azt mondta, hogy nem tudunk találkozni, merthogy tanulnia kell. Sosem tanult.-kacagott fel angyalian és megtörölte fátyolos szemeit. Én is elmosolyodtam, majd a pulóverem ujjával áztattam fel könnyes arcom.-Pablo volt az elégedetlen vevő. Rászállt apádra. Mikor megtudta, hogy én vagyok a barátnője, engem vett célba. Meg akart ölni, de csak megverni sikerült neki. Nálad most Jeremy teszi ezt. De nem fogom hagyni, hogy az én idétlen testvérem nagyobb kárt okozzon bennünk. Főképp benned.
-Mennyi ideig voltatok külön apával?-csuklott el a hangom.
-Négy hónapon keresztül kérlelt, hogy bocsássak meg neki.
-Hogy tudtad..hogy tudnám megbocsájtani?-beszélgetésünk vad sírássá alapult. Persze anya próbálta visszafojtani fájdalmait.
-Úgy, hogy szereted.-mosolyodik el.
-Nekem kell lépnem, igaz?-suttogom.
-Igaz. De nem elég, ha megcsókolod. Mondj el neki mindent. Kérd meg, hogy mondjon el mindent, amit eddig nem. És ne sírj tündérkém!-fogja át a vállam, mire karjaiban menedékre lelek.-És, ha majd egyszer anyaságra jut a sor, ne szülj kislányt, nehogy ő is átélje ezt amit mi, mert úgy látszik ez öröklődik.-nevetünk fel.
***
-Bejöhetek?-kérdezem lehajtott fejjel.
-Persze, gyere!-tessékel beljebb.
-Beszélhetnénk?-kérdezem, mire kaján vigyora okvetlenül meg jelen.
-Persze, gyere.-ismétli, majd leülünk a szobájában lévő ágyra.
-Van olyan dolog amiről eddig nem tudok? Van olyan amit eltitkoltál előlem? Legyen az bármi!-kezdek bele.
-Van.-hajtja le fejét.
-Ha megkérlek, elmondod nekem?-óvatosan közelítem meg a dolgokat.
-Nem mondtam igazat, amikor azt mondtam, hogy nem volt lány ebben az ágyban a szakításunk után.-megbánva mondja, mégis megrándul az arcizma, egy mosolyt elfojtva.
Undorral felállok, de megpróbálom azt mutatni, hogy nem ez végett. Hangosan felnevet, én meg idegesen nézek rá.
-Vicc volt.-gyerekes vigyorát fitogtatja, és hosszasan végig néz rajtam.
Visszahúz az ágyba, én pedig-kételkedve ugyan- de újra elhelyezkedek.
Fölém hajol, és mámorítóan suttogja a szavakat.
-Köszönd meg anyukádnak, a helyemben is.-vigyorog.
Alig állom meg, hogy ne csókoljam meg, de hát nem ezért jöttem ide.
-Van valami, miről nem tudok?-mosolygok és eltolom magam felől.
-Nincs.-ejti ki, bár hangos, óvakodásról árulkodó nyelése mást árult el.
-Harry, sok mindent befolyásolhat az, ha nem tudok a dolgokról!-figyelmeztetem.
Nagy levegőt vesz, majd csiga lassúsággal kifújja azt.
-Jeremy terve változott a hét alatt. Végre felnyílt a szeme, és most már csak rajtam akar bosszút állni. A forrás biztos helyről van. Többé nem kell félelemben élned.-fejezi be.
-Micsoda?-kerekedik el a szemem.-De hát Harry! Akkor is a félelemben fogok élni mivel így mindent meg fog tenni hogy bajod essen! Én nem akarom, hogy bántódás érjen téged!-hisztérikus hangnemre váltok.
-Nyugalom, gyönyörűség, hajam szála sem fog görbülni, ígérem!-mosolyog.
-Ígéred?-kérdeztem vissza.
-Ígérem.
-Más dolog, Jeremyn kívül, amiről tudnom kéne?-térek vissza az eredeti álláspontra.
-Az igazság, mit már rég el kellett volna mondanom az az, hogy még mindig, változatlanul szeretlek.-vallja be, de fel nem néz a szégyenkezően lesütött fejéből.
Hirtelen vallomásától ledermedtem.
-Az igazság az, hogy én is szeretlek Harry. De félek. Félek, hogy elrontom, elrontod vagy esetleg elrontjuk. És tudom, egy kapcsolatot nem a problémákra kell alapozni, de tudod, hogy mennyi baj van velünk és..
-Shh!-tartja mutatóujját a számra. Épphogy elveszi onnan, ujját lecseréli a szája.
Csak most tudtam rendesen megízlelni puha ajkait, melyek enyhén menta ízűek. Teljesen elfelejtettem, milyen a teljes közelségében lenni és érezni minden szívdobbanását. Be kell vallanom, piszkosul hiányzott.
Ajkaink eltávolodtak, szemeim könnybe borultak.
-Én..Mi lesz most Harry?-kérdezem nagyokat nyelve, miután ráeszmélek, hogy ebben a csókban sokkal több volt, mint bármely átlagosban.
-Nem bírom Lisa. Nem bírom, hogy nem nyúlhatok hozzád, csókolhatlak meg, nem becézhetlek amikor csak akarlak. Hogy nem én vagyok az az egy aki az első és egyben az utolsó gondolatod naponta és nem én vagyok az az egy akire, ha rá gondolsz, mosoly ül az arcodra. Nem védhetlek meg minden férfi szempártól, mely rád szegeződik, és nem állhatok ki, hogy te az én barátnőm vagy. Szeretlek, Lisa. Szer..szerelmes vagyok beléd. Még mindig.-szavait egyenesen a szemembe mondja, melyek fátyolba burkolództak. Meghatottságomat leplezni se tudtam.
Közelebb fészkelődtem hozzá, nyakát átkaroltam és homlokomat övéhez döntöttem. Mindketten ziháltunk egymás közelségétől.
-Én is szerelmes vagyok beléd, Harry.-suttogom, bár ajkaink már súrolják egymást. Amint befejezem a vallomásom, hosszadalmas csókolózásba kezdünk.
***
-És milyen volt?-kezdik el a faggatást Chloe-ék.
-Mámorba ejtő, érzelmes és..mámorba ejtő.-felelem.
-Oké, de lefeküdtetek?-vág közbe Ricci.
-Nem, nem feküdtünk le!
-De akkor most együtt vagytok, ugye?-kérdezi Chloe.
-Igen.-felelem izgatottan. Válaszom egy hangos sikolyt vált ki a lányokból.
-Gratulálunk Lisa! Reméljük most már boldog leszel és minden rendben lesz!-ujjongják egyszerre, mint valami begyakorolt szöveget. Elmosolyodok.
-Nincs kedvetek átjönni vacsira? Mat is végre itthon lesz.-mondom. Matty nevére elkap a sírógörcs.
-Persze, átmegyünk!-mondja Chloe.
-És ne legyél szomorú Mat miatt. Beszélj ma vele, és hidd el, hamarosan vissza fog költözni a nagyidtól!-biztat Ricci.
-Tényleg köszönöm csajok! Beszélek ma vele. Ti pedig siessetek! Egy óra múlva vacsi!-figyelmeztetem őket.
-Tíz perc és ott vagyunk úgy is!-nevetnek.
Letesszük a kagylót és már csöngetnek is.
-Anya! Anya!-rohantam ki a szobából.
-A konyhában vagyok!-kiáltott lentről.
Lesiettem, és anya meglepően vidám volt.
-Anya, mikor jöttem haza?-kérdeztem sietősen.
-Harry hozott haza.-mondta fülig mosolyogva.
-Micsoda? Mikor? Haragszol? Harry?-magasodott fel a hangom, legalább három oktávval.
-Nem, dehogy haragszom.-mosolygott kedvesen.-Még hajnalban. Mintha egy picit össze volna esve, nem?!-váltott át aggodalmas üzemmódba.
-De.-feleltem szomorkásan.
-Egy picit beszélgettem vele.-kezdett bele, és tudtam, hogy most jön a neheze.-Mikor hajnali hat órakor becsengetett, veled a karjában, nagyon megijedtem. Azt hittem bajod esett, de tudatta velem, hogy csak alszol. Suttogott. Biztosan nagyon óvatosan sétált el idáig, nehogy felébredj.-mosolygott.
-Sétált?-kérdeztem hirtelen.
-Igen. Na szóval, nagyon meglepődtem mikor láttam, hogy Harry hoz haza. Úgy tudtam Chloenál vagy. Aztán behívtam Harryt, aki ösztönösen tudta, hogy merre kell menni. Felvitt a szobádba, betakargatott, majd lesietett. Itt volt legalább két órát. Ugyan olyan aranyos fiú, mint volt.-anya teljesen belemerült a mesélésbe, mintha ott se lennék. Aztán felnézett és kuncogni kezdett.
-Ne haragudj! Tudom, hogy fejmosást és kiabálást vártál és azt, hogy haragudjak amiért vele aludtál, és ez egy pillanatig ment is, csak aztán elbeszélgettünk, és annyi mindent láttam a szemében. Mikor rólad beszélt, szinte ragyogott, megbánás, fájdalom és remény csillogott benne.
-Anyu, anyu! Állj! Nem vagyunk együtt! Mi csak..én csak elmentem hozzá, mert úgy hallottam butaságra készül, és le akartam állítani. Aztán ott ragadtam. Én komolyan nem így akartam!-szóltam rá a kelekótya anyámra, aki még mindig ragyogó mosollyal bámult rám.
-Tudom kicsim. De ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnétek egymást! Emlékszem, apád is a rossz fiúk rossz fiúja volt akkoriban. Sok mindent eltitkolt előlem, és alig volt rám ideje. Nem tudtam miért teszi. Aztán, mikor elrabolt valami Pablo nevű fiú, és apád majdnem halálra verte, mindent elmondott. Írtóztam a gondolattól, hogy az a lágyszívű férfi, akinek gondoltam őt, valójában drogdíler. Elküldtem. Összetörtem és én is..én is bántottam magam. Mint te. Csakhogy nálunk nem telt el nap, hogy ne láttuk volna egymást. Rengetegszer megpróbálta visszakönyörögni magát, és minden egyes nemleges válaszom után, jobban fájt. Fájt sírni látnom. Bizony. Apád térdre hullott előttem és zokogni kezdett. Kiborultam. Nem tudtam elképzelni, hogy mégis, hogyan lehet ekkora neve a rosszak között, ha előttem térdre rogy. Aznap este elmagyarázta, azért nem mondta el, mert azt hitte simán fog menni az egész, mint addig. Csakhogy egy vevő nem volt megelégedve azzal, hogy nem adják vissza neki a pénzét. Igen, azt hiszem ekkor kezdett el titkolózni a legtöbbet. Azt mondta, hogy nem tudunk találkozni, merthogy tanulnia kell. Sosem tanult.-kacagott fel angyalian és megtörölte fátyolos szemeit. Én is elmosolyodtam, majd a pulóverem ujjával áztattam fel könnyes arcom.-Pablo volt az elégedetlen vevő. Rászállt apádra. Mikor megtudta, hogy én vagyok a barátnője, engem vett célba. Meg akart ölni, de csak megverni sikerült neki. Nálad most Jeremy teszi ezt. De nem fogom hagyni, hogy az én idétlen testvérem nagyobb kárt okozzon bennünk. Főképp benned.
-Mennyi ideig voltatok külön apával?-csuklott el a hangom.
-Négy hónapon keresztül kérlelt, hogy bocsássak meg neki.
-Hogy tudtad..hogy tudnám megbocsájtani?-beszélgetésünk vad sírássá alapult. Persze anya próbálta visszafojtani fájdalmait.
-Úgy, hogy szereted.-mosolyodik el.
-Nekem kell lépnem, igaz?-suttogom.
-Igaz. De nem elég, ha megcsókolod. Mondj el neki mindent. Kérd meg, hogy mondjon el mindent, amit eddig nem. És ne sírj tündérkém!-fogja át a vállam, mire karjaiban menedékre lelek.-És, ha majd egyszer anyaságra jut a sor, ne szülj kislányt, nehogy ő is átélje ezt amit mi, mert úgy látszik ez öröklődik.-nevetünk fel.
***
-Bejöhetek?-kérdezem lehajtott fejjel.
-Persze, gyere!-tessékel beljebb.
-Beszélhetnénk?-kérdezem, mire kaján vigyora okvetlenül meg jelen.
-Persze, gyere.-ismétli, majd leülünk a szobájában lévő ágyra.
-Van olyan dolog amiről eddig nem tudok? Van olyan amit eltitkoltál előlem? Legyen az bármi!-kezdek bele.
-Van.-hajtja le fejét.
-Ha megkérlek, elmondod nekem?-óvatosan közelítem meg a dolgokat.
-Nem mondtam igazat, amikor azt mondtam, hogy nem volt lány ebben az ágyban a szakításunk után.-megbánva mondja, mégis megrándul az arcizma, egy mosolyt elfojtva.
Undorral felállok, de megpróbálom azt mutatni, hogy nem ez végett. Hangosan felnevet, én meg idegesen nézek rá.
-Vicc volt.-gyerekes vigyorát fitogtatja, és hosszasan végig néz rajtam.
Visszahúz az ágyba, én pedig-kételkedve ugyan- de újra elhelyezkedek.
Fölém hajol, és mámorítóan suttogja a szavakat.
-Köszönd meg anyukádnak, a helyemben is.-vigyorog.
Alig állom meg, hogy ne csókoljam meg, de hát nem ezért jöttem ide.
-Van valami, miről nem tudok?-mosolygok és eltolom magam felől.
-Nincs.-ejti ki, bár hangos, óvakodásról árulkodó nyelése mást árult el.
-Harry, sok mindent befolyásolhat az, ha nem tudok a dolgokról!-figyelmeztetem.
Nagy levegőt vesz, majd csiga lassúsággal kifújja azt.
-Jeremy terve változott a hét alatt. Végre felnyílt a szeme, és most már csak rajtam akar bosszút állni. A forrás biztos helyről van. Többé nem kell félelemben élned.-fejezi be.
-Micsoda?-kerekedik el a szemem.-De hát Harry! Akkor is a félelemben fogok élni mivel így mindent meg fog tenni hogy bajod essen! Én nem akarom, hogy bántódás érjen téged!-hisztérikus hangnemre váltok.
-Nyugalom, gyönyörűség, hajam szála sem fog görbülni, ígérem!-mosolyog.
-Ígéred?-kérdeztem vissza.
-Ígérem.
-Más dolog, Jeremyn kívül, amiről tudnom kéne?-térek vissza az eredeti álláspontra.
-Az igazság, mit már rég el kellett volna mondanom az az, hogy még mindig, változatlanul szeretlek.-vallja be, de fel nem néz a szégyenkezően lesütött fejéből.
Hirtelen vallomásától ledermedtem.
-Az igazság az, hogy én is szeretlek Harry. De félek. Félek, hogy elrontom, elrontod vagy esetleg elrontjuk. És tudom, egy kapcsolatot nem a problémákra kell alapozni, de tudod, hogy mennyi baj van velünk és..
-Shh!-tartja mutatóujját a számra. Épphogy elveszi onnan, ujját lecseréli a szája.
Csak most tudtam rendesen megízlelni puha ajkait, melyek enyhén menta ízűek. Teljesen elfelejtettem, milyen a teljes közelségében lenni és érezni minden szívdobbanását. Be kell vallanom, piszkosul hiányzott.
Ajkaink eltávolodtak, szemeim könnybe borultak.
-Én..Mi lesz most Harry?-kérdezem nagyokat nyelve, miután ráeszmélek, hogy ebben a csókban sokkal több volt, mint bármely átlagosban.
-Nem bírom Lisa. Nem bírom, hogy nem nyúlhatok hozzád, csókolhatlak meg, nem becézhetlek amikor csak akarlak. Hogy nem én vagyok az az egy aki az első és egyben az utolsó gondolatod naponta és nem én vagyok az az egy akire, ha rá gondolsz, mosoly ül az arcodra. Nem védhetlek meg minden férfi szempártól, mely rád szegeződik, és nem állhatok ki, hogy te az én barátnőm vagy. Szeretlek, Lisa. Szer..szerelmes vagyok beléd. Még mindig.-szavait egyenesen a szemembe mondja, melyek fátyolba burkolództak. Meghatottságomat leplezni se tudtam.
Közelebb fészkelődtem hozzá, nyakát átkaroltam és homlokomat övéhez döntöttem. Mindketten ziháltunk egymás közelségétől.
-Én is szerelmes vagyok beléd, Harry.-suttogom, bár ajkaink már súrolják egymást. Amint befejezem a vallomásom, hosszadalmas csókolózásba kezdünk.
***
-És milyen volt?-kezdik el a faggatást Chloe-ék.
-Mámorba ejtő, érzelmes és..mámorba ejtő.-felelem.
-Oké, de lefeküdtetek?-vág közbe Ricci.
-Nem, nem feküdtünk le!
-De akkor most együtt vagytok, ugye?-kérdezi Chloe.
-Igen.-felelem izgatottan. Válaszom egy hangos sikolyt vált ki a lányokból.
-Gratulálunk Lisa! Reméljük most már boldog leszel és minden rendben lesz!-ujjongják egyszerre, mint valami begyakorolt szöveget. Elmosolyodok.
-Nincs kedvetek átjönni vacsira? Mat is végre itthon lesz.-mondom. Matty nevére elkap a sírógörcs.
-Persze, átmegyünk!-mondja Chloe.
-És ne legyél szomorú Mat miatt. Beszélj ma vele, és hidd el, hamarosan vissza fog költözni a nagyidtól!-biztat Ricci.
-Tényleg köszönöm csajok! Beszélek ma vele. Ti pedig siessetek! Egy óra múlva vacsi!-figyelmeztetem őket.
-Tíz perc és ott vagyunk úgy is!-nevetnek.
Letesszük a kagylót és már csöngetnek is.
Lesietek megnézni, ki lehet az. A magas, barna hajú fiú a bakancsát veszi le magáról. Matty az.
-Mat!-örvendezek. Fény csillog a szemében. A fájdalom és a szeretet fénye.
Odarohanok hozzá, megölelem, ő pedig megpörget a levegőben. Túl sokat változott és erődösödött, anya kórházas esete után.
Két arcpuszi kísértével beljebb jön.
-Anya hol van?-kérdezi.
-A konyhában állítja össze a salit. Nemsokára jönnek Ricciék is!-kacsintok, mire Matty felnevet. Riccivel egy nagyon jó kapcsolatot alakított ki az elmúlt idő során. Persze az előtt se voltak rosszba.
***
Vacsora előtt, Mattyt felhívtam a régi szobájába beszélgetni, míg Chloe-ék türelmesen várnak a szobámban. Akárhányszor jön, sosem beszélünk eleget. Csak a szokásos "Hogy vagy? -Jól." beszélgetés szokott elhangzani.
-Figyelj, Mat! Komoly dolgokról szeretnék beszélni veled. az öcsém vagy, és jogom van tudnom arról, hogy még is mi van veled! Kérlek mesélj! Mit csinálsz a nagyinál? Hogy tanulsz? Segítesz a nagyinak? Miért változtál meg ennyire? Miért költöztél el? Kicsit se hiányzik a szobád? Nem hiányzunk mi sem?-csuklik el a hangom. Szememből patakzanak a könnyek.
Matty túl erősnek mutatja magát. Nem engedi kiszökni könnycseppjeit, inkább engem próbál megvigasztalni az ölelésével.
-Kérlek válaszolj, Matty!-sírom vállába. Gyöngén eltol magától, szemeimbe néz.
-Annyi minden történt, Lis! A feléről nem is tudok, nem is értem, még mai napig. Összetörtél, egyik napról a másikra! Vágtad magad!-bök a kezemre, mit ösztönösen betakarok a jobb kezemmel.-Apa meghalt, anya kórházba került, te pedig pszichológushoz jártál! Nem bírtam! Nem bírtam hallgatni egy szobával arrébb, ahogy zokogsz, ahogy apát és Harryt hívod segítségül, miután szakítottatok! Anya is megtört érzelmileg, ő is folyton sírt, be farsultatok, én pedig az okának a negyedét sem tudtam! Hiányzik, igen! Hiányzik a szobám, anya kuncogása, apa grillezései tavasztól egészen őszig, Te és Harry boldog kapcsolata! Hiányoztok! Hiányzik minden amit megpróbáltam magam mögött hagyni! De meg történt, és nem lesz semmi olyan mint régen! Nem lesz jobb soha! Sajnálom, komolyan! De nem bírtam itthon. Ha tehetném mindent máshogy intéznék, de nem tehetem. Ezt kell elfogadnom.-könnyei marják a szemeit, mégsem engedi kihullani őket. Inkább én sírok egyre keservesebbül.
-De meg tudjuk oldani! Kérlek Matty!-szipogok.
-Miért történtek ezek a dolgok? Mondd el!-kér.
-Jeremy megpróbált tönkretenni engem és ezzel együtt Harryt is. Anyát is ő bántotta. A hegeim a fájdalmaimat jelképezik. Mikor már nem bírtam elviselni a lelki fájdalmaim, és Harry hiányát, a fizikai fájdalomnál próbálkoztam. Akkor még megoldásnak, sokkal könnyebnek tűnt, mint a felállás gondolata. De megpróbáljuk rendbe hozni. Anya jobban van lelkileg, sokkal jobban. Én is kezdek pozitívabb lenni, a jóra gondolni, és újra kibékültünk Harryvel. Jeremy már nem akar bántani engem, bár a döntései képlékenyek, bármikor megváltoztathatja, de ezt az időt, míg csak Harryt veszi célba, ki kell használnunk arra, hogy elfogjuk. Harryt amúgy sem tudná bántani. Mi tényleg erősen próbálkozunk, és nem csak magunk miatt, Mat! Hiányzol itthonra! Kérlek költözz vissza.-törlöm le könnyeimet, mire ő is megtörli fátyolos szemeit.
Pár percig csak csendben meredünk, majd megszólal.
-Mikor jöhetek vissza?-vigyorog, nekem meg még le sem esett, mire gondol. Pár másodperc gondolkodás után szemeim felragyogtak, hangosan felujjongtam az örömtől és gondolkodás nélkül rá vágtam:
-Most!-ugrok a nyakába.
Hangoskodásomra anya és a két lány is feljön, bekopog, majd bekukucskálnak.
-Visszaköltözik!-törlöm le könnyeimet, mire mindenki felörvend.
-Mikor?-öleli meg anya Mattyt.
-Ha nem lenne baj, akkor ma itt alszok, és holnap hoznám a cuccaim.-vigyorog Mat.
-Megbeszéltük!-vágja rá anya.
***
Miután mind lefeküdtünk aludni, és Ricciék is elaludtak, Harry üzenetére kaptam fel a fejem.
"Jó éjszakát gyönyörűség! Holnap beszélünk!"
Mosolyogva hajtottam vissza a párnámra a fejem. Csak egy szó járkált az agyamban. Gyönyörűség.
-De meg tudjuk oldani! Kérlek Matty!-szipogok.
-Miért történtek ezek a dolgok? Mondd el!-kér.
-Jeremy megpróbált tönkretenni engem és ezzel együtt Harryt is. Anyát is ő bántotta. A hegeim a fájdalmaimat jelképezik. Mikor már nem bírtam elviselni a lelki fájdalmaim, és Harry hiányát, a fizikai fájdalomnál próbálkoztam. Akkor még megoldásnak, sokkal könnyebnek tűnt, mint a felállás gondolata. De megpróbáljuk rendbe hozni. Anya jobban van lelkileg, sokkal jobban. Én is kezdek pozitívabb lenni, a jóra gondolni, és újra kibékültünk Harryvel. Jeremy már nem akar bántani engem, bár a döntései képlékenyek, bármikor megváltoztathatja, de ezt az időt, míg csak Harryt veszi célba, ki kell használnunk arra, hogy elfogjuk. Harryt amúgy sem tudná bántani. Mi tényleg erősen próbálkozunk, és nem csak magunk miatt, Mat! Hiányzol itthonra! Kérlek költözz vissza.-törlöm le könnyeimet, mire ő is megtörli fátyolos szemeit.
Pár percig csak csendben meredünk, majd megszólal.
-Mikor jöhetek vissza?-vigyorog, nekem meg még le sem esett, mire gondol. Pár másodperc gondolkodás után szemeim felragyogtak, hangosan felujjongtam az örömtől és gondolkodás nélkül rá vágtam:
-Most!-ugrok a nyakába.
Hangoskodásomra anya és a két lány is feljön, bekopog, majd bekukucskálnak.
-Visszaköltözik!-törlöm le könnyeimet, mire mindenki felörvend.
-Mikor?-öleli meg anya Mattyt.
-Ha nem lenne baj, akkor ma itt alszok, és holnap hoznám a cuccaim.-vigyorog Mat.
-Megbeszéltük!-vágja rá anya.
***
Miután mind lefeküdtünk aludni, és Ricciék is elaludtak, Harry üzenetére kaptam fel a fejem.
"Jó éjszakát gyönyörűség! Holnap beszélünk!"
Mosolyogva hajtottam vissza a párnámra a fejem. Csak egy szó járkált az agyamban. Gyönyörűség.
Sziasztok!:) Először is boldog új évet mindenkinek.-utólag:( És köszönöm, hogy elolvastátok!:) Feliratkozni, pipálni, kommentelni,-mint általában-most is szabad! Sőt, örülnék neki!:)
-M. Xx.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése